Digitális olvasmányok: Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű

A könyvtárak bezártak, az olvasótermek elcsendesedtek. A latin betűk új sorozatában, a digitális olvasmányokban olyan szépirodalmi művekre hívom fel a figyelmet, amelyek szabadon hozzáférhetőek az interneten. Tudom, hogy szépirodalmat nem igazán jó online olvasni, hiányzik a könyv fizikai teste, színe, illata, tapintása, de azt gondolom, hogy ezekben a zord időkben sokat jelenthet a digitális szöveg is. A második alkalommal Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű című művét mutatom be!

Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű című műve a Magyar Elektronikus Könyvtárban

„Márványszerű hidegsége nagyrészt abból eredt, hogy élete a szenvedély világától a gondolkodás felé kanyarodott. Egyedül állt a földön, elszakítva a társadalom közösségétől, egyetlen gyermekével, akit vezetnie és oltalmaznia kellett – nem is remélhette, még ha erre törekedett volna is, hogy régi helyzetét valahogyan visszaszerzi -, éppen ezért elhajította a széttöredezett lánc megmaradt szemeit. A világ törvénye neki nem volt törvénye többé.” (részlet a műből)

1850-ben vagyunk, megjelenik Nathaniel Hawthorne A skarlát betű (The Scarlet Letter) című regénye, fontos dátum ez az amerikai irodalom történetében. 1839 és 1860 között az angol hatás alól való elszakadás felszabadító erővel hatott az amerikai irodalomra, legfontosabb irányzata, a transzcendentalizmus a puritán erkölcsi elvekre építkező szellemi megújulást hirdette középpontjában a természetközeliséggel, s olyan kiemelkedő alkotók és művek tartoznak ide, mint Emerson Nature, Thoreau Walden, Melville Moby Dick vagy Whitman Fűszálak című műve, hogy csak néhányat említsünk.

A skarlát betű, Hawthorne első regénye az irányzat kiemelkedő alkotása volt, a 20. század irodalmát is megtermékenyítő hatása vizsgálódásra késztet bennünket.

Az 1804-ben született Hawthorne 1846 és 1849 között vámellenőrként dolgozott a salemi kikötőigazgatóságon, regényének bevezetőjét (Vámház) az itt töltött évek inspirálták, s az inspektor és a tábornok lélektani ábrázolásával megteremtette könyve hátterének erkölcsi világát, továbbá tudatosan, - célja az elidegenítés - rögzítette azt a folyamatot, ahogy az egyik vámtisztviselő iratai között rábukkant az A alakúra vágott finom vörös posztódarabra (A= adultery, házasságtörő), regényének nyersanyagára. A szerző műve cselekményét visszahelyezte a 200 évvel azelőtti Amerika Angliából kivándorolt telepeseinek szélsőséges puritán erkölcsök vezérelte világába („több vétket ismertek, mint amennyiről az úr tudott”).

Egy pellengérre állított asszony a bostoni piactéren, karjában egy csecsemő, ruháján szinte szemet vakítóan világít a házasságtörés vétkét szimbolizáló A betű. Az író nem magyaráz, Hester Prynne bűne lassan bontakozik ki, de olyan feszült atmoszférát teremt már a regény elején, amely végig kíséri a mű egészét.

A két másik szereplő, a férj és a lelkész (a szerető) fokozatosan kap szerepet a folyamatosan lebegtetett cselekményben, s ez a lebegés nemcsak abból ered, hogy a románc a valóság és a képzelet határán billegő műfaj, hanem, mert az író nagyon is tudatosan építkező cselekményének minden apró részlete csak lassan tárul fel előttünk.

A középpontban Hester alakja áll, aki bátran vállalja fel bűnét, büntetését nem isten, hanem a közösség ítéletének tartja, s emberi kiállásával, cselekedeteivel a billog jelentését angyalivá változtatja. Bűne, kiáradó szenvedélye gyermekében, Gyöngyben (Pearl) mutatkozik meg, aki később maga testesíti meg anyja vad és féktelen érzelmeit.

Dimmesdale lelkész, a társadalom megbecsült tagja, hívei rajonganak érte, s ebből a szerepből nem mer kitörni,  belső vívódásai felőrlik életerejét, végső színvallása a végzetét jelenti.

Roger Chillingworth, a férj az, aki végrehajtja a közösség ítéletét, azzal, hogy mint orvos, a lelkész rejtélyes betegségét gyógyítandó a közelébe férkőzik, s a teljes megsemmisülésbe kergeti.

A skarlát betű azért vált kora emblematikus művévé, mert nem a bűnt állította regénye cselekményének középpontjába, még csak nem is ítélkezik, az írót az érdekli, hogy egy múltban elkövetett tett hogyan változtatja meg egy ember viszonyát önmagához és a közösséghez. S ne feledjük, hogy a 19. század közepén vagyunk, a modernizmus előtt az egyetlen prózai mű (lélektani románc), amelynek középpontjában a szerelmi szenvedély áll, s az allegorikus írásmód kiemeli a szentimentális regények köréből.

Borges nem így gondolta, Az örökkévalóság története című esszékötetében esztétikai tévedésnek nevezi Hawthorne moralizáló és allegorizáló hajlamát, Henry James szerint „a regényből hiányzik a valószerűség, túlteng benne a csodás elem”.

Mindenesetre a 20. században is érezhettük hatását, John Updike intertextuális trilógiáját, ahogy Bollobás Enikő Az amerikai irodalom történeté-ben nevezi, Hawthorne Skarlát betűje ihlette (valljuk be, nem tartoznak Updike legjobb művei közé). A Majd ha fagy című regényében Dimmesdale lelkész, az Így látja Rogerben az orvos férj, Roger Chillingworth, s az S. című munkájában Hester Prynne alakját idézi meg. A 19. századi allegória áttételesen jelen van Updike fent említett műveiben, akinek fő témája mindig az amerikai középosztály (talán az új-angliai puritán telepesek leszármazottai?) életének nem kevés megértéssel szemlélt kritikus ábrázolása.

Wim Wenders filmje

A történet természetesen a mozi világába is betört, 1973-ban Wim Wenders készített filmet a regényből, a rendező a Magyarországon is bemutatott korai filmjével akkorát bukott, hogy elhatározta: a jövőben csak olyan filmet hajlandó készíteni, amiben telefonpózna, országút és televízió is látható.

Nem járunk jobban az 1995-ös Roland Joffé nevével jegyzett amerikai változattal sem, nem segítettek a nagy sztárok, Demi Moore és társai sem, oly lapos és gyermeteg történet keveredett a filmvásznon, hogy jelen sorok írója többször elaludt a film nézése közben, pedig oly kitartó és alapos volt a témát feldolgozandó művek tekintetében.

Kürenberg lovag

Kürenberg lovag (Der von Kürenberg, Der Kürenberger), a legrégibb ismert lovagi költő. A 12. 14. századi német udvari lírát Minnesang-nak, művelőit Minnesänger-eknek, vagyis szerelmi dalnokoknak nevezték a középfelnémetül szerelmet jelentő minne szó alapján. A legrégibbb minnedalok a Regensburg és Bécs közötti bajor-osztrák területről származnak, innen jött a Kürenbergi is, aki a XII. sz.-ban Linz környékén élt. Műveit 1150 és 1170 között írta, neve alatt 15 népdalszerű egystrófás vers maradt fent, az általa használt négysoros ún. Kürenbergi-versszak gyakorlatilag a Nibelung-versszakkal azonos. Leghíresebb dala a Falkenlied (Sólyomdal -  Több mint egy éven által). Verseit a Lator László által szerkesztett Énekelj, aranymadár. Német lovag-költők antológiája (1960) című kötetben olvashatjuk.

TÖBB MINT EGY ÉVEN ÁLTAL

Több mint egy éven által szép sólyommadárt
neveltem én, szelíd lett, ha hívtam visszaszállt,
a szárnyait arannyal fontam be, tündökölt,
s akkor magasra lebbent, új ország várta, messze föld.

Ujra láttam én most, átsuhant az égen,
a selymes lábzsinórt még lengeti szépen,
a szárnyain aranyszín csillogás remeg.
Uram, kik csókra vágynak, engedd, hogy egyesüljenek.

(Radnóti Miklós fordítása)

Szaladják István 1999-ben Aranymadár címmel forgatta első kisjátékfilmjét. A négy részre tagolt mű (Úton, Dél, Álom, Ha majd fehér szél támad) középpontjában a költő, Der von Kürenberg áll. A lovagot harc közben halálosan megsebesítik, s egyedül, magányosan tölti földi léte utolsó napjait... 

Szaladják István: Aranymadár

(magyar kisjátékfilm, 28 perc, 1999.)

"Der von Kürenberg lovag és költő, mióta lovaggá ütötték, nem számolta az éveket. Évek hosszú képzésébe telt, magányos gyakorlatokéba, míg megtapasztalta, a harcos számára egyetlen kapu van, a halál, amin biztosan beléphet, hogy önnön legbensőbb természetét megismerje. Tudta, hogy a küzdelem csak eszköz, nem a másik emberrel áll szemben, hanem saját félelmével, pusztulásával, és nem a másikat kell legyőznie, hanem önmagát... Lelkünk, mint a sólyom, úgy ül a bölcsesség karján, hogy elrepítsen - mikor megszületünk, elereszt, s mikor meghalunk, visszavár."

(részlet a filmből)

80 nap alatt a Föld körül. 110 éve hunyt el Jules Verne

 -Uraságod elutazik? – kérdezte.
- Igen - válaszolta Phileas Fogg.
-Utazást teszünk a Föld körül.

Utazásra hívjuk az olvasót, ehhez Jules Verne 80 nap alatt a Föld körül című regényét idézzük meg. Phileas Fogg története (eredeti címe Le tour du monde en quatre-vingt jours) 1873-ban jelent meg a Hetzel Kiadó gondozásában. Magyarul először 1875-ben adta ki a Franklin Társulat Győri Ilona fordításában. A történet mindenkinek ismerős, a regény főhőse, Phileas Fogg egy fogadás kapcsán  vág neki a Föld körbeutazásának, hogy 80 nap alatt visszaérjen kiindulásának színhelyére, Londonba, a Reform Klubba (akkoriban a közvélekedés szerint fél év kellett bolygónk megkerüléséhez). Útján inasa, Passepartout kíséri, számtalan akadály leküzdése után vonaton, gőzhajón utazva, késve érkeznek meg Londonba. Ám tudjuk, mégis megnyerik a fogadást. Míg Foggék Kelet felé tartva, 80-szor látták felkelni a napot, addig a londoniak csak 79-szer, vagyis az utazók nyertek egy napot. A megoldás a nyugat-keleti irányban való áthaladás csillagászati tudományos meglepetését tartogatja számunkra: Kelet felé haladva a napok annyiszor 4 perccel rövidülnek, ahány hosszúsági fokot hagyunk magunk mögött, s mivel a Föld felülete 360 fokra oszlik, ha ezeket megszorozzuk 4-el, 24 órát kapunk. A könyv nyomán vita támadt, olvasói levelek tömkelegét kapta az író, előtte a tengerjárók a szerint számolták a napokat, hogy kelet vagy nyugat felől fedezték-e fel az adott területet. Verne felszólalt a Földrajzi Társaságban (A meridiánok és a naptár), a Hosszúsági Körök Irodája pedig konferenciát hívott össze 1884-ben, és elhatározták, hogy bevezetik a zónaidőt, 24 délköri övezetre osztják a Földet, a kezdő a greenwichi délkör lesz.

Verne a világon még mindig a legolvasottabb, legtöbbször fordított író. Könyvei gyűjteményes kiadásának az Utazások az ismert és ismeretlen világokban (83 kötet) címet adta. Célja: a modern tudományok által felhasznált földrajzi, geológiai, fizikai, asztronómiai ismeretek összefoglalása, a világegyetem történetének feldolgozása. Az író dolgozószobájában lévő földgömb kipontozott, kijelölt, telerajzolt felszíne, az író hatalmas dokumentációja és cédulaanyaga, gazdag könyvtárának katalógusa, a kivágatok s a mintegy 20 ezernyi füzet  az író által összegyűjtött óriási tudásanyagot mutatják. Leírásai pontosan dokumentálhatók, a helyszínen ellenőrizhetők.

Az ún. rangos irodalmi körökbe nehezen került be, a termékeny alkotó (évi 2-3 könyv) műveit az utazási-, kaland- és ifjúsági regényekhez sorolták. Népszerűsége sohasem csökkent, de az igazi áttörés jóval halála után következett be. Michel Butor és Marcel Moré a modern irodalomtudomány eszközeivel közelített Verne felé, műveit egyszerűen irodalmi alkotásként olvasták, értelmezésükre modern elméleteket alkalmaztak. Szerintük az író a tudományban lel elbeszélései anyagára, követőik pedig az olvasót arra buzdították, hogy keresse az értelmezés további lehetőségit, a „különös tematikai és formai hálózatot, amely többé-kevésbé bevallottan, de mindig másképpen leplezve” jelen van Verne műveiben.

A 80 nap alatt a Föld körül elsöprő sikere sokakat utazásra ösztönzött. Egy amerikai nő, Nellie Bly 1889-ben 72 nap alatt tette meg az utat, Verne táviratban köszöntötte. 1901-ben a transzszibériai vasút átadása után egy párizsi újságíró, Gaston Stiegler 63 nap alatt ért végig, hazafelé találkozott Vernével.

1987-ben a Sunday Times megírta, hogy tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy több mint 100 évvel Fogg után kevesebb időt venne igénybe az utazás. A menetrendi egyeztetés, az útlevelek, vízumok megszerzése, a hajójáratok hiánya miatt 22 nappal több időre lenne szüksége az utazónak. (Repülővel csupán 36 órát jelentene az út.)

Talán ezt a cikket akarta cáfolni a BBC, amikor 1988-ban felkérte a Monthy Pyton-os  Michael Palint, hogy a korabeli szabályokat betartva kísérelje meg Fogg teljesítményét, utazza körbe a Földet 80 nap alatt. A dromomániás (utazás kényszere) színész igent mondott. Azóta számtalan utazófilmet forgatott, legutóbb 2012-ben Brazíliában járt.

„Phileas Fogg útja azért nem vesztette el a mai napig sem vonzerejét, mert még mindig ez a legrövidebb idő, amely alatt meg lehet kerülni a bolygónkat úgy, hogy felfoghassunk belőle valamit. Hogy egyszerre láthassuk, érezhessük az illatát, megérinthessük a földjét”, nyilatkozta Palin.

Fogg 1872. október 2-án, Palin 1988. szeptember 25-én indul a londoni Reform Klubból. Míg Fogg a nyakában Fix felügyelővel, addig Palint a Monthy Pyton-os rajongói zaklatják folyton  az úton. Palin az Orient Expresszen utazik Velencéig, ahol hajóra száll, s a Korinthoszi-csatornán át (1893-ban Fogg útja után fejezték be) Krétát és Athént érintve Kairóig hajózik. Fogg már az olasz Brindisinél hajóra száll, s Adent érintve Bombay felé veszi az irányt. Palin a Szuezi-csatornán csak Dzsiddáig jut, mivel menetrendszerű személyszállítók már alig járnak. Diplomáciai segítséggel  autóval átviszik az Arab-félszigeten Rijádon át Dubaig. Itt nem talál mást, csak egy dhowt (tengerjáró dereglye), s Bombaybe egy héttel később ér oda, mint Fogg. Indiát mind a ketten vonattal szelik át, de míg Fogg Calcuttába tart (Allahabad előtt elfogy a sín, s itt elefántháton mennek tovább, s közben kiszabadítják Mrs. Audát), Palin célja Madrász. A következő állomás Szingapúr, mindketten hajóval érik el (Palin 10 nappal van lemaradva Fogg mögött). Itt gyors átszállás Hongkong felé, Palin egy jugoszláv teherhajóval Kantonig, majd Shanghajig vonattal megy át Dél-Kínán, Fogg egy vitorláson száll szembe a kínai tengeri tájfunokkal, de mindketten megérkeznek, s hajóra szállva haladnak tovább Yokohama felé. Nov. 14-én ér oda Fogg, aki a 44., Palin pedig az 51. napnál jár. Mindkettőjük célja a Csendes-óceán átszelése, Palin Los Angelesbe, Fogg San Franciscóba tart, és itt érintik a 180. fokot, s Foggék még nem, de Palin kapitánya már figyelembe veszi a zónaidőt, visszaállítja az órát, vagyis elvesz egy napot. Az észak-amerikai kontinenst vonattal utazzák át (ocean to ocean). Palin kitérőnek egy kis léghajós és kutyaszános kirándulást engedélyez magának (miközben Foggék az életükért harcolnak a sziú indiánokkal), s Salt Lake City, Aspen, Chicago érintésével megérkezik New Yorkba. Innen egy elegáns dán hajóval Le Havre, majd Liverpool a cél, eközben Fogg úgy jut vissza a kontinensre, hogy  hajója minden mozdítható tartozékát feltüzeli, mert elfogy a szén, de sikerül elérni Liverpoolt, ahonnan hőseink vonattal száguldanak London felé. Palin némi előnnyel, a 79. napon Fogg előtt ér célba.

Ha ma nekivágnánk az útnak, az internet segítségével terveznénk meg az útvonalat, s a hátizsákunkban lenne minimum egy okostelefon. Az alábbi két linkre kattintva megtekinthetjük Fogg és Palin útvonalát a Google Maps-on!

Phileas Fogg útvonala

Michael Palin útvonala

Fogg egy angol gentleman fegyelmezettségével csak a fogadást akarja teljesíteni, Passeportout küldi, hogy szétnézzen a városokban, Palin egy angol színész és író közvetlenségével csinálja végig az utat, könyve útleírásként is olvasható, s folyamatosan  reflektál az útközben megismert emberekre, némi öniróniával beszél magáról, s néha még egy Monthy Pyton-os figurát is bedob.

Az utazásból hatrészes ismeretterjesztő filmsorozat készült, amely 1992-ben jelent meg dvd változatban, s Palin megírta úti élményeit is, a 80 nap alatt a Föld körül című  könyvet 2005-ben vehette kezébe a magyar olvasó.

Természetesen a mozi világát is megihlette Fogg története.

Az első film 1956-ban készült, Fogg szerepében David Nivent láthattuk, ez az alkotás még többnyire követte az eredeti történetet, bár Franciaországot a regénytől eltérően a Nadar tervezte léghajóval szelik át, s olyan színészek bukkannak fel egy rövid jelenet erejéig, mint Marlene Dietrich vagy Buster Keaton.

Az 1989-es filmet Pierce Brosnan főszereplésével forgatták, Passepartout a Monthy Pyton-os Eric Idle játszotta, a forgatókönyvíró több helyen is átírja az eredeti cselekményt, beemeli a történelmi eseményeket (Párizsi Kommün), a kor technikai találmányait (Zeppelin léghajója), s a szereplők közvetlen, eredeti figurák.

A legszabadabban a Jackie Chan féle verzió (2004) bánik a regénnyel, a hongkongi karatehőst Passepartout szerepében láthatjuk, Fogg egy görkorcsolyán száguldozó, habókos felfedező, a szolga az, akit üldöznek, aki egy jáde Buddhát szerez vissza népének, s a fogadás tétje itt Fogg számára a Földrajzi Társaság elnöki széke, s egy olyan Verne korabeli találmány is megjelenik a filmben, mint a Wright fivérek repülőgépe.

Kedves Olvasók, térképet a térdre, s vágjunk neki! Olyan őrültséget természetesen senkitől sem várhatunk, mint jelen sorok írója, aki a karácsonyi szünetet a Verne-történet és feldolgozásai bűvöletében töltötte, s  még az Újévbe is - pokrócba burkolózva (igaz, influenzásan) - Michael Palin társaságában lépett át,  mert ahogy Nemes Nagy Ágnes írta, „az őskalandvágy, úgy látszik, a homo sapiens elidegeníthetetlen tulajdonsága”.

(Az írás megjelent a Népszabadság 2014. 02. 07. számában Verne, a legjobb termtud.-tanár címmel.)

könyvek a képernyőn

„– Azt akarod mondani – gyanakodott Berzsián –, hogy nekem szükségem van a televízióra? Hát nagyon tévedsz! Azért se csináltatom meg. Mert én erős jellem vagyok.

– Na, éppen ez az! – mondta Zsebenci Klopédia. – A jellem! Ugyan mennyi lelkierő kell ahhoz, hogy egy rossz televíziót ne kapcsoljon be az ember?

– Édeskevés – mondta Berzsián.

– Na látod! De amikor egy jó televízió áll az ember szobájában… éppen csak meg kellene nyomnia a gombot… De nem nyomja meg. Az már igazi jellem.

– Azt állítod, hogy a jellemem nem tűztiszta és acélkemény?

– Dehogyis – csóválta a fejét Klopédia –, csak azt mondom, hogy gyáván megfutsz a próbatétel elől.

– Hát azért sem futok! – morrant Berzsián. – Máris viszem ezt az ócska ládát Sróf mesterhez. Csinálja meg. S nekem aztán állhat itt ítéletnapig. Nem nyomom meg a gombját.”

Lázár Ervin: Berzsián és Dideki (részlet)

A latin betűk nem volt olyan bölcs, mint Berzsián mester, és nem állta meg, bekapcsolta a tv-t, elég sokszor a múlt héten, (2014. május 12-18.), de becsületére legyen mondva, irodalmi műsorok után kutatott a magyar televíziós csatornák kínálatában.

A rendszeresen jelentkező kulturális magazinokkal kezdtük. A hétköznaponként jelentkező Kultikon a művészeti ágak széles spektrumára figyel, a héten volt fotó, színház, mozi és kiállítás, de a PIM kiállítását - A zsoltártól a rózsaszín regényig; Fejezetek a női művelődés történetéből- nevezhetnénk az egyedüli, irodalomhoz kötődő témának. A színház talán besegít egy kicsit, örültünk Jon Fosse Tél című darabjának beharangozásához.

A hetente egyszer jelentkező Aranymetszésben viszont sikerült elcsípnünk egy Háy János-interjút a Könyvfesztiválra megjelent Napra jutni című új kötetéről. De van nekünk egy Könyvajánló című műsorunk is, gyökereit talán Lackfi János korábbi 1 Könyv című sorozatában kellene keresnünk, de ebben az egyszerűsített verzióban egy színész részletet olvas fel az ajánlandó műből, közben meg farkasszemet nézhetünk a könyv borítójával, de örömmel fedeztük fel a héten egyik kedvencünket, Sopotnik Zoltán Fahéjas kert című munkáját.

A szó klasszikus értelmében vett könyvajánló műsor Ungvári Tamás hetente jelentkező Könyvjelző című sorozata. A stúdióban a szerzőkkel beszélgető irodalmár érdeklődésének széles palettáján az utóbbi hetekben szerepelt Bodor Johanna Nem baj, majd megértem, Nagy Koppány Zsolt Nem kell vala megvénülnöd, Lengyel László A szabadság melankóliája című könyve, de Ungvári bemutatta a Tinta Kiadó nyelvészeti szótárait, s köszöntötte a 80 éves Moldova Györgyöt is.

Azt lehet gondolni, hogy a versekkel mindig könnyű, nem kell hozzá, csak egy előadó. Ennek minimál változatát kapjuk meg a Kamarás Iván ötlete nyomán forgatott MobilVersben. A verset mondó színészt valaki veszi egy mobiltelefonnal, egy-két zoom, és kész, s mindez olyan műsorsávban - vonatkozik ez a legtöbb kulturális magazinra -, hogy lehetőleg csak az inszomniások jussanak hozzá e szellemi táplálékhoz.

Ha már a versnél tartunk, ki tudja, hányadik adásánál tart a Lyukasóra, a korábban Mészöly Dezső nevével fémjelzett havonta egyszer jelentkező verstalálgató műsor vezető szerepében Lator László tanár urat köszönthetjük, a résztvevő színészek, költők nagyon lelkesen prezentálják a feladványokat, s hogy mindez mennyire ösztönzi versolvasásra a nézőt, arról már lehetne vitatkozni.

S ha a jelenben nem boldogulunk, jöhet a nosztalgia, erre erősít rá a lassan fél éve sugárzó új csatorna, ahol hétfő esténként egy régi színházi felvétellel várják a nézőket a képernyő elé, a héten Shakespeare Makrancos hölgyének egy József Attila Színházbeli előadása ment.

Részesei lehettünk még a kb. 20 éve forgatott Irodalmi barangolásoknak, most épp Tolna megye emlékei után kutatva a riporternő sárban taposva kereste Vörösmarty tanítóskodásának nyomait a hajdani Perczel család egy téeszközpont területén álló uradalmi épületében. Magyar klasszikusok új köntösben címmel viszont találtunk egy sorozatot, a klasszikus íróink életútját bemutató műsor új szín az irodalmi ismeretterjesztés televíziós változatában. 

Poirot szerepében David Suchet

Az adaptációk mindig biztos befutók, néhány igazán nagyszerű feldolgozást láthattunk a héten is. Igaz, hogy már megszámolni sem tudjuk, hányadik alkalommal, melyik csatornán, de Agatha Christie Poirot- vagy Miss Marple-sorozata biztos pont lehet egy munkás nap utáni kikapcsolódásban. Egy-egy kiemelkedő színész is mindig meghozza a sikert, a héten Gérard Depardieu-t egyaránt láthattuk Cyranoként és Monte Cristo grófjaként is. De ment Wilde Bunburryjének és Choderlos de Laclos Veszedelmes viszonyok című levélregényének filmváltozata is, és megnézhettük Mészöly Miklós Magasiskola című művének filmadaptációját  Gaál István rendezésében.

S a legkisebbekről se feledkezzünk meg. Az oly sokat dicsért színvonalas gyermekcsatornák kínálatai között igazi, autentikus mesét bizony nem sokat találtunk, még mindig veri a mezőnyt a Szabó Gyula hangján megszólaló és Jankovics Marcell képi világát tükröző Magyar népmesék, ahogy kiemelkedik egy Andersen történeteit feldolgozó dán animációs sorozat, igaz, a reggeli órákban, de a gyerekek korán, frissen és üdén ébrednek, ellentétben a bloggerrel, aki a sorozat megtekintését a digitális technika műsorrögzítő alkalmazásával oldotta meg.

S most a média irodalom közvetítő szerepének összefoglalása és véleményezése helyett inkább nézzék meg  vagy olvassák el, ki-ki tetszése szerint, a blogíró könyvtáros a héten sugárzott egyik kedvenc Andersen-meséjét!

A mesemondó

(The Fairytaler)

színes dán rajzfilmsorozat, 2004.

A hóember

A mese az Indavideón

 Andersen: A hóember

A mese a Magyar Elektronikus Könyvtárban (MEK)

Yann Martel: Pi élete

Egy mentőcsónak himbálózik a Csendes-óceán közepén. Két utasa van: Piscine Molitor Patel és Richard Parker. Az előbbi egy indiai kamaszfiú, aki történetesen egy párizsi uszodáról kapta a nevét. Richard Parker pedig egy bengáli tigris.

Furcsa fiú ez a Piscine, egy állatkertben lakik az indiai Pondicherry nevű városban, félreértést okozó nevét pedig Pi-re változtatja. Vajon a végtelenségbe tartó szám elmond róla valamit? Például azt, hogy az alapvetően hindu fiú három vallást gyakorol egyszerre, és nem lát különbséget Jézus, Mohamed és Visnu között!?
Egy nap a család azonban úgy dönt, hogy eladja az állatkertet, és átköltözik Kanadába. A felmálházott teherhajó Noé bárkájaként indul el az új világ felé, de néhány nap múlva elsüllyed. Csak Pi és néhány állat menekül meg.
De hogyan lehet ezt túlélni?

A mentőcsónakban talált kézikönyv sok tanácsot nyújt Pi-nek, de arról nem szól az írás, hogyan utazzunk együtt egy bengáli tigrissel. "Nem arról volt szó, hogy ő vagy én, hanem arról, hogy ő és én."

Martel nem a hemingwayi heroikus küzdelemre helyezi a hangsúlyt, a feszültség Pi változó lelkiállapotát közvetítő belső monológokból, a két élő lény kapcsolatának folyamatos változásából ered. S a regény talán legnagyobb erénye az idő múlásának ábrázolása, ritmusa, akár a tenger morajlása, "hol a fülünkbe suttog, hol mennydörög, néha meg néma, akár a sír", s mi olvasók meg tengeribeteg utasként hánykolódunk a szöveg hátán, és nem szabadulunk, mert Pi-nek nemcsak a neve fut a végtelenbe, hanem a története is.
227 nap után partot érnek Mexikónál, a tigris egy pillanat alatt eltűnik az erdőben, az "állatkert korlátozott szabadsága" után a "dzsungel szabad korlátozottságát" választja, Pi-t pedig "emberi állatok", japán hajózási tisztviselők faggatják a baleset körülményeiről, de kételkedve fogadják történetét, erre elmond egy másikat, egy hihetőt.
"-Ne bosszantsanak az udvariaskodásukkal! A szerelmet is nehéz elhinni, kérdezzék meg bármelyik szerelmest. Az életet is nehéz elhinni, kérdezzék meg bármelyik tudóst. Az Istent is nehéz elhinni, kérdezzék meg bármelyik hívőt. Mi a bajuk azzal, hogy nehéz elhinni valamit?
-Csupán ésszerűek akarunk lenni.
-Akárcsak én! Minden pillanatban az ésszerűséget alkalmaztam. Ésszerűséggel élelemre, ruhára, menedékre lehet szert tenni. Az ésszerűség a legjobb szerszámkészlet. Ésszerűséggel tudjuk távol tartani magunktól a tigriseket. De aki túlzásba viszi az ésszerűséget, az a világegyetemet is kiönti a fürdővízzel."

A Kanadában élő Yann Martel magyarul már 3. kiadást megélő művére sok címkét ragaszthatunk, hajótörött-regény, filozófiai tanmese, Salamon király gyűrűje, abszurd, posztmodern, mágikus, de a 2002-ben Booker-díjat kapott könyv világsikere abban áll, hogy mindenki megtalálja benne a maga olvasatát.

December 20-án mutatták be a hazai mozikban a regény adaptációjából készült filmet Ang Lee rendezésében.

Martel nem hitt a Pi élete megfilmesítésében

Pi élete a valóságban - Rakonczay Gáborral

Az első kritikák Ang Lee filmjéről

  Pi élete

(Life of Pi)

 színes, magyarul beszélő, amerikai kalandfilm, 127 perc, 2012

rendező: Ang Lee