A zsoltártól a rózsaszín regényig - a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítása

„mert a leányok neveltetésére. ugy kel vigyázni, valamint a férfiakéra. de még többet mondok, és azt mondom, hogy jol oktatni a leányokat ollyan szükséges, valamint a férfiakot, és az egyike, ollyan hasznos az országnak, valamint a másika. hogy lehet a? nem igazé édes néném, hogy egy jol nevelt, jol oktatot eszes leány, aszszonyá változván, a fiát mind jol tudgya nevelni, oktatni, és tanyitatni. és aztot az ország szolgálattyára alkalmatosá tenni. ergo, hasznára vagyon tehát az országnak., ha leányokot jol nevelik, és oktattattyák.”

Mikes Kelemen: Törökországi levelek. 62. levél. 7bris (szeptember) Rodosto, 1725.

A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) legújabb kiállítása, A zsoltártól a rózsaszín regényig – Fejezetek a magyar női művelődés történetéből a nők művelődési, ezen belül olvasási szokásainak fejlődését mutatja be a 15. sz.-tól a 19. sz. közepéig. Az olvasás szoros kapcsolatban áll a nők egyenjogúságának hosszú évszázadokon tartó kialakulásával, hisz az írott szöveg értelmezése az alapja a tanulásnak, önképzésnek, de nem hagyható figyelmen kívül az önkifejezésben, sőt a szórakozásban sem. Vegyes érzések kísérhették ezt a folyamatot az idők során, a 18. sz.-ban a regény fedelébe még fonalat és tűt illesztettek, hogy a nőket emlékeztessék eredeti rendeltetésükre, ne olvassanak, hanem tartsák rendben a háztartást, olvashatjuk Stefan Bollmann Az olvasó nők veszélyesek című munkájában, ám az elkövetkezendő idők megmutatták, lehet, hogy veszélyesek (Rousseau 1756-ban írt levélregényének,  Az új Heloise-nek akkora sikere volt - gyanítjuk, főleg a nők körében -, hogy 1760 és 1800 között hatvan kiadás látott napvilágot. „Voltak olyan érzékeny lelkek, akik nem merték még egyszer kézbe venni, olyan nagy hatást gyakorolt rájuk, amikor először olvasták”), de a női olvasási attitűdre a könyvkiadás jelentős részét lehetett alapozni a következő évszázadokban.

A PIM kiállítása hat tematikus blokkban tárja a közönség elé azokat a relikviákat (könyveket, festményeket, iparművészeti tárgyakat), amelyeken keresztül végig követhetjük a női művelődés  magyarországi fejlődését.

Ráskay Lea kézírása (OSZK)

Az első korszakot - Védelmező, erős pajzs. A vallásos női műveltség a 15-18.században - az egyházi szövegekhez való erős kötődés határozta meg. A Nyulak szigetén élő (ma Margitsziget), kódexmásoló domonkosrendi klarisszák közül név szerint ismerjük Ráskay Leát, aki a kolostor könyvtárosa is volt egyben. Később a kor világi asszonyai emelkedtek ki a vallásos szövegek fordításán túl saját verseik megjelentetésével: Lorántffy Zsuzsanna, Petrőczy Kata Szidónia, Bethlen Kata.

A bölcs asszony háza. 15. sz.-tól a 19.sz közepéig című, második rész bemutatja a nők helytállását a mindennapi életben. Megjelentek a főzés, gazdálkodás, kertészkedés, betegápolás témakörében írott könyvek. Csömöry Zay Anna a 18. sz. elején egy cseh nyelvű orvosló könyvet fordított magyarra, Balassa Ágnes Szakácskönyvét 1796-ban adták ki, Kazinczy Ferencné grammatikai oktató könyvet írt fiának. A világi nőírók köre is egyre nőtt, (Bethlen Kata Önéletírása, Dukai Takách Judit, Bessenyei Anna versei, 1815, Kölcsey Antónia naplója, 1838.)

A harmadik rész, A szép nemnek hasznára és mulatságára. Nőknek szóló kiadványok, felvilágosodás és kora reformkor kiadványai között az életviteli tanácsok és gyakorlati ismeretek átadásán túl fontos szempont lesz a szórakoztatás, s 1798-ban Kassán megjelenik az első nőknek szánt sorozat: Rózsa-szín gyűjtemény A magyar szépnemnek számára, ezt olyan művek követik, mint Perecsényi Nagy László Búsongó Ámor: egy hajdani édes andalmány a’ Szép-Nem kedvéért (1806), de az első határidőnaplót is kézbe vehetik a hölgyek: Magyar Dámák Kalendáriuma. Új esztendei ajándékul a Szép nem számára (Pozsony, 1814).

Mertz János: Kislány számoló táblával
(részlet a kiállításból)

Az Értelmes fő és szerető szív. Nőnevelés a 16. sz. közepétől a 19. sz. közepéig fő témája a nők oktatása és nevelése, ennek egyik külsőségeiben is szép darabja Diemede Canafa Mátyás feleségének, Aragóniai Beatrixnak 1476-ban írt tanácsadó könyve 1774-ben, és egy sokat ígérő cím 1783-ból: Barátságos oktatás, hogy Kelessék Egy Ifju Aszszony Embernek Magat A Díszes Erköltsökben Méltó képpen formálgatni. Mertz János: Kislány számoló táblával (1780) című festménye méltó darabja e téma képi megjelenítésének.

A polgári erény és a nemzetiség védangyalai. Törekvések a női öntudat és hivatástudat elmélyítésére című részben anekdoták, elbeszélések állítják a nők elé a régi korok kiemelkedő asszonyainak, szentéletű királylányainak (Szent Margit, Zách Klára, Zrínyi Ilona) életét követendő példaként. (Az Auróra 1830-ban közölte Vörösmarty versét Nagy Lajos király lányáról, Hedvigről.) Továbbá megfogalmazzák a legfontosabb elvárásokat a nőkkel szemben: jó háziasszony, jó feleség, jó anya. (Cserei Farkas: A magyar és székely asszonyok törvénye, 1800.)

S a kiállítás utolsó fejezete, Az asszonyok jussai és ékessége. Írások nőkről, a női jogokról és a női művelődésről a kötelességeken túl a női jogokra koncentrál. Az 1790. évi országgyűlés idején megjelenő röpiratok sürgették, hogy a nők az országgyűlésben megfigyelőként vehessenek részt. S az 1840-es években először hallatják hangjukat a női művelődés és egyenjogúság úttörői: Teleki Blanka, Leövey Klára, s 1841-ben megjelenik Fáy András Nőnevelés és nőnevelő intézetek Hazánkban című könyve.

Részlet a kiállításból

A kiállítás a 19. század közepéig követi a nők művelődésének útját, de előttünk van még a századforduló s a 20. század, az emancipáció, a feminizmus, a gender irodalom stb. izgalmas időszaka, s reméljük, hogy a PIM a tárlat folytatásával ajándékozza meg a közönséget.

 „Én mindenesetre gyakran azt álmodtam, ha megvirrad az utolsó ítélet napja, és a nagy hódítók, jogtudósok és államférfiak jönnek, hogy megkapják jutalmukat – a koronát, a babérkoszorút vagy márványtáblába vésett nevüket -, akkor a Mindenható Szent Péterhez fordul majd, ha minket lát közeledni hónunk alatt a könyveinkkel, s kissé irigykedve azt mondja: „Lásd, nekik nincs szükségük jutalomra. Mi nem adhatunk nekik semmit. Ők az olvasást szerették.” (Virginia Woolf)

Egy könyvtáros kulturális bolyongásai Budapesten

Itt a tél, s a február ugyan a legrövidebb hónap, de ha beszorultunk a városba, s a meleg fürdőkben is eleget áztattuk már megfáradt tagjainkat, kulturális éhségünk talán nagyobb, mint az év többi részében. Az elmúlt esztendőkben is szétnéztünk Budapesten, milyen irodalmi programokkal várják a közönséget, de most úgy döntöttünk, nemcsak a frekventált helyek, hanem a blogíró könyvtáros személyes érdeklődésének mentén járjuk körbe a várost, sőt, kitekintünk más műfajokra is.

Utunkat először egy közeli intézmény, a PIM felé vesszük, ahol megnézhetjük, ha tavaly kihagytuk, a június 1-ig látható A megmozdult szótár - Weöres Sándor 100 éves című kiállítást. A Weöres Sándor szövegeiből kiinduló kreatív játékok aktív gondolkodásra késztetik a látogatót: versfoltozás, versrajz, keresztöltés és gondolatfújás, 3D-s versleképzés, verslehívó koppintásra és sok más érdekesebbnél érdekesebb feladat várja a játszani szerető közönséget.

Február 17-én találkozhatunk Borbély Szilárddal, akit már többször idéztünk, ajánlottunk, szerettünk a blogunkon (Nincstelenek című kötete a tavalyi év legnagyobb sikere volt). A beszélgetést a Müpában, a Literárium estek keretében rendezik, házigazda Jánossy Lajos.

S ne hagyjuk ki a Nyitott Műhelyt sem, megnyugodhatunk, a hely nem szűnik meg, csak átalakul és Finta Laci továbbra is nagy szeretettel várja az érdeklődőket. Folytatódik a Literával közös Előhívás, az új széria kortárs szerzők pályakezdésével és első publikációival foglalkozik, terítéken volt már Mészöly Miklós, Lengyel Péter, Bodor Ádám és Garaczi László indulása, február 12-én Kertész Imre Bekopog a szerelem című, 1961-es zenés vígjátékával foglalkoznak.

Jim Northup

S ha kedvünk támad böngészgetni a legfrissebb könyvtermésben, térjünk be az Írók Boltjába, de lehetőleg február 10-re időzítsük a látogatásunkat (Kun Árpád Boldog Észak című könyvét tárgyaló ÉS-kvartettről már úgyis lemaradtunk), mert megismerkedhetünk Jim Northrup amerikai indián költővel, kinek Nagy Kis-Madár című kötetét magyar fordítója, Gyukics Gábor mutatja be. Jim Northrup anisinábe indián, születésétől az észak-minnesotai Fond du Lac rezervátumban él családjával a hagyományos indián életmódnak megfelelően – ahogy ő megfogalmazta, “rezervátumban születtem, rezervátumban élek, és valószínűleg rezervátumban is fogok meghalni”. Hat verses- és prózakötet szerzője, három színdarabot is írt. Saját rovattal rendelkezik több indián újságban.

Nádas Péter és Forgách András

Menjünk színházba is, a Katona, a Radnóti vagy az Örkény igazán pazar kínálattal vár bennünket, de most inkább másfelé vesszük az irányt. A Trafóban február 5. és 7. között Mundruczó Kornél és a Proton Színház közös munkáját, a Demencia című előadást láthatjuk, a darab az öregek és a mentális problémákkal küzdők világába vezet el, s morális kérdéseket tesz fel: mit profitálhat a társadalom abból, ha a pszichiátriai betegek élete meghosszabbodik,  mi értelme segíteni a szenvedőknek, ha minden út a halálhoz vezet?

Nem könnyebb témát feszeget a Rózsavölgyi Szalonban a Forgách András rendezte Szorul a hurok című előadás sem, amely Nádas Péter Párhuzamos történetek című regényének néhány motívumát dolgozza fel: két nő, egy férfi, három ember, három sors, három történet – összezárva egyetlen taxiban.

S a színházi előadások felkavaró élménye után nyugalmat kereshetünk a kiállítótermek csöndjében, aki még nem látta, vagy duplázni akar, megtekintheti a Szépművészeti Múzeum február 16-ig meghosszabbított nyitva tartással üzemelő Caravaggiótól Canalettóig című kiállítását, amihez csak annyit tennénk hozzá, érdemes újra megnézni Derek Jarman Caravaggio című, 1986-ban készült filmjét is. De ha igazi békére vágyunk, akkor sétáljunk át az Andrásssy útra, a Kogart Ház Párás hegyek - Illatos virágok címmel a hagyományos kínai tusfestészetet mutatja be a 19-20. századból. A tekercsképek többnyire tájakat, növényeket, virágokat és madarakat ábrázolnak, az emberi figurák festése ritkább, főként tájban elhelyezett, apró alakokként láthatók.

S mit kínálnak a filmszínházak ezeken a borongós, szürke estéken?

Az utóbbi hetek Lars von Trier A nimfomániás című kultuszfilmjétől volt hangos, itt van a második rész is, Fáy Miklós azt írja a filmről: „A szex volt az utolsó menedék, eksztázis és kábulat, amitől nem érezte magát annyira magányosnak az ember, és most kiderül, hogy aki alaposan kivette belőle a részét, és napi tíz alkalmat kellett leszerveznie, az is éppen olyan kétségbeesett és magányos, mint aki csak otthon ül, és Edgar Allen Poe műveit olvasgatja.”

Ezen a blogon állandóan az irodalom vizein evezünk, akkor hát tervezzük be a február 20-án bemutatandó A titokzatos szerető című filmet, amely a nemrégen 200. születésnapját ünneplő Dickens titkos, szerelmi kapcsolatát mutatja be.  A film Claire Tomalin Charles Dickens élete című biográfiája alapján készült, nálunk 2012-ben adta ki az Európa Kiadó. A 45 éves író 1857-ben ismerkedett meg Ellen Ternannel, az akkor 18 éves színésznővel, az író ugyan külön költözött családjától, de Ellen nyilvánosan soha sem mutatkozhatott vele. Rendező és főszereplő Ralph Fiennes, aki nemcsak színészként, hanem rendezőként is bizonyított már. 

S ha már zúg a fejünk, káprázik a szemünk, kavarognak bennünk a gondolatok, nem tehetünk mást, sétáljunk ki  a Városligetbe, és az Állatkert felé vegyük az utunkat. 2013-ban az emlősök, a madarak és a hüllők közül 50 fajt szaporítottak sikeresen, ami összesen 248 utódot, kölyköt és fiókát jelent. Nézzük meg, mennyit fejlődött a február 14-én egyéves születésnapját ünneplő elefántborjú, Asha, hogy érzi magát a indiai oroszlán kölykök népes társasága s az augusztus 16-án született két szibériai tigris gyerek, Grusa és Macan, s emlékezzünk meg Tania-ról, a 23 évet élt jegesmedvéről, aki december 5-én távozott az élők világából.

A láthatatlan ember arcai - Gárdonyi a PIM-ben

2013-ban emlékévet hirdettek Gárdonyi Géza születésének 150. évfordulója alkalmából. A programok között szerepel a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Dobó István Vármúzeum közösen készített  kiállítása, „A láthatatlan ember arcai” című vándorkiállítás is, melynek állomásai: Gárdony, Balatonfüred és Székesfehérvár és Szeged.

A kiállítás több téma köré szerveződött. Bemutatja a történelmi regényeket író Gárdonyit: az Egri csillagok, A láthatatlan ember, továbbá az Isten rabjai című művek keletkezését, a témához kapcsolódó rekvizítumokat: az egri vár egy darabját, eredeti török szablyákat, kéziratokat, ezen túl olyan interaktív elemek is színesítik a tárlatot, mint Eger városa 1552-es állapotának számítógépes modellezése, az egri vár puzzle változata, vagy A láthatatlan ember szereplőinek memory játékban való feldolgozása. A meseíró Gárdonyit bemutató teremben található  a kiállítás legkedvesebb mozzanata, a mesesarok, ahol a legkisebbek a Gárdonyi mesehőseivel díszített sámlikon pihenhetnek meg. Megismerhetjük még a botanikus és természetrajongó Gárdonyit, majd a nyelvészt, Titkosnaplójával a középpontban, amit sokáig hamis legendák öveztek, mígnem 1969-ben sikerült megfejteni a 41 geometriai jelből álló titkosírást, s kiderült, hogy a tibetűk nem más, mint Gárdonyi munkamódszerének  és műhelytitkainak a gyűjteménye. A kiállítás az Ida regényével záródik, hisz a regény Gárdonyi ars poétikája, írói hitvallásának összegzése.

A tárlaton megtekinthetjük még az író személyes tárgyait: íróasztalát, amin az Egri csillagokat írta, pecsétnyomóját, pipáit, s néhány akvarell tanúskodik Gárdonyi festői tehetségéről is.


A Gárdonyi Jubileumi Emlékév honlapja

Gárdonyi Géza-honlap

Jégszakadás - kiállítás a Néprajzi Múzeumban

„Mit keres itt az ember? Miért nem marad ott, ahol ragyogó kék égről pazarul ontja fényét, melegét a napsugár a viruló pálmákra, ahol kusza összevisszaságban gázol egymáson keresztül-kasul a forró égövi őserdők növényrengetege, ahol fáradság nélkül hullik ölébe az édes gyümölcs? Talán azért, mert itt kevesebb az ember? Talán, mert több a magány? Mindenestre megvan ennek a zord világnak is a szépsége, varázsa. Milyen nagyszerűek az arktikus szigetek sziklabércei, a sziklákon lekúszó gleccseróriások, a hangtalan, végtelen hómezők, a szörnyű, recsegő jégtorlaszok, a csendesen úszó jéghegyek, vagy a feltört jégpáncél nyílásán kéklő, csodálatos tenger!”

Cholnoky Jenő: A jégvilág (1914) 

Jégszakadás - Klímaváltozás és annak emberi következményei Grönlandon címmel kiállítás nyílt a Néprajzi Múzeumban. A tárlat 2012. április 17-től június 24-ig tekinthető meg. A Dán Kulturális Intézet szervezésében megvalósuló kiállítás az író és fotográfus Jorgen Chemnitz fotói és videointerjúi segítségével azt mutatja be, hogy a híres fjord közelében lévő város, Ilulissat lakói hogyan élik meg mindennapjaikban a klímaváltozás következményeit.

Az 56 kilométer hosszú és átlagosan 7 kilométer széles Ilulissat-fjordot (UNESCO Világörökség része) keleti végénél a Jakobshavn-gleccser, bolygónk egyik legnagyobb és legaktívabb gleccsere táplálja. 1950 és 2002 között stagnált a gleccserzóna határa, 2002-ben azonban a jéghatár összeomlott és 12 km-rel visszahúzódott. A gleccserről évente 35 köbkilométer jégtábla szakad le, ami naponta 86 millió tonnát jelent. A Déli-sarkvidék után Grönland rendelkezik a világ legnagyobb szárazföldi édesvíztartalékával. Ha a Föld átlaghőmérséklete 3,1 Celsius-fokkal megemelkedne, Grönland jege teljesen elolvadna. Ha elolvadna a sziget jégtakarója, akkor 7,2 méterrel növelné a világtenger szintjét.  A legújabb becslések szerint azonban már az 1,6 Celsius-fokos növekedés is pusztító hatással lehet a sziget jégtömegére. Ha nem sikerül korlátozni az üvegházgázok kibocsátását, a jégtakaró egyötöde már a következő ötszáz évben, míg a maradék a következő kétezer éven belül elolvadhat. Bár a teljes jégolvadás kockázata távolinak tűnik, a kutatók szerint vizsgálataik jól rávilágítanak a jégtakaró sérülékenységére.



A kiállítóterembe lépve szuggesztív tekintetű arcok fogadnak bennünket. Falakra feszített fekete-fehér portréfotók. Nagymama unokáival, egy kislány, egy baseballsapkás kamasz, egy házaspár: a mai Grönland lakói. De nemcsak az arcok, vallomásaik is szuggesztívek, a kép melletti feliraton, néhány személyes mondatot olvashatunk arról, hogyan élik meg a felmelegedés hatásait.

"Nem tudok semmit a globális felmelegedésről, de nem értem, miért vannak pocsolyák hó helyett, mikor meggyújtjuk a karácsonyfa fényeit"- mondja egy kisfiú.

A statikus képeket és szövegeket tovább árnyalja és mélyíti 23 videointerjú: a mozgó kép és hang segítségével immár élőben ismerhetjük meg Ilulissat lakóit. Különböző korú, foglakozású emberek beszélnek arról, hogy szakmájuk szempontjából milyen változásokat érzékelnek az időjárásban.

(Jorgen Chemnitz fotója)

Egy idősebb férfi arról számol be, hogy míg a 60-as években már októbertől volt jég, manapság csak januárban jelenik meg, s már csak egy olyan hét van, amikor -25 fok alá süllyed a hőmérő higanyszála, s a tenger még télen sem fagy be, bár ez kedvező hatással van a halászatra, mert most már állandóan ki lehet hajózni. De nem kedvez az utaknak, mondja a mérnök, mert a permafrost (örökfagy) 3 km-rel csökken, a víz miatt az utak megsüllyednek, s újra kell építeni a teljes közúthálózatot. A muzeológus az egyre több virágban gyönyörködik, a tanárnő diákjaival a szigetre újonnan betelepült állatokat vizsgálja. Az állatorvos arról vall, milyen új betegségek jelenhetnek meg a szánhúzó kutyáknál a melegebb idő hatására. Persze megjelentek a katasztrófaturisták, mondja az idegenvezető, akik azért keresik fel a helyet, hogy közvetlen tapasztalatot szerezzenek a klímaváltozás hatásairól.

A legplasztikusabb annak a kamaszfiúnak az elbeszélése, kinek évei számából fakadóan igen rövid idő áll rendelkezésére a változások érzékelésére, azt meséli, hogy míg gyermekként télen melegen kellett öltözni, ma legtöbbször elég egy könnyű dzseki, kutyaszánnal már nem lehet eljutni a szomszéd faluig, a narválok sem jönnek olyan közel a parthoz, az éhes jegesmedvék pedig a kukában keresnek élelmet maguknak. Az utolsó interjúalany, egy lelkészasszony a világnak üzen: határt kellene szabni a fogyasztásnak!