Zelk Zoltán-díj, 2019

Markó Béla kapta az idei Zelk Zoltán-díjat. Erről a díj kuratóriuma, Forgó Zsuzsa, Bazsányi Sándor és Kántor Péter döntött. Az elismerést Markó Béla december 4-én, szerdán a budapesti Fúgában tartott díjátadó ünnepségen vette át. Laudációt mondott Bazsányi Sándor irodalomkritikus, az eseményen Fekete Ernő színművész Zelk Zoltán-verseket mondott.

életrajz, művek, szakirodalom - Transindex: erdélyi magyar adatbank

interjú - Markó Béla: Van-e közös Erdély? (litera.hu)

művek - Markó Béla művei a Helikon című folyóiratban

Markó Béla: Bocsáss meg, Ginsberg (részlet)

Igen, én is láttam nemzedékem legjobbjait

feltartott fejjel beleszimatolni a levegőbe,

ahogy a kelet-európai kisvárosok izzadságszaga,

az évszázadok óta poshadó szennyvíz

orrfacsaró büdössége mögött

megéreztük a távoli szélfúvást,

a soha el nem jövő forradalom puskaporszagát,

azt a sűrű, szédítő, összetéveszthetetlen illatot,

amelytől mindannyian megrészegültünk.

Majd amikor elmúlt ez a kábulat,

láttam én is nemzedékem legjobbjait

lerészegedni mindenféle pótléktól,

bortól, verstől, szerelemtől, dicsőségtől,

mert olyan volt itt is a vers, mint a világon bárhol,

olyan volt a másnaposság, olyan volt a kétely,

ugyanúgy takarta el tőlünk

a mindenséget egyetlen női ágyék,

de ha a szemünket behunytuk,

nyitva maradt a fülünk mégis,

és ha a szerelem íze elárasztott minket,

tovább tapogattuk ujjainkkal a külvilágot.

Láttam a barátomat aznap, hogy

kijött a börtönből, és becsengetett hozzám,

kölcsönkért egy táskarádiót,

aztán egyedül halt meg

egy fűtetlen vonatfülkében,

és láttam a többieket is,

akik halálra itták magukat,

és láttam azokat is, akik besúgók lettek,

láttam nemzedékemet, tudom, kik voltak,

és tudom, hogy mivé váltak.

(A teljes vers az ÉS 2017. augusztus 4.-i számában olvasható.)

                      

Artisjus Irodalmi Díj, 2019

2019. február 18-án a Budapest Music Centerben átadták az idei Artisjus Irodalmi Díjakat. Az Artisjus Irodalmi Nagydíj idei kitüntetettje Takács Zsuzsa A vak remény - Összegyűjtött versek című kötetével.

Artisjus Irodalmi Díjban részesült Markó Béla Bocsáss meg, Ginsberg című verseskötetéért, Száz Pál Fűje sarjad mezőknek című kötetéért próza kategóriában, Thomka Beáta Regénytapasztalat című tanulmánykötetéért, és Bán Zoltán András Betűtészta című esszéjéért.

                              

Időknek ideje

phytoaforizma

"Mindën csak a időn múlik. Monta Öregapád. Akárhun vagyunk, akárhugyan vagyunk, mind ëggy, ëgyedű a idő nem mind ëggy. Mer a sok. Mindig sok. Sok idők vannak. Irdatlan nagyon telik a idő, órjássok idő telik mindën szëmpillanatba. Van olyan virág, ami csak ëgy napig íll. A páfrámvirág Szenjános nap északájján, aki asz leszëdi, örök boldogság vál valóra, node olyant embërfija nemtaláll. Akkor nincs máskor. Ēvirágzott. Vót, nincs. Maj lëssz. Ha lëssz. Ha lëssz maj. Mikor lëssz az a maj most! Olyan gyorsan telik a idő, osz mégsë változott sëmmi Ádámatyánk mëg Évanyánk óta. Ëzér kő tunnyi ínyi a idővē. Nem idő nékű. Mi ammá, hogy nincs időm! Vagy mënnyi kő má mekhānyi? Ëccërcsak, nem tunnyi mikor, betēnek a idők, má nem lëssz minek tēnyie, akkor főtámodunk. No akkor ēgyün a időknek ideje. Akkor ēgyün Krisztusurunk, és mindën időt visszaállítt akkorra, amikor még ē së kezdëtt tēnyi, ē së köllött vóna këzdenyije tēnyi, Adáméva idejire a Paradicsomkerbe. Olyan ez, minha a hangszallaglemeszt fordítva tëtted vóna fő. Vagy inkább mind amikor leesik a lánc a biciglin, osz levegőbe teker a embër. No akkor ēgyün a időknek ideje. Ez a örökkí valóság. Minden való ság örök kí van. Mindënkor, mindig. Ëccërcsak, ëccërre, ëffolytábo. Hát aszt embërfija ē nem tuggya kípzēnyi. Hogy az milyen lëssz. Ezér kő tunnyi ínyi a idővē, amíg még van. Mert ha meghalunk, má nem lëssz. Akkor má csak a örökkí valóság marad."

In: Száz Pál: Fűje sarjad mezőknek. Phytolegendarium. Pozsony, Kalligram, 2017.

(Fried István: Kisebbségtörténelem Csák Máté földjén. In: Helikon, 2018. január.)