Ünnepi Könyvhét, 2019

2019. június 13. és 17. között 90. alkalommal kerül megrendezésre az Ünnepi Könyvhét. Az idén a Duna-korzón, a Vigadó tér és a Március 15. tér közötti területen várják a könyvkiadók a kortárs magyar irodalom iránt érdeklődő olvasókat.

A rendezvényt ajánló összefoglalónkra készülve tervünk még az volt, hogy egy Márai- idézettel emlékezünk a háború után megrendezett első könyvnapokra, amikor a még romokban heverő város könyvünnepet tartott. Elképzelésünket azonban átírta egy megrázó esemény. Június 3-án meghalt Térey János, kortárs irodalmunk kiemelkedő alakja.

Tavaly, 2018-ban, a Magyar Próza Napján könyvtárunk vendége volt. Lelkesen készült az eseményre, részleteket küldött az akkor még megjelenés előtt álló Káli holtak című regényéből, majd a könyvet néhány hónappal később a Kortárs és kedvelt című, a mai magyar irodalmat népszerűsítő játékunk leendő győztesének dedikálta.

„Nem akarnok és önjelölt vátesz volt, ő költőnek született, ez teljesen egyértelmű volt. Engedelmesen hajlott kezében a nyelv, úgy pofozta, csűrte-csavarta, ahogy a kedve tartotta, érezte a költészet, e varázstalanított világban az egyetlen mágikusnak megmaradt erő minden varázsigéjét. Az intuíciót mindig meg tudta szűrni a műveltségen, engedelmesen gördültek elé a szavak, meg tudta nyitni a magyar legősibb rétegeit, és parádésan keverte az újjal. Élvezet és ünnep volt minden vele töltött perc, mert az ember mindig az Örök Költővel beszélt; ő volt a bizonyíték arra, hogy ha van is idő, nincsen mégsem. Az első pillanattól kezdve a saját hangján szólalt meg, a nyelvből összetéveszthetetlen Térey-hangot kalapált, és ezt a fegyvert forgatta aztán sikerrel 48 éves koráig”- írja Péterfy Gergely A költő halálára – búcsú Térey Jánostól című írásában.

E sorok után nehéz megszólalni, de most nézzünk szét a könyvheti lista kínálatában! Az elmúlt héten a Litera 4 részes sorozatában válogatott az újdonságokból, érdemes elolvasni a szerkesztők ajánlóit!

Az évről-évre kiadott Körkép és Szép versek az idén sem marad el, a kortárs rövid próza és líra friss terméseit bemutató kötetek igen népszerűek és tájékozódási pontot jelentenek a széles olvasóközönség körében.

A verseskötetek szerzői közül két költőre hívjuk fel a figyelmet. Nádasdy Ádám a közelmúltban sorra fordította újra a klasszikus irodalom kiemelkedő alkotásait: Shakespeare  drámáit, Dante Isteni színjátékát. Katona József Bánk bánjának idén megjelent mai magyar nyelvű prózai átdolgozása pedig vélhetően megkönnyíti majd diák és tanár munkáját a magyar irodalom oktatásában is. A Jól láthatóan lógok itt című kötete a Magvető népszerű Időmérték című sorozatában jelenik meg.

Igazi irodalmi szenzáció volt 2017-ben, hogy Peer Krisztián 15 év hallgatás után jelentkezett a 42 című, a barátnője korai és hirtelen halálát feldolgozó verseskötetével, az idén a  Jelenkornál kiadott kötetének a címe Nem a sajátod.

A prózai köteteket böngészve most is széles kínálattal találkozunk. Nagy a várakozás az olvasók körében is sikert arató, 2015-ben Aegon-djat kapott Kitömött barbár szerzőjének, Péterfy Gergelynek az új regényét illetően, már a címe is ígéretes, A golyó, amely megölte Puskint. Schein Gábor az utóbbi évek nagyszerű esszé-, illetve lírai kötetei után (Esernyők a Kossuth téren, Üdvözlet a kontinens belsejéből), nem beszélve Füst Milán-monográfiájáról, szintén nagyprózát írt, Megleszünk itt címmel a mai értelmiségi lét útvesztőit tárja elénk.

A bloggerként indult Szeifert Natália Az altató szerekről című művét már korábban ajánlottuk a latin betűk oldalain. A most megjelenő, Mi van veletek, semmi című prózájának középpontjában a kétezres évek harmincas-negyvenes generációja áll.

A kortárs magyar rövid próza egyik mestere, Tóth Krisztina (legutóbbi kötete, a Párducpompa) most Fehér farkas címmel jelenteti meg új novelláit, Nádas Péter pedig egy karcsú esszékötettel lepi meg olvasóit A szabadság tréningjei címmel.

„Tizenhat éve élek e fa közelében. Nem a házat vettem meg, nem az udvart, nem a hozzá tartozó földet, hanem a fát. Helyesebben soha, egyetlen pillanatra nem éreztem, hogy a vásárlással a fa a tulajdonomba került volna. Legfeljebb ahhoz vásároltam magamnak jogot, hogy minden évszak minden napján közelről figyeljem. Tizenhat éve nézem ezt a fát, rendszeres fényképezése mégis kivételes meglepetéseket tartogatott. Nem gondoltam volna, hogy a lassan vörösödő, majd sárguló lombozat az első fagyos éjszakán visszazöldül. Ezek szerint az embernek még azokkal az előítéletekkel is meg kell küzdenie, amelyeket egy életen át az őszről táplált. Világos, az elszíneződött levelek az első hidegebb éjszakán lehullnak, s az addig védelmükben élő zöldek megmaradnak. Miközben az ember abban a hiszemben él, hogy ősszel a fáknak folyamatosan színesedik és folyamatosan ritkul a lombja. S lám, nem minden évben teszi így, de minden évben szakaszosan teszi, s a fa minden éve más év” – írja Nádas Péter a kötet egyik, 1999-es esszéjében.

A körtefa (fotó Nádas Péter)

S ha kitekintünk a határon túlra, elsőként Balázs Attilának a vajdasági Forum Kiadónál megjelenő magyarfauszt című regényére szeretnénk felhívni a figyelmet, az Újvidéken élő Végel László pedig Temetetlen múltunk című önéletrajzi regényével jelentkezik. Sokan várjuk az erdélyi Szilágyi Istvántól a Katlanvárost, a kötet olyan írásokból válogat, amelyek külön-külön napvilágot láttak a kolozsvári hetilap, az Utunk évkönyveiben. A közelmúltban elhunyt Grendel Lajos nemcsak szépíróként volt az egyetemes magyar szépirodalom kiemelkedő szerzője, hanem a pozsonyi egyetem oktatójaként is tevékenykedett, most Modern magyar irodalomtörténetének új, bővített kiadását vehetjük kézbe.

Az utóbbi években néhány, már klasszikusnak számító szerző új életmű kiadása indult el: a Könyvhéten lát napvilágot Mészöly Miklós eredetileg 1952-ben megjelent Sötét jelek című elbeszéléskötete a Jelenkornál, a Helikon Kiadónál Örkény István a Tóték prózai változata és a „Rózsakiállítás” van terítéken, a Jaffa a Szabó Magda-sorozatában pedig a szerzővel készített beszélgetéseket gyűjtötte egybe Interjúk címmel.

Összeállításunk végén tekintsünk ki egy kicsit a gyerekirodalomra is, az idén Kiss Judit Ágnes A tündérkeresztanya, Bán Zsófia Vagánybagoly és a harmadik kötetén akadt meg a szemünk, s hogy Lackfi János miként „gombolta újra” a Kincskereső kisködmönt megkönnyítve az alsós gyerekek számára a regény befogadását, kiegészítve mindezt a saját dalszövegeit tartalmazó zenés CD-vel, arra nagyon kíváncsiak vagyunk!

A Könyvhéttel párhuzamosan zajlik a Margó Fesztivál, június 12-től 16-ig 70 program és 200 fellépő várja az érdeklődőket a PIM-ben. A rendezvényen többek között interjúkat hallhatnak a közelmúlt irodalmi díjazottjaival (Takács Zsuzsa, Aegon-díj, Libri-díjasok), kerekasztal-beszélgetésen vehetnek részt a kortárs irodalmi szövegek középiskolai tanításáról, kurátori vezetéssel tekinthetik meg a PIM kiállításait (Csáth Géza 100), továbbá gyerekprogramok, zenés estek (a nagysikerű Rájátszás) színesítik a programot.

Rájátszás: Kemény István: Egy nap az élet

Daniel Kehlmann, a Könyvfesztivál Budapest Nagydíjas írója

2018. április 19-től 22-ig a Millenárison rendezik meg a 25. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált. A rendezvényen mintegy 25 ország közel 100 alkotója, 400 hazai és határon túli magyar szerző, előadóművész közreműködik a fesztiválhoz kapcsolódó eseményeken: könyvbemutatók, dedikálások, irodalmi műsorok tarkítják a programot. Bemutatkoznak az elsőkötetes európai szerzők, a fesztivál díszvendégeként pedig Szerbiát köszönthetjük.

A Budapest Nagydíjat Daniel Kehlmann, a kortárs német-osztrák irodalom egyik legnépszerűbb szerzője veszi át Budapest polgármesterétől, a díjazottat Darvasi László laudálja.

Kehlmann 1975-ben született Münchenben, 1981-ben családjával Bécsbe költözött, tanulmányait a bécsi egyetemen végezte, ahol filozófiát és irodalomtudományt hallgatott.

Első regénye az 1997-ben megjelent A Beerholm-illúzió (Beerholms Vorstellung) volt, amelynek középpontjában egy fiatal, világhírű illuzionista áll. Ezt követően neves német újságokban (Frankfurter Allgemeine Zeitung, Frankfurter Rundschau) publikált recenziókat és esszéket.

Magyarul először az Én és Kaminski (Ich und Kaminski) című regényét vehettük kézbe 2003-ban. A mű főhőse egy fiatal újságíró, Sebastian Zöllner, egy rég elfeledett festőművész, Manuel Kaminski élettörténetét akarja minden áron megírni.

„Ha létezik olyan könyvem, amely rám is terápiás hatással volt, akkor ez az. Ebben kiadtam a kulturális újságírás fölötti mérgemet. Éspedig nem úgy, hogy átkozódtam, szitkozódtam, hanem hogy énperspektívából írtam a becsvágy mérgező hatásáról. A Kaminski egy roppant ambiciózus, felületes fiatalemberről szóló szatíra, egy olyan emberről, aki mindenáron sokra akarja vinni. És mikor megírtam, úgy éreztem, én magam is megszabadultam a bennem dolgozó becsvágy káros hatásától” - nyilatkozta Kehlmann az És-ben.

A világhírt A világ fölmérése (Die Vermessung der Welt, 2005) című regénye hozta meg számára. Németországban 2,3 millió példányt adtak el belőle (jó ideje tananyag a német irodalomoktatásban) és 46 nyelvre fordították le. A regény az egymástól eltérő metódussal dolgozó két német tudós, a gyakorlati módszerekkel vizsgálódó Alexander von Humboldt és az elméletet előtérbe helyező helyező Carl Friedrich Gauss alakján keresztül követi a világ szellemi birtokbavételének kalandját. Ám a valós történeti események elbeszélését átszövik a fikciós szálak. Kritikusai közül volt, aki történelmi regényként értékelte a művet, volt, aki az esszé műfajához sorolta, de a szerző tárgyi tudását és páratlan humorát mindannyian kiemelték.

„Az olvasó inkább a felület mögött sejtheti meg a két figura hallatlan méreteit, mégpedig több irányban is: egyrészt érzékeljük a világ megismerésére irányuló mohóságot, a felvilágosult eszmélet mámorát, a tények kiváltotta részegséget; másrészt azonban látnunk kell a két tudós emberi gyöngeségeit, tudáshalmozó törtetését, más világokkal szembeni tapintatlanságát és emberi kíméletlenségét” - írja Báthori Csaba a Magyar Narancs 2007. január 25-i számában megjelent kritikájában.

A könyvből azonos címmel forgatott filmet 2012-ben mutatták be, hangoskönyv-változatát (Rátóti Zoltán előadásában hallhatjuk a művet) 2008-ban jelentették meg Magyarországon.

A 2009-ben megjelent Hírnév. Regény kilenc történetben (Ruhm. Roman in neun Geschichten) műfaja a ma oly divatos novellafüzér. S hogy a szereplők szerteágazó történetei az idős, egoista filmszínésztől a neurotikus bloggerig a laza, könnyed szerkezetben képesek-e regénnyé szövődni, majd eldönti az olvasó.

„Évekkel később, mikor már teljesen felnőttek és mindegyikük kifejlesztette boldogtalanságának sajátos formáját, Arthur Friedland egyik fia sem tudta visszaidézni, kinek az ötlete volt megnézni a hipnotizőr előadását azon a délutánon.”

Így kezdődik Kehlmann F című regénye, amely 2013-ban látott napvilágot Németországban. A könyvet a 2015-ös Budapesti Könyvfesztiválon (a díszvendég Jonathan Franzen volt, akivel közismerten jó barátok) maga az író mutatta be a magyar olvasóközönségnek. A rendhagyó családtörténetnek is értelmezhető regényben Arthur, az apa, az író egy napon egy illuzionista-előadásra viszi el három fiát, ám a hipnotizőr provokáló kérdéseinek hatására kilép addigi életéből, elhagyja családját. Húsz évvel később befutott szerzőként találkozunk vele, a három fiúból az egyik pap lett, ám nem hisz Isten létezésében, a másik befektetési tanácsadóként idős emberek pénzét csalja el, a harmadik fiú vonzódott a festészethez, de csak a képhamisításig jut el, igaz, komoly vagyonra tesz szert. A több nézőpontból elmesélt történet a sorsunkra kiható olyan kérdésekre kínál választ, mint a sorsszerűség és a véletlen kapcsolata.

A tavaly megjelent El kellett volna menned című művében Kehlmann kirándulást tesz a horror műfajába. A naplóformában megírt történetben egy alkotói válsággal küzdő író a hegyvidékre utazik családjával, hogy készülő forgatókönyvén dolgozzon, ám a magányos hétvégi ház egy Stephen King-i kísértettörténet helyszínévé válik.

Az idei Könyvfesztiválra megjelenő Tyll című regényéről így vall Fodor Zsuzsa, Kehlmann műveinek magyar fordítója, akinek pontos, érzékeny interpretálásában olvashatjuk a szerző minden Magyarországon megjelent munkáját. „Műfajilag a Tyll meghatározhatatlanul sokrétű: a Tyll-szál, amely végigfut a regényen, vagy amelyre a regény nyolc fejezete fel van fűzve, pikareszk regény, a harmincéves háború története történelmi regény, amely alaposan meg van tűzdelve a prózaírásról, a hadi tudósításról, a színjátszásról, vallásról, tudományról és áltudományról, költészetről szóló elmélkedésekkel. És ismét a dramaturgiai érzék: a harmincéves háború szörnyűségeit egy-egy jelenetbe sűrítve érzékelteti, de csataleírások helyett a csataleírások lehetetlenségéről értekezik. Egyszerre mulatságos és megrázó."

Napfényt ittak a feketerigók – irodalmi programok és könyvek márciusban

„Napfényt ittak a feketerigók, / És minden kert a dalukat fújja, / Minden szívben rigók fészkelnek, / És kertekké válnak a szívek / S virulnak újra” - írja Max Dauthendey Napfényt ittak a feketerigók című versében. A verset Tandori Dezső Lombos ágak szívverése című, egy kicsit talán elfelejtett műfordításkötetében találjuk. A kötet 1983-ban jelent meg, különlegessége a Tandoritól egyáltalán nem szokatlan tematikája, egyben alcíme is: Versek madarakról és fákról. 

Reménykedve a tavasz eljövetelében, szétnéztünk Budapesten, ahogy tettük az elmúlt években is, vajon milyen irodalmi programokkal várják a kulturális intézmények a nagyközönséget. S bónuszként könyveket is ajánlunk!
A Petőfi Irodalmi Múzeumban Arany János tavalyi bicentenáriumához kapcsolódó programokat még mindig találunk, (már a 200+1-et ünneplik). A tavalyi konferenciák, szavalóversenyek és családi napok után maradt még Kovács Ákos és Kaláka koncert, továbbá Arany humoráról tartott emléknapot a Szépírók Társasága. „Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt, / Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki” – kérdezte Arany Jánostól Petőfi 1847-ben, amikor elolvasta a Toldit. Az önarckép álarcokban című Arany János-kiállítás épp erre keresi a választ. A 2018. október 28-ig megtekinthető tárlat fő pillérei: az alkotói korszakokhoz kapcsolódó szöveguniverzum, a relikviák (Arany pipájától a kedvenc kávéscsészéjén át a nemzetőr szalagig) és a költőt körülvevő vizuális világ bemutatása (Klösz-fotóktól a Than Mór-festményekig). S nem hiányzik a ma oly divatos és korszerű – interaktivitás sem: 3D-s alkalmazások, mobil-applikációk, és Érezni Aranyt címmel slammer játék is gazdagítja a tárlatot. 

„Egy ballada peremén Ágnes asszony mosna. / Metaforáit a hab elkapdossa. / A ballada Ágnest majd tisztára mossa,/ ha akad még egy is, aki fellapozza”, írja Csehy Zoltán A balladacsődület balladája (skizoid remix) című parafrázisában. A vers abban az OSZK gondozásában kiadott, 24 karát című kötetben jelent meg, amely kortárs költők Arany János ihlette verseit, köszöntőit, parafrázisait tartalmazza. 24 karát, vagyis tiszta Arany – olvashatjuk a kötet bevezetőjében, s a 48 alkotó között találjuk Géczi Jánost, Kovács András Ferencet, Tóth Krisztinát, Sajó Lászlót, és Térey Jánost is. 

„Szabó Magda olyan, mint a rock and roll. Intenzív, radikális, lehengerlő. Közös nevező, kommunikációs alap” - olvashatjuk Háy János sorait a június 24-ig tartó, a tavaly száz éve született Szabó Magda emlékére rendezett Annyi titkom maradt... című kiállításon, amit szintén a PIM-ben tekinthetünk meg. A tárlat bemutatja Szabó Magda életének korszakait, szüleinek, rokonainak dokumentumait, rengeteg fotóval illusztrálva, kiemelten jelzi férje, Szobotka Tibor jelentőségét, kiemel egy-egy csomópontot az életműből, idézetekkel szemléltetve körüljárja a kiemelkedő regények keletkezéstörténetét.. A kiállításhoz kapcsolódva egy közelmúltban megjelent műre szeretnénk felhívni a figyelmet. Szobotka Tibor halála után Szabó Magda 1982-től 1990-ig naplót is vezetett, s a Liber Mortis (2011) címmel megjelent kötetben a férj elvesztését próbálta feldolgozni.

Az életművet újabban gondozó Jaffa Kiadó szerkesztésében tavaly napvilágot látott Nyusziék. Naplók I. címmel az 1950 és 1958 között keletkezett naplóját vehetjük a kezünkbe. Szabó Magda a Szobotkával való házasságkötésük utáni években Nyusziék címmel egyszerű iskolai füzetekbe jegyezte fel mindennapjaik történéseit. „A füzetek a házaspár elzárt, saját maguknak megalkotott, boldog világát mutatják be, amelyből igyekeztek kizárni az annyi keserűséget és gyötrelmet okozó külvilágot (az 50-es évek politikai hangulata, pénzhiány, a munka elvesztése)”- írja Zeke Zsuzsanna a kötet bevezetőjében. Az intim vallomásokat is bőven tartalmazó, öt kötetből összeálló naplókat a kiadó az író hagyatékában talált sorrendben közli, s vélhetően a Szabó Magda-életmű egy újabb fontos szegmensét fogják képezni. 

A PIM-ben március 13-án köszöntötték a 75 éves Oravecz Imrét, s ebből az alkalomból mutatták be a szerző A rög gyermekei (az Árvai család kontinenseken és a 19–20. századon átívelő történetét feldolgozó trilógiájának (Ondrok gödre, Kaliforniai fürj) utolsó kötetét, Ókontri (a szó a régi emigráns magyarok magyar-angol keveréknyelvén óhazát jelent) címmel. Az utóbbi évtizedek egyik kiemelkedő lírai kötete volt Oravecz Halászóembere, amelyben mitikusan megénekelte az Amerikába kivándorolt szajlai rokonokat és ismerősöket. „nagyapám viszont már a tizenkilencedik század végén megkezdte a nagy műveletet,/ kétszer jött vissza,/ és csak harmadjára maradt kint végleg,/ apám ott nőtt fel,/ én is elmentem háromszor,/ de még mindig itt vagyok”, írja Haza című versében (Beszélgetések nagyapámmal című ciklus). Az Ondrok gödre 1857-ben kezdődik, a Kaliforniai fürj a kivándorlás, az Amerikába való beilleszkedés története, a záró kötet pedig a Kaliforniából az 1930-as években Magyarországra költöző második nemzedék visszatérésének és szajlai újrakezdésének 1956-ig tartó krónikája. 

Az idén 50. születésnapját ünneplő Bartis Attila fotókiállítását tekinthetjük meg a Mai Manó Házban. Bartis néhány éve második otthonának tekinti Indonéziát, legutolsó regénye, A vége is Jáva szigetén íródott. Ahogy Nádas Péternek, Bartisnak is tanult szakmája a fényképezés, s munkáit már régóta nagy figyelemmel kíséri a közönség és a kritika egyaránt. (Bartis március 29-én tartja székfoglaló előadását A fotográfiáról (naplótöredékek, 1995-2018) címmel a Széchenyi Akadémián.) A szigeteken címet viselő, közel száz fekete-fehér képet bemutató tárlat május 13-ig tekinthető meg. A Magvető Kiadó a kiállításhoz kapcsolódva jelentette meg az azonos címet viselő fotóalbumot. A könyvben szereplő fotográfiák 2014 és 2017 között készültek, többnyire Jáván, Yogyakarta környékén. „Bartis Attila kiállítása egy különleges felfedezést ígér, ami a fénykép készítésének műfaji nyitottságát és irodalmi aspektusát ismerteti meg a nézővel. Készítője személyén, kettős pozícióján keresztül bepillantást enged egy munkamódszerbe és egy fotográfiáról alkotott felfogásmódba, ami azt igazolja, hogy a kép egyszerre a valóság időből kiragadott része, és egyszerre egy eseményfolyam megszakított állapota, egy elbeszélés mondata, ami e dualitásában képes csak visszaadni világunk összetettségét és sokoldalúságát. -írja Petrányi Zsolt, a kiállítás kurátora. 

A MÜPA-ban a zenei koncertek és hangversenyek mellett irodalmi programokat is látogathatunk. Keresztury Tibor szerkesztésében folytatódik a Literárium sorozat (március 19-én Kornis Mihály volt a vendég), ahogy a Vers-estek is: március 1-én Csokonai Vitéz Mihály állt a középpontban, a költő verseit Térey János válogatásában adták elő a Katona József Színház színészei, s hogy a szerkesztési elv hogyan találkozik egy az életműre a 21. századból rátekintő kortárs alkotói attitűddel, mi sem mutatja jobban, mint Térey Jánosnak a Magyar Nemzet 2018. márciusi 10-i számában megjelent Csokonai-esszéje, Fékek és ellensúlyok, avagy partiarc a cívisek között címmel, melyben „a korszak valamennyi eszmeáramlatát és írásmódját ötvöző nagymesternek” nevezi Csokonait. És májusban jönnek még Petőfi-versek is Szálinger Balázs válogatásában! 

Sokszor ajánlottuk már a Nyitott Műhely programjait is. A Litera online irodalmi portállal közös irodalmi beszélgetéssorozata, az Előhívás ebben a hónapban ünnepi esttel jelentkezett. A 10 éve, 2008. március 19-én indult diskurzus kb. 80 szöveget tárgyalt az évek során, Mészöly Miklós Saulus című regényével kezdve a friss Aegon-díjas Nádas Péter Világló részletek című memoárjáig, s a tavaszi szezonban várható többek közt Bereményi Géza hamarosan megjelenő naplója. 

Több mint négy év szünet után folytatódik Benedek Anna és Tamás Zsuzsa sorozata, az Ellenlábas. Olyan szerzők, költők és írók ülnek egy asztalhoz, akik nagyon hasonló témával foglalkoznak vagy épp gyökeresen ellentétes a világról és a művészetről való felfogásuk. Szerepelt már együtt Kemény István és Solymosi Bálint, Németh Gábor és Schein Gábor vagy Horváth Viktor és Péterfy Gergely. S hogy melyik kategóriába tartoznak a március 10-i vendégek, Jász Attila és Peer Krisztián? Emeljük le a polcról legutóbb megjelent köteteiket! Peer Krisztián 15 év hallgatás után tavaly jelentkezett a 42 című, a barátnője korai és hirtelen halálát feldolgozó verseskötetével, Jász Attila El című kötete az alkotó 50. születésnapjára jelent meg. 

S a budapesti helyszínek után vegyük az irányt Szentendrére. A Ferenczy Múzeum hézagpótló vállalkozásba kezdett, amikor korábban az 1984 előtti Mozgó Világ, majd idén az 1992 előtti, újvidéki Új Symposion című folyóiratnak szentelt kiállítást Újvidéki Orfeuszok címmel. Mindkét orgánum megkülönböztetett helyet foglal el a magyar sajtótörténetben, nemcsak radikális szellemi-politikai törekvéseik és hányattatásaik miatt, hanem markáns összművészeti jellegük folytán is. Hasábjaikon az irodalmi műfajokkal egyenrangú helyet kaptak a kortárs festők, grafikusok, fotóművészek, sokuknak e lapok nyújtottak egyedül „otthont”. Az Új Symposion a hatvanas évek eleji alapítását követően ún. kisebbségi orgánumként kora legnagyobb kitekintésű lapja volt, olyan író- és költőnagyságok műhelye, mint Tolnai Ottó, Végel László, Domonkos István, Gion Nándor, később Sziveri János vagy Balázs Attila, és olyan rendkívüli képzőművészeké, mint Maurits Ferenc vagy a nemrég elhunyt Benes József. Az április 29-ig megtekinthető szentendrei tárlat gazdag kép- és dokumentumanyaga nem csupán a modern vajdasági kultúra gazdagságát tanúsítja, hanem azt a felbecsülhetetlen szerepet is, amelyet e lap az „anyaországban” tiltott vagy alig megtűrt alkotók közlésével, tanulmányozásával betöltött. 

Az Új Symposion egyik meghatározó alakja, Sziveri János a napokban lenne 64 éves. Az alábbi felvételen Sopotnik Zoltán, 2017 Sziveri díjasa rapp-eli el a költő Bábel című versét. A felvétel 2012-ben, a JAK táborban készült, Szigligeten.

Orhan Pamuk, a 24. Budapesti Könyvfesztivál díszvendége

"-Boo-zaa - kiáltotta, és tudta, hogy igaz is, meg édes ábránd is, hogy az érzései eljutnak az otthonaikban ülőkhöz. Igaz lehetett az is, hogy ebben a világban el van rejtve egy másik világ, és ha ki tudná engedni az önmagában rejtőző másik személyt, akkor töprengve, mendegélve eljuthatna ebbe a képzeletében lévő világba. Nem akart választani a két világ között. A hivatalos vélemény is helyes, és a személyes is, a szív szándéka is jogos, és a nyelv szándéka is..."

Orhan Pamuk: Furcsaság a fejemben (részlet) 

2006 irodalmi Nobel-díjasa, a török Orhan Pamuk a 24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége. A 2017. április 20-23. között megrendezett fesztiválra jelenik meg magyarul első regénye, a Cevdet Bej és fiai. A díszvendéget Péterfy Gergely író laudálja.


Orhan Pamuk honlapja

"Nem akarok az áldozat szerepében tetszelegni". Interjú Orhan Pamukkal. In: Magyar Narancs. 2015. 07. 30.

A törökség megsértésével vádolták, pedig szerelmes Isztambulba. A Könyvesblog összeállítása

Pamuk-regények /a címek linkek, melyek egy-egy regényrészletre, kritikára vagy recenzióra utalnak/

Isztambul

Az Ártatlanság Múzeuma

Hó

Furcsaság a fejemben

Cevdet Bey és fiai

A piros hajú nő

                       

„A regény olyan, mint egy második élet. Mint az álmok, melyekről a francia költő, Gérard de Nerval beszél; a regény napvilágra hozza életünk színeit és összetettségét, telis-tele van emberekkel, arcokkal és tárgyakkal, melyek ismerősnek tűnnek. A regény olvasásakor – éppúgy, mint az álmokban – néha oly nagy erővel sújt le ránk a szembejövő tárgyak rendkívülisége, hogy egy pillanatra elfelejtjük, hol is vagyunk, és a megtapasztalt képzeletbeli események és emberek körében képzeljük el magunkat. Az ilyen pillanatokban úgy érezzük, hogy az általunk megtapasztalt és megkedvelt fiktív világ valódibb, mint maga a valóság. Az, hogy egy ilyen második élet olykor valóságosabbnak tűnik a számunkra, mint a valóság, egyben azt is jelenti, hogy a regényt a valóság pótlékaként fogjuk fel, de legalábbis összekeverjük a valódi élettel. Persze sohasem kifogásoljuk ezt az illúziót, ezt a naivitást. Ellenkezőleg: mint az álmokban, azt szeretnénk, hogy az olvasott regény folytatódjon, és azt reméljük, hogy a regény, mint második élet, képes lesz fenntartani, és újra és újra felkelteni bennünk a valóság és a valódiság érzését. Mindannak ellenére, amit a fikcióról tudunk, bosszankodunk és zavar lesz úrrá rajtunk, ha a regény képtelen fenntartani a ténylegesen valószerű élet illúzióját.” 

Orhan Pamuk: Mit csinál az elménk, amikor regényeket olvasunk? In: Jelenkor. 2014. 2. szám        

A Könyvfesztivál díszvendége, Jostein Gaarder

A 23. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált 2016. április 21-24. között rendezik a Millenárison. A fesztivál díszvendége Jostein Gaarder norvég író.

„Ma talán a legfontosabb kérdés, hogy miképp lehet hosszú távon fenntartani a földi élethez szükséges körülményeket. Ha ma írnám meg a Sofie világát, sokkal többet írnék a bolygónk jövőjéről, az ökológiáról, a biológiai diverzitásról. Nem lenne nehéz, hiszen húsz évvel ezelőtt alig vettem tudomást ezekről a kérdésekről. És minden bizonnyal sokat írnék azokról a filozófusokról, akik ezzel foglalkoznak. Két amerikairól biztosan: az egyik James Hansen klímakutató, a másik Bill McKibben, aki környezet- és klímavédelemmel foglalkozik, a The New York Times Green Blogján is lehet olvasni. Szerintem az emberiség előtt álló legnagyobb kihívás a globális felmelegedés. Most mondhatná, hogy de ez pusztán egy technikai jellegű probléma, hogy jön ide a filozófia? És igaza is lenne, mégis én a globális felmelegedést igenis a filozófia ügyének is tartom. Új gondolkodásmód nélkül nincs változás. A legfontosabb filozófusok ma szerintem azok, akik értik a fizikát, a biológiát és a kémiát. Noha a filológia és a filozófia felől jövök, egyre inkább érdekelnek a természettudományok.

(MANCS. 2012. 14.19.)

Jostein Gaarder (1952. augusztus 8., Oslo) norvég regényíró az Oslói Egyetemen végzett skandináv nyelvek és teológia szakon, majd a Fanai Népfőiskolán filozófiát tanított. 

Első szépirodalmi művét 1986-ben jelentette meg Diagnosen og andre noveller címmel, majd ezt a könyvet két másik, gyermekeknek írt könyv követte. 1990-ben elnyerte a Norvég Irodalomkritikusok Díját, valamint a Kulturális és Tudományos Minisztérium irodalmi díját Kabalmysteriet (The Solitaire Mystery) című könyvéért. Az átütő írói sikert a Sofie világa (1991) hozta.

„A Sofie világa tisztes ismeretterjesztésként indul. Egy igen kellemesen összefogott és szakszerű középiskolai tankönyvbe igyekszik beleoltani némi regényes elemet. Sofie, a mondott világ gazdája, egyébként pedig tizenöt éves norvég csitri, leveleket kap egy ismeretlen filozófustól, amelyben az ismeretlen filozófus mindenféle kérdéseket tesz fel neki – mindjárt kezdetnek:’ki vagy te?’ –, és nekiáll, hogy elmesélje a filozófia történetét, szépen a preszókratikusoktól kezdve, ahogy azt Európában szokás. Sofie pedig, mint ideális tanulógép, minden levél után kimegy a kertbe, és engedelmesen Herakleitoszul meg Démokritoszul kezdi szemlélni a világot” - írja Babarczy Eszter (A Sophia világa. Beszélő. 26. szám). A könyv 60 nyelven látott napvilágot, az eddig eladott példányszáma elérte a 40 milliót. Gaarder 1997-ben feleségével, Siri Danneviggel megalapította a Sofie-díjat, amelyet évente ítélnek oda olyan személyeknek, akik a környezetvédelem és az emberi jogok területén kiemelkedőt alkotnak. 

Az 1997-ben megjelent A kártya titka is filozófiai kérdéseket boncolgat, s elsősorban arra keresi a választ, hogy kik vagyunk valójában, és honnan jöttünk. Az ezt követő Vita brevis. Floria Aemilia levele Aurelius Augustinushoz főhőse, Floria tizenhárom évig a majdani Szent Ágoston, a Vallomások szerzőjének élettársa és fiának anyja volt. Ágoston 387-ben, megkeresztelkedése után eltaszította őt magától.

A narancsos lány főszereplője, a 15 éves Georg levelet kap tizenegy éve halott édesapjától, s ezután párbeszéd indul közöttük. Az apa kérdez és mesél, a fia válaszol, és elmondja, milyen is az élete, mióta apja elment. Miközben sorra előkerülnek az élet nagy kérdései, megismerhetjük a narancsos lány történetét. 

A történetárusban Gaarder egy olyan férfi tragikomédiáját mondja el nekünk, aki történetekkel kereskedik, és nem is álmodja, hogy azok veszélyesebbé válhatnak, mint az élet.

A Tükör által homályosan című kötet pedig a halál elfogadásáról szól gyerekolvasóknak. „A Sofie világa szerzőjeként elhíresült író elsősorban nem a pszichológia vagy a tanatológia felől közelített a kérdéshez, amikor Tükör által homályosan című ifjúsági regényében egy nagybeteg kislányt tett meg főhősévé. A kislány, Cecilie maga is feltehetné a ’Meghalok én is?’ iszonyú kérdését. De ő ennél sokkal többre kíváncsi - és a regény célkitűzése is nagyobb. Nem csupán őszinte, de megnyugtató választ kíván adni a hit, a filozófia, a tudomány és ez estben a mesei-mitikus világ elemeinek felhasználásával” - írja Tamás Zsuzsa a Prae.hu-n.

Gaarder legújabb könyve, az Anna világa idején 2082-t írunk. Anna jövőbeni unokájával, Novával társalog, aki már olyan korban él, amelyben nincs klasszikus tél, tavasz, nyár, ősz, hanem folyamatosan meleg van, sokat esik az eső, és a déli országokból özönlenek a klímamenekültek északra. Nova dühös nagyszülei generációjára, vagyis Annára, mert hagyták, hogy mindez megtörténjen. 

A könyvfesztiválon április 22-én, a Föld napján a Noran Libro Kiadó a globális felmelegedésről szervez mini-konferenciát, amelynek keretében Jostein Gaarder Etika a jövőért címmel tart előadást.

Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, 2015

„A mulattatás még mindig fontos része az írásnak. Örömet akarok szerezni mindennel, amit írok. Intellektuális, emocionális, nyelvi és esztétikai örömet szerezni. Ötszáz olyan regény példáját tudnám felhozni, amely nekem örömet szerzett, és olyan munkákat próbálok írni, amelyek visszaadnak valamit abból, amit ez az ötszáz könyv adott nekem.”

Jonathan Franzen (részlet egy interjúból)

2015. április 23-26. között rendezik a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált. Az idén rendhagyó módon nem lesz díszvendég ország, helyette a 220 éves szervezett magyar könyvkultúra áll a középpontban. Az Országos Széchényi Könyvtár kamarakiállítás keretében mutatja be a magyar könyvkiadás fejlődéstörténetét a 18. század végétől a rendszerváltásig. Az idén több mint négyszáz program közül választhatnak a Millenárisra látogatók, félszáz külföldi s mintegy ötszáz hazai és határon túli magyar íróval találkozhatnak az olvasók, a Gyermek(b)irodalom pedig változatos programokkal várja a legifjabbakat.

 

A fesztivál nyitónapján, április 23-án kerül sor a Budapest Nagydíj átadására, amit az idén Jonathan Franzen vehet át. Ám sokkal izgalmasabbnak ígérkezik szombaton Franzen új könyvének, a Diszkomfortzónának (The Discomfort Zone, 2006) a bemutatója, amelyen az amerikai íróval és magyar fordítójával, Bart Istvánnal találkozhatunk, kedvenc Franzen-könyvünkkel pedig  beállhatunk a dedikálásra várakozók sorába.

Ha nem olvastunk volna még egy sort sem a szerzőtől, máris megnyert volna bennünket azzal, hogy visszahúzódó természetű, szenvedélyes madármegfigyelő és szereti a német irodalmat. Ettől persze még nem lesz jó író valaki, de az 1959-ben született Franzent az új amerikai regény megújítójaként tartják számon. Első regénye, a Twenty-Seventh City (A huszonhetedik város) 1988-ban jelent meg, ezt követte az 1992-es Erős rengés (Strong motion, magyarul, 2013), a könyv egy Massachusetts-beli család története, amelynek érzelmi életét és egzisztenciáját tönkreteszi egy váratlan földrengéssorozat Boston térségében. Az irodalmi elismertségen túl a 2001-ben megjelent Javítások (The Corrections, magyarul 2012) című regénye az olvasók széles körében is meghozta számára a népszerűséget, a könyv elnyerte a National Book Awardot. A mű egy középosztálybeli, többgenerációs család ízekre szedett története, melynek tagjai különféle életstratégiákkal próbálják meg sorsukat jobbra fordítani. A Szabadságot (Freedom, 2010, magyarul 2012) nevezték már az „évszázad regényének”, és az elmúlt évtizedben Franzen volt az első író, akinek arcképe megjelent a Time címlapján. A regény középpontjában egy középkorú házaspár családja és barátai állnak, a szerző elsősorban arra keresi a választ, hogy művének főszereplői mit is tudnak kezdeni azzal a híres amerikai szabadságeszménnyel.

25-én szombaton lesz a bemutatója a Barna Imre által Rozsban a fogó címmel újra fordított Salinger regénynek, a Zabhegyezőnek. A napokban a blogger, miután elolvasta az első reakciókat, otthon elővette Gyepes Judit fordítását, itt-ott beleszagolt a szövegbe, majd megragasztotta az elvékonyodott, bebarnult borítót.

Michel Houellebecq, aki a 2013-as fesztivál díszvendége volt, új regényét, a Behódolást nagy viták kísérték itthon és külföldön. A Charlie Hebdo szatirikus lap elleni merénylet napján megjelent könyvet és a magyar kiadás borítóját sokan iszlámellenesnek bélyegezték. A disztópikus jövőről íródott könyvet fordítója, Tótfalusi Ágnes inkább nevezte szatirikusnak.

Szombaton délután író-olvasó találkozón vehetünk részt a kortárs német irodalom egyik kiemelkedő alkotójával, Daniel Kehlmann-nal, aki a legnagyobb sikerét A világ fölmérése című regényével aratta. A két tudós, Humboldt és Gauss életéről szóló művet 2006-ban olvashattuk magyarul Fodor Zsuzsa fordításában. Legutóbbi könyve, az F tavaly jelent meg a Magvetőnél.

A pályájuk elején lévő írók az Európai Elsőkönyvesek Fesztiválja keretében két pódiumbeszélgetésen mutatkoznak be, Gács Anna és Forgách András vezetésével. S ahogy már megszokhattuk, az Élet és Irodalom az idén is 16 oldalas mellékletben közöl szemelvényeket a fiatal írók munkáiból. Magyarországot Mán-Várhegyi Réka képviseli, Boldogtalanság az Auróra-telepen című novelláskötete 2014-ben jelent meg a JAK-Prae.hu közös kiadásában. 

A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál ugyan a kortárs világirodalmat helyezi a középpontba, ám az utóbbi években jelentős hazai megjelenéseket is jegyeznek a kiadók. Kíváncsian várjuk a friss Artisjus-díjas Háy János Hozott lélek című novelláskötetét az Európánál, a napokban ünnepelte 65. születésnapját Esterházy Péter, ebből az alkalomból a Magvető Az évek iszkolása. Amit tudni akarsz Esterházy Péterről, de sosem merted megkérdezni címmel Marianna D. Birnbaum beszélgetőkönyvét jelentette meg.

Ha Géczi János, akkor a Vadnarancsok, legtöbben még mindig ezt a művét említik először, ám most jó helyen járunk, mert a szerző ismét az irodalmi szociográfia vizén evezve, Bunkerrajzoló címmel Likó Marcell, a Vad Fruttik énekesének élettörténetét tárja elénk. Felkavaró képek egy fiatalember kilátástalanságba jutott életéről a rendszerváltás utáni Magyarországon.

S ha van még időnk, benézhetünk még néhány eseményre. A Tarandus Kiadó és a Francia Intézet rendezésében a tavalyi irodalmi Nobel-díjas Patrick Modiano világát idézik meg. Soproni András Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényének újra fordításáról beszél, s ne feledkezzünk meg a skandináv irodalomról, az Északi Tanács tavalyi Irodalmi Díjával kitüntetett finn Kjell Westö, Délibáb és Ahol valaha jártunk regényeinek bemutatójára is beülhetünk. De ha a zsúfolt és levegőtlen Millenáris épületében áramló tömeg végképp elsodort bennünket, hallgassunk Vad Fruttikat!

rigófütty - tavaszi programajánló

Az elmúlt években a latin betűk a könyvek ismertetésén túl irodalmi programokat, eseményeket is ajánlott az olvasóközönségnek. Körülnéztünk az idén is. Az újdonságot továbbra is az aktuális szépirodalmi művek és folyóirat-lapszámok bemutatója szolgáltatja, ami általában a moderátor és a szerző(k) párbeszédében, továbbá egy felolvasásban mutatkozik meg. Az irodalmi esteket szervező intézmények, műhelyek, szalonok a régi jól bevált sorozataikat prolongálják, a régi, jól bevált szerkesztők és szerzők pedig eltöltenek egy estét a kánonban elfoglalt helyük szerint alakuló közönségükkel. A blogger március közepén már a hosszú, téli esték eltöltése végett sem invitálhat, hisz itt a tavasz és alkonyatkor rigófüttytől hangos a környék.

A Szépművészeti Múzeum egy időre most bezárta kapuit, a Rembrandt és a holland arany évszázad festészete volt az utolsó nagyszabású kiállítás, hetekig kígyóztak a sorok a képtár bejáratánál. Bródy Sándor Rembrandt című novella-füzére méltán kínálkozik a tárlat vizuális élményvilágának kiteljesítéséhez. „Ez nem regény, nem művészettörténet, hanem az, amit orvosok "egy betegség történetének" neveznek. Studium e munka egy öreg fejről, és szeretném, ha Rembrandthoz hasonlítana "- írja Bródy művének előszavában.

Rippl-Rónai: Kalitkás nő

De nem kell nélkülöznünk a képzőművészet nagyjait a jövőben sem, a Magyar Nemzeti Galériában Rippl-Rónai és Maillol. Egy művészbarátság története címmel Rippl-Rónai József és Aristide Maillol ikerkiállítását nézhetjük meg. A két festő 1890-ben ismerkedett meg egymással Párizsban. Barátságuk soha nem szakadt meg, levelek, dokumentumok őrzik egymásra gyakorolt hatásuk emberi és művészi vonatkozásait. A mintegy kétszáz alkotást felvonultató tárlat e két életmű metszéspontjait bemutatva időrendben vezeti végig a látogatót a művészek munkásságán. „1890 körül ő (James Pitcairn Knowles skót festő) ismertetett meg Aristide Maillol-lal, akit ő ismert fel először, mint nagy művésztehetséget. (...) Nekem is nagyon megtetszett Maillol gondolkodása és munkája, azért a megismerkedés után jóformán csak ezzel a két művésszel érintkeztem”- írja Rippl-Rónai az 1911-ben, a Nyugat kiadásában megjelent Emlékezéseiben.

Ha átsétálunk a szomszéd épületbe, az Országos Széchényi Könyvtárban Egy marék világ - Iskander világa címmel Bahget Iskander fotókiállítását tekinthetjük meg. Az 1943-ban, Szíriában született fotóművész 1967 óta él Magyarországon, s szorosan kötődik a kecskeméti Forrás című irodalmi folyóirathoz. A tárlaton fekete-fehér szociofotói, portréi, a sivatagi világgal kapcsolatos tájképei, a magyar irodalom és a képzőművészet több jeles képviselőjéről (Esterházy, Nádas, Faludy, Kányádi Sándor, Buda Ferenc) készült fényképeit láthatjuk. A portrék közül Benes József vajdasági születésű, Kecskeméten és Budapesten alkotó grafikusunk arcképe vitte el a pálmát!

2014. az első világháborúra való emlékezés éve volt. A Petőfi Irodalmi Múzeum „Maradni szégyen, veszni borzalom” Magyar írók az első világháborúban címmel rendezett kiállításának két fő szempontja van: hogyan mutatkozik meg a háború az alkotók művein keresztül, továbbá milyen hatással volt az írók mindennapi életére. „Ilyen megbénulásról, amikor annyi a lázadnivalóm és írnivalóm, fogalmam sem volt” - írja Ady 1914. szeptember 30-án, s a világméretű hullás sokkoló hatása nyomán az írók sorra emelik fel hangjukat az értelmetlen erőszak ellen: Babits (Húsvét előtt, Fortissimo), Karinthy, Kosztolányi, Csáth, Móricz (Szegény emberek). Míg mások Tersánszky, Balázs Béla, Lengyel Menyhért, Molnár Ferenc (Egy haditudósító emlékei), Szomory, Tamási, Hamvas, Szabó Lőrinc katonaként, haditudósítóként fizikailag is tapasztalják a háború pusztító és demoralizáló erejét. A kiállítás számtalan fotóval, kézirattal, tárgyi emlékkel, archív felvétellel (Ady temetése), képzőművészeti alkotással (Gulácsy Lajos A háború című festménye) mutatja be az 1914 és 1918 között időszakot, s hogy a frontzónát is érzékelhessük, a tárlat rendezői még egy lövészárkot is felépítettek.

Cseh Tamás: Katonadalok 

Lemberg mellett van egy kerek erdő...

Olvasnivalót is ajánlunk a témához, karácsonykor felhívtuk a figyelmet Sebastian Faulks Madárdal című regényére, most a Noran Kiadó Két tűz között. Magyar írók világháborús novellái című kötetét tesszük fel blogunk könyvespolcára, továbbá a Kossuth Kiadó kiadványát, egy bookazine-t. A Magyarországon még újnak számító műfaj lényege, hogy több és mélyebb információkat kínál, mint egy magazin, de könnyebben és gyorsabban fogyasztható, mint egy könyv (a név a book és a magazine szó összevonása). Az első világháború története című kiadvány a modern történelemszemlélet felől közelítő (Romsics Ignác is a szerzők között van) írások jellemzik, amit bőséges képanyag és egy archív felvételeket tartalmazó DVD egészít ki.

Frayn: Koppenhága (színpadkép)

Nem panaszkodhat a budapesti polgár, színházi produkciók tucatjai közül válogathat esténként, nekünk is magakadt a szemünk egy előadáson. A Rózsavölgyi Szalon Michael Frayn Koppenhága című darabját tűzte műsorára. A mű középpontjában a két Nobel-díjas atomfizikus, a dán Niels Bohr és tanítványa, a német Werner Heisenberg 1941-es híres koppenhágai találkozása áll. A két tudós baráti kapcsolatban volt egymással, ám a történelmi események átírták ezt a viszonyt. 1940-ben Németország lerohanta Dániát, s miközben Heisenberg Németországban lassította a nukleáris-energia kutatásokat, addig az USA-ban Bohr közreműködésével megalkották az atombombát. A két fizikus koppenhágai találkozása később is foglalkoztatta a közvéleményt, 2002-ben a Fizikai Szemlében közzétették Teller Ede, Wigner Jenő és Gábor Dénes álláspontját az üggyel kapcsolatban. Frayn arra a tudományos, politikai, de leginkább morális kérdésre keresi a választ, hogy meddig terjed a tudós felelőssége. A több idősíkon futó darabban újra találkozik Heisenberg, Bohr és felesége Margrethe, hogy jóval haláluk után tekintsenek vissza a múltra. Az előadást Valló Péter rendezte, Bohr szerepében Gyabronka Józsefet, Heisenbergében Őze Áront láthatjuk, míg Bohr feleségét Kútvölgyi Erzsébet alakítja.

2012 nyarán az izlandi Sjón A macskaróka című kisregényét ajánlottuk az olvasóknak, s most újra találkoztunk egy rókával, pontosabban egy rókatündérrel. Ujj Mészáros Károly Liza, a rókatündér című filmjét néztük meg az Urániában. A róka japánul (kicune), a japán népmesék kedvelt alakja, minél több farka van, annál nagyobb a démonikus ereje. Számtalan történetben fordul elő (ld. Japán regék és mondák. Budapest. Móra, 2011.). A kicune megszállja egy szép nő testét (kicunecuki), aki ilyen formájában meghódít egy férfit, annak vesztét okozva. A japán róka mítoszok eredete a kínai mitológiához vezethető vissza, a Karig Sára-féle Népek  meséi sorozat A sárkánykirály lánya. Tang-kori történetek (1956.) című kötetében Zsen, a rókatündér történetét olvashatjuk Sen Csi-csi (kb. 750-800) interpretálásában.

Ujj Mészáros Károly munkája az utóbbi évek nagy filmes hallgatása utáni csend megtörése. A forgatókönyv Pozsgai Zsolt Lisolette és a május című drámája alapján íródott. A 70-es éveket idéző Budapest (Csudapest) képzeletbeli világában játszódó film főszereplője Liza, a 30-as ápolónő, akit egy japán popsztár féltékeny szelleme rókatündérré változtat, s a hozzá közeledő férfiak sorra halnak meg... Az alkotásban a kelet-európai retró keveredik a japán mitológiával, az abszurd a romantikával, s a szuggesztív képi világból, a zenéből, a magukkal ragadó színészi alakításokból egy friss, felszabadult vígjáték keletkezik, ám a rendező folyamatosan eltartja magától opusának tárgyát, mi nézők meg elgondolkozhatunk, hogy szabaduljunk-e az életben tartó illúzióktól.

Ünnepi Könyvhét, 2014

2014. június 12. és 16. között rendezik meg a 85. Ünnepi Könyvhetet és a 13. Gyermekkönyvnapokat. A Könyvhetet június 12-én, csütörtökön 16 órakor Spiró György nyitja meg a rendezvény hagyományos budapesti helyszínén, a Vörösmarty téren. A magyar könyvkiadás ünnepén a fővárosi eseményekkel egy időben nyolcvan vidéki településen rendeznek programokat. Debrecenben Esterházy Péter, Szegeden Végel László mond köszöntőt. A határon túl is várják az olvasó közönséget, Kolozsvárott a 4. Ünnepi Könyvhetet nyitják  meg.

A Vörösmarty téren nemcsak a kiadók gazdag kínálatából válogathatunk négy napon keresztül, hanem a dedikálások alkalmából személyesen is találkozhatunk a szerzőkkel. Az Oroszlános kútnál felállított színpadon pedig interjúkat, felolvasásokat hallgathat meg a publikum a Litera, a Prae.hu és Bán Magda szerkesztésében. Míg a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál a kortárs külföldi irodalmat, a Supka Géza által 1929-ben elindított Könyvhét a magyar irodalmat helyezi a középpontba.

A MKKE minden évben összeállítja a könyvheti kiadványok hivatalos listáját, szétnéztünk egy kicsit.

Ahogy több évtizede, most is kézbe vehetjük a Szép versek, és a Körkép című antológiát, hálás kiadvány még mindig, az olvasó arra számít, hogy egyfajta keresztmetszetet kap az előző évi vers, illetve novella-termésből. Jó játék lehet megnézni, hogy a MKKE-Kossuth páros Burger Barna 85 kortárs szerző fotóit tartalmazó albumában kit találunk meg a fent említett gyűjtemények szerzőiből.

Önálló verseskötettel jelentkezik Aczél Géza (szino) líra – torzószótár címmel, várjuk Térey János Átkelés Budapesten című művét, igazi gyöngyszem Sziveri János Pasztorál hangzó kötete, melyben az idén 60 éve született vajdasági költő válogatott verseit olvashatjuk, hallgathatjuk megzenésítve és a szerző előadásában.

 
Rejtélyes szálakat mozgat a korábban költőként megmutatkozó Lanczkor Gábor Folyamisten című regénye, ahogy a szabadkai Lovas Ildikó Cenzúra alatti (készülődés szabómagdaságra) című munkája is, s biztos választás lehet Rakovszky Zsuzsa Szilánkok című prózája.

S egy irodalmi bloghoz illően ne feledkezzünk meg az irodalomtörténeti tanulmánykötetekről sem, az idén 200 éve született Kemény Zsigmond munkásságát tárgyalja Szegedy-Maszák Mihály A sors kísértései című munkája.

De most toljuk félre az irodalmat, a madárszerető blogger úgyis Schmidt Egon Tarka madárvilág – A világ madarai című könyvéért fog először sorban állni, de aztán gyorsan begyűjti mellé Kollár Árpád Milyen madár című gyermekkötetét is!

 Kollár Árpád: Ki mondta

honnan van a madárnak hangja,

a madártól vagy attól, akiről nem tudunk semmit,

ki mondta, hogy legyen a verébnek tolla,

és a bokorba bújjon el a karvaly elől,

ki akarta, hogy legyen nekem is fülem,

hogy legyen arcom meg kezem is hozzá,

és a kezem olyan ügyetlen legyen,

hogy ne tudjak megfogni egy galambot,

és ki hagyja, hogy mindig mindent elfelejtsek,

ami szerintetek annyira fontos.

 forrás: (Bárka online)