"Bejártam, mondhatnám az egész világot, a Sarkvidékektől az Egyenlítő környékének félelmetes őserdein keresztül Kína, Japán, majd Amerika tájképi nagyszerűségei közé. Lenyűgöző nagyságú a norvég fjord, hangos kacagáshoz hasonlítanám a Garda-tó tájképi pompáit, jártam az Alpok gleccserein, meg a Spitzbergák tundráin, láttam a sivatagot, meg az indiai barlangtemplomokat, ott voltam a mongol pusztákon meg a mandzsu őserdőkben, de akárhol másztam fel valami hegytetőre, sehol sem voltam megelégedve a kilátással, mert nem volt benne a Balaton." (Cholnoky Jenő)
A Szépíró Díj a magyar irodalmi élet egyik legrangosabb elismerése, melyet a szervezet tagjaiból alakult szakmai zsűri ítél oda az előző év legkiemelkedőbb próza- vers- és esszékötetéért. A 2001-ben alapított díjat 2013-ig minden évben kiosztották.
Öt év szünet után magántámogatók segítségével a Szépírók Társasága újra kiadhatta Szépíró-díjait. 2018-ban hat díj odaítéléséről döntött a kuratórium (Babiczky Tibor, Garaczi László, Tóth Krisztina), valamint konzulensként a Szépírók Társasága elnöksége.
Értük.
A lerongyolódott házakért. A megvakult ablakokért. Az udvarokért.
A gangokért.
A porolórúdért.
Az ecetfaért.
A sötét kapualjért, ahova az Isten behúzódott.
(in: Nappali ház, 1995. 2. sz. Miért ír Ön? Körkérdés írókhoz.)
Mándy Iván 1918. december 23-án született, Budapesten. Apja, Mándy
Gyula újságíró volt, anyja, Alfay Ilona tanítóképzőt végzett tisztviselőként
dolgozott. Szülei válása után apjával maradt, korán megismerte a pesti
kávéházak, mozik, szállodai szobák világát. Bár apjával feszült volt a
viszonya, ő maga is elismerte, hogy íróként nagyon sokat köszönhet neki. (Mi az, öreg? (1972).
Mándy Iván a Fiumei úton, a
Teleki tér tőszomszédságában élt leghosszabb ideig, 1941-től 1984-ig.
Prózájában gyakran meg is jelenik a Teleki, az Árusok tere, akárcsak életének
más helyszínei, mint például a Mátyás tér és az egykori Tisza Kálmán tér.
1928-től a budapesti Lónyay utcai
református gimnáziumba, majd a Madách Gimnáziumba járt, ám 1935-ben apja
beleegyezésével a tanulmányait félbehagyta.
„Benyomások? – Kölykös
arcú öregúr. Mindig szerettem az öregeket, sokat is írok róluk. Tortaarcú
bácsi. Gentleman. Az Ántivilág maga. Kopott és elegáns. Egy bumfordi,
óarany kávégép mellé való. Van nála kutyanyelv. Felír rá egy lassú mondatot,
olyat, amit a plüssök és a játék katonák is értenek. A kommunizmus mocska
előtti világ. Egy nem felejtő figura/ürge, egy felejthetetlen tehetség. Aki
áthozott sokat a háború előtti tartásból: egy becsületesebb, csiszoltabb
világból, saját aranykorából. A két háború közti tartásból, színekből,
mákonyból, álmokból. Sokáig mániákusan a két háború között szerettem volna
élni. Visszareinkarnálódni. Egy novellájából: „Úgy írsz, Mádai, mintha
negyvenöt óta nem láttál volna embert!”
Már a gimnáziumi évek alatt írt
novellákat, 1937-től pedig publikált. Első könyve, A csőszház 1943-ban látott napvilágot. A második világháború alatt
a katonai szolgálat alól az apja segítségével sikerült mentesülnie. 1945 után
az Újhold fiatal szerzőgárdájához csatlakozott. Az 1949-ben kezdődő
szilenciumig 5 könyve jelent meg (A
csőszház, Az enyedi diák, A huszonegyedik utca, Francia kulcs, Vendégek a Palackban). 1949 és 1957 között Mándy előtt is
bezárultak a publikálási lehetőségek. A betiltás évei alatt a Magyar
Rádió számára készített dramatizálásokat, gyerekeknek szóló hangjátékokat s a
Népművészeti Intézet munkatársaként (1950–1954) vidéken tartott irodalmi
előadásokat. Erről az időszakról szóló könyve, az Előadók, társszerzők csak jóval később, 1970-ben jelenhetett meg.
Az elhallgattatás éveiben a törzshelye a Károlyi-kerthez közeli Darling
eszpresszó volt, ahová a többi margóra szorított íróval, költővel (Határ Győző,
Kálnoky László, Kormos István, Lakatos István, Rába György, Végh György) járt. Ezt
az időszakot mutatja be az 1959-ben megjelent könyve, a Fabulya feleségei. 1954-től szabadfoglalkozású író, állást többé
nem vállalt. A szilencium után jelent 1957-ben az azóta is töretlen népszerűségű Csutak-regények első kötete, a Csutak színre lép. A további kötetek: Csutak és a szürke ló (1959), Csutak a mikrofon előtt (1961), Csutak és Gyáva Dezső (1968).
„Szótlan volt. Mint aki örökösen úton, séta közben van. Amikor a
Művészben vagy a Lukácsban ült, akkor is mintha szemlélődve sétált volna.
Papírfecnik hevertek előtte, egy toll, néha puhaceruza. Ült, nézelődött, és
néha följegyzett valamit. Én a Művészbe jártam vele. Amikor megszólította a
presszóslányokat, úgy tudott a kisasszonyok szemébe nézni, mélyen, szuggerálva,
hogy nézzenek vissza rá. Ebben a pillantásban nem fedeztem fel semmi férfiasat,
miközben kikerülhetetlenül szuggesztív volt a maga finomságával,
érdeklődésével, lazaságával. Az írásaiban is ezt a pillantást felejti az
arcokon, rengeteg dolgot fedez fel rajtuk: a tekintetet, a barázdákat, a
szájszögletet. És ezekből teljes figurát tudott teremteni, holott úgy tett,
mintha csak egy arcról írna. De ugyanígy felejtette rajta a tekintetét egy-egy
szekrényen, komódon, bögrén vagy szobasarkon. És miközben figyelt, azt hiszem,
már írta is a szöveget egy képzeletbeli, „belső" cédulára - ami aztán
rákerült egy „külső" cédulára.”
1966-ban ismerkedett meg Simon
Judit orvosnővel, akivel 1967-ben házasságot kötöttek. (Házasságát az ún.
Zsuzsi-novellákban örökítette meg.) 1984-ben költöztek el a Józsefvárosból az
V. kerületi Aulich utcába, ahol ablakuk a Batthyány-örökmécsesre nézett.
Az ’50-es évek második felétől
folyamatosan jelentek meg a könyvei. A 60-as években két jellegzetes témája, a
foci és a mozi teljesedik ki A pálya
szélén (1963) és a Régi idők mozija
(1967) című köteteiben. A ’60-as, ’70-es évek a filmes ismertséget is meghozta
számára: Csutak és a szürke ló
(Várkonyi Zoltán, 1961), Régi idők mozija
(Dömölky János, 1971), A locsolókocsi
(Kézdi Kovács Zsolt, 1973), A pálya
szélén (Sándor Pál, 1973.) stb.
Régi idők focija (teljes film)(1973)
rendező: Sándor Pál
1969-ben kapta meg a József
Attila-díjat, majd a ’70-es évek végétől haláláig számos elismeréssel, köztük
Kossuth-díjjal (1988) jutalmazták.A rendszerváltás után 1989-től a Holmi
folyóirat szerkesztőbizottsági tagja, 1992-től a Széchenyi Irodalmi és
Művészeti Akadémia elnöke volt.
1995. október 5-én este a Titanic
Filmfesztivál nyitóestéjén a Toldi moziban még megnézte nagy kedvence, Buster
Keaton filmjeit, majd másnap virradóra, október 6-án, álmában érte a halál.
„Ezért is tartom, a közhiedelemmel s talán az íróval szemben is,
legbölcseletibb prózáink egyikének az övét. Bölcseleti – stílusát tekintve. Nem
egyes darabjaiban vagy szektoraiban, hanem egész megoldásában. Ha ugyanis a
létezés csak árnyképszerűen, illetve hallucinatívan van jelen, ha az egyébként
abszolút mozdíthatatlan jelenléte a tárgyaknak, mondatoknak stb. kísérteties,
melyben az egyes elemek,»unalomig« ismerősek, akkor ez a kísértetjárás
ontológiai válasz egy sokértelmű romlásfolyamatra, mely nem pusztán történelmi,
társadalmi, lélektani, hanem egész létezésünk korróziója: eredetietlensége és
kövületszerűsége. A »van« kérdésessége és képmásszerűsége ez; a létezés – csak
kísértet. Egyúttal ez a megjelenítési mód, vagyis a már említett életrekeltés
az egyetlen: sűrített és szegény esély a megtartásra, a feltámasztásra. Mándy
művészetének a csonkolt létezésre adott dacos válasza: makacs monotóniája.
Nyugodtan mondható: hűség, mely minden élet megmaradásának, újra felkeltésének
feltétele.”
Balassa Péter: Mándy és a
kísértetek. Művészetéről és Átkelés című kötetéről. In: Balassa Péter:
Észjárások és formák. Budapest, Tankönyvkiadó, 1985.
Utóélete
Halálának évében, 1995-ben jelent
meg Mándy saját válogatásában az Örökségünk
sorozatban a Harminc novella című
kötete. Életművét a Holnap és a Palatinus Kiadó gondozta. Az utóbbi kiadásában,
(Kiss Bori és Pádár Eszter szerkesztésében) jelentek meg összes művei (Kisregények, Novellák, Hangjátékok
stb.). 2013-ban Urbán László gondozásában adták ki az 1937 és 1945 között írt,
kisprózákat tartalmazó Ma este Gizi
énekel című posztumusz kötetét. A korábban a Holnap kiadó égisze alatt
megjelenő ifjúsági regényeit újabban a Móra Kiadó adja ki Darvasi Ferenc
szerkesztésében, szintén Darvasi jegyzi a Mándy születésének 100. évfordulójára
megjelentetett Cikloncímű válogatott
novelláskötetet.
1992-ben
Erdődy Edit (a Digitális Irodalmi Akadémia Mándy-szakértője) (Mándy Iván), 2003-ban Hózsa Éva (A novella új neve. Mándy
Iván novelláinak tipológiája és szövegközi értelmezése) írt róla monográfiát.
1997-ben a Nap Kiadó In memoriam sorozatában A pálya szélén címmel (Domokos Mátyás és Lengyel Balázs szerkesztésében) gyűjtötte
össze a Mándyról szóló legfontosabb írásokat, tanulmányokat. 2015-ben jelent
meg, a Köztünk vagy. Beszélgetések Mándy Ivánról
című interjúkötet. A kötetben Darvasi Ferenc író, szerkesztő, kritikus
beszélget Mándy író-kortársaival (Sándor Iván, Lator László), a tanítványoknak
is tekinthető kortárs írókkal (Tóth Krisztina, Pollágh Péter), s az író házastársával,
Simon Judittal, továbbá a szerző személyes életének kísérőivel, szerelmekkel,
barátokkal, szomszédokkal.
MÁNDY 100
2018-ban, a szerző születésének
100. évfordulóján jelent meg egy hiánypótló munka, a „Szeretve tisztelt főcsatár”.Mándy
Iván válogatott levelezése. Mándy levelezésének jelentős
része a PIM Kézirattárában, továbbá az OSZK-ban, illetve magántulajdonban
található. A kötetben időrendi sorrendben közölt 234 levélből 68-at Mándy írt, 166-ot
ő maga kapott. Az első levél 1946-ból való, az utolsó két nappal halála előtt
íródott. A levelek többsége 1962 utáni, így életének és művészetének az utolsó
három évtizedébe tekinthetünk bele. Leveleiben kis novellabetéteket, párbeszédeket,
leírásokat is találni, s bár Mándy lusta levélíró volt, egy-egy intenzívebb szakasz, pl. a feleségével
való 1972-es levelezése néhány műve keletkezéstörténetéhez is adalékul szolgál.
A levelekhez fűződő jegyzetek, melyek egyben irodalomtörténeti áttekintést is
nyújtanak az olvasónak, a szerkesztő, Darvasi Ferenc kiemelkedő munkáját
dicsérik.
Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítása
Mándy
születésének 100. évfordulójára rendezett a PIM Mi tájaink – Tisztelgés Mándy Iván előtt címmel kiállítást. A két
kurátor, Kiss Bori és Pádár Eszter az író szövegei mellé Mácsai István
festményeit hívta segítségül. Mácsai festményeinek egyik fő ihletője a
hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek Budapestje, amelynek világa Mándy
alkotásaival mutat erős rokonságot. Szöveg és kép szinte egymásra reflektálása
nemcsak a közös motívumokat (házak, udvarok, gangok stb.) mutatja meg, a két
alkotó sokszor közös látásmódját is megidézve emléket állít kettőjük
barátságának is.
Bibliográfia: szakirodalom (válogatás)
Balassa Péter: Mándy
és a kísértetek
in: Balassa Péter: Észjárások és formák, Budapest: Tankönyvkiadó,
1985.