„Doktor
úr, drága doktor úr, tudja mit, ADJUK VISSZA A ZSIDÓNAK AZ ÖSZTÖN-ÉNT!
Szabadítsa fel ennek a kedves zsidó gyereknek a libidóját, jó? Emeljen árat, ha
kell – bármit megadok érte! Csak ne rettegjek többé a sötét és alattomos
gyönyöröktől!”
A
hatvanas években vagyunk, az amerikai New York közeli Newark városában.
Főhősünk, a 33 éves Alex Portnoy monológját halljuk, a pszichoanalitikus, dr.
Spielvogel kanapéján fekve. Portnoy első generációs értelmiségi, folyamatosan
őrlődik és szorong a kispolgári zsidó család fojtogató légkörében, különösen az
anya parancselven működő nevelési attitűdje bénítja meg: teljesít az iskolában,
a munkahelyén, de a számára bonyolultnak tűnő emberi viszonyok rendszerébe nem
tud beilleszkedni, ez különösen a nőkhöz való viszonyában mutatkozik meg. A 2018. május 22-én 85 éves korában elhunyt Philip Roth Portnoy-kór című regénye nemcsak a szakmai és közönségsikert
hozta meg írójának a mű megjelenésnek évében, 1969-ben, a szerző Alex
személyiségét olyan találóan ábrázolta, hogy a regény címe az orvosok által
használt kórkép összefoglaló neve lett.
Philip Roth 1933. március 19-én született Newarkban (New Jersey). Egyetemi tanulmányait a Rutgers, Bucknell és a Chicagói Egyetemen végezte, angolból szerzett diplomát. Később angolt, majd vendégíróként több egyetemen is oktatott kreatív írást. Első műve az Isten veled, Colombus (Goodbye, Colombus) című elbeszéléskötete nagy sikert aratott és a National Book Award (Nemzeti Könyvdíj) nyertese lett 1960-ban.
„Roth zsidóságában problematikus író, akit sok támadás ért, amiért a zsidó középosztály életét szatirikusan, olykor maró gúnnyal ábrázolja. Maga Roth nem zsidó származását tekinti identitása alapjának; saját bevallása szerint semmi olyan kapocs nem köti a zsidósághoz, ami más embertársaihoz ne kötné. Ugyanakkor elismeri, hogy prózaművészete zsidó élményvilágból táplálkozik. Szerencséjének tartja, hogy zsidónak született, mondja; zsidónak lenni komplikált, érdekes, erkölcsileg igényes, nagyon is egyedi élmény, ami kedvére való.” Bollobás Enikő Az amerikai irodalom története (A zsidó-amerikai irodalom)
A hetvenes évek végére megalkotta írói alteregóját, Nathan Zuckerman alakját, az 1979-től 1986-ig keletkezett regényeit Zuckerman-trilógiának is nevezik.
„Egyszerre élvezetes és nehéz. Roth hallatlanul kimunkáltan ír, nagyon átgondolt, sűrű, néha igen hosszú mondatokban – semmi fölösleg –, és hatalmas, árnyalt szókinccsel. Fordítás közben nemcsak arra kell nagyon ügyelni, hogy – az angol és a magyar nyelv alapvető szerkezeti különbsége miatt – nehogy eltolódjanak a hangsúlyok, hanem eközben arra is, hogy semmi ki ne maradjon a sok információból. De ahol rövidek a mondatok, például élő párbeszédben, ott meg az élő beszéd természetes folyása adja fel a leckét. Persze épp ettől élmény jó írót fordítani” – (Nemes Anna, Roth magyar fordítója.)
Roth írói aranykorát a Shylock-hadművelet (Operation Shylock) című regényének megjelenésétől (1993) számítják. Az író, aki egyben hőse is művének, egy napon arról értesül, hogy Jeruzsálemben felbukkant, sőt előadást tart egy másik Philip Roth, aki nemcsak a nevét bitorolja, hanem a küllemét is: olyannyira hasonlít rá, hogy a barátai azt hiszik, ő van Izraelben. Másik nagy sikerű, a Sabbath színháza (Sabbath's Theater) című regényében az idősödő bábjátékos, Mickey Sabbath kéjsóvár személyisége esendő és emberi figurát takar.
Amerikai pasztorál, amerikai film (2016)
rendezte Ewan McGregor
rendezte Ewan McGregor
Roth, aki számtalan amerikai és nemzetközi irodalmi díjat kapott, az irodalmi Nobel-díjat, bár évről-évre felröppent a neve az esélyesek között, soha nem nyerte el, annak ellenére, hogy a The New York Times Book Review 2006-ban közzétett, az elmúlt huszonöt év legeslegjobb amerikai irodalmi művének tartott listáján 22 könyvből hat a szerző munkája volt.
Az 51 alkotói év után (termése 31 mű) Roth 2014-ben visszavonult az írástól és a nyilvános szereplésektől. Utolsó könyve 2010-ben jelent meg Nemezis címmel, amely egy kitalált, 1944-ben kitört gyermekbénulás-járványról szól.
„Szárnyalás és nyögés. Frusztráció és szabadság. Inspiráció és bizonytalanság. Bőség és üresség. Lángolás és zavar. A kettősség hullámzása, amelynek minden tehetség ellenáll. És a rettenetes magány. És a csönd: 50 év egy csendes szobában, mintha egy medence alján ülnék, és kipréselni valamit ebből a csöndből, amely ha minden jól megy, napi jutalomként egy használható szöveg ajándéka.”
(Roth a regényírásról)
