Karl Ove Knausgard: Halál: Harcom 1.

Karl Ove Knausgard hatkötetes regényfolyamának első kötetét Halál: Harcom 1. címmel 2016 tavaszán vehettük kézbe a Magvető Kiadó gondozásában, Petrikovics Edit fordításában. A 2009 és 2011 között megjelent, 6 kötetből álló, 3500 oldalas mű az 5 milliós lakosú Norvégiában 450.000 példányban kelt el, s eddig 22 nyelvre fordították le.

Knausgard 1968-ban született Norvégiában, jelenleg Svédországban él, a bergeni egyetemen tanult irodalmat és művészettörténetet, tanára volt Jon Fosse, az egyik legjelentősebb kortárs norvég író (Trilógia, Melankólia). A regény címe provokatív, Hitler Mein Kampfjára emlékeztet (norvégul Min Kamp). Míg a norvég kiadás csak a főcímet követte, a köteteket számokkal megjelölve, addig a német vagy az angol fordítások önálló címeket adtak a köteteknek. (Halál, Szerelem, Játék, Élet, Álmok).

A norvég Proustnak is titulált író regényfolyama az ún. autofikció műfajába sorolható, az első kötet középpontjában az író kamaszkora és apjának halála áll. A regény főszereplője Knausgard saját személyes szférájának a történéseit rekonstruálja, (olyannyira, hogy mindenkit a saját nevén szerepeltet, emiatt több magánjogi pert is kilátásba helyeztek ellene), ami spontán erővel hat az olvasóra, a szövegen belül alkalmazott önreflexív narrációval pedig olyan belső dinamikát sikerül teremtenie, hogy a személyes hatáson túl az emberi létezés metafizikai kérdései is megfogalmazódnak. Az olvasó a knausgardi örvénybe kerül, ahonnan nem is akar szabadulni. A regény szerkezetileg két részre osztható (a szerző mind a két esetben a jelen történéseiből indul el): míg az első részben a kamaszkor belső viharait írja le, a másodikban az apa halálát követő takarítási jelenetek hosszú sorának monotonitása a katarzis felszabadító erejével hat, s így válik a naplószerű önvallomás izzó irodalmi szöveggé. 

"Ha van valami, amit megtanultam az életről, az az, hogy el kell viselni, soha meg nem kérdőjelezve, a közben keletkező vágyat pedig az írásban felégetni. Hogy honnan ez az elképzelés, arról sejtelmem sincs, és amikor feketén-fehéren magam előtt látom, szinte perverznek hat: hogy kerülhet a kötelesség a boldogság elé? A boldogság kérdése elcsépelt, a következő kérdés viszont, amely az értelmét firtatja, nem az. Amikor egy gyönyörű képet látok, könnyek szöknek a szemembe, a gyermekeim láttán viszont nem. Ez nem azt jelenti, hogy ne szeretném őket, mert nagyon is, teljes szívemből, egyszerűen annyit tesz, hogy mindaz, amit jelentenek, nem tud kitölteni egy életet. Legalábbis az enyémet nem. Hamarosan negyvenéves leszek, és alig töltöttem be a negyvenet, máris ötven. És ha ötven leszek, akkor már hamarosan hatvan. Utána pedig hetven. Így lesz."

(részlet Karl Ove Knausgard: Halál: Harcom 1. (Budapest, Magvető, 2016.)  című regényéből)

Balajthy Ágnes: Korszerűtlen elmélkedések. In: Műút. 2016058

Sipos Balázs: „A férfiként létezés szégyene” In: Magyar Narancs. 2016/43. 

A hónap verse: Háy János: Vihart akar

Vihart akartam,

az égből könnyeket.

Menekülni, vagy

csak látni menekülteket.

Pontosan meghatározni

a helyemet, ott vagyok,

ahol épp vagyok, vagy

ott, ahol lennem kéne,

vagy ott, ahol majd

később leszek, vagy ott sem.

Pontosan meghatározni,

ahol épp a helyem, ahol

épp nem vagyok,

nem voltam vagy

nem leszek.

Háy János: Az öregtó felé. Budapest: Európa, 2017.

Akkor van veszve, ha már nem is fáj. Mészáros Gábor beszélgetése Háy Jánossal a Literán.

Han Kang: Növényevő

"Milyen dimenzióba távozhatott a húsától vedlő kígyóként megszabaduló Jonghje lelke? Inhjének eszébe jut a fejen álló testvére képe. Összekeverte volna a kórház betonpadlóját az erdő puha földjével? Jonghje teste erős fatörzzsé változott, kezéből fehér gyökerek nőttek, és a sötét földbe markoltak? Az ég felé nyújtotta lábát, míg karja a föld magjáig hatolt? Háta feszesen egyenes, hogy megtámassza a kétirányú növekedést? Ahogy a nap sugarai fürdetik Jonghje testét, ő sejtjeibe szívja a földben található vizet, hogy az ágyékából virág nőhessen? Vajon akkor ébredt mindez a lelkébe, amikor fejjel lefelé állt, és felkínálta teste minden pórusát?"

(részlet, Han Kang: Növényevő, Budapest: Jelenkor, 2017.)

"De a regény helyszíne a világ bármelyik mostani nagyvárosa lehetne, szereplői esendő viszonyaikkal, kísértéseikkel, szenvedésükkel bárhonnan jöhetnének. Alapproblémája – nőként másmilyennek lenni a többségi világban úgy, hogy ez az eltérés nem sért tabut és egyáltalán nem ütközik a többség morális vagy törvényi normáival, a többség mégis megtorolja a választást – ugyancsak egyetemes és közérthető, mint ahogyan a főhős megőrülésének fokozatai is felfoghatók a világ minden olyan pontján, ahol a Növényevőhöz hasonló könyveket kézbe vesznek."

Csuhai István: Az a kékeslila folt. In: ÉS, 2017. május 19.

A növényevő kieszi magát a társadalomból. Könyvesblog. 2017. február 26.

Helyes Katalin: Növényként lélegezni. Revizor. 2017. 04.23.

Megjelent Nádasdy Ádám új Dante-fordítása

„Hogyne lenne fáradság hatszáz év múlva olvasni azt az írót, akit már életében kommentálni kellett? Korunk nemigen biztat erre a fáradságra. Nemcsak hírhedt irama s az Élet és a megélhetés mindig nehezebb küzdelmei veszik el az időt. Hanem újabb művészi kánonunk elvileg sem kedvez ennek a terhes, tudós, komplikált és komponált poézisnek. A szabad vers divatját éljük, s a mai ideológia spontán ömlő, őserejű, a tudattalan mélyeiből frissen és nyersen feltört művészetet kíván. De nem szabadna, hogy ez az új kánon – még ha minden igazát teljesen átéreznők is – Dante olvasásától elriasszon” írja Babits a Dante és a mai olvasó című tanulmányában 1929-ben, az Erdélyi Helikonban.

Az első ránk maradt magyar Dante-fordítás Döbrentei Gábor munkája 1806-ban, prózában. Több részletfordítás is készült (Ábrányi Emil, Gárdonyi Géza), az első teljes fordítás szerzője Szász Károly (1885-1899). A Színjáték legnagyobb, a mai napig olvasott, használt fordítása Babits Mihály nevéhez fűződik (Pokol 1913, Purgatórium 1921, Paradicsom 1923). A fordítás a „magyar nyelv diadala”, írta Kardos Tibor. A filológiai hűség sok helyen kárt szenvedett, ám „szép hűtlenségei” ellenére a fordítás sikerültnek mondható, olvashatjuk Rába György legendás tanulmányában, a Filológiai Közlönyben (1961, 1-2.). Az Isteni Színjáték újabb magyar nyelvre való átültetése közül kiemelkedik Weöres Sándor munkája, 1966-ban jelentette meg a Pokol első öt énekét. A Pokol kapujának híres felirata így hangzik a költő interpretálásában: „Belépő, ne reménykedj soha többé!”. Szabadi Sándor prózaváltozata 2004-ben jelent meg a Püski Kiadónál, Baranyi Ferenc Pokol-fordítása pedig 2012-ben a Tarandus Kiadó gondozásában.

(fotó: Litera)

Április 23-án a Könyvfesztiválon mutatták be Nádasdy Ádám új Dante Isteni színjáték fordítását. A különböző folyóiratokban már részleteket olvashattunk a készülő műből, Nádasdy többször adott interjút, s osztotta meg gondolatait a Színjáték fordításának kérdéseiről:

„Igyekeztem, amennyire lehet, szöveghű (vagy legalábbis gondolathű) lenni, mert Dante gondolkodását – és az egész középkori világképet, melynek enciklopédiája ez a mű– izgalmasnak és fontosnak tartom. Fő célom ezt közvetíteni, megismertetni az olvasóval a középkor tudásanyagát, műveltségét, hiedelmeit, vallási nézeteit. Azt gondolom: Danténak is ez volt a célja, tehát a tanítás, informálás, befolyásolás, és nem a szórakoztatás. Nem regény ez és nem lírai költemény, hanem a világnak és benne egy kornak igényes leírása. Sőt: mint a címe is mutatja, színdarabbal állunk szemben – mindenesetre a hossza, a megszólalók nagy száma, a leírások fontossága, és főleg a gondolati tartalom miatt nem a líraiság a fontos. Eposz, leginkább. Ha majd elkészülök s megjelenik, az oldalak alján bőséges lábjegyzetekkel igyekszem megmagyarázni, amit (és amennyit) ilyen terjedelemben lehet.”

 "Életünk útjának feléhez érve                                                      

sötét erdőben találtam magam,
mert elvétettem a helyes utat.

Jaj, fájdalmas dolog elmondani,
milyen volt az a tüskés, vad vadon
elfog a félsz, ha csak eszembe jut:
majdnem oly keserű, mint a halál!
De hogy beszámoljak a jóról is,
mit ott találtam, mindent elmesélek."

                                                     

(Pokol. Első ének. részlet, a Nádasdy-fordítás)



Még több Dantéról a Dante 750  bejegyzésünkben.

könyvek a karácsonyfa alá

Közeleg a Karácsony, a latin betűk könyveket ajánl a karácsonyfa alá, ezúttal a kortárs magyar irodalom idei terméséből merítve, azzal a reménnyel, hogy az év végi ünnepek alatt mindenkinek lesz lehetősége egy jó könyvvel bevackolva olvasni. A bevezető utáni könyvcímek linkek, egy-egy honlapra, kritikára, szövegrészletre, interjúra utalnak, ezzel is segítve a tájékozódást.

Csányi Vilmos, az etológia professzora nem csak átrándult az irodalom térfelére, személyében az első szépprózakötetei (A lény és az őrző, 2003), (Malion és Thea, 2005), megjelenése után vérbeli írót köszönthettünk. Legújabb műve, A tökéletesség illata a XVI. században élt Avilai Szent Teréz karizmatikus alakját idézi meg. 

A napokban jelent meg a reneszánsz műveltségű, sokrétű szerző, Géczi János rendhagyó, válogatott verseskötete, a Kiegészítések egy Vörösmarty-sorhoz, amelyben nem időrendben követik egymást egy negyedszázad lírai darabjai, hanem az életmű legjellemzőbb, legizgalmasabb témái, motívumai mentén.

Nem éppen karácsonyi olvasmányként ajánlható Hajnóczy Péter Jelentések a süllyesztőből című könyve. 1975-ben az írónak a Valóság című folyóiratban publikált szociográfiája egy nyugat-magyarországi elmeszociális otthon botrányos viszonyait tárja fel. A folyamatosan bővülő anyagot 1981-ben beadta a Magvető Kiadóhoz, a kézirat azonban csak most, több mint harminc év múltán, Nagy Tamás, a Hajnóczy-műhely kutatója szerkesztésében jelent meg.

Czapáry Veronika, a kortárs magyar irodalom „Sofi Oksanenje” 2012-ben, a Jelenkor Kiadónál debütált Anya kacag című regényével. Az idén megjelent Megszámolt babák az olvasót az emberi részvétlenséggel és szenvedésekkel egy traumák közt felcseperedő lány történetében szembesíti.

Borbély Szilárd Halotti pompa (2004) kötete az elmúlt évtized legnagyobb lírai teljesítménye volt. Az idei Könyvhéten megjelent Nincstelenek című regénye a gyerekkor kilátástalannak tűnő világába vezet vissza, a szociografikus elemek mellett a legmegrázóbb a könyv szikár és könyörtelen nyelvezete.

Talán kevesebben ismerik a homeopátia mestere, Bóna László szépírói tevékenységét. A Kalligram Kiadónál 2008-ban jelent meg a Nemszeret – szeret című kitűnő esszégyűjteménye. A Mit képzelsz?. Szövegek a képzeletről című új kötetében a szerző a parabolisztikus történetek középpontjába az apa és fiú kapcsolatot állítja.

Az idén többször is felhívtuk a figyelmet a Békés Pál-díjas Tompa Andrea Fejtől s lábtól. Kettő orvos Erdélyben című regényére, mert az év egyik kiemelkedő írói teljesítményének gondoljuk. A korábban színházi írásairól ismert kolozsvári születésű szerző (első regénye A hóhér háza, 2010) könyve a múlt század eleji Kolozsvárra vezet vissza, a mű két orvos, egy magányos férfi és egy magányos nő párhuzamos életrajza, akik felváltva beszélnek hozzánk.

Nagysikerű könyveihez hasonlóan (Budapest, nőváros, 2004), (Milyen egy női mell?: hazánk szíve, 2006), Kőrösi Zoltán női sorsok köré építi új regényét. A Magyarka egy család történetét mondja el három nemzedéken keresztül, a hagyományokat őrző nagymamától a tanárnő anyán át a szexuális rabszolgamunkára kényszerülő lányig.

Úgy gondoljuk, hogy a gyermekirodalom egyenértékű társa az ún. felnőttirodalomnak, nemcsak a gyerekeknek, hanem az idősebbeknek is beható élményt jelenthet egy színvonalas mese vagy gyermekvers olvasása. Nehéz volt a választás az idei bőséges könyvtermésből. A költőként ismert  Sopotnik Zoltán (Saját perzsa, 2012) első gyermekeknek szánt munkáját tartjuk a kezünkben, a Fahéjas kertet. „A Fahéjas kert valójában egy erdő. Nem is erdő, földrész, óriáskontinens, bolygó. Ha jobban belegondolok: csillagrendszer. És ha még hunyorgok is, úgy erőltetem az agyam, valójában a világmindenség.” A szürrealisztikus, filozofikus mese két főhőse Nagyapa és Lassú Báró, és olyan csodás lények népesítik be, mint a Lépeklények, a Hecc macskák vagy a Viszlát halak.

Az utóbbi hetek irodalmi szenzációja volt, hogy kiderült, ki bújik meg a Spiegelmann Laura álnév mögött. Az Édeskevés 2008-as megjelenése óta titok övezte a szerző kilétét, egy fülszöveg bibliográfiai adataként tárult fel, hogy Kabai Lóránt írta az először blog formájában publikált szöveget. A Műút szerkesztőjeként is ismert költő (előző kötete Klór, 2010) után most az Avasi keserű című új verseskötetére szeretnénk ráirányítani a figyelmet.

S a blogírónak is vannak kedvencei, az idei év felfedezése és meglepetése számára Kun Árpád Boldog Észak című kötete a Magvetőnél. A mű az afrikai Aimé Billion Norvégiába kerülését és életét meséli el, de nem csak erről van szó, a történet elemi sodrása mellett a regény szövege tiszta és áttetsző, akár egy hópehely.

„Ha akkoriban elégedettnek éreztem magam, az mégsem abból fakadt, hogy új BMW-m lett, hanem attól volt, amit mindenfajta részletfizetés nélkül, teljesen ingyen adott az északi természet: a hótól. Az az áradó boldogság, ami életem legelső hópelyhei láttán feltört belőlem, azóta sem apadt el. Szivárgott, majd visszafagyott, mint a jégátfolyások az úttesten a szurdokban. Ha néha kedvetlen lettem, elég volt rácsodálkoznom a hóra, megállapítanom, hogy mindenhol körbevesz, és visszatért az első hóesés boldogsága.”

 Kun Árpád: Boldog Észak (részlet)

Bóna László: Mit képzelsz? : szövegek a képzeletről
Pozsony: Kalligram, 2012. 

Borbély Szilárd: Nincstelenek: Már elment a Mesijás?
Pozsony, Kalligram, 2013. 

Csányi Vilmos: A tökéletesség illata
Budapest: Libri, 2013. 

Czapáry Veronika: Megszámolt babák

Budapest: Scolar, 2013. 

Géczi János: Kiegészítések egy Vörösmarty-sorhoz 
Budapest: Gondolat, 2013. 

Hajnóczy Péter: Jelentések a süllyesztőből 
Budapest: Magvető, 2013. 

Kabai Lóránt: Avasi keserű 
Miskolc: Szoba Kiadó, 2013. 

Kőrösi Zoltán: Magyarka: Család, regény 
Pozsony: Kalligram, 2013. 

Kun Árpád: Boldog Észak: Aimé Billion mesél 
Budapest: Magvető, 2013. 

Sopotnik Zoltán: Fahéjas kert: Nagyapa és Lassú báró 
Budapest: Kolibri, 2013.  

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól: Kettő orvos Erdélyben 

Pozsony, Kalligram, 2013.  

Szerelmes magyar írók

Az olvasóközönség mindig szívesen csipeget egy-egy alkotó magánéletének, különösen szerelmi életének morzsáiból. Ezt mutatja Nyáry Krisztián - először a facebook oldalán közzétett írásaiból összeállt - Így szerettek ők 1-2. köteteinek elsöprő sikere, többezres, internetes rajongótábora, a szerző médiaszereplései és országjárása. A kérdés csak az, hogy irodalomtörténetileg is megállják-e a helyüket az ilyen típusú könyvek. Scherter Judit: Hősnők és írók című, idén megjelent, kortárs magyar íróink nőábrázolásait középpontba állító beszélgetőkönyve is inkább elmegy az irodalom mellett, mintsem hogy annak a mélyére ásna.

A Holnap Kiadó tíz éve indította el a Szerelmes magyar írók című sorozatát, melyben irodalomtörténészek, biográfusok tárják fel klasszikus íróink, költőink szerelmi életét műveik tükrében. A sorozatból a József Attila szerelmeiről szóló kötetet emeljük ki, annak kapcsán is, hogy a szerkesztő, Valachi Anna új műve „A nő számomra rejtély”. József Attila asszonyai a közelmúltban jelent meg a Noran Libro Kiadó gondozásában.

A Szépség koldusa. József Attila szerelmei 2005-ben, a centenárium évében látott napvilágot. A rendezőelv a sorozat többi kötetéhez hasonló: „Kötetünkben igyekeztünk e tragikus sorstörténetet a múzsák, a barátnők, a plátói és beteljesült szerelmeket kiváltó lányok, asszonyok neve köré csoportosítva, versek, levelek és emlékezések tükrében fölidézni.”

Azon túl, hogy a szerkesztő biográfiailag pontosan alátámasztva, fotókkal illusztrálva tárja fel József Attila életének fontos állomásait és szereplőit, folyamatosan és szenvedélyesen arra keresi a választ (már-már egy pszichoanalitikus vizsgálatnak lehetünk tanúi), hogy a költő miért nem találta meg soha azt a beteljesedett szerelmet, melyben személyisége teljességével képes lett volna feloldódni.

A sorozat kötetei:

Akarsz-e játszani?: Kosztolányi Dezső szerelmei. (szerk. Kelecsényi László)

Budapest : Holnap, 2004.

Egyfülű kosár: Karinthy Frigyes szerelmei. (szerk. Fráter Zoltán)

Budapest: Holnap, 2007.

A félrecsúszott nyakkendő: Juhász Gyula szerelmei. (szerk. Kelecsényi László)

Budapest: Holnap, 2003.

Házasság előtt, válás után: Madách Imre szerelmei. (szerk. Andor Csaba)

Budapest: Holnap, 2003.

Modell és társ: Móricz Zsigmond szerelmei. (szerk. Cséve Anna)

Budapest: Holnap, 2005.

Múlt ifjúság tündértaván: Vajda János szerelmei. (szerk. Praznovszky Mihály)

Budapest: Holnap, 2009.

Rózától Belláig: Jókai szerelmei. (szerk. Kelecsényi László)

Budapest: Holnap, 2002.

A Szépség koldusa: József Attila szerelmei. (szerk. Valachi Anna)

Budapest: Holnap, 2005.

Szeretném, ha szeretnének: Ady Endre szerelmei. (szerk. Borbély Sándor)

Budapest: Holnap, 2004.

Szindbád titkai: Krúdy Gyula szerelmei. (szerk. Kelecsényi László)

Budapest: Holnap, 2008.

A te színed előtt: Kaffka Margit szerelmei. (szerk. Borgos Anna)

Budapest: Holnap, 2006.

Murakami Haruki: Kafka a tengerparton

A Kómura Emlékkönyvtárban vagyunk Japánban. Szaeki asszony, a könyvtár vezetője keddenként végigvezeti az érdeklődő vendégeket, Osima, a könyvtáros mindennap 11 és 5 között segít eligazodni a könyvek között. A könyvtárhoz egy kert is tartozik, fákkal, madarakkal, macskákkal… Eszményi világ. Tamura Kafka itt lel menedéket:

„Kiskoromtól fogva mindig is a könyvtár olvasótermében szoktam az időt múlatni…

…A könyvtár lett a második otthonom. Vagy azt is mondhatnám, hogy számomra talán a könyvtár volt a valódi. Mindennap betértem oda, a könyvtárosnők már arcról ismertek…”

De ki is ez a Kafka ?

A regény főhőse, egy 15 éves fiú (a Kafka felvett név, egyszerre utal az íróra, illetve a fiú képzeletbeli, Varjú nevű barátjára, ugyanis a kafka szó csehül varjút jelent), aki az oidipuszi végzet elől menekül az apai házból, anyját és nővérét keresve különös dolgokba keveredik.

És akkor itt van még Nakata úr, a 2. vh-s sérüléseitől szellemileg visszamaradt vénember, aki a való világban csetlik-botlik, viszont varázslatos képességei vannak, beszélget a „macskauraságokkal”, olyan lényegi dolgokat lát meg a világból, amelyeket a köznapi ember nem képes érzékelni. Ő is menekül, egy rejtélyes gyilkosság következményei elől.

A két szálon futó cselekmény egybe simul, hőseink útjai keresztezik egymást.

A történet szinte elmesélhetetlen, a valóság elemei keverednek a képzelet világával, ebben a két síkban áramlik, keveredik a cselekmény, oda-vissza ugrunk térben és időben, de Murakami mindezt egy dinamikusan előre haladó, belső logikájában intenzíven működő szövegben ötvözi egybe, ahol nagyon is helyükön vannak a dolgok.

S az író a posztmodern kelléktárból sok hozzávalót húz elő: a mitológia, a klasszikus japán regény, Beethoven zenéje, a fogyasztói társadalom problémái, lételméleti kérdések, a krimi, a fantasy világa…

Hőseink magányosak, egy elidegenedett, kiüresedett világ szereplői, ahol önmaguk megismerésén túl emberi kapcsolatokra vágynak, mindeközben saját démonjaikkal kell megvívniuk. Mindezen túl létezik egy valóságon túli, vágyott világ, ahol semmi sem változik, megállt az idő, nyugalom honol, hőseink e két világ határait átlépve mozognak.

Murakami Haruki a kortárs japán irodalom legjelentősebb képviselője, 2013-ban is a Nobel-díj várományosai között emlegették.

A Kafka a tengerparton című regényéért 2006-ban elnyerte a jelentős cseh Kafka-díjat.

Művei a japán fiatalok kultuszregényeivé váltak, az egész világon nagy népszerűségre tettek szert a jellegzetes „murakamis” világlátásukkal. Magyarországon megjelent  első regénye a Világvége és a keményre főtt csodaország (1998) volt, ám a Szputnyik, szívecském! című művével vált ismertté 2006-ban. A Kafka…óta olyan újabb művek láttak napvilágot, mint a Birkakergető nagy kaland (2007), A határtól délre, a naptól nyugatra (2007), a Norvég erdő (2008), a Kurblimadár krónikája (2009), Tánc, tánc, tánc (2010), s a 2011-ben megjelent 1Q84:ezerkülöncszáznyolcvannégy.

A legfrissebb hír, hogy 2013. november 6-án megjelent magyarul Murakami Haruki legújabb regénye, A színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei című kötet!