"Bejártam, mondhatnám az egész világot, a Sarkvidékektől az Egyenlítő környékének félelmetes őserdein keresztül Kína, Japán, majd Amerika tájképi nagyszerűségei közé. Lenyűgöző nagyságú a norvég fjord, hangos kacagáshoz hasonlítanám a Garda-tó tájképi pompáit, jártam az Alpok gleccserein, meg a Spitzbergák tundráin, láttam a sivatagot, meg az indiai barlangtemplomokat, ott voltam a mongol pusztákon meg a mandzsu őserdőkben, de akárhol másztam fel valami hegytetőre, sehol sem voltam megelégedve a kilátással, mert nem volt benne a Balaton." (Cholnoky Jenő)

2012. december 31., hétfő

A hónap verse: Kukorelly Endre: Nagyone




Nagyon egyszerű dolog,         
az ember mozog,
igen egyszerű eset,
az ember szeret,
ennél is egyszerűbb esetnél
az ember nevetgél,
de a legegyszerűbb esetben
mindenki esetlen.



Kukorelly Endréről

2012. december 20., csütörtök

Yann Martel: Pi élete


Egy mentőcsónak himbálózik a Csendes-óceán közepén. Két utasa van: Piscine Molitor Patel és Richard Parker. Az előbbi egy indiai kamaszfiú, aki történetesen egy párizsi uszodáról kapta a nevét. Richard Parker pedig egy bengáli tigris.
Furcsa fiú ez a Piscine, egy állatkertben lakik az indiai Pondicherry nevű városban, félreértést okozó nevét pedig Pi-re változtatja. Vajon a végtelenségbe tartó szám elmond róla valamit? Például azt, hogy az alapvetően hindu fiú három vallást gyakorol egyszerre, és nem lát különbséget Jézus, Mohamed és Visnu között!?
Egy nap a család azonban úgy dönt, hogy eladja az állatkertet, és átköltözik Kanadába. A felmálházott teherhajó Noé bárkájaként indul el az új világ felé, de néhány nap múlva elsüllyed. Csak Pi és néhány állat menekül meg.
De hogyan lehet ezt túlélni?
A mentőcsónakban talált kézikönyv sok tanácsot nyújt Pi-nek, de arról nem szól az írás, hogyan utazzunk együtt egy bengáli tigrissel. "Nem arról volt szó, hogy ő vagy én, hanem arról, hogy ő és én."
Martel nem a hemingwayi heroikus küzdelemre helyezi a hangsúlyt, a feszültség Pi változó lelkiállapotát közvetítő belső monológokból, a két élő lény kapcsolatának folyamatos változásából ered. S a regény talán legnagyobb erénye az idő múlásának ábrázolása, ritmusa, akár a tenger morajlása, "hol a fülünkbe suttog, hol mennydörög, néha meg néma, akár a sír", s mi olvasók meg tengeribeteg utasként hánykolódunk a szöveg hátán, és nem szabadulunk, mert Pi-nek nemcsak a neve fut a végtelenbe, hanem a története is.
227 nap után partot érnek Mexikónál, a tigris egy pillanat alatt eltűnik az erdőben, az "állatkert korlátozott szabadsága" után a "dzsungel szabad korlátozottságát" választja, Pi-t pedig "emberi állatok", japán hajózási tisztviselők faggatják a baleset körülményeiről, de kételkedve fogadják történetét, erre elmond egy másikat, egy hihetőt.
"-Ne bosszantsanak az udvariaskodásukkal! A szerelmet is nehéz elhinni, kérdezzék meg bármelyik szerelmest. Az életet is nehéz elhinni, kérdezzék meg bármelyik tudóst. Az Istent is nehéz elhinni, kérdezzék meg bármelyik hívőt. Mi a bajuk azzal, hogy nehéz elhinni valamit?
-Csupán ésszerűek akarunk lenni.
-Akárcsak én! Minden pillanatban az ésszerűséget alkalmaztam. Ésszerűséggel élelemre, ruhára, menedékre lehet szert tenni. Az ésszerűség a legjobb szerszámkészlet. Ésszerűséggel tudjuk távol tartani magunktól a tigriseket. De aki túlzásba viszi az ésszerűséget, az a világegyetemet is kiönti a fürdővízzel."

A Kanadában élő Yann Martel magyarul már 3. kiadást megélő művére sok címkét ragaszthatunk, hajótörött-regény, filozófiai tanmese, Salamon király gyűrűje, abszurd, posztmodern, mágikus, de a 2002-ben Booker-díjat kapott könyv világsikere abban áll, hogy mindenki megtalálja benne a maga olvasatát.

December 20-án mutatták be a hazai mozikban a regény adaptációjából készült filmet Ang Lee rendezésében.





Martel nem hitt a Pi élete megfilmesítésében

Pi élete a valóságban - Rakonczay Gáborral

Az első kritikák Ang Lee filmjéről





  Pi élete
(Life of Pi)
 színes, magyarul beszélő, amerikai kalandfilm, 127 perc, 2012
rendező: Ang Lee


2012. december 12., szerda

Irodalmi Nobel-díj, 2012

 
Az irodalmi Nobel-díjat az idén Mo Yan, kínai író kapta, aki a Nobel-bizottság véleménye szerint "mágikus realizmusában ügyesen keveri a népmesét a történelemmel, a történelmet a kortárs időkkel". A díjat december 10-én adták át Stockholmban.
Mo Yan Nobel-díját olyan elismerések előzték meg, mint a Fukuokai Ázsiai Kulturális Nagydíj 2006-ban, az amerikai Newman Kínai Irodalmi díj 2009-ben vagy a kínai Mao Tun (Mao Dun)-díj 2011-ben. 




Az író 1955-ben Guan Moye néven (a Mo Yan művésznév, jelentése: nem beszél) földműves családban látott napvilágot a Kína észak-keleti részén található kis faluban, Gaomiban. A vidék élete, világa írásainak mindig fő témája maradt. 1976-ban végleg elhagyta szülőföldjét, mert behívták a hadseregbe, melynek művészeti és irodalmi intézetében tanult, s ott kezdett el írni 1981-ben. Műveit sokszor hasonlítják Günter Grass, William Faulkner, Gabriel García Márquez regényeihez, továbbá Franz Kafka és Joseph Heller stílusjegyeit vélik felfedezni írásaiban. 
Mo Yan Nobel-díját világszerte sok kritika érte, bírálói - köztük a közelmúltban Magyarországon járt Herta Müller - szerint túl közel áll a kommunista párthoz, s egyike volt annak a száz kínai írónak, akik kézzel másolták le Mao Ce-tung beszédét egy emlékkönyv kiadásához, s a bebörtönzött Nobel-békedíjas Liu Hsziao-po-ról pedig korábban nem mert nyilatkozni.
A kalligráfusként is ismert író legutolsó regényét (Life and Death Are Wearing Me Out) a hírek szerint 43 nap alatt, hagyományos kínai papírra, kézzel írta.
Mo Yan egyetlen könyvét sem fordították még le magyarra. Csak a filmvásznon találkozhattunk Red Sorghum (1987) című első regényének adaptációjával, melyet Zhang Yimou rendezett (1988-ban elnyerte a berlini filmfesztivál Aranymedve-Díját), s Vörös cirokmező címen mutattak be a hazai mozikban.

Művei angolul, németül, franciául olvashatók:


Red Sorghum – (Vörös Cirokmezők) (1987. kínai, 1993. angol)


The Garlic Ballads – (A fokhagyma-balladák) (1995. angol) 

The Republic of Wine -  (Bor köztársaság) (1992. kínai, 2000. angol)


Shifu: You'll Do Anything for a Laugh – (Shifu: Mindent megteszel egy kacajért) (2002. angol)

Big Breasts & Wide Hips – (Nagy keblek és széles csípők) (1996. kínai, 2005. angol)  

Life and Death Are Wearing Me Out – (Az Élet és a Halál elkoptat) (2008. angol)





Mo Yan: Szeszföld
Ford. Kalmár Éva
Budapest: Noran Libro, 2013.

2012. december 5., szerda

Füst Milán-díj, 2012

2012. december 5-én adták át a Füst Milán-díjat. A díjat Füst Milán özvegye, Helfer Erzsébet alapította 1975-ben azért, hogy „erkölcsi elismerést és anyagi támogatást nyújtson azoknak a költőknek és íróknak, akik Füst Milán irodalmi munkásságának szellemében az egyetemes emberi haladás érdekeit magas művészi szinten fejezik ki műveikben…”.
Az elismerést az idén G. István László és Poós Zoltán vehette át az Illyés-Házban.






G.István László honlapja










Poós Zoltánról

2012. november 30., péntek

Radnóti-díj, 2012

Kántor Péter, Acsai Roland és Lutter Imre kapták idén a Radnóti-díjat. A díjat 1971-ben alapította a Radnóti Miklós Emlékbizottság és Irodalmi Társaság, amelynek célkitűzései között a mártír költő emlékének ápolásán túl a kortárs magyar költészet támogatása, népszerűsítése, valamint az irodalmi alkotók munkájának segítése is szerepel.


2012. november 7., szerda

Gérecz Attila-díj, 2012


Izsó Zita költő kapta az idén a Gérecz Attila-díjat. Az irodalmi kitüntetést elsősorban első kötetes, 30 évnél fiatalabb alkotók kaphatják, akik az 1956-os forradalom harcaiban fiatalon elhunyt névadó szellemiségéhez méltó, jelentős irodalmi alkotást hoztak létre. A fiatal költő Tengerlakó című első kötetével érdemelte ki az elismerést.



egyforma kék

Az ágya feletti képen sem látni, hol ér véget az ég,
és hol kezdődik a tenger.
Csak találgathatjuk azt is, hogy miután lefeküdt, 
meddig tartott az alvás, és mikortól lett halott.
Az összes holmiját bepakoltuk,
néhány üres bőrönd maradt még a szobában, 
mint két ember között a felesleges mondatok.


2012. november 5., hétfő

Déry Tibor-díj, 2012

A magyar irodalom művelésében elért kimagasló eredményéért Bán Zsófia író, esszéista, Demény Péter író, költő, Imre Flóra költő, műfordító és Szolláth Dávid irodalomtörténész vehette át a Déry Tibor Alapítvány díját 2012. október 19-én Budapesten, az Artisjus székházában.
A Déry Tibor-díjat minden évben olyan alkotóknak ítélik oda, akik a magyar irodalom művelésében kimagasló eredményeket értek el. A Déry Tibor Alapítvány és a díj Déry Tibor özvegyének végakarata alapján jött létre. Vagyonát a magyar államra hagyta azzal a feltétellel, hogy annak értékesítése után a befolyt összeg kamataiból kimagasló irodalmi tevékenységű művészeket díjazzanak.


 

2012. október 14., vasárnap

Nádas Péter 70 éves


"Amikor tizenhat éves koromban írni kezdtem (akartam, óhajtottam, szerettem volna), s ennek immár tizenhét éve, (akkor) úgy tűnt (azt hittem, azt képzeltem), hogy mindent meg kell (meg lehet) írnom. Nem csak a saját szobámat, a kutyámat (megdöglött), a macskámat (nem volt), a lányt, akibe éppen szerelmes voltam (-nek hittem magamat), és a lány anyját (idegbeteg), apját (mostoha), testvérét (alkoholista), hanem meg kell (lehet) írnom azt is, amit még nem ismerhetek (képzelet, jövő idő). És éreznem (látnom) kellett, hogy (bennem) valami nem stimmel, hiszen az, amit még nem ismerhetek, jobban izgatott annál, amit akkoriban már ismernem megengedtetett. Úgy határoztam tehát (akkoriban, határozatlanságomban), hogy (első lépésben) mindent (bármit) megismerek, hogy aztán megírhassam (ezt a valamit). (S nem vettem észre, hogy ezen a ponton fordul majd kedélyes elmebajomba életem.) Mert én (természetesen) még a megismerés előtt írni akartam. Vagy legalábbis közben. Ezért (második lépésben) úgy határoztam, hogy életemet párhuzamosítom az írással. Következésképpen úgy mentem az utcán, vagy feküdtem az ágyon, hogy közben arra gondoltam: megyek az utcán (megy az utcán), fekszem az ágyon (fekszik az ágyon). Csakhogy hiába gondoltam el a saját életem (miközben éltem), azt leírni mégsem volt hitem, mert arra gondoltam (mondták is sokan), hogy a mások élete (amit megélni nem tudok) fontosabb (talán). Csak az a kíméletlen erő, amely valamit szorít (szívet, gyomorszájat, lelket, lélegzetet-vissza stb.) maradt azoknak az éveknek bizonyosságaként. És a (mindent) megismerés vágya (makacs kényszerképzet). Ez az életforma (játéktudathasadás) persze némiképpen akadályozott abban, hogy mindent (bármit) megismerhessek. Mégis éltem. (És valamit mégiscsak megismertem.) Bár tulajdonképpen akkor sikerült először megírnom (leírnom, megfogalmaznom) valamit (valami félrevezetően kereket), amikor szorongásom (magam miatt) már olyan nagy volt, hogy mindazt elfelejtettem, amit meg akartam írni."

Cím nélkül, címzett ismeretlen
In: Talált cetli és más elegyes írások
Pécs: Jelenkor, 1992.

Nádas 70 

- életrajz, művek, szakirodalom a DIA-n
 
- fotók, interjúk, szövegek az Írólap-on

- Nádas Péter bibliográfia 1961-1994.

 - kiállítás a PIM-ben

- Nádas Péter 70 - Konferencia és felolvasás



Winkler Nóra interjúja.
MTV Kultúrház.




2012. október 3., szerda

Jean-Jacques Rousseau: A magányos sétáló álmodozásai

1776 októberében Rousseau-t Párizs környéki növénygyűjtő sétája közben fellökte egy kutya, beverte a fejét és eszméletét vesztette. Már halálhírét keltették, de felépült sérüléseiből, s decemberben belekezdett A magányos sétáló álmodozásai írásába. A mű nem más, mint a Vallomások folytatása, egyfajta belső napló, a Párizs környékén tett botanikai séták közepette számba veszi élete legfontosabb történéseit:

„Eltűnődve azon, milyen lelkiállapotban töltöttem életem különféle szakaszait, rendkívül meglep, mekkora aránytalanság mutatkozik sorsom valamennyi fordulata s a szokásos jó vagy rossz érzések között, melyeket az adott helyzetekben tapasztaltam. Meghitt és tartós jó érzésnek úgyszólván semmi kellemes emléke nem maradt a szerencse kurta időszakaiból; másrészt valahányszor nyomorúságot mért rám az élet, úgy tetszett, mintha állandóan eltelnék gyöngéd, meleg és édes érzésekkel, amelyek gyógyírt nyújtottak vérző szívem sebeire s fájdalmát szinte gyönyörré változtatták, most pedig csakis ez a kedves emlék tér vissza, s az ugyanakkor elszenvedett bajokra nem emlékszem. Úgy tűnik föl, hogy jobban élveztem a létezés örömét, hogy valójában többet éltem, amikor érzéseim a sors kényszeréből mintegy a szívem köré tömörültek, s nem szívták fel őket az emberek megbecsülésének önmagukban véve igen kevéssé becses tárgyai, bár akiket boldognak szoktak hinni, csak ezekkel foglakoznak.”
Nyolcadik séta

1778 júniusában meghalt Voltaire, Rousseau június 12-én fogott hozzá a Tizedik séta megírásához, de ezt már nem tudta befejezni, 1778 július másodikán reggeli sétája után érte a halál.
Élete és munkássága csupa ellentmondás, egész életében úton volt, néhány évnél tovább nem tartózkodott sehol. Talán kevesen tudják, hogy zenével is foglakozott, daljátékokat írt, s volt idő, amikor kottaírásból élt. Megírta az Emil, vagy a nevelésről című művét, miközben mind az öt gyermekét lelencházba adta, s ma a gyermek és ifjúsági irodalom nagy sikere idején felkapjuk a fejünket annak láttán, hogy 12 éves korig nem ajánlotta a gyerekeknek az olvasást, egyetlen művet szorgalmazott csupán, Defoe Robinson Crusoe-ját.
1756-ban írt levélregénye, Az új Heloise, Julie és Saint-Preux szerelmének története megteremtette a szentimentális regényt. A könyvnek akkora sikere volt, hogy 1760 és 1800 között hatvan kiadás látott napvilágot, bár példányszámokról nincs tudomásunk. „Voltak olyan érzékeny lelkek, akik nem merték még egyszer kézbe venni, olyan nagy hatást gyakorolt rájuk, amikor először olvasták”, írta egy korabeli szerző.
Legnagyobb művének azonban a Vallomásokat tartják, ami több egy önéletrajznál, élete történetének dokumentálásán túl a személyes hang és közvetlenség ismeretlen az addigi irodalomban, s olyan újításokat alkalmaz, mint az időrend felbontása, az alkotó tudat alatti énjének feltárása, s ezzel, nemhogy a romantika előfutárává válik, hanem egészen Proustig mutat előre az időben.
Az alábbiakban, a közelmúltban megjelent Rousseau-tanulmányokra szeretnénk felhívni a figyelmet. Elsőként a francia író és kritikus, Maurice Blanchot írását kell megemlíteni, kinek életművét a Kalligram Kiadó jóvoltából ismerhettük meg az elmúlt években.
Gorilovics Tivadar fordításában olvashatjuk a Levelek Zsófiához egyes részleteit. Rousseau Sophie d’Houdeot grófnéhoz írt levelei nemcsak egy reménytelen szerelem szálait villantják fel, hanem Rousseau világnézetéről és eszméiről is keresztmetszetet kaphatunk.
Imre László Rousseau szellemi és irodalmi hatását vizsgálja, előbb világirodalmi kitekintésben, megtudhatjuk, hogy Tolsztoj miért viselte a nyakában Rousseau arcképét a szentképpel együtt, majd Kármán Józseftől Jókain át Németh Lászlóig kitér a magyar vonatkozásokra is.
Borbély Szilárd Csokonai A füredi parton című versét elemezve helyezi el a költő életművében a rousseau-i gondolatokat.  
Marsó Paula és Kiss Viktória tanulmányai az irodalom és filozófia kölcsönhatásának vizsgálata mellett a modern irodalmi irányzatok szemszögéből világítanak rá az életműre.

Maurice Blanchot: Rousseau
In: Műhely, 2012. 3. sz.

Marsó Paula: „Rendkívüli nehézség”: Rousseau. Az írás problémája
In: Műhely, 2012. 3. sz.

Jean-Jacques Rousseau: Levelek Zsófiához (Részletek)
In: Nagyvilág, 2009. június

Gorilovics Tivadar: Jean-Jacques Rousseau és a Levelek Zsófiához
In: Nagyvilág, 2009. június

Imre László: Rousseau paradoxonjai
In: Nagyvilág, 2009. június

Borbély Szilárd: Russzó sírja
In: Nagyvilág, 2009. június

Marsó Paula: Rousseau költői emlékműve – a Saint Pierre-sziget
In: Jelenkor, 2009. március

Marsó Paula – Kiss Viktória: A magányos sétáló álmodozási: a tanúskodás filozófiája, a narratív identitás és az érzelmek legitimitása Rousseau-nál
In: Filozófia és irodalom (szerk. Bárány Tibor, Rónai András)
Budapest: JAK-L’Harmattan, 2008.

2012. október 2., kedd

Bródy Sándor-díj, 2012

A Bródy Sándor-díj idei nyertese Kálmán Gábor Nova című könyvével, amely a Kalligram Kiadónál jelent meg 2011-ben. A díjat Bródy Sándor emlékére alapította Amerikában élő unokája, Alexander Brody, és minden évben egy első kötetes prózaíró kaphatja meg pályázat útján. A díjátadásra november 22-én este 7-kor a PIM-ben kerül sor.



"Ujo Fero látott már kiásott halottat, de hogy éltében is rohadhat az ember, az korábban nem merült fel benne."

2012. szeptember 4., kedd

100 éve született Kálnoky László költő, műfordító


- biográfia



Kálnoky László életrajza, digitalizált művei, bibliográfia és szakirodalom a Digitális Irodalmi Akadémián

Kálnoky László: Részletek egy önéletrajzból I. Holmi, 2000/9.

Kálnoky László: Részletek egy önéletrajzból II. Holmi, 2000/10.




 - művek




Bán Zoltán András: A banalitás megdicsőülése
(Kálnoky László költészetéről)
In: Magyar Narancs 2007.05. 31.




 



- Kálnoky 100

Kerekasztal-beszélgetés Kálnoky László születésének 100. évfordulóján a PIM-ben

Kálnoky László emlékünnepség és emléktábla avatás Egerben

Kálnoky László Szépírói Pályázat



Egyedül állni a nyári délutánban
egy ismeretlen város főterén,
a falnak vetve hátadat,
bámulni a gótikus tornyokat,
testes kupolán a rézrozsda zöldjét,
arcodon érezni a zápor
jótékony, langyos sortüzét,
és hálásan, halkan sóhajtani,
mint a porlepte fák…

                                                         Csak mint a fák...

2012. szeptember 1., szombat

A hónap verse: Sajó László: Füvészkerti ősz


szellő hörög sóhajt füvészkerti ősz
nem is látod csak sejted a ködben
szembejön isten rádnéz és letüdőz
hogy itt volt kimutatta a röntgen

tömő szigony balassa práter utca
tömör iszony hallgatag klinikák
szülészet egyesbel hiszi meguszta
tócsatüdő üllői úti rák

tested akár a nonstop közért mint a
most szemerkélő ludovika park
októberi pocsolyaformalinban
a tested utánad is nyitva tart

végig a kései korányi utcán
nemecsek vizenyőkben elázva
tócsa megtükröz nézed hogyan jutsz át
a túloldalra a hullaházba

hajnal van már iderondít az ördög
metrópokol okád embertömeg
isten tüdejéből remegve jön föl
az új nap sárga slájm véres köpet

Sajó Lászlóról



2012. augusztus 20., hétfő

állami kitüntetések augusztus 20-a alkalmából, irodalom


Augusztus 20-án, nemzeti ünnepünk alkalmából állami kitüntetéseket adtak át  a Parlamentben.
Az alábbiakban az irodalmi díjazottakat ismertetjük.

MAGYAR ÉRDEMREND nagykeresztje (polgári tagozata)

Jókai Anna, Kossuth-díjas író, esszéista

MAGYAR ÉRDEMREND középkeresztje (polgári tagozata)

Kovács István, a történettudomány kandidátusa, író, költő, műfordító

Lator László, Kossuth-díjas költő, műfordító, irodalomtörténész

Serfőző Simon, József Attila-díjas költő, író, szerkesztő


2012. augusztus 10., péntek

Jorge Amado: Galád Kandúr és Fecske kisasszony. Egy szerelem története

 Galád Kandúr csúnya, elvadult és neveletlen, ám nemcsak éles karommal, hanem éles szemmel is jár-kel a világban, de a bájosan fiatal és bohó Fecske kisasszony felfigyel rá, s közös sétáik alkalmával nemcsak egymást fedezik fel, hanem a körülöttük lévő világot is. A kandúr megváltozik. Csodálkozik is mindenki,  „honnan tudhatták volna, hogy érző szív dobog vastag bundája, felborzolt szőre alatt?”
Megváltástörténet? Ismerjük a népmesékből, a nőnek meg kell váltania az állatbőrbe bújt  férfit, és a különböző állati létállapotok keveredése sem idegen a mesék világától.
A macska a föld, a fecske az ég, a kandúr szárnyalni akar, a madár felrúgja a szabályokat, pedig „a macskák a fecskék ellenségei”. A környezetük, a népes állatsereglet sem nézi ezt jó szemmel, nagyszerűen megrajzolt emberi karakterek, a tudálékos Tehéntől a képmutató Papagájig, s a kapcsolatuk eleve kudarcra van ítélve.
„Ki látott már ilyet, hogy egy madárfélék nemzetségéből való fecske egy macskafélék családjából való macskával járjon? Ki látott már ilyet? Ki látott már ilyet?”

A története szerkezete az évszakok változásaira rezonál, éled a tavasz, tombol a forró nyár, hervad az ősz, kőkemény fagyokkal betör a tél, hőseink lelkében és kapcsolatában is ezek a változások következnek be a kinyílástól a megdermedésig. Pedig Galád Kandúr még versírásra is adja a fejét, szonettet ír imádott Fecske kisasszonyának, de hiába, a normák és szabályok világában helyre kell állítani a rendet, a fecske végül feleségül megy a hozzáillő csalogányhoz.
Galád Kandúr és Fecske kisasszony  története nem didaktikus tanmese, az író meg- megáll, közbevet és reflektál, (zárójelek, költői és kritikai szutyorgások), kikacsint és felnevet, a lineáris történetvezetést felbontja, önfeledten és szabadon játszik a szöveggel.
Hát akkor hogyan vélekedjünk erről a könyvről, sírjunk vagy nevessünk?, egy újabb Kis herceg mese?, gyerekeknek vagy felnőtteknek?, szükségünk van ezekre a megerősítésekre? Ne gondolkodjunk, kapaszkodjunk fel egy termikre és szárnyaljunk együtt a történettel, mert „nemcsak a versekben van költészet, hanem olykor a szívünkben is, és oly hatalmas, hogy alig fér bele a szavakba.”

Jorge Amado Galád Kandúr és Fecske kisasszony című műve eredetileg nem a nagyközönségnek készült. 1948-ban Amado fia egyéves születésnapjára írta a történetet, aztán a gyerek holmija között elkallódott a kézirat, s csak néhány évtizeddel később került elő. A fiú, João Jorge odaadta a híres brazil festőnek, Carybének, hogy olvassa el, s a mester olyan gyönyörű akvarelleket festett a szöveghez, hogy az író beleegyezett a kiadásba, s így jelenhetett meg a könyv 1976-ban.
A magyar kiadást 2006-ban, Imrei Andrea nagyszerű fordításában vehette kezébe az olvasó, 2008-ban hangoskönyvben is megjelent, Kulka János előadásában hallgathatjuk meg az idén 100 éve született Jorge Amado művét.


2012. július 1., vasárnap

könyvek a bőröndben, nyári olvasmányok, 2012

Itt a nyár, s a nyaralás nélkülözhetetlen kelléke a könyv. A latin betűk világirodalmi összeállítással szeretné színesíteni a szabadság napjait, a legfrissebb könyvtermésből válogatva. A nevek és címek egy-egy kritikára, ajánlóra vagy interjúra mutatnak, ezzel is segítve a tájékozódást. A 12 könyvből 8 a skandináv irodalom termése, nemcsak azért, mert jelen sorok írója most grönlandi fókaként szeretne megpihenni egy úszó jégtáblán, hanem mert a skandináv irodalom igazi reneszánszát éli Magyarországon. Az áprilisi, XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégei is a skandináv országok voltak. Elsőként a Tisztogatás című regényével korábban nagy sikert aratott extravagáns finn írónőt, Sofi Oksanent kell megemlíteni, de itt van a norvég Erlend Loe is, aki Doppler történeteivel robbant be a köztudatba, s ne feledkezzünk meg Karen Blixenről sem, a Polar Kiadó és Kertész Judit fordító jóvoltából szinte a teljes életmű olvasható már magyarul. A dán Janne Teller Semmi című munkája elsősorban a tizenéveseket szólítja meg, de fájóan aktuális témája miatt a felnőttek számára is katartikus élmény. A könnyedebb, szórakoztató műfaj két alkotásával szerepel két svéd író, Jonas Jonasson és Katarina Mazetti, a fanyar északi humor és világszemlélet igazán derűs perceket ígér. Ha jó krimire vágyunk, és nem akarjuk negyedszerre is végigolvasni az Agatha Christie életművet, akkor bátran vegyük kezünkbe a kortársakat. A Larsson-trilógia világsikere után nem fogunk csalódni a nemrég Magyarországon járt norvég Jo Nesbo könyveiben sem, nem beszélve az osztrák Wolf Haasról, kinek Brenner-történetei kitűnő bűnügyi regények, szójátékokban gazdag, eredeti nyelvhasználatuk Bán Zoltán András bravúros fordításában szellemi csemegét ígér. Igazi különlegesség a fantasy területén munkálkodó Neil Gaiman kötete is, aki átrándult egy kicsit a másik oldalra, egyfajta szabálytalan életrajzzal tiszteleg mestere, Douglas Adams előtt. Az inkább amerikai íróként számon tartott kanadai Douglas Coupland korábbi könyve, az X generáció kapcsán nemcsak a nemzedék szerzőit (a legismertebb köztük Bret Easton Ellis), hanem az egész korosztályt ezzel a névvel illetik. És ne feledjük a kortárs orosz irodalmat sem, egyik jelentős képviselője, mondhatni fenegyereke, Viktor Pelevin egy elbeszéléskötetével szerepel listánkon.
Tavaly jelent meg az izlandi Sjón A macskaróka című kisregénye. A mitológiai hagyományokra épülő mű szikár nyelvezetével, balladai hangvételével a XIX. század Izlandjára vezet vissza bennünket. Olyan mágikus erővel beszél ember és természet, ember és társadalom, az emberi és állati létállapot közötti átmenetről, hogy közben mi is a történet részévé válunk, s a szöveggel együtt lebegünk a végtelen jégmezőkön.

  „Épphogy tovább tudott araszolni.
    Mikor már azt hitte, hogy beérte a rókát, 

hirtelen mélyült a hó. Már egészen az ágyékáig ért – s a 
következő lépésnél az ember megrekedt a hóban.
    Nem jutott se előre, se hátra; az orráig sem látott.
   Hó örvénylett körülötte mindenfelől, felülről és alulról."

Sjón: A macskaróka


A kép a Szabadkai Városi Könyvtárban készült.


Karen Blixen: Angyalok bosszúja
Ford.: Kertész Judit
Budapest: Polar, 2012.

Douglas Coupland: „A” generáció
Ford.: Pék Zoltán
Budapest: Európa Könyvkiadó, 2012.  

Neil Gaiman: Ne ess pánikba! : Douglas Adams és a Galaxis útikalauz stopposoknak
Ford.: Holbok Zoltán és Márton Róza Krisztina
Budapest: Akadémiai K., 2012.

Wolf Haas: A Brenner és a Jóisten
Ford.: Bán Zoltán András
Budapest: Scolar Kiadó, 2012.

Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
Ford.: Kúnos László
Budapest: Athenaeum, 2011.

Ford.: Földényi Júlia
Budapest, Scolar, 2011.

Ford.: Kertész Judit
Budapest: Park, 2012.

Jo Nesbø: Denevérember
Ford.: Petrikovics Edit
Budapest: Animus, 2012.  

Sofi Oksanen: Baby Jane
Ford.: Bába Laura
Budapest, Scolar, 2012. 

Viktor Pelevin: Ananászlé a szépséges hölgynek: h@ború és béke
Ford.: Goretity József
Budapest: Európa, 2012.

Sjón: A macskaróka. Népi történet
Ford.: Egyed Veronika
Budapest: Magvető, 2011.

Ford.: Weyer Szilvia
Budapest: Scolar, 2011.




2012. június 7., csütörtök

Ünnepi Könyvhét, 2012

"...Az író mindig levelet ír. Vajon kinek a kezébe kerül? Vajon micsoda visszhangot kelt benne? Vajon lát-e engemet, átérzi-e csak ezredrészét is annak a szükségnek, amely írásra kényszerít? Nem tudom. Hiába minden hipokrízis és hencegés. Akár verejtékezve írunk, akár gondatlanul füstölve két feketekávé között, keserű lámpaláz gyötör minden írót. Ájulatos bizonytalanságban vergődünk, íróasztalunk előtt az ismeretlen tömeg. Ha egy tengerparton kiabálnék a ködnek és a messze végtelenségnek, nem éreznék ily fájó szorongást, mint mikor a szokott pózban, kezemben egy tollal, tentával karmolom tele a fehér papírt és elküldöm a nyomdába, hogy az ólombetű és a rotációs gép röpítse ismeretlen sorsa felé..."
 Kosztolányi Dezső: Azokról, akiknek írunk


1927 tavaszán Miskolcon rendezték meg a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesületének rendes évi közgyűlését. A tanácskozáson Supka Géza, a Literatura című folyóirat főszerkesztője azzal a javaslattal állt elő, hogy a magyar könyv népszerűsítése érdekében évenként könyvnapokat kell rendezni.
„Az évnek egyik napján (…) az ország minden városában és falujában könyvnap rendeztessék, amely (…) az írót és közönséget kontaktusba hozza egymással, hogy ezen a napon egyszer egy évben a könyvírás és a könyvkiadás is kimenjen az utcára, és pedig ingujjban, közvetlen, bohém formában.”
1929. május 13-án megnyílt az első magyar könyvhét. A hivatalos megnyitón, az Akadémia dísztermében gróf Klebelsberg Kunó magyar királyi vallás- és közoktatási miniszter mondott ünnepi beszédet. Felvázolta egy új tantárgy, az olvasástan bevezetésének szükségességét, a könyvhét céljáról pedig így nyilatkozott:
„A magyar társadalom legszélesebb rétegeihez oda kell vinnünk a könyvet s meg kell győznünk az olvasás hasznosságáról.”
Május 14-én és 15-én az utcákon 10 százalékos árengedménnyel, magyar írók részvételével könyvvásár zajlott, 16-án csütörtökön a Magyar Írók Egyesülete rendezett díszelőadást a Nemzeti Színházban. 17-én és 18-án a könyvkereskedésekben rendeztek kedvezményes vásárt. A Rádió helyszíni közvetítést adott az eseményekről, s előadás-sorozatában olyan írók beszéltek a könyv és a közönség kapcsolatáról, mint Kosztolányi vagy Móricz.
Az első könyvhéten nem volt még könyvheti lista, de erre az alkalomra jelent meg például Szabó Dezső Az elsodort falu vagy Móra Ferenc Ének a búzamezőkről című regénye.


Az idei könyvhetet június 7-től 11-ig rendezik meg. Június 7-én 16 órakor a budapesti Vörösmarty téren Ferdinandy György, József Attila-díjas író nyitja meg a 83. Ünnepi Könyvhetet és Gyermekkönyvnapokat. A Liszt Ferenc téren Grecsó Krisztián mond beszédet 17 órától. 95 hazai és határon túli kiadó 335 újdonságot jelentet meg, kizárólag magyar szerzők köteteit, s ezek közül 46 szól a gyermekeknek.
A könyvhét hagyományos központi helyszíne, a Vörösmarty tér és környéke mellett a fővárosban még öt kerületben, s szerte az országban több mint nyolcvan városban, községben lesz könyvheti rendezvény, s magyar könyvhét lesz az idén is Erdélyben, Kolozsvárott.
A könyvheti szombaton, június 9-én, a Vörösmarty téren megrendezik a Könyvek Éjszakáját, utcabállal, sok programmal, éjszakai dedikálásokkal.


A könyvhét és a könyvek. A magyar könyvhét története 1941-ig.

83. Ünnepi Könyvhét és 11. Gyermekkönyvnapok (részletes program)

2012. június 6., szerda

Szépíró Díj, 2012

A 2012. évi Szépíró Díjat Bodor Ádámnak (próza), Villányi Lászlónak (vers) és Margócsy Istvánnak (esszé/tanulmány/kritika) ítélte oda a Szépírók Társaságának tagjai által választott háromtagú kuratórium. A díjakat Csaplár Vilmos, a Társaság ügyvezető elnöke és Matyi Dezső, az Alexandra Kiadó és Könyvesház-lánc tulajdonosa (a díj szponzora) adta át június 6-án a Lotz Teremben. A díjazottakat Selyem Zsuzsa, Tábor Ádám és Tarján Tamás méltatta. 

Bodor Ádám: Verhovina madarai  (Magvető, 2011)

Villányi László: Ámulat (Orpheusz, 2011)




2012. június 5., kedd

Elhunyt Ray Bradbury, amerikai író

"A könyvek halomban hevertek, akár a szárítani tett halak. Az emberek rajtuk táncoltak, csúszkáltak; el is estek. A könyvcímek még egyszer felvillantották aranyszemüket, aztán eltűntek.
- Petróleumot rá!
A vállukra szíjazott, 451-es számmal jelölt tartályból szivattyúzták ki a hideg folyadékot. Valamennyi könyvet átitatták vele, bőségesen fecskendezték szét a szobában.
Aztán lerohantak a földszintre. Montag petróleumgőzben botorkált utánuk.
- Gyerünk!
Az asszony ott térdelt a könyvek között, az átázott bőrt s kartont fogdosta, ujjaival tapogatta a tiltott címeket, míg szeme Montagot vádolta.
- Az én könyveimet nem vihetik el - mondta az asszony.
- Ismeri a törvényt - mondta Beatty. - Hol a józan esze? Ahány könyv, annyiféle beszéd. Évek óta bámul egy istenverte Bábel tornyára. Feledkezzék meg róla! Azok, akik ezekben a könyvekben szerepelnek, sosem éltek. Gyerünk, de azonnal!"

2012. június 5-én elhunyt Ray Bradbury amerikai író, aki Asimov és Lem mellett a science-fiction irodalom egyik legjelentősebb alakja volt.
Bradbury 1920. augusztus 22-én született. 1938-ban publikált először, első novelláskötete 1947-ben jelent meg. 1950-ben írta egyik leghíresebb művét, a Marsbéli krónikákat, majd 1953-ban látott napvilágot a Fahrenheit 451 című regénye, melyből Francois Truffaut 1966-ban azonos címmel forgatott filmet. A mű színpadi adaptációját a Bárka Színház 2011-ben mutatta be.  A 2000-es években sorra jelentek meg elbeszélései az Agave Könyvek kiadásában: Az öröm masinériái (2007), A villamos testet énekelem (2008), Éjfél is elmúlt, (2009), Szép arany almáit a nap, (2010), Gyógyír búskomorságra (2011).




angol-francia film, 1966
rendezte: Francois Truffaut


2012. május 27., vasárnap

Jégszakadás - kiállítás a Néprajzi Múzeumban

„Mit keres itt az ember? Miért nem marad ott, ahol ragyogó kék égről pazarul ontja fényét, melegét a napsugár a viruló pálmákra, ahol kusza összevisszaságban gázol egymáson keresztül-kasul a forró égövi őserdők növényrengetege, ahol fáradság nélkül hullik ölébe az édes gyümölcs? Talán azért, mert itt kevesebb az ember? Talán, mert több a magány? Mindenestre megvan ennek a zord világnak is a szépsége, varázsa. Milyen nagyszerűek az arktikus szigetek sziklabércei, a sziklákon lekúszó gleccseróriások, a hangtalan, végtelen hómezők, a szörnyű, recsegő jégtorlaszok, a csendesen úszó jéghegyek, vagy a feltört jégpáncél nyílásán kéklő, csodálatos tenger!”
Cholnoky Jenő: A jégvilág (1914) 


Jégszakadás - Klímaváltozás és annak emberi következményei Grönlandon címmel kiállítás nyílt a Néprajzi Múzeumban. A tárlat 2012. április 17-től június 24-ig tekinthető meg. A Dán Kulturális Intézet szervezésében megvalósuló kiállítás az író és fotográfus Jorgen Chemnitz fotói és videointerjúi segítségével azt mutatja be, hogy a híres fjord közelében lévő város, Ilulissat lakói hogyan élik meg mindennapjaikban a klímaváltozás következményeit.


Az 56 kilométer hosszú és átlagosan 7 kilométer széles Ilulissat-fjordot (UNESCO Világörökség része) keleti végénél a Jakobshavn-gleccser, bolygónk egyik legnagyobb és legaktívabb gleccsere táplálja. 1950 és 2002 között stagnált a gleccserzóna határa, 2002-ben azonban a jéghatár összeomlott és 12 km-rel visszahúzódott. A gleccserről évente 35 köbkilométer jégtábla szakad le, ami naponta 86 millió tonnát jelent. A Déli-sarkvidék után Grönland rendelkezik a világ legnagyobb szárazföldi édesvíztartalékával. Ha a Föld átlaghőmérséklete 3,1 Celsius-fokkal megemelkedne, Grönland jege teljesen elolvadna. Ha elolvadna a sziget jégtakarója, akkor 7,2 méterrel növelné a világtenger szintjét.  A legújabb becslések szerint azonban már az 1,6 Celsius-fokos növekedés is pusztító hatással lehet a sziget jégtömegére. Ha nem sikerül korlátozni az üvegházgázok kibocsátását, a jégtakaró egyötöde már a következő ötszáz évben, míg a maradék a következő kétezer éven belül elolvadhat. Bár a teljes jégolvadás kockázata távolinak tűnik, a kutatók szerint vizsgálataik jól rávilágítanak a jégtakaró sérülékenységére.



A kiállítóterembe lépve szuggesztív tekintetű arcok fogadnak bennünket. Falakra feszített fekete-fehér portréfotók. Nagymama unokáival, egy kislány, egy baseballsapkás kamasz, egy házaspár: a mai Grönland lakói. De nemcsak az arcok, vallomásaik is szuggesztívek, a kép melletti feliraton, néhány személyes mondatot olvashatunk arról, hogyan élik meg a felmelegedés hatásait.
"Nem tudok semmit a globális felmelegedésről, de nem értem, miért vannak pocsolyák hó helyett, mikor meggyújtjuk a karácsonyfa fényeit"- mondja egy kisfiú.
A statikus képeket és szövegeket tovább árnyalja és mélyíti 23 videointerjú: a mozgó kép és hang segítségével immár élőben ismerhetjük meg Ilulissat lakóit. Különböző korú, foglakozású emberek beszélnek arról, hogy szakmájuk szempontjából milyen változásokat érzékelnek az időjárásban.

(Jorgen Chemnitz fotója)

Egy idősebb férfi arról számol be, hogy míg a 60-as években már októbertől volt jég, manapság csak januárban jelenik meg, s már csak egy olyan hét van, amikor -25 fok alá süllyed a hőmérő higanyszála, s a tenger még télen sem fagy be, bár ez kedvező hatással van a halászatra, mert most már állandóan ki lehet hajózni. De nem kedvez az utaknak, mondja a mérnök, mert a permafrost (örökfagy) 3 km-rel csökken, a víz miatt az utak megsüllyednek, s újra kell építeni a teljes közúthálózatot. A muzeológus az egyre több virágban gyönyörködik, a tanárnő diákjaival a szigetre újonnan betelepült állatokat vizsgálja. Az állatorvos arról vall, milyen új betegségek jelenhetnek meg a szánhúzó kutyáknál a melegebb idő hatására. Persze megjelentek a katasztrófaturisták, mondja az idegenvezető, akik azért keresik fel a helyet, hogy közvetlen tapasztalatot szerezzenek a klímaváltozás hatásairól.
A legplasztikusabb annak a kamaszfiúnak az elbeszélése, kinek évei számából fakadóan igen rövid idő áll rendelkezésére a változások érzékelésére, azt meséli, hogy míg gyermekként télen melegen kellett öltözni, ma legtöbbször elég egy könnyű dzseki, kutyaszánnal már nem lehet eljutni a szomszéd faluig, a narválok sem jönnek olyan közel a parthoz, az éhes jegesmedvék pedig a kukában keresnek élelmet maguknak. Az utolsó interjúalany, egy lelkészasszony a világnak üzen: határt kellene szabni a fogyasztásnak!

2012. május 21., hétfő

Elhunyt Carlos Fuentes, mexikói író

 „A történetet ismertem. Az igazságot nem tudtam. Valahogy még a puszta jelenlétem sem volt valóságos.” 
(Laura Díaz évről évre)

Carlos Fuentes 1928. november 11-én született Panamavárosban, világszemléletét meghatározták gyermekkori élményei, apja diplomata volt, így sok időt töltött az USA-ban és Dél-Amerika különböző országaiban. Jogi tanulmányait Mexikóvárosban végezte, később Európában tanult, előbb újságíróként dolgozott, majd diplomataként működött a világ számos országában.
1954-ben egy elbeszéléskötettel hívta fel magára a figyelmet, az első komolyabb sikert azonban 1958-ban az Áttetsző tartomány (magyarul 1980) című regény hozta meg számára, s ezzel a könyvvel írta be magát  a dél-amerikai írók (Cortázar, García Márquez, Vargas Llosa) "boom"  nemzedékének tagjai sorába.

Legismertebb munkája az 1962-ben megjelent Artemio Cruz halála (magyarul 1966), témája a mexikói forradalom, főhőse, a milliárdos Artemio Cruz halálos ágyán mondja élete történetét. Fuentes olyan prózatechnikai újításokat alkalmazott, mint a megfordított időszemlélet, a párhuzamos szerkesztés, filmes vágás stb., s a mű kapcsán méltán emlegették a Nobel-díj várományosai között.

Műveinek magyar kiadásai közül kiemelkedik a függetlenségi háborúk világában játszódó A hadjárat (1995), a 2003-ban megjelent Laura Díaz évről évre és a Diana, a magányos vadász (2005).



Tevékenysége rendkívül sokoldalú és szerteágazó: kiváló előadó, jelentős publicista, fordító és irodalomkritikus volt. Munkásságát a spanyol nyelvű irodalmi világ rangos kitüntetéseivel jutalmazták, többek között a Cervantes- és az Asztúria Hercege-díjjal.

Dömötör Andrea: Carlos Fuentes évről évre

2012. május 5., szombat

Mark Haddon: A kutya különös esete az éjszakában

„A nevem Christopher John Francis Boone. Tudom, hogy hívják a föld országait és a fővárosukat, tudom a prímszámokat 7507-ig."

Különös fiú ez a Christopher, utálja a tömeget, visít, ha hozzáérnek, idegen emberekkel bizalmatlan, irtózik a sárga és barna színektől, nem szereti, ha összeérnek tányérján az ételek. Kiemelkedő matematikai képességekkel rendelkezik, állandóan tudományos könyveket olvas, kedvence a csillagászat. A számok világa biztonságot nyújt számára, ezzel szemben a mindennapi élet komoly gondokat okoz neki. Saját szabályrendszerében él, ahol a rend és a tervezhetőség a mérce, ha valami kizökkenti felépített világából, zavar keletkezik.

Egy reggel Christopher egy vasvillával keresztülszúrt kutyát talál az utcán, és elhatározza, hogy kideríti, ki a tettes. Egy szokványos krimi kezdődhetne így, de a detektívregényekben emberi hullák vannak, nem pedig állatok, „mert az embereknek fontosabbak az emberek, mint a kutyák, ezért ha egy embert ölnek meg, az olvasók folytatni akarják az olvasást”. A kutya  jelkép, egyrészt megtestesíti a fiú viszonyát az őt körülvevő valósághoz - hisz az állatokkal sokkal könnyebben boldogul, mint az emberekkel -, másrészt a családi háttérben lappangó rejtélyre utal.
A fiúnak már nemcsak azt kell megfejtenie, ki ölte meg a kutyát, hanem azt is, mi történt az anyjával. Egyfajta beavatás számára a nyomozás a felnőtt világ titkaiba és hazugságaiba, és az eligazodásban már nem nyújtanak fogódzót a prímszámok. Ahogy egyre mélyebbre merül a számára bonyolultnak tűnő emberi közegben, úgy kerülünk közelebb világlátásához. Az író az egyes szám első személy szuggesztív nézőpontját választja, s így a fiú sajátos gondolkodásán keresztül közvetlenül szemlélhetjük az eseményeket. Mi ez a sajátos gondolkodás? E különös világ az autizmust jelenti. De ne az autizmusra jellemző motívumokat keressük, soroljuk, hanem egy másfajta teljességet lássunk meg Christopher gondolkodásában, és onnan tekintsünk rá normáink vezérelte életünkre, hisz az író célja nem más, mint a látószög megváltoztatása.
Oly sokat beszélünk ma az élőlények, a vallások és az etnikumok sokféleségéről, fogadjuk el az elme és a gondolkodás sokszínűségét is, teljesebb lesz a világunk.
A kutya különös esete az éjszakában Mark Haddon első felnőtteknek szóló könyve 2004-ben jelent meg először Magyarországon, ezt követte a Valami baj van című regény 2008-ban, a Bumm!, avagy 70000 fényév című gyermekregény 2010-ben látott napvilágot.

2012. május 1., kedd

A hónap verse: Háy János: Gyerekvers

Nem volt isten,
hogy elpusztítson.
Magamtól meg:
nem ment.
Úgy éltem tovább
betegen, akár
a szentek.

Ki vagyok én
és ki vagy más?
A szívemhez
szorítom a testem.
Egyedül vagyok
a kezeim között.
Olyan kár, hogy
nincsen isten.

Háy Jánosról

2012. április 19., csütörtök

Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, 2012

Április 19. és 22. között rendezik meg a Millenárison a XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált, amelynek idei díszvendége Claudio Magris olasz író és az északi országok lesznek. A rendezvénysorozatra 300 új kötettel jelentkeznek a hazai kiadók, a 350 kísérőprogram között pódiumbeszélgetések, könyvbemutatók, koncertek és kiállítások is szerepelnek. A fesztiválon mintegy félezer anyaországi és határon túli magyar, és több mint 60 külföldi szerzővel találkozhat a közönség.

Caludio Magris 1939-ben született Triesztben, a torinói egyetem német szakán szerzett diplomát, 1978-tól a trieszti egyetem tanára. 1963-ban jelent meg első munkája A Habsburg-mítosz az osztrák irodalomban címmel, a Magyarországon 1988-ban rövidített változatban kiadott művet a júniusi Könyvhéten immár teljes terjedelmében is kézbe vehetik az olvasók. Regényei közül kiemelkedik az Egy másik tenger (1993), a Kisvilágok (2002) és a Vaktában (2007), de az elismertséget és világhírt a Duna (1992) című esszéregénye hozta meg számára. A Libri Kiadó a Könyvfesztiválra jelenteti meg a Hangok című kisregényét. A számtalan irodalmi díjjal rendelkező íróval (neve a Nobel-díj várományosai között évről-évre felmerül) több alkalommal is találkozhatunk a Budapesti Könyvfesztiválon.




Részlet a műből.

Folyók, emberek, városok. Konrád György írása a regényről

Az Európai Utas Duna-száma. 2011.1-2.

2012. április 12., csütörtök

Artisjus Irodalmi Díj, 2012

2012. április 12-én átadták az idei Artisjus Irodalmi Díjakat.

Az Artisjus Irodalmi Nagydíját 2012-ben Spiró György író  kapta.
Kémjelentés - Magvető, 2011

Artisjus Irodalmi Díjat kapott:

Zalán Tibor író, költő
Göncölszekér - Palatinus, 2010

Papp Sándor Zsigmond író
Semmi kis életek - Libri, 2011

Varga Mátyás, költő
parsifal, parsifal - Magvető, 2011

2012. április 11., szerda

Költészet Napja, 2012


1964 óta József Attila születésnapján, április 11-én ünnepeljük a Magyar Költészet Napját. A latin betűk Géczi János versével köszönti ezt a napot.

A szavak…

A szavak – feloldódva – a tintatartóban
készek arra, hogy szétszivárogjanak
és az írótoll nyomán alakot öltsenek
a papíroson. Akár a lélek,
amely a földi létét elhagyta
s a paradicsomba bejutott. A sokszor átírt
magas ég, a kékké vált mappa
megtelt a mondatoktól.
Nincs több hely, amelyen fölfénylene
a végtelenbe tartó gyöngybetűk zarándoksora,
se a napfehér sóvárgás,
mely képes a mondat végén
egyetlen pontként, mint kő, megülni.

Géczi Jánosról



2012. április 5., csütörtök

Örkény 100




 "1912. április 5-én születtem Budapesten, egy Damjanich utcai bérházban, ha jól emlékszem, a 28. szám alatt.
Nagyon szép csecsemő voltam. A bába, mihelyt megfürdetett, letépett édesanyám kebeléről, és kirohant a folyosóra. Kiabálni kezdett: Ilyen gyönyörű gyereket! Ezt a gyönyörű kisfiút! Erre aztán sorra nyíltak az ajtók a gangon, és mindenki nézett engem és örvendezett. Néha azt hiszem, ez volt egyetlen felhőtlen sikerem. Innen kezdve életem merő dekadencia és romlás."


Kicsavarja a papírt az írógépből. Új lapokat vesz elő. Közibük rakja az indigót. Ír.

Kicsavarja a papírt az írógépből. Új lapokat vesz elő. Közibük rakja az indigót. Ír.

Kicsavarja a papírt az írógépből. Új lapokat vesz elő. Közibük rakja az indigót. Ír.

Kicsavarja a papírt. Húsz éve van a vállalatnál. Hideget ebédel. Egyedül lakik.

Wolfnénak hívják. Jegyezzük meg: Wolfné, Wolfné, Wolfné.

  
tanulmányok, kritikák


Irodalmi tanulmányok, cikkek bibliográfiája - FSZEK





Isten hozta, őrnagy úr!
színes, magyar játékfilm, 96 perc, 1969
rendezte: Fábri Zoltán 


Örkény 100



A Palatinus Kiadó 2008-ban indította el Örkény új életműsorozatát, melyben eddig az Egyperces novellák, a Kisregények, a Novellák gyűjteményes kötetei jelentek meg, valamint a Lágerek népe, az író szociografikus emlékezése világháborús hadifogságáról. A centenáriumra jelenik meg az Egyperces levelek új, bővített kiadása, továbbá egy fiatalkori mű, az 1934-ben íródott, mindeddig kiadatlan regény, az Április.