"Bejártam, mondhatnám az egész világot, a Sarkvidékektől az Egyenlítő környékének félelmetes őserdein keresztül Kína, Japán, majd Amerika tájképi nagyszerűségei közé. Lenyűgöző nagyságú a norvég fjord, hangos kacagáshoz hasonlítanám a Garda-tó tájképi pompáit, jártam az Alpok gleccserein, meg a Spitzbergák tundráin, láttam a sivatagot, meg az indiai barlangtemplomokat, ott voltam a mongol pusztákon meg a mandzsu őserdőkben, de akárhol másztam fel valami hegytetőre, sehol sem voltam megelégedve a kilátással, mert nem volt benne a Balaton." (Cholnoky Jenő)

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hazai Attila. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hazai Attila. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. május 4., hétfő

Hazai Attila-díj, 2020

Kiss Tibor Noé kapta idén a Hazai Attila Irodalmi Díjat. Az alapítvány a megváltozott körülmények miatt rendhagyó módon április 30-án a Hazai Attila Irodalmi Díj Facebook-oldalán, online bejelentkezéssel jelentette be döntését.

Kiss Tibor Noé

A Kortárs Írói Alapítvány Hazai Attila Emlékére 2012 őszén, az író halálának évében jött létre édesanyja, Hazai Éva kezdeményezésére. Az alapítvány célja a hagyaték gondozása mellett, pénzjutalommal járó elismerésben részesítsen egy pályakezdő vagy középgenerációs írót, aki Hazai Attilához hasonlóan szuverén, újító, kísérletező és kockázatvállaló szerző, jelentős művel hívta fel magára a figyelmet, és akire szintén jellemző a társművészetek iránti nyitottság, fogékonyság. A Hazai Attila-díjat 2016-ban Bartók Imre, 2017-ben Tóth Kinga, 2018-ban Orcsik Roland nyerte el. 

Hazai Attila (1967–2012) az ezredforduló legvitatottabb prózaírója, aki az erőteljes szakmai kétségektől egy radikálisan új irodalmi-művészeti gondolkodás képviseletének elismeréséig sokféle minősítést kapott. Termékeny tanácstalanság vette körül, műveinek utóélete és személyiségének utóhatása ma is eleven. Első kötete: Feri. Cukor Kékség (kisregény, 1992), legismertebb könyve: Budapesti skizo (regény, 1997).



Kiss Tibor Noé (1976) Pécsett élő prózaíró, a Jelenkor folyóirat műhelyében dolgozik. A legutóbbi évtized felfedezettje, első regénye, az Inkognitó 2010-ben jelent meg, a második, az Aludnod kellene 2014-ben, ez utóbbi nyomán Békés Pál-díjat kapott. Laudációjában Závada Pál így jellemzi: „Kiss Tibor Noé nyelvének légkörében fölidéződik Krasznahorkai Sátántangójának várakozó, Tar Sándor A mi utcánkjának pedig vágyakozó hangulata, de meglegyinti az olvasót a Bodor Ádám Sinistra körzetéből ismerős otthonosság is, ahol az emberi és állati lények egyaránt fölismerik egymást a szagukról is.”

2016. április 26., kedd

Hazai Attila-díj, 2016

A Hazai Attila halála után 2016-ban létrejött Hazai Attila Alapítvány azzal a céllal alapította meg a Hazai Attila Irodalmi Díjat, hogy ápolja a fiatalon elhunyt író emlékét, illetve segítsen egy-egy pályakezdő írót, aki Hazai Attilához hasonlóan szuverén, újító, kísérletező és kockázatvállaló szerző, s jelentős művel hívta már fel magára a figyelmet. Az alapítvány elnöke Garaczi László író, a kuratórium tagja az alapító Hazai Éva, továbbá Németh Gábor és Podmaniczky Szilárd író. A díjazott kiválasztásában a kuratórium által felkért zsűri működik közre, amelynek tagja Nagy Gabriella, Parti Nagy Lajos, Szegő János és Szilasi László. A Hazai Attila Alapítvány a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon jelentette be, hogy ebben az évben Bartók Imre veheti át a Hazai Attila Irodalmi Díjat.


Bartók Imre 1985-ben született Budapesten. 2003-tól 2008-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem filozófia-esztétika szakán tanult. Két irodalomtörténeti monográfia szerzője (Paul Celan – A sérült élet poétikája, 2009; Rilke – Ornamentika és halál; 2011). 2011-ben kiadott első regénye (Fém, Kalligram, 2011.) után 2013-tól évente jelentek meg regénytrilógiájának darabjai:


                                              


A patkány éve (részlet(Budapest, Libri Kiadó, 2013.)

A nyúl éve (részlet) (Budapest, Libri Kiadó, 2014.)

A kecske éve (részlet) (Budapest, Libri Kiadó, 2015.)

„Az utóbb tíz év legizgalmasabb irodalmi jelenségei – már ami a fiatal(abb) nemzedék kontextusát illeti – a „költészetben” és nem a „prózában” játszódtak le. A költészeti tér több jelentős esztétikai, illetve mediális nóvummal bővült, ezzel szemben a fiatal próza nem mutatott fel igazán karakteres és az egyedi teljesítményeken túlmutató „új” stratégiákat. Ez a poétikai tanácstalanság azonban lassan megváltozni látszik (…) Az elmúlt években számos olyan kötet jelent meg (Benedek Szabolcs: Vértrilógia, Babiczky Tibor: Magas tenger, Dunajcsik Mátyás: Balbec Beach, Farkas Tiborc: Vadidegen, Váradi Nagy Pál: Urbia, Szabó Róbert Csaba: Fekete Dacia, Jódal Kálmán: Agressiva), amely a populáris kultúra különböző regisztereit, motívumait, műfajait kódolja újra, illetve szövegjátékában felbontani látszik a kulturális regiszterek elkülönítésének reflexeit. (…) A patkány éve ebben a kontextusban is kifejezetten merész vállalkozás, hiszen itt olyan alternatív kódkészletek és poétikák működnek (a trashkultúrától a biopunkon át a horror esztétikáig), melyek egyrészt ismeretlenek és/vagy alulreprezentáltak itthon, másrészt kulturális relevanciájuk („komolyan vehetőségük”) távolról sem egyértelmű a hazai kritikai gyakorlat számára.”

(Nemes Z. Márió: A szörnylét örömei és gondjai. In: Alföld, 2014. szeptember)

2012. április 5., csütörtök

Elhunyt Hazai Attila író, műfordító


2012. április 5-én 45 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt Hazai Attila író, műfordító.
1966-ban született Budapesten, 1995-ben végzett az ELTE angol szakán. 1995-től a Link Budapest című internetes folyóirat szerkesztője volt.
Megjelent kötetei: Feri: Cukor kékség (1992), Szilvia szüzessége (1995), Budapesti skizo (1997), Szex a nappaliban (2000), A világ legjobb regénye (2000).
Fordításai: Raymond Carver: Nem ők a te férjed (1997), Walter Kirn: Ujjszopó (2000), James Frey: Millió apró darabban (2004)
Írásaiból készült a Cukorkékség (1999) és a Rám csaj még nem volt ilyen hatással (1993) című film.



Budapesti skizo (részlet)

Vita a Budapesti skizóról: A Hazai-ügy

Szabó Szilárd: Egy régi és egy új kritika