Déry Tibor-díj, 2018.

2018. október 18-án az Artisjus székházban adták át az idei Déry-díjakat. A magyar irodalmi élet egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkező szakmai elismerését vehette át Danyi Zoltán, író, költő, Mán-Várhegyi Réka író, szerkesztő, valamint Mariarosaria Sciglitano műfordító.

                          

A díj Déry Tibor özvegyének végakarata alapján jött létre, aki vagyonával az irodalmi élet kimagasló alkotóinak munkásságát kívánta támogatni. Az anyagi jutalommal járó kitüntetés forrása a Déry-hagyaték, beleértve a Déry-művek után keletkező jogdíjak összegét is. Az elismerés egyúttal Déry Tibornak is emléket állít, az átadóünnepség a névadó születésének évfordulóján, október 18-án vagy ahhoz közeli időpontban történik. 

Margó-díj, 2018.

2018. október 18-án a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásáron negyedik alkalommal adták át a Margó-díjat a legjobb első prózakötet szerzőjének, Mécs Annának. Az első Margó-díjat Totth Benedek nyerte a Holtverseny című regényével, másodjára Milbacher Róbert bizonyult a legjobbnak a Szűz Mária jegyesével, harmadjára pedig Szöllősi Mátyás kapta meg az elismerést Váltóáram című könyvéért.

"Nehéz volt elengedni a távoli, izgalmas témákat, és nem összehasonlítgatni a mondataimat a sztárolt szépírók mondataival. Szép lassan rájöttem, hogy az utánzás és a szenzációs megoldások nem vezetnek sehová. Felismertem, hogy a témáim itt vannak körülöttem, és a nyelvem adott, ez van, ezzel és ezen kell dolgoznom.” (Mécs Anna)

interjú a szerzővel

részlet a műből

kritika a kötetről

Csáth Géza-díj, 2018.

A Csáth Géza-díj a Fiatal Írók Szövetsége 2016-ban alapított irodalmi díja, melynek kuratóriumát a FISZ-tábor nulladik napjának mindenkori résztvevői alkotják. A kizárólag adományokból alapított díj mellé egy hasított sertést, illetve névre szóló hentesbárdot kap a díjazott. A díjat 2016-ban Kabai Lóránt költő, szerkesztő,  2017-ben  Orcsik Roland költő, szerkesztő és irodalomszervező kapta.

(forrás: FISZ)

2018. október 6-án, Csehy Zoltán József Attila-díjas költő, műfordító, egyetemi oktató vehette át az idei díjat Csáth Géza agyvelejének nyughelyén, a budapesti Neurológiai Klinikánál. A kuratórium konszenzusos döntése alapján nagy hatású, kockázatvállaló, az antik poétikai hagyományokat a neoavantgárd és a hermetikus líra eljárásaival ötvöző költészetéért, páratlan, hiánypótló, évezredek kulturális örökségén átívelő műfordítói munkásságáért, operatörténeti monográfiájáért, oktatói, tehetséggondozói erőfeszítéseiért és Rosmer János (eddig ismert, Hátsó ülés (2010) életművének létrehozásáért. 

Csehy Zoltán 1973-ban született Pozsonyban, 1998-ban magyar–latin szakon végzett a pozsonyi Comenius Egyetemen. Széles körű irodalmi tevékenység jellemzi: költőként, műfordítóként, egyetemi oktatóként, kritikusként, szerkesztőként (Irodalmi Szemle, Kalligram) egyaránt ismert. 

Verseskötetei: Homokvihar (2010), Nincs hová visszamennem, (2013). Jelentősebb fordításkötetei (ókori és középkori görög, ill. latin nyelvű irodalom): Hárman az ágyban (Görög és latin erotikus versek) (2011.) Illatos kenőcsök háza (A középkori latin költészet gyöngyszemei), Polgár Anikóval, 2013. Amalthea szarva (Száz itáliai humanista költő – válogatás, fordítás), 2012.

Opera


Ó, hogy szeretem a teátrális finálét,

a nagy érzelmek komédiáját,

a korábban szájtáti hangok véres komolyságát,

a tökéletesen kiélezett zenei textúrát,

ahogy elszégyellem magam,

ahogy bagatellizálni akarom,

hogy sajog, hogy fáj, hogy magamon kívül vagyok,

hogy remeg minden

porcikám. Imádkozom, hogy az énekes hibázzon,

vagy legalább a rendező

csessze el, könyörgöm, szúrja már el,

tegyen bele valamit, ami

meggátolja, hogy ennyire megriadjak magamtól,

a gyöngeségtől,

hogy kinevessem azt, amiért tulajdonképpen

idejöttem.

Forrás: Jelenkor  2014. 7-8. szám

85 éves Gergely Ágnes

Hálaadás-parafrázis

Szememnek Weöres nyitott új mezőt,
Illyés tanított ízére a dalnak,
és Pilinszky, hogy meg sose hajoljak
a korszellem s a kordivat előtt.

Elkésett időm egén ők lobogtak,
mint fároszok, vezérlő tűzjelek.
A deszka: vers, ezt Ágnes mondta meg,
s Vas Pista, hogy a visszhang is vacoghat.

Negyventől tettem magasra a lécet.
A kicsi térben megidéztem Yeatset.
Ők lánggal égnek, én vagyok az emlék.

Oltárom nincs. A század félhomályán
hat nagy halottat burkol gézbe hálám.
Bárcsak a porban lábnyomuk lehetnék.

In.: Gergely Ágnes: Útérintő. Összegyűjtött versek. Budapest: Argentum, 2006.

Gergely Ágnes a DIA-n.