foci és irodalom

Oroszországban zajlik a 2018-as labdarúgó-világbajnokság. A latin betűk olyan kortárs magyar írók munkáiból válogatott, amelynek témája, a foci.

„…Elég ledobni a trikókat kapufának. Vagy a táskákat. Ettől eddig a kapu. Egy többé-kevésbé sík terület, szerény eszközök. Bármilyen labda megfelel. Egy labda, olyan emberfej nagyságú. A friss bőr szaga. Kiteszi. Tedd ide. A labdát terelgetik. Kézzel nem. Kézzel nem nagy művészet, kézzel a lányok dobálják. Gömb és az ember, megunhatatlan mozgássorozatok. Támadás, csel, átadás. Szerel, véd. Valóban úszott a levegőben. Egy csel. Jól elemezhető, boldog szerkezetek. Ahogy elhozza két védő között, ezek a mozdulatok. A hálóba emel. Fölmegy, elfejeli, lelassítod és visszajátszod. A labda kifli-pályája negyven méteres átadásnál. Hallatlanul finom, szörnyű kemény. Durva. Lovagias. Elegáns és erőszakos. A csapatom, az enyimek, a mi városunk, haza, az utcánk, külön, az enyéim, ezek mi vagyunk. Hierarchia és munkamegosztás, tekintély és szolidaritás. Mindenki tudja, ki milyen, hogy mire lehet számítani. Hátra jön-e, ha kell. Olyan, ahogy játszik, úgy játszik, ahogy él. Ott van-e. Tudja-e, hogy ez nem vicc, ez futball, a játék nem vicc. Egy gól. Mindenki tudja, mi az. Mi értük el, bár inkább: de) ő rúgta be. Gólt értünk el, és az - nem túlzás – csodálatos: nem szórják, nem potyog. Ritkán esik gól, a gól: csoda.(…)"

Kukorelly Endre: A futball mint akarat és képzet

In: Kukorelly Endre: Napos terület

Budapest: Pesti Szalon, 1994.

A foci a huszadik század legnépszerűbb magyar sportja, irodalmunkat is kezdettől szenvedélyesen foglalkoztatja Karinthytól Mándy Ivánon át napjainkig. A magyar íróknak nemcsak témája, hanem kedvtelése is a foci. Évtizedekkel ezelőtt legendás íróválogatott alakult SzocReál néven, egyszerre utalva a korszak legnagyobb csapatára, a Reál Madridra és a hivatalos irodalmi kánonra, a szocialista realizmusra. Az új Magyar  Íróválogatott 1993-ban alakult, nemzetközi kupákban is jeleskednek.

A kortárs irodalom a legkülönbözőbb műfajokban játssza a futballt. Íme, néhányan a mezőnyből:

Benedek Szabolcs: Focialista forradalom
Budapest: Libri, 2013.

Darvasi László: A titokzatos világválogatott: a labdarúgás története
Budapest: Magvető, 2006.

Esterházy Péter: Utazás a tizenhatos mélyére
Budapest: Magvető, 2006.

Gazdag József: Egy futballfüggő naplójából
Pozsony: Kalligram, 2015.

Hamvai Kornél: Márton partjelző fázik
Budapest, Ab Ovo, 1995.

Kiss Ottó: Focisták kézikönyve (gyerekkönyv)
Budapest: Pozsonyi Pagony, 2012.

Kőrösi Zoltán: Az utolsó meccs: történetek a titkos magyar focikönyvből
Pozsony: Kalligram, 2012.

Lázár Ervin: Foci (képes mesekönyv)
Budapest: Móra, 2014.

Mándy Iván: A pálya szélén
Budapest: Magvető, 1963.

Pető Péter: Leshatár: világvégi futballpályákon
Budapest: Pesti Kalligram, 2017.

Sajó László: A futball ábécéje és más történetek
Budapest: Osiris, 2014. 

Tandori Dezső: Nagy gombfocikönyv: A Liverpool a Vízivárosban
Budapest: Móra, 1980.

Tizenegy dressz: focinovellák. Vál., szerk., utószót írta Tarján Tamás
Budapest: General Press, 1996.

Eső 2001/1., 2010/2., Foci-tematikus számok

"A pálya legunalmasabb, legcéltalanabb területe az öt és feles, és mégis. Csak kapukirúgásra szolgál, már arra se, hanyagul odadobják a labdát a környékére, mintha ott se lenne. Már ott sincs. Meg állítólag a kapusokat védi, nem igaz. Dögkeselyű csatárt az öt és feles nem állítja meg, a labdát a kapussal együtt a hálóig rugdalja, hogy a bíró is biztos legyen a dolgában. Gól. Az öt és felesnek semmi értelme, mégis itt van, itt lesz. És ha térdig ér a sár, a hó, az öt és felest letakarítják, bevetik fűrészporral, a drukkerek aggódva nézik. Az öt és feles a miénk. Misztériuma van, tudják a kapusok és a csatárok.

Szentély. Ott túl már a gól van. Ahhoz meg mi közünk. Véráztatta, kies vidék itt e, tudja a centerhalf, ő szokta orrba vágni a centert, szögletre várván. Mit nekem a tizenhatos vonala, mely perdöntő, a tizenegyes pont, mely előtt meghajol minden ítélet-végrehajtó! Még a korner köríve is izgalmasabb Tenálad, negyedkörív, fél gól, ámde nem. Szeretlek. Itt vagyok. Hon."

Sajó László: Nekifutás

In: Sajó László: Öt és feles

Budapest: Osiris, Magyar Narancs, 2008.

80 éve született Lázár Ervin

„Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy inkább félévenként. Elüldögélhetne itt. Még be is sötétítenék a kedvéért. Összehúznám magam. És sajogna, sajogna a szívem.

De hogy mindennap eljön! Na nem, azt már mégsem! Hogy felidézze minden: egy ferde tekintet, egy régi tárgy, egy poros fénykép, a szélfújta levelek, az eső, az eldübörgő vonatok zaja. Na nem! Alig merek már kinézni az ablakon. Ott szokott előbukkanni a Szomorúság, a faluvégi dombhát mögül. Hű, komor ám, sötétbarna! Lép egyet, s már a Ráday-kastély tetején van, még egyet, s már itt áll a vasúti kocsma udvarán; s mi neki onnan az én ablakom! Semmi. Már kopog. "Dehogy eresztlek - gondolom -, dehogy!" Törődik is vele! Átszivárog az ablaküvegen, betelepszik a szobámba. A fekete feketébb lesz tőle, a barna barnább, a pirosok kialusznak, elszürkülnek a sárgák, megfakulnak a kékek, a zöldek, mint a hamu. Reménykedem mindig, hogy nem hozzám jön. Annyian laknak errefelé... És már kopog is, kopp... kopp.”

(Lázár Ervin A négyszögletű kerek erdő. Bemutatkozunk (részlet)

Lázár Ervin 1936. május 5-én született Budapesten. Apja uradalmi intéző volt Alsó-Rácegrespusztán, általános iskolába a környező falvakba járt, majd a szekszárdi Garay János Gimnáziumban tanult. Az ELTE Bölcsészkarán szerzett újságíró, majd magyar szakos tanári diplomát. Első novelláját 1958-ban közölte a Jelenkor. 

A kisfiú meg az oroszlánok című meseregénye 1964-ben látott napvilágot. A kötetet Réber László illusztrálta, aki ettől kezdve Lázár Ervin írásainak állandó illusztrátora lett. 1973-ban jelent meg máig legnépszerűbb könyve, A hétfejű tündér. 1966-ban adták ki első elbeszéléskötetét, a Csonkacsütörtököt, majd 1969-ben az Egy lapát szén Nellikének, 1973-ban pedig a Buddha szomorú című prózakötete látott napvilágot. 1971-ben jelent meg egyetlen regénye, a groteszk hangvételű, A fehér tigris. 1979-ben a Berzsián és Dideki című meseregényéért Lázár Ervint a nemzetközi zsűri Andersen-diplomával tüntette ki, a Szegény Dzsoni és Árnika (1981) című könyvéből Sólyom András készített filmet. A Négyszögletű Kerek Erdő (1985) és a Bab Berci kalandjai (1989) című köteteit az Év Könyvének választották. A nyolcvanas években több hangjátékot is írt, melyek 1990-ben Franka Cirkusz címen jelentek meg.

                                                     

1994-ben Hét szeretőm, 1997-ben Kisangyal címen adtak ki válogatást korábbi novelláiból. 1996-ban a Csillagmajor című elbeszéléskötetében szülőföldjének, az azóta eltűnt Alsó-Rácegrespusztának állít emléket. 1998-ban jelent meg a Hapci király című mesekötete, majd 2001-ben Az aranyifjítószóló madár. Ámi Lajos meséi.

Lázár Ervin 2006. december 22-én hunyt el Budapesten. 2007-ben jelent meg Naplója az Osiris Kiadónál. 2012-ben avatták fel a Lázár Ervin Emlékházat Sárszentlőrincen.

„Olyan világban élünk, amelyben már nemigen hisz senki senkinek. De van egy író, Lázár Ervin, akinek hiszünk. Mert ő a hihetetlenről ír. Arról, hogy van örömteli meglepetés és szép szomorúság. Van a világban még titok és jóság. A mindennapoknak is vannak csodái. Nem ijed meg, nem sopánkodik, hanem nagyokat nevet, amikor a világ tótágast áll. (…) Ő nem azt kérdezi, hogy miért van valami, hanem azt, ami nincs. Arról ír, hogy nem könnyű, de mégiscsak jó, fájdalmas és nagyszerű dolog embernek lenni.” 

(Miért szeretem Lázár Ervint? Hankiss Elemér)

irodalom

Komáromi Gabriella: Lázár Ervin élete és munkássága. Budapest: Osiris Kiadó, 2011.

Lázár Ervin. (Hang - Kép - Írás 6.) Budapest: Napkút-PIM.,2015.

Pompor Zoltán: A hétfejű szeretet. Lázár Ervin elbeszélő művészetéről. Budapest: Kiss József Könyvkiadó, 2008.

Lázár Ervin a neten

In memoriam Lázár Ervin. Az OSZK virtuális kiállítása.

Lázár Ervin életrajz, szakirodalom, digitalizált művek a Digitális Irodalmi Akadémián.

Lázár Ervin művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban.

könyvek a képernyőn

„– Azt akarod mondani – gyanakodott Berzsián –, hogy nekem szükségem van a televízióra? Hát nagyon tévedsz! Azért se csináltatom meg. Mert én erős jellem vagyok.

– Na, éppen ez az! – mondta Zsebenci Klopédia. – A jellem! Ugyan mennyi lelkierő kell ahhoz, hogy egy rossz televíziót ne kapcsoljon be az ember?

– Édeskevés – mondta Berzsián.

– Na látod! De amikor egy jó televízió áll az ember szobájában… éppen csak meg kellene nyomnia a gombot… De nem nyomja meg. Az már igazi jellem.

– Azt állítod, hogy a jellemem nem tűztiszta és acélkemény?

– Dehogyis – csóválta a fejét Klopédia –, csak azt mondom, hogy gyáván megfutsz a próbatétel elől.

– Hát azért sem futok! – morrant Berzsián. – Máris viszem ezt az ócska ládát Sróf mesterhez. Csinálja meg. S nekem aztán állhat itt ítéletnapig. Nem nyomom meg a gombját.”

Lázár Ervin: Berzsián és Dideki (részlet)

A latin betűk nem volt olyan bölcs, mint Berzsián mester, és nem állta meg, bekapcsolta a tv-t, elég sokszor a múlt héten, (2014. május 12-18.), de becsületére legyen mondva, irodalmi műsorok után kutatott a magyar televíziós csatornák kínálatában.

A rendszeresen jelentkező kulturális magazinokkal kezdtük. A hétköznaponként jelentkező Kultikon a művészeti ágak széles spektrumára figyel, a héten volt fotó, színház, mozi és kiállítás, de a PIM kiállítását - A zsoltártól a rózsaszín regényig; Fejezetek a női művelődés történetéből- nevezhetnénk az egyedüli, irodalomhoz kötődő témának. A színház talán besegít egy kicsit, örültünk Jon Fosse Tél című darabjának beharangozásához.

A hetente egyszer jelentkező Aranymetszésben viszont sikerült elcsípnünk egy Háy János-interjút a Könyvfesztiválra megjelent Napra jutni című új kötetéről. De van nekünk egy Könyvajánló című műsorunk is, gyökereit talán Lackfi János korábbi 1 Könyv című sorozatában kellene keresnünk, de ebben az egyszerűsített verzióban egy színész részletet olvas fel az ajánlandó műből, közben meg farkasszemet nézhetünk a könyv borítójával, de örömmel fedeztük fel a héten egyik kedvencünket, Sopotnik Zoltán Fahéjas kert című munkáját.

A szó klasszikus értelmében vett könyvajánló műsor Ungvári Tamás hetente jelentkező Könyvjelző című sorozata. A stúdióban a szerzőkkel beszélgető irodalmár érdeklődésének széles palettáján az utóbbi hetekben szerepelt Bodor Johanna Nem baj, majd megértem, Nagy Koppány Zsolt Nem kell vala megvénülnöd, Lengyel László A szabadság melankóliája című könyve, de Ungvári bemutatta a Tinta Kiadó nyelvészeti szótárait, s köszöntötte a 80 éves Moldova Györgyöt is.

Azt lehet gondolni, hogy a versekkel mindig könnyű, nem kell hozzá, csak egy előadó. Ennek minimál változatát kapjuk meg a Kamarás Iván ötlete nyomán forgatott MobilVersben. A verset mondó színészt valaki veszi egy mobiltelefonnal, egy-két zoom, és kész, s mindez olyan műsorsávban - vonatkozik ez a legtöbb kulturális magazinra -, hogy lehetőleg csak az inszomniások jussanak hozzá e szellemi táplálékhoz.

Ha már a versnél tartunk, ki tudja, hányadik adásánál tart a Lyukasóra, a korábban Mészöly Dezső nevével fémjelzett havonta egyszer jelentkező verstalálgató műsor vezető szerepében Lator László tanár urat köszönthetjük, a résztvevő színészek, költők nagyon lelkesen prezentálják a feladványokat, s hogy mindez mennyire ösztönzi versolvasásra a nézőt, arról már lehetne vitatkozni.

S ha a jelenben nem boldogulunk, jöhet a nosztalgia, erre erősít rá a lassan fél éve sugárzó új csatorna, ahol hétfő esténként egy régi színházi felvétellel várják a nézőket a képernyő elé, a héten Shakespeare Makrancos hölgyének egy József Attila Színházbeli előadása ment.

Részesei lehettünk még a kb. 20 éve forgatott Irodalmi barangolásoknak, most épp Tolna megye emlékei után kutatva a riporternő sárban taposva kereste Vörösmarty tanítóskodásának nyomait a hajdani Perczel család egy téeszközpont területén álló uradalmi épületében. Magyar klasszikusok új köntösben címmel viszont találtunk egy sorozatot, a klasszikus íróink életútját bemutató műsor új szín az irodalmi ismeretterjesztés televíziós változatában. 

Poirot szerepében David Suchet

Az adaptációk mindig biztos befutók, néhány igazán nagyszerű feldolgozást láthattunk a héten is. Igaz, hogy már megszámolni sem tudjuk, hányadik alkalommal, melyik csatornán, de Agatha Christie Poirot- vagy Miss Marple-sorozata biztos pont lehet egy munkás nap utáni kikapcsolódásban. Egy-egy kiemelkedő színész is mindig meghozza a sikert, a héten Gérard Depardieu-t egyaránt láthattuk Cyranoként és Monte Cristo grófjaként is. De ment Wilde Bunburryjének és Choderlos de Laclos Veszedelmes viszonyok című levélregényének filmváltozata is, és megnézhettük Mészöly Miklós Magasiskola című művének filmadaptációját  Gaál István rendezésében.

S a legkisebbekről se feledkezzünk meg. Az oly sokat dicsért színvonalas gyermekcsatornák kínálatai között igazi, autentikus mesét bizony nem sokat találtunk, még mindig veri a mezőnyt a Szabó Gyula hangján megszólaló és Jankovics Marcell képi világát tükröző Magyar népmesék, ahogy kiemelkedik egy Andersen történeteit feldolgozó dán animációs sorozat, igaz, a reggeli órákban, de a gyerekek korán, frissen és üdén ébrednek, ellentétben a bloggerrel, aki a sorozat megtekintését a digitális technika műsorrögzítő alkalmazásával oldotta meg.

S most a média irodalom közvetítő szerepének összefoglalása és véleményezése helyett inkább nézzék meg  vagy olvassák el, ki-ki tetszése szerint, a blogíró könyvtáros a héten sugárzott egyik kedvenc Andersen-meséjét!

A mesemondó

(The Fairytaler)

színes dán rajzfilmsorozat, 2004.

A hóember

A mese az Indavideón

 Andersen: A hóember

A mese a Magyar Elektronikus Könyvtárban (MEK)