"Bejártam, mondhatnám az egész világot, a Sarkvidékektől az Egyenlítő környékének félelmetes őserdein keresztül Kína, Japán, majd Amerika tájképi nagyszerűségei közé. Lenyűgöző nagyságú a norvég fjord, hangos kacagáshoz hasonlítanám a Garda-tó tájképi pompáit, jártam az Alpok gleccserein, meg a Spitzbergák tundráin, láttam a sivatagot, meg az indiai barlangtemplomokat, ott voltam a mongol pusztákon meg a mandzsu őserdőkben, de akárhol másztam fel valami hegytetőre, sehol sem voltam megelégedve a kilátással, mert nem volt benne a Balaton." (Cholnoky Jenő)

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fókuszban. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fókuszban. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. augusztus 16., vasárnap

Balaton szelet

„Minő ragyogás, mennyi mosoly, mekkora élet a nyári nap sugarai alatt! Színe örökké változik, mint a szűz hajadon arca az első szerelmi vallomás közben. Ezüst és arany, smaragdos zöld és zafíros kék, amint verő napfény, rajzó bárányfelhő vagy viharos felleg terül el az égen. A magasságnak minden mosolyát, minden vidámságát, minden haragját, minden zordon indulatát visszatükrözi – hálával, ha kedves, daccal, ha mogorva a magasság. Nézz az égre, s meglátod a Balatont, nézz a Balatonra, s meglátod az eget. S a szél ha támad, a hullám is feltámad. Ugrál, játszik, kergeti egymást; cseveg, csattog, kiabál egymásra, s ha nekimelegedett, habos fürtökkel ékesíti fel homlokát.”

 Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül



A Balaton életérzés, lelkünk egy szelete. Körbebiciklizni a tavat, átkelni hajón a másik oldalra, beúszni a récék közé, vagy csak ülni a parton és nézni a vizet. Az alábbiakban könyveket ajánlunk, tárgyuk a Balaton, szerepel köztük tudományos munka, szépirodalmi mű, ifjúsági regény, de segítségül hívjuk a filmeket is. Célunk nem más, mint többféle megközelítésben rávilágítani a tó sokféle jelentésére.

A Nők a Balatonért Egyesület törekvéseinek szép és értékes összegzéseként látott napvilágot az eredetileg iskolai olvasókönyvnek szánt Balaton könyve, amely baedekerként is megállja a helyét. Bemutatja a tó természeti, gazdasági és kulturális értékeit, a helyhez fűződő irodalmi alkotásokat, s külön érdeme, hogy önálló fejezetben a környezettudatos magatartásra is felhívja a figyelmet. A szöveget gazdag fotóanyag és Somogyi Győző festményei teszik még élvezetesebbé.

Időzzünk még egy kicsit a Balaton földrajzi ismertetésénél. Ki kalauzolhatna bennünket jobban, mint Cholnoky Jenő, akit Lóczy Lajos mellett a Balaton legnagyobb kutatójának nevezhetünk. A 2004-ben Veszprém és Balatonfüred által kiadott, A mindig szép Balaton című kötet nemcsak Cholnoky 1937-ben megjelent Balaton című könyvéből, de más tanulmányaiból és előadásaiból is válogat. A Kubassek János bevezetőjével megjelentetett könyvet Cholnoky balatoni tárgyú akvarelljei illusztrálják.

S a természetrajzi barangolások után jelenjenek meg a tájban az emberek. Eötvös Károly Utazás a Balaton körül című munkáját műfajilag nehéz meghatározni, maradjunk most az útirajznál. Eötvös 1875. július 4-én indul el erdélyi íróbarátaival, hogy megmutassa nekik a Balaton természeti szépségét, népét, és történeti emlékeit. Az egykori utazást követve 20 év múltán írja meg s vezeti végig olvasóját a Balaton híres helyein, mondja el hozzájuk kapcsolódó emlékeit. Olvashatunk a Balaton-környéki várak legendáiról, Répa Rozi és Sobri Jóska szerelméről, megtudhatjuk, milyen volt egy badacsonyi szüret Kisfaludy korában, s miért kellett Jókainak megírnia az Aranyembert. A mű az anekdotikus elbeszélői forma és előadásmód kiemelkedő képviselőjévé avatta Eötvöst, aki ha írt, akkor a tolla fecsegett, írta róla Kosztolányi Dezső.

2012-ben, a Nemzeti Könyvtár sorozatban jelent meg Dornyay Béla - Vigyázó János Balaton és környéke részletes kalauza című 1934-ben kiadott munkájának hasonmás kiadása. Dornyay (muzeológus tanár), Vigyázó (jogász, a Magyar Turista Szövetség társelnöke) könyve átfogó képet ad a Balatonról. Az általános bevezetőben a földrajzi, biológiai ismeretek mellett kitér a Balaton képzőművészeti és irodalmi vonatkozásaira is, majd a tó két partja (Felső- és Alsópart) településeinek, tájainak számbavétele után a mai Zala megyei dombvidék nevezetességeit járja végig. A munka olyan pontos és szakszerű volt, hogy Cholnoky Jenő azt írta róla, e kis kötet után már fölösleges vállalat újabb kalauzokba fogni. Zárójelben jegyezzük meg, hogy a nagyalakú 2012-es kiadás nem igazán használható egy utazás alkalmával, továbbá az 1934-es kiadással ellentétben nélkülözi a "betűsoros mutatót".

S a XX. század elejének világából közelítsünk napjainkhoz. 2010-ben jelent meg kortárs írónk, Podmaniczky Szilárd interjúkötete, a Balatoni világok. Hét különböző szakma képviselői, a tűzoltóparancsnoktól a halászmesterig, a borásztól a hajóskapitányig mesélnek életükről, a tóhoz fűződő emlékeikről, s arról, hogyan élik meg balatoniságukat mindennapjaikban. Olvashatunk a legendásan erős Árok testvérekről, a Lellén jég alá merült emberről, akit Udvarinál fogtak ki a halászok tavasszal, Harangozó Ica néni, balatonboglári tanárnőtől pedig megtudhatjuk, mit is takar a távesküvő fogalma.

S evezzünk tovább a szépirodalom vizein, ajánlókban két elbeszélés-gyűjtemény is szerepel. A  Békebeli Balaton klasszikus íróink Balaton tárgyú novelláit gyűjtötte egybe. A két Cholnoky testvér, László és Viktor mellett itt van Krúdy Gyula és Rákosi Viktor is, s megtudhatjuk, hogy Ady Endre utálatos Muskétás tanár urát hogyan változtatta meg a Balaton a maga mivoltával és legendáival.

2012 tavaszán látott napvilágot a Noran Libro Kiadó Magyar írók novellái tematikus sorozatában a Balatoni szívhalászat című kötet a klasszikusokon túl a közelmúlt irodalmából is válogat, így találunk írásokat Galgóczi Erzsébet, Palotai Boris és Örkény István tollából is.

S hogy kerülnek ide az ifjúsági regények? Hisszük, hogy a jó gyerek és ifjúsági könyveknél nincsenek korhatárok. Nyulász Péter Helkájában Fáy András Sió című tündéres regéjét (1836) és Lipták Gábor Aranyhíd (1976) című kötetéből ismerős Helka és Kelén legendáját  továbbírva a két gyerekszereplő barangolásain keresztül ismerhetjük meg a Balaton múltjának titkait Tihanytól Sóstóig, a Szentbékkállai kőtengertől Balatonfüredig. S a történet a 2014-ben megjelent Ciprián - A Balaton hercege című kötetben folytatódik, melynek középpontjában Helka testvére, Ciprián kalandozásai során újabb titkokra derül fény: hogyan keletkezett a Sió csatorna vagy a földvár a Balatonnál. Jeney Zoltán Rév Fülöp s folytatása, a Rév Fülöp Fajszföldön meseregénye Balatóniában játszódik, sikerének legnagyobb titka a nyelvi leleményesség és humor a Balaton és környéke az írói fantázia inspiráló terepévé válik.

S ha nekünk a Balaton nemzeti identitásunk szimbóluma, addig a berlini fal három évtizede alatt a németeknek a szabadságot jelentette, az elszakított családok nyaranta a tó partján találkoztak egymással. 2011-ben a német újraegyesítés huszadik évfordulójára a Berlini Collegium Hungaricum kiállítást rendezett Német egység a Balatonnál címmel. Az előbb Berlinben, majd Balatonfüreden a Vaszary Villában megrendezett kiállítás privát film- és fotóanyagok, visszaemlékezések, archív híradók, titkosszolgálati dokumentumok segítségével mutatta be a balatoni találkozások évtizedeit.
Ingo Schulze Adam és Evelyn (2009) című regénye 1989-ben az osztrák-magyar határ megnyitásának nyarán játszódik. A könyv férfi főszereplője, Adam az egykori NDK-ban női szabóként dolgozik, felesége, Evelyn pedig pincér. A férfi hűtlensége miatt a nő Magyarországra utazik, hogy sok száz keletnémet menekülttel együtt a Balaton partján várja a határnyitást. A férfi Evelyn után indul, és végül átjutnak az osztrák-magyar határon. "A Balatont mint teret a mű a közelmúlt kollektív emlékezete alapján ábrázolja" – írja Zsigmond Anikó A Balaton mint az emlékezet tere a kortárs német nyelvű prózában című tanulmányában. (Filológiai Közlöny 2011/3.)

S ha már a szövegtérben felidéztük a 60-as, 70-es éveket, a belső képeket most váltsuk át mozgókká. Ha van egy szabad óránk, üljünk le és nézzük meg Papp Gábor Zsigmond Balaton retró című dokumentumfilmjét, a nagysikerű Budapest retró balatoni párját. A rendező a kádári konszolidáció éveinek balatoni világát bemutatva arra keresi a választ, mi is a titka a Balatonnak, jelen összeállításunk sem törekedett másra, Cholnoky Jenő szavait idézve:
„…ismertetjük a Balatont mindenki előtt, aki máris szereti, és megszerettetjük azokkal, akik még nem lettek a szerelmesei.”-



Balaton retró (Balatoni sport)
színes, magyar dokumentumfilm, 82 perc, 2007.
rendező: Papp Gábor Zsigmond


A Balaton könyve: Olvasókönyv mindazoknak, akik tavunkat még jobban szeretnék megismerni.
2. bőv. kiad. Balatonfüred: NABE, 2002.

Balatoni szívhalászat: Magyar írók novellái
Budapest: Noran Libro, 2012.

Békebeli Balaton
Budapest: Eri K., 2005.

Cholnoky Jenő: Balaton
Budapest: Franklin -Társulat, 1937.

Dornyai Béla -Vigyázó János: Balaton és környékének részletes kalauza
Budapest: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, 2012.

Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül
Veszprém: Vitis Aureus, 2007.

Jeney Zoltán: Rév Fülöp: balatóniai lovagregény
Budapest: Kolibri, 2012.

Jeney Zoltán: Rév Fülöp Fajszföldön
Budapest: Kolibri, 2013.

Kiss Noémi: Balaton
Budapest: Magvető, 2020.

A mindig szép Balaton: Válogatás Cholnoky Jenő írásaiból (1914-1944)
Balatonfüred-Veszprém, 2004.

Nyulász Péter: Helka: a Burok-völgy árnyai
Budakeszi: Betűtészta K., 2011.

Nyulász Péter: Ciprián - A Balaton hercege
Budakeszi: Betűtészta K., 2014.

Podmaniczky Szilárd: Balatoni világok
Szeged: Podmaniczky Műv. Alapítvány, 2010.

Ingo Schulze: Adam és Evelyn
Ford.: Nádori Lídia
Budapest: Európa, 2009.




„A Balaton – mint látni fogjuk – az ember szervezetére nemcsak azáltal gyakorol gyógyító hatást, hogy vizében megfürdünk, hanem mindazon éghajlati tényezők együttes közreműködése által is, a melyek ezen vidéknek sajátos jelleget kölcsönöznek s a melyek ezen – más vidékektől némileg eltérő – sajátságaikat nagyrészt éppen a Balaton jelenlétének köszönhetik. Mindazon változásokban tehát, a melyeket azokon, kik itt tartózkodnak vagy tartózkodtak, észlelhetünk, nemcsak a tó hőmérsékének és hullámcsapásának, illetve ezeknek a fürdés alkalmával érvényesülő behatásának, hanem ezen vidék éghajlati viszonyainak is jelentős részük van.”

 Dr. Lenkei Vilmos Dani: A Balaton hatása az ember szervezetére
In: A Budapesti Orvosi Újság Tudományos Közleményei, 1911.




2019. november 13., szerda

A magyar nyelv napja

2011. szeptember 26-án az Országgyűlés a magyar nyelv napjává november 13-át nyilvánította. 1844-ben ugyanis ezen a napon fogadták el a magyart államnyelvvé tevő, a magyar nyelv és nemzetiségről szóló 1844. évi II. törvényt. A magyar nyelv napja alkalmából két nyelvészeti szótárat mutatunk be!

A Tinta Kiadó 1992-es megalakulása óta folyamatosan jelenteti meg nyelvészeti szótárait: Magyar szókincstár, Etimológiai szótár, Régi szavak szótára stb., több közülük hiánypótló munka, ahogy a Rácz János szerkesztette Állatnevek enciklopédiája és Növénynevek enciklopédiája is. Mindkét mű a Magyar nyelv  értelmező szótára (ÉrtSz.) növény és állatnév anyagára épít, a szótörténeti rész gerincét pedig a Magyar nyelv történeti- etimológiai szótára (TESZ) adja. Talán kevesen tudják, milyen gazdag múlttal rendelkezünk a magyar herbáriumok és zoológiai munkák területén, hogy csak néhányat említsünk: Melius Juhász Péter 1578-ban kiadott Herbariuma, az 1807-ben megjelent Diószegi Sámuel-Fazekas Mihály  Magyar fűvész könyve vagy Miskolczi Gáspár 1702-ben kiadott Egy jeles vad-kert című munkája. Ezen tudományok fejlődésében mérföldkő volt a svéd Linné 1753-ban kiadott Systema Naturae című munkája. A Linné-féle nómenklatúra 7700 növényfaj és 4235 állatfaj leírásával megteremtette a modern rendszertan alapkategóriáit, bevezette a kettős nevezéktant. A növény- és állattani nyelvészeti szótárak tekintetében fontos erről beszélni, mert a munkák szerkesztésénél el kell döntenie a szerzőnek, hogy az onomasziológiai (rendszertani) elrendezést vagy az alfabetikus sorrendet választja, Rácz az utóbbit tette, betűrendben közli a szócikkeket.

A Növénynevek enciklopédiája 760 szócikkében 1030 növénynév szerepel, az Állatnevek enciklopédiája 578 szócikkében mintegy 3000 állatnevet kereshetünk vissza a háromnyelvű (magyar, latin, német) mutató segítségével. A két munka felépítése hasonló elvet követ. A szócikkek élén a növény- ill. állatnevek rövid meghatározása áll, ezt követi a latin elnevezésük. Az adatközlő részt a szótörténet vezeti be, közli a címszó első felbukkanását a magyar írásbeliségben, életútját a magyar nyelvben: milyen fontos szótárak, zoológiai ill. botanikai művek említik, végül kitér a nyelvjárási adatokra is. Az ezt követő magyarázó részben a szó alaktani felépítéséről olvashatunk, végigkövetve annak etimológiáját, a névadás indítékait, társneveit és idegen nyelvi megfelelőit. Az utolsó részben rövid rendszertani leírás szerepel a vizsgált állatról ill. növényről, az emberhez való viszonyáról, mitológiai, néprajzi és irodalmi vonatkozásairól.

Jelen sorok írója elmúlt nyári kis-balatoni barangolásai után újraolvasta Fekete István Tüskevár és Téli berek című művét. Úgy gondolta, a regényből kiválaszt néhány növény- és állatnevet, felkutatja azokat régi botanikai illetve zoológiai munkákban, és a Rácz-féle szótárakat is próbára teszi.
Talán sokan emlékeznek rá, hogy Tutajos a berekbe való megérkezése után rögtön kiszemeli magának a kiszáradt fán üldögélő barna kányát, s a mű végén sikerül lelőnie. Rácz János Állatnevek enciklopédiájában a kánya címszónál találunk rá. Meghatározása: a hollónál nagyobb testű, villás farkú (dögevő) ragadozó madár, latin neve Milvus. Közszóként 1470-ben bukkant fel először: kanya, a TESZ 1763-ból a gánya alakot említi. Szláv jövevényszó, alapja az ősszláv kanja, hangutánzó szó, a ragadozók vijjogását utánozza. A tollazat színe alapján megkülönböztetünk vörös kányát, barna kányát(!), népnyelvi nevén berki kányát, megtudhatjuk, hogy olyan nyelvjárási változatai vannak, mint vadó, krampacs, végül a rövid zoológiai leírás után néhány szólásmondást találunk: Hordja el a kánya stb.
Ha Kiss Jenő Magyar madárnevek (1984) című munkáját ütjük fel, akkor már egy kis biológiai előképzettségre is szükségünk van, mert Kiss nem az alfabetikus elrendezést választotta, hanem a rendszertanit, munkája felépítésénél Chernel István és Herman Ottó ornitológiai munkáira támaszkodott. A mű végén természetesen találunk latin-magyar névmutatót, de a barna kánya önálló címszót a Sólyom-alakúak rendszertani besorolás alatt olvashatjuk. A szó eredetét kutatva Kiss a német (brauner) és olasz (nibbio bruno) tükörfordításra alapoz.

A Téli berekben Tutajos rókára vadászik éjszakánként. Rácz János munkája szerint a róka: bozontos bundájú, bozontos farkú ragadozó állat, latin neve: Canis vulpes. A Jordánszky-kódex (1516-1519) említi először: „Az rokaknak lykok vag’on, es az eghy madaraknak feezkök”. Egyes nyelvészek ősi örökségnek tartják az uráli korból, mások meghatározhatatlan eredetű vándorszónak vélik.  
Miskolczi Gáspár 1702-ben kiadott Egy jeles vad-kert című munkájában így írja le: „ A Róka is az emberek előtt igen esméretes állat, melly főképen három nevezetes gonoszságokról jegyezetik meg: mert igen ravasz, kegyetlen és nagy ételű. Gyűlölséges állat ez az ő ragadozásáért, útálatos az ő büdös vizelletiért, gyalázatos a maga életére való vigyázatlanságáért, midőn a mások életére incselkedik..."
 
S ha ellátogatunk a Diás-szigetre, ahol a Fekete István emlékszoba mellett megtekinthetjük a regény leírása alapján felépített Matula kunyhót is, megismerkedhetünk a Kis-Balaton növényvilágával. A terület egyik jellegzetes fája az égerfa. Nézzük, mit tudhatunk meg róla Rácz János könyvében. Az égerfa vizek partján növő nyírfaféle, latin neve: Alnus, először 1067-ben említik okleveles szórványemlékeinkben: Egur néven, későbbi változatai: 1171: egrug, 1193: egris. Számos helységnevünkben szerepel (Zalaegerszeg), több nyelvjárási alakzata van (egérfa), társnevei berekfa, molfa. A hozzá fűződő hiedelmek egyike szerint, mivel embert elnyelő lápokban él, az éger gonosz szellemek fája.
A Diószegi-Fazekas féle Magyar fűvész könyv (1807) így ír az égerfáról: Barkája ékforma-tsonka vatzkokból áll; minden vatzkonn 3 virág, pikkely tsélzébenn: megkülönböztet: mezgés, körkörös és hamvas Égerfát. Melius Juhász Péter Herbariuma (1578): Eger fa néven ismerteti: Tvuz és egh termésetű az Eger fa, az vizes földben mint egy czont ugy ál, áz főld kűuűl meg rothad. Hasna: … Az leuelet hincz meg, és az házban tericz el, és az balhákat ki uzi.

2018. június 18., hétfő

foci és irodalom

Oroszországban zajlik a 2018-as labdarúgó-világbajnokság. A latin betűk olyan kortárs magyar írók munkáiból válogatott, amelynek témája, a foci.


„…Elég ledobni a trikókat kapufának. Vagy a táskákat. Ettől eddig a kapu. Egy többé-kevésbé sík terület, szerény eszközök. Bármilyen labda megfelel. Egy labda, olyan emberfej nagyságú. A friss bőr szaga. Kiteszi. Tedd ide. A labdát terelgetik. Kézzel nem. Kézzel nem nagy művészet, kézzel a lányok dobálják. Gömb és az ember, megunhatatlan mozgássorozatok. Támadás, csel, átadás. Szerel, véd. Valóban úszott a levegőben. Egy csel. Jól elemezhető, boldog szerkezetek. Ahogy elhozza két védő között, ezek a mozdulatok. A hálóba emel. Fölmegy, elfejeli, lelassítod és visszajátszod. A labda kifli-pályája negyven méteres átadásnál. Hallatlanul finom, szörnyű kemény. Durva. Lovagias. Elegáns és erőszakos. A csapatom, az enyimek, a mi városunk, haza, az utcánk, külön, az enyéim, ezek mi vagyunk. Hierarchia és munkamegosztás, tekintély és szolidaritás. Mindenki tudja, ki milyen, hogy mire lehet számítani. Hátra jön-e, ha kell. Olyan, ahogy játszik, úgy játszik, ahogy él. Ott van-e. Tudja-e, hogy ez nem vicc, ez futball, a játék nem vicc. Egy gól. Mindenki tudja, mi az. Mi értük el, bár inkább: de) ő rúgta be. Gólt értünk el, és az - nem túlzás – csodálatos: nem szórják, nem potyog. Ritkán esik gól, a gól: csoda.(…)"

Kukorelly Endre: A futball mint akarat és képzet
In: Kukorelly Endre: Napos terület
Budapest: Pesti Szalon, 1994.

A foci a huszadik század legnépszerűbb magyar sportja, irodalmunkat is kezdettől szenvedélyesen foglalkoztatja Karinthytól Mándy Ivánon át napjainkig. A magyar íróknak nemcsak témája, hanem kedvtelése is a foci. Évtizedekkel ezelőtt legendás íróválogatott alakult SzocReál néven, egyszerre utalva a korszak legnagyobb csapatára, a Reál Madridra és a hivatalos irodalmi kánonra, a szocialista realizmusra. Az új Magyar  Íróválogatott 1993-ban alakult, nemzetközi kupákban is jeleskednek.

A kortárs irodalom a legkülönbözőbb műfajokban játssza a futballt. Íme, néhányan a mezőnyből:

Benedek Szabolcs: Focialista forradalom
Budapest: Libri, 2013.

Darvasi László: A titokzatos világválogatott: a labdarúgás története
Budapest: Magvető, 2006.

Esterházy Péter: Utazás a tizenhatos mélyére
Budapest: Magvető, 2006.

Gazdag József: Egy futballfüggő naplójából
Pozsony: Kalligram, 2015.

Hamvai Kornél: Márton partjelző fázik
Budapest, Ab Ovo, 1995.

Kiss Ottó: Focisták kézikönyve (gyerekkönyv)
Budapest: Pozsonyi Pagony, 2012.

Kőrösi Zoltán: Az utolsó meccs: történetek a titkos magyar focikönyvből
Pozsony: Kalligram, 2012.

Lázár Ervin: Foci (képes mesekönyv)
Budapest: Móra, 2014.

Mándy Iván: A pálya szélén
Budapest: Magvető, 1963.

Pető Péter: Leshatár: világvégi futballpályákon
Budapest: Pesti Kalligram, 2017.

Sajó László: A futball ábécéje és más történetek
Budapest: Osiris, 2014. 

Tandori Dezső: Nagy gombfocikönyv: A Liverpool a Vízivárosban
Budapest: Móra, 1980.

Tizenegy dressz: focinovellák. Vál., szerk., utószót írta Tarján Tamás
Budapest: General Press, 1996.

Eső 2001/1., 2010/2., Foci-tematikus számok


"A pálya legunalmasabb, legcéltalanabb területe az öt és feles, és mégis. Csak kapukirúgásra szolgál, már arra se, hanyagul odadobják a labdát a környékére, mintha ott se lenne. Már ott sincs. Meg állítólag a kapusokat védi, nem igaz. Dögkeselyű csatárt az öt és feles nem állítja meg, a labdát a kapussal együtt a hálóig rugdalja, hogy a bíró is biztos legyen a dolgában. Gól. Az öt és felesnek semmi értelme, mégis itt van, itt lesz. És ha térdig ér a sár, a hó, az öt és felest letakarítják, bevetik fűrészporral, a drukkerek aggódva nézik. Az öt és feles a miénk. Misztériuma van, tudják a kapusok és a csatárok.
Szentély. Ott túl már a gól van. Ahhoz meg mi közünk. Véráztatta, kies vidék itt e, tudja a centerhalf, ő szokta orrba vágni a centert, szögletre várván. Mit nekem a tizenhatos vonala, mely perdöntő, a tizenegyes pont, mely előtt meghajol minden ítélet-végrehajtó! Még a korner köríve is izgalmasabb Tenálad, negyedkörív, fél gól, ámde nem. Szeretlek. Itt vagyok. Hon."
Sajó László: Nekifutás
In: Sajó László: Öt és feles
Budapest: Osiris, Magyar Narancs, 2008.

2015. február 12., csütörtök

mustra - 2014. kortárs magyar szépirodalmi terméséről

2015. február 4-én jelentették be az Aegon Művészeti Díjra esélyes tíz könyv címét, az ún. shortlistet. A 2006-ban alapított kortárs művészeti díjat élő magyar író kaphatja az előző évben magyar nyelven megjelent kiemelkedő szépirodalmi teljesítményéért.
A díj kapcsán még nem késő visszatekinteni a 2014-es könyvtermésre. Az elmúlt év végén irodalmi portálok, folyóiratok intéztek körkérdést szerkesztőkhöz, kritikusokhoz a legfontosabb szépirodalmi publikációkról, könyves blogok tették közzé kedvenc olvasmányaik listáját. Az alábbiakban megosztunk néhányat, böngéssze mindenki kedvére, mert tájékozódási pontokra szükségünk van, de arra buzdítjuk az olvasót, hogy a kánon követésén túl a saját belső hangjára figyelve merüljön el a könyvek világában, kockáztasson!

A Könyvesblog 50-es listája

A Litera körkérdése

Jelenkor -  éves lapzárta

Gabó olvas

Pável olvasgat


Az Aegon Művészeti Díj shortlist-je (a linkek a művek egy-egy részletére mutatnak)





Dragomán György: Máglya
Budapest: Magvető, 2014.

Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal: a Márk változat
Budapest: Magvető, 2014.

Havasréti József: Űrérzékeny lelkek
Budapest: Magvető, 2014.

Kiss Tibor Noé: Aludnod kellene
Budapest: Magvető, 2014.

Péterfy Gergely: Kitömött barbár
Budapest: Pesti Kalligram, 2014.

Szijj Ferenc: Agyag és kátrány: fényleírás
Budapest: Magvető, 2014.

Szilasi László: A harmadik híd
Budapest: Magvető, 2014.

Térey János: Átkelés Budapesten
Budapest: Libri, 2014.

Tóth Krisztina: Pillanatragasztó
Budapest: Magvető, 2014.

Závada Pál: Természetes fény
Budapest: Magvető, 2014.



2014. október 6., hétfő

folyóiratok a polcon - 2014. szeptember

A latin betűk szétnézett, mit kínálnak szeptemberben a hazai irodalmi folyóiratok az olvasóknak. Célunk nem volt más, mint ráirányítani a figyelmet a ma oly korszerű és gyors online tájékozódás mellett a periodikák hagyományos, papíralapú megjelenési formáira.


Az Alföld  Oravecz Imre és Bertók László legújabb verseiből merít, s Arany Zsuzsanna Kosztolányi Dezső élete című sorozata a 8. fejezetéhez érkezett. A Jelenkorban Kukorelly Endre H.Ö.L.D.E.R.L.I.N.-szétiratok ciklusának darabjai mellett Schein Gábor verseit olvashatjuk. Szilasi László duplán szerepel ebben a számban: a Palavas flamingói című novellájának közlése mellett legújabb regényét (A harmadik híd) Szatmári Márton értékeli, Tverdota György pedig Szilágyi Zsófia Móricz Zsigmond monográfiáját veszi górcső alá. A Bárkában nagy örömünkre Térey János versesregénye (A Legkisebb Jégkorszak) -részletére bukkantunk Szurikáta, szalakóta! címmel, de szívesen olvastuk Villányi László verseit, ahogy Petrőczi Éva méltatását is Gergely Ágnes Két szimpla a Kedvesben című regényéről. A Tiszatájban Szijj Ferenc versei keltették fel leginkább a figyelmünket, a lapszám amúgy egy szegedi Weöres Sándor-konferencia anyagát is közli: Szörényi László a görög-római hagyományok szemszögéből elemzi az életművet, Ócsai Éva pedig Harmath Artemisz Szüntelen jóvátétel. Újraolvasni Weörest című tanulmánykötetéről ír. A külső formájában megújult, képanyagában megerősödött Kortárs Grádéi hajnalok Zalán Tiborral címmel Onagy Zoltán életinterjú-részletét adja közre a szerző 60. születésnapja alkalmából, Pomogáts Béla pedig a közelmúltban elhunyt Dobos Lászlóra emlékezik. A kecskeméti Forrásban Lengyel András arcképvázlatát olvashatjuk a 80 éves Ilia Mihály tanár úrról.

A 2000-től már megszokhattuk, hogy erős irodalmi anyaggal áll elő, most részletet közöl Márton László újabb Faust fordításából, továbbá Dragomán György regényéből, a Máglyából. A Parnasszus centrumában általában egy szerző munkássága áll, most Dobai Péter költészetét járja körül. Az Ex Symposion tematikus összeállításait bátran oda tehetjük a könyvespolcunkra, garantáltan időtállóak, ahogy a legfrissebb Marno-szám is, élén egy Bartók Imrével folytatott levélbeszélgetéssel, s olyan szerzőkkel, mint Esterházy, Garaczi vagy Radics Viktória, Uri Asaf grafikáról nem is beszélve. S Veszprémben időzve, a Vár Ucca Műhely legújabb számában Géczi János regény-, és Lanczkor Gábor egy 2013-ból való naplórészletét olvashatjuk. Zalai tájakra evezve nem feledkezhetünk meg a 2012-ben megújult Hévíz című folyóiratról, amely „a nyomtatott fórumok hanyatló idejében olyan hajlékot hozott létre, amelynek üde otthonossága, ízléses, olvasóbarát szerkesztése példásnak legalábbis alapos okkal nevezhető” - írja Jánossy Lajos a Literán. A korábbi lapszámok (Rolling Stones 50., Hrabal, Szabó Lőrinc hévízi versei) után most Bródy Sándor került a középpontba, s mielőtt hosszan sorolnánk a további szerzőket, egy Hazai Attila írást emelünk ki a duplaszám szövegei közül.

A Kalligram indulása óta mércét jelent az irodalmi folyóiratok piacán, mind tartalmilag, mind külső megjelenésében. Legendás tematikus összeállításai (Joyce, Hrabal, Móricz) pótolhatatlanok, jelen számból legyen elég egy rövid szépírói névsor: Csobánka Zsuzsa, Györe Balázs, Grendel Lajos és Tőzsér Árpád. A 2007-ben induló, a fiatalabb nemzedék orgánumává vált Műút minden száma egy vizuális-verbális performansz. A skandináv rajongó blogger nagyon szerette a 43. számot, ahol a kortárs norvég írók mellett Kun Árpád készülő regényének egy részletét is elcsípte, a legújabból csak néhány név: Áfra János, Turi Tímea, Németh Zoltán versei, Orcsik Roland zenei írása, s az épp aktuális Bazsányi Sándor- és Lengyel Imre Zsolt-kritika.


A Holmi külsőre úgy fest, mintha egy kopott füzetet húztunk volna elő az iskolatáskánkból, de szeptemberben is igazi irodalmi különlegességeket kínál: újabb részleteket olvashatunk Nádas Péter visszaemlékezéseiből, továbbá Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni decemberben, Ferencz Győző szerkesztésében megjelenő naplójából, Radnóti Sándor pedig Esterházy Péter Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk változat című művét értelmezi.
S nézzünk szét egy kicsit Erdélyben, a kolozsvári Korunk legújabb számában a Város fogalmához kapcsolódó szövegekkel találkozhatunk többek között Markó Béla, Láng Zsolt, Bogdán László jóvoltából. A marosvásárhelyi Látó merész feladatra vállalkozott, új drámákból, illetve drámafordításokból közöl részleteket (Márton László: Tristan, a bábu, Christopher Marlowe: Nagy Tamerlán Jánosházy György fordításában), a csíkszeredai Székelyföld pedig Márton Áron püspök munkáit, irodalmi kapcsolatait tárgyalja több íráson keresztül.

Folyóirat mustránk végére érve azt gondoljuk, jó lenne látni, hogy a metrón az emberek irodalmi folyóiratokat böngésznek a mobiltelefonjuk helyett. Jónéhány lap online felületéről később írunk, addig is figyelmükbe ajánljuk a FSZEK-ben 1961 óta szerkesztett Irodalmi bibliográfiát, amely a folyóiratokban szereplő irodalmi tanulmányok és kritikák naprakész gyűjteménye, s 2007-től a könyvtár katalógusában közvetlenül elérhető.