"Bejártam, mondhatnám az egész világot, a Sarkvidékektől az Egyenlítő környékének félelmetes őserdein keresztül Kína, Japán, majd Amerika tájképi nagyszerűségei közé. Lenyűgöző nagyságú a norvég fjord, hangos kacagáshoz hasonlítanám a Garda-tó tájképi pompáit, jártam az Alpok gleccserein, meg a Spitzbergák tundráin, láttam a sivatagot, meg az indiai barlangtemplomokat, ott voltam a mongol pusztákon meg a mandzsu őserdőkben, de akárhol másztam fel valami hegytetőre, sehol sem voltam megelégedve a kilátással, mert nem volt benne a Balaton." (Cholnoky Jenő)
Nyilván könnyebb lekarózni
a kedvest, mintsem a végtelenbe
fúródni. De egyszerre a kettőt!
Bárcsak így igazulna meg a vágy
és a képzelet korrupt szövetsége.
A rigó csőre meg csontkoporsó.
De mit temettek bele? Valamiféle
csendet talán, állati és napkeleti
bölcseletet, ami zokogva pulzál
a szarusírban, hogy Rigócsőr
király dióként töri meg gőgöt?
A madártani kérdések asszonyba
fúlnak. (Az egyedfejlődésben
sincsen kegyelem.) Mi végre hát
büntetlen repülni? Dölyfös karó
vagy állattemető lennél szívesebben?
Akkor inkább már valami egyszerű.
Kő, vacak, esetleg sprotni.
-Uraságod elutazik? – kérdezte. - Igen - válaszolta Phileas Fogg. -Utazást teszünk a Föld körül.
Utazásra hívjuk az olvasót, ehhez Jules Verne 80 nap alatt a Föld körül című regényét idézzük meg. Phileas Fogg története (eredeti címe Le tour du monde en quatre-vingt jours) 1873-ban jelent meg a Hetzel Kiadó gondozásában. Magyarul először 1875-ben adta ki a Franklin Társulat Győri Ilona fordításában. A történet mindenkinek ismerős, a regény főhőse, Phileas Fogg egy fogadás kapcsán vág neki a Föld körbeutazásának, hogy 80 nap alatt visszaérjen kiindulásának színhelyére, Londonba, a Reform Klubba (akkoriban a közvélekedés szerint fél év kellett bolygónk megkerüléséhez). Útján inasa, Passepartout kíséri, számtalan akadály leküzdése után vonaton, gőzhajón utazva, késve érkeznek meg Londonba. Ám tudjuk, mégis megnyerik a fogadást. Míg Foggék Kelet felé tartva, 80-szor látták felkelni a napot, addig a londoniak csak 79-szer, vagyis az utazók nyertek egy napot. A megoldás a nyugat-keleti irányban való áthaladás csillagászati tudományos meglepetését tartogatja számunkra: Kelet felé haladva a napok annyiszor 4 perccel rövidülnek, ahány hosszúsági fokot hagyunk magunk mögött, s mivel a Föld felülete 360 fokra oszlik, ha ezeket megszorozzuk 4-el, 24 órát kapunk. A könyv nyomán vita támadt, olvasói levelek tömkelegét kapta az író, előtte a tengerjárók a szerint számolták a napokat, hogy kelet vagy nyugat felől fedezték-e fel az adott területet. Verne felszólalt a Földrajzi Társaságban (A meridiánok és a naptár), a Hosszúsági Körök Irodája pedig konferenciát hívott össze 1884-ben, és elhatározták, hogy bevezetik a zónaidőt, 24 délköri övezetre osztják a Földet, a kezdő a greenwichi délkör lesz.
Verne a világon még mindig a legolvasottabb, legtöbbször fordított író. Könyvei gyűjteményes kiadásának az Utazások az ismert és ismeretlen világokban (83 kötet) címet adta. Célja: a modern tudományok által felhasznált földrajzi, geológiai, fizikai, asztronómiai ismeretek összefoglalása, a világegyetem történetének feldolgozása. Az író dolgozószobájában lévő földgömb kipontozott, kijelölt, telerajzolt felszíne, az író hatalmas dokumentációja és cédulaanyaga, gazdag könyvtárának katalógusa, a kivágatok s a mintegy 20 ezernyi füzet az író által összegyűjtött óriási tudásanyagot mutatják. Leírásai pontosan dokumentálhatók, a helyszínen ellenőrizhetők.
Az ún. rangos irodalmi körökbe nehezen került be, a termékeny alkotó (évi 2-3 könyv) műveit az utazási-, kaland- és ifjúsági regényekhez sorolták. Népszerűsége sohasem csökkent, de az igazi áttörés jóval halála után következett be. Michel Butor és Marcel Moré a modern irodalomtudomány eszközeivel közelített Verne felé, műveit egyszerűen irodalmi alkotásként olvasták, értelmezésükre modern elméleteket alkalmaztak. Szerintük az író a tudományban lel elbeszélései anyagára, követőik pedig az olvasót arra buzdították, hogy keresse az értelmezés további lehetőségit, a „különös tematikai és formai hálózatot, amely többé-kevésbé bevallottan, de mindig másképpen leplezve” jelen van Verne műveiben.
A 80 nap alatt a Föld körül elsöprő sikere sokakat utazásra ösztönzött. Egy amerikai nő, Nellie Bly 1889-ben 72 nap alatt tette meg az utat, Verne táviratban köszöntötte. 1901-ben a transzszibériai vasút átadása után egy párizsi újságíró, Gaston Stiegler 63 nap alatt ért végig, hazafelé találkozott Vernével.
1987-ben a Sunday Times megírta, hogy tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy több mint 100 évvel Fogg után kevesebb időt venne igénybe az utazás. A menetrendi egyeztetés, az útlevelek, vízumok megszerzése, a hajójáratok hiánya miatt 22 nappal több időre lenne szüksége az utazónak. (Repülővel csupán 36 órát jelentene az út.)
Talán ezt a cikket akarta cáfolni a BBC, amikor 1988-ban felkérte a Monthy Pyton-os Michael Palint, hogy a korabeli szabályokat betartva kísérelje meg Fogg teljesítményét, utazza körbe a Földet 80 nap alatt. A dromomániás (utazás kényszere) színész igent mondott. Azóta számtalan utazófilmet forgatott, legutóbb 2012-ben Brazíliában járt.
„Phileas Fogg útja azért nem vesztette el a mai napig sem vonzerejét, mert még mindig ez a legrövidebb idő, amely alatt meg lehet kerülni a bolygónkat úgy, hogy felfoghassunk belőle valamit. Hogy egyszerre láthassuk, érezhessük az illatát, megérinthessük a földjét”, nyilatkozta Palin.
Fogg 1872. október 2-án, Palin 1988. szeptember 25-én indul a londoni Reform Klubból. Míg Fogg a nyakában Fix felügyelővel, addig Palint a Monthy Pyton-os rajongói zaklatják folyton az úton. Palin az Orient Expresszen utazik Velencéig, ahol hajóra száll, s a Korinthoszi-csatornán át (1893-ban Fogg útja után fejezték be) Krétát és Athént érintve Kairóig hajózik. Fogg már az olasz Brindisinél hajóra száll, s Adent érintve Bombay felé veszi az irányt. Palin a Szuezi-csatornán csak Dzsiddáig jut, mivel menetrendszerű személyszállítók már alig járnak. Diplomáciai segítséggel autóval átviszik az Arab-félszigeten Rijádon át Dubaig. Itt nem talál mást, csak egy dhowt (tengerjáró dereglye), s Bombaybe egy héttel később ér oda, mint Fogg. Indiát mind a ketten vonattal szelik át, de míg Fogg Calcuttába tart (Allahabad előtt elfogy a sín, s itt elefántháton mennek tovább, s közben kiszabadítják Mrs. Audát), Palin célja Madrász. A következő állomás Szingapúr, mindketten hajóval érik el (Palin 10 nappal van lemaradva Fogg mögött). Itt gyors átszállás Hongkong felé, Palin egy jugoszláv teherhajóval Kantonig, majd Shanghajig vonattal megy át Dél-Kínán, Fogg egy vitorláson száll szembe a kínai tengeri tájfunokkal, de mindketten megérkeznek, s hajóra szállva haladnak tovább Yokohama felé. Nov. 14-én ér oda Fogg, aki a 44., Palin pedig az 51. napnál jár. Mindkettőjük célja a Csendes-óceán átszelése, Palin Los Angelesbe, Fogg San Franciscóba tart, és itt érintik a 180. fokot, s Foggék még nem, de Palin kapitánya már figyelembe veszi a zónaidőt, visszaállítja az órát, vagyis elvesz egy napot. Az észak-amerikai kontinenst vonattal utazzák át (ocean to ocean). Palin kitérőnek egy kis léghajós és kutyaszános kirándulást engedélyez magának (miközben Foggék az életükért harcolnak a sziú indiánokkal), s Salt Lake City, Aspen, Chicago érintésével megérkezik New Yorkba. Innen egy elegáns dán hajóval Le Havre, majd Liverpool a cél, eközben Fogg úgy jut vissza a kontinensre, hogy hajója minden mozdítható tartozékát feltüzeli, mert elfogy a szén, de sikerül elérni Liverpoolt, ahonnan hőseink vonattal száguldanak London felé. Palin némi előnnyel, a 79. napon Fogg előtt ér célba.
Ha ma nekivágnánk az útnak, az internet segítségével terveznénk meg az útvonalat, s a hátizsákunkban lenne minimum egy okostelefon. Az alábbi két linkre kattintva megtekinthetjük Fogg és Palin útvonalát a Google Maps-on!
Fogg egy angol gentleman fegyelmezettségével csak a fogadást akarja teljesíteni, Passeportout küldi, hogy szétnézzen a városokban, Palin egy angol színész és író közvetlenségével csinálja végig az utat, könyve útleírásként is olvasható, s folyamatosan reflektál az útközben megismert emberekre, némi öniróniával beszél magáról, s néha még egy Monthy Pyton-os figurát is bedob.
Az utazásból hatrészes ismeretterjesztő filmsorozat készült, amely 1992-ben jelent meg dvd változatban, s Palin megírta úti élményeit is, a 80 nap alatt a Föld körül című könyvet 2005-ben vehette kezébe a magyar olvasó.
Természetesen a mozi világát is megihlette Fogg története.
Az első film 1956-ban készült, Fogg szerepében David Nivent láthattuk, ez az alkotás még többnyire követte az eredeti történetet, bár Franciaországot a regénytől eltérően a Nadar tervezte léghajóval szelik át, s olyan színészek bukkannak fel egy rövid jelenet erejéig, mint Marlene Dietrich vagy Buster Keaton.
Az 1989-es filmet Pierce Brosnan főszereplésével forgatták, Passepartout a Monthy Pyton-os Eric Idle játszotta, a forgatókönyvíró több helyen is átírja az eredeti cselekményt, beemeli a történelmi eseményeket (Párizsi Kommün), a kor technikai találmányait (Zeppelin léghajója), s a szereplők közvetlen, eredeti figurák.
A legszabadabban a Jackie Chan féle verzió (2004) bánik a regénnyel, a hongkongi karatehőst Passepartout szerepében láthatjuk, Fogg egy görkorcsolyán száguldozó, habókos felfedező, a szolga az, akit üldöznek, aki egy jáde Buddhát szerez vissza népének, s a fogadás tétje itt Fogg számára a Földrajzi Társaság elnöki széke, s egy olyan Verne korabeli találmány is megjelenik a filmben, mint a Wright fivérek repülőgépe.
Kedves Olvasók, térképet a térdre, s vágjunk neki! Olyan őrültséget természetesen senkitől sem várhatunk, mint jelen sorok írója, aki a karácsonyi szünetet a Verne-történet és feldolgozásai bűvöletében töltötte, s még az Újévbe is - pokrócba burkolózva (igaz, influenzásan) - Michael Palin társaságában lépett át, mert ahogy Nemes Nagy Ágnes írta, „az őskalandvágy, úgy látszik, a homo sapiens elidegeníthetetlen tulajdonsága”.
A 2015. évi Sziveri-díjat március 23-án adták át Veszprémben. Az idei díjazott Nemes Z. Márió, költő, kritikus, esztéta, akinek tavaly jelent meg a harmadik verseskötete A hercegprímás elsírja magát címmel.
"És talán éppen ez a poétikai gesztus jellemzi leginkább a megannyi parazita vegetációt és organizmust láttató Nemes költészetét: az élősködés. A hercegprímás elsírja magát verseinek szerzője egyszerre élősködik az irodalmi hagyományon (a romantikus Jókaitól a neoavantgárd Altorjai Sándoron át a hiperbotanikus Bartók Imréig) és a vizuális művészetek látványtárán (A hús feltámadása Signorellijétől A háború borzalmai Goyáján át egészen a lemetszett vég- és hímtagú huszárlények Kis Rókájáig). Pont úgy, mint a Váratlan kaland nimfája, aki „emlőivel durván átdöfi az arra járó betyár gúnyáját”, csak hogy később „kiszívja belőle a madárdalt, az üres hüvelyt pedig a halak oltalmára bízza”. Még jó, hogy vannak oltalmazó halak."
Az elmúlt években a latin betűk a könyvek ismertetésén túl
irodalmi programokat, eseményeket is ajánlott az olvasóközönségnek. Körülnéztünk
az idén is. Az újdonságot továbbra is az aktuális szépirodalmi művek és
folyóirat-lapszámok bemutatója szolgáltatja, ami általában a moderátor és a
szerző(k) párbeszédében, továbbá egy felolvasásban mutatkozik meg. Az irodalmi esteket
szervező intézmények, műhelyek, szalonok a régi jól bevált sorozataikat
prolongálják, a régi, jól bevált szerkesztők és szerzők pedig eltöltenek egy
estét a kánonban elfoglalt helyük szerint alakuló közönségükkel. A blogger március közepén már a hosszú, téli esték eltöltése végett sem invitálhat,
hisz itt a tavasz és alkonyatkor rigófüttytől hangos a környék.
A Szépművészeti Múzeum egy időre
most bezárta kapuit, a Rembrandt és a holland arany évszázad festészete volt az utolsó nagyszabású kiállítás, hetekig kígyóztak a
sorok a képtár bejáratánál. Bródy Sándor Rembrandtcímű novella-füzére méltán kínálkozik a tárlat vizuális élményvilágának
kiteljesítéséhez. „Ez nem regény, nem művészettörténet, hanem az, amit orvosok
"egy betegség történetének" neveznek. Studium e munka egy öreg
fejről, és szeretném, ha Rembrandthoz hasonlítana "- írja Bródy művének
előszavában.
Rippl-Rónai: Kalitkás nő
De nem kell nélkülöznünk a képzőművészet
nagyjait a jövőben sem, a Magyar Nemzeti Galériában Rippl-Rónai és Maillol. Egy művészbarátság története címmel Rippl-Rónai József és Aristide Maillol
ikerkiállítását nézhetjük meg. A két festő 1890-ben ismerkedett meg egymással
Párizsban. Barátságuk soha nem szakadt meg, levelek, dokumentumok őrzik egymásra
gyakorolt hatásuk emberi és művészi vonatkozásait. A mintegy kétszáz alkotást
felvonultató tárlat e két életmű metszéspontjait bemutatva időrendben vezeti
végig a látogatót a művészek munkásságán. „1890 körül ő (James Pitcairn Knowles
skót festő) ismertetett meg Aristide Maillol-lal, akit ő ismert fel először,
mint nagy művésztehetséget. (...) Nekem is nagyon megtetszett Maillol
gondolkodása és munkája, azért a megismerkedés után jóformán csak ezzel a két
művésszel érintkeztem”- írja Rippl-Rónai az 1911-ben, a Nyugat kiadásában
megjelent Emlékezéseiben.
Ha átsétálunk a szomszéd
épületbe, az Országos Széchényi
KönyvtárbanEgy marék világ - Iskander világa címmel Bahget Iskander fotókiállítását tekinthetjük meg. Az 1943-ban,
Szíriában született fotóművész 1967 óta él Magyarországon, s szorosan kötődik a
kecskeméti Forrás című irodalmi
folyóirathoz. A tárlaton fekete-fehér
szociofotói, portréi, a sivatagi világgal kapcsolatos tájképei, a magyar
irodalom és a képzőművészet több jeles képviselőjéről (Esterházy, Nádas,
Faludy, Kányádi Sándor, Buda Ferenc) készült fényképeit láthatjuk. A portrék
közül Benes József vajdasági születésű, Kecskeméten és Budapesten alkotó
grafikusunk arcképe vitte el a pálmát!
2014. az első világháborúra való
emlékezés éve volt. A Petőfi Irodalmi
Múzeum„Maradni szégyen, veszni borzalom” Magyar írók az első
világháborúban címmel rendezett kiállításának két fő szempontja van: hogyan
mutatkozik meg a háború az alkotók művein keresztül, továbbá milyen hatással volt
az írók mindennapi életére. „Ilyen megbénulásról, amikor annyi a lázadnivalóm
és írnivalóm, fogalmam sem volt” - írja Ady 1914. szeptember 30-án, s a
világméretű hullás sokkoló hatása nyomán az írók sorra emelik fel hangjukat az
értelmetlen erőszak ellen: Babits (Húsvét
előtt, Fortissimo), Karinthy, Kosztolányi, Csáth, Móricz (Szegény emberek). Míg mások Tersánszky, Balázs
Béla, Lengyel Menyhért, Molnár Ferenc (Egy
haditudósító emlékei), Szomory, Tamási, Hamvas, Szabó Lőrinc katonaként, haditudósítóként
fizikailag is tapasztalják a háború pusztító és demoralizáló erejét. A kiállítás
számtalan fotóval, kézirattal, tárgyi emlékkel, archív felvétellel (Ady
temetése), képzőművészeti alkotással (Gulácsy Lajos A háború című festménye) mutatja be az 1914 és 1918 között
időszakot, s hogy a frontzónát is érzékelhessük, a tárlat rendezői még egy
lövészárkot is felépítettek.
Cseh Tamás: Katonadalok
Lemberg mellett van egy kerek erdő...
Olvasnivalót is
ajánlunk a témához, karácsonykor felhívtuk a figyelmet Sebastian Faulks Madárdalcímű regényére, most a Noran Kiadó
Két tűz között. Magyar írók
világháborús novellái című kötetét tesszük fel blogunk könyvespolcára, továbbá
a Kossuth Kiadó kiadványát, egy bookazine-t. A Magyarországon még újnak számító
műfaj lényege, hogy több és mélyebb információkat kínál, mint egy magazin, de
könnyebben és gyorsabban fogyasztható, mint egy könyv (a név a book és a
magazine szó összevonása). Az első világháború története című kiadvány a modern történelemszemlélet felől
közelítő (Romsics Ignác is a szerzők között van) írások jellemzik, amit bőséges
képanyag és egy archív felvételeket tartalmazó DVD egészít ki.
Frayn: Koppenhága (színpadkép)
Nem panaszkodhat a budapesti
polgár, színházi produkciók tucatjai közül válogathat esténként, nekünk is
magakadt a szemünk egy előadáson. A Rózsavölgyi
SzalonMichael Frayn Koppenhágacímű darabját tűzte műsorára. A mű középpontjában a két
Nobel-díjas atomfizikus, a dán Niels Bohr és tanítványa, a német Werner Heisenberg 1941-es híres koppenhágai találkozása áll. A két tudós baráti
kapcsolatban volt egymással, ám a történelmi események átírták ezt a viszonyt.
1940-ben Németország lerohanta Dániát, s miközben Heisenberg Németországban lassította
a nukleáris-energia kutatásokat, addig az USA-ban Bohr közreműködésével
megalkották az atombombát. A két fizikus koppenhágai találkozása később is
foglalkoztatta a közvéleményt, 2002-ben a Fizikai
Szemlében közzétették Teller Ede, Wigner Jenő és Gábor Dénes álláspontját az
üggyel kapcsolatban. Frayn arra a tudományos, politikai, de leginkább morális
kérdésre keresi a választ, hogy meddig terjed a tudós felelőssége. A több
idősíkon futó darabban újra találkozik Heisenberg, Bohr és felesége Margrethe,
hogy jóval haláluk után tekintsenek vissza a múltra. Az előadást Valló Péter
rendezte, Bohr szerepében Gyabronka Józsefet, Heisenbergében Őze Áront
láthatjuk, míg Bohr feleségét Kútvölgyi Erzsébet alakítja.
2012 nyarán az izlandi Sjón A macskaróka című kisregényét ajánlottuk az olvasóknak, s most újra találkoztunk egy rókával, pontosabban egy rókatündérrel. Ujj Mészáros KárolyLiza, a rókatündér című filmjét néztük meg az Urániában. A róka japánul (kicune), a japán népmesék kedvelt alakja, minél több farka van, annál nagyobb a démonikus ereje. Számtalan történetben fordul elő (ld. Japán regék és mondák. Budapest. Móra, 2011.). A kicune megszállja egy szép nő testét (kicunecuki), aki ilyen formájában meghódít egy férfit, annak vesztét okozva. A japán róka mítoszok eredete a kínai mitológiához vezethető vissza, a Karig Sára-féle Népek meséi sorozat A sárkánykirály lánya. Tang-kori történetek (1956.) című kötetében Zsen, a rókatündértörténetét olvashatjuk Sen Csi-csi (kb. 750-800) interpretálásában.
Ujj Mészáros Károly munkája az utóbbi évek nagy filmes hallgatása utáni csend megtörése. A forgatókönyv Pozsgai Zsolt Lisolette és a május című drámája alapján íródott. A 70-es éveket idéző Budapest (Csudapest) képzeletbeli világában játszódó film főszereplője Liza, a 30-as ápolónő, akit egy japán popsztár féltékeny szelleme rókatündérré változtat, s a hozzá közeledő férfiak sorra halnak meg... Az alkotásban a kelet-európai retró keveredik a japán mitológiával, az abszurd a romantikával, s a szuggesztív képi világból, a zenéből, a magukkal ragadó színészi alakításokból egy friss, felszabadult vígjáték keletkezik, ám a rendező folyamatosan eltartja magától opusának tárgyát, mi nézők meg elgondolkozhatunk, hogy szabaduljunk-e az életben tartó illúzióktól.
