90 éve született Kertész Imre, Nobel-díjas magyar író

90 éve született Kertész Imre, Magyarország első Nobel-díjas írója. Az alkotóra  a 2006-ban megjelent K. dosszié című önéletrajzi munkája bemutatásával emlékezünk.

„… az egyetlen olyan könyvem, amelyet inkább külső indíttatásra, semmint belső késztetésből írtam: egy annak rendje és módja szerinti autobiográfia. Ha azonban elfogadjuk Nietzsche javaslatát, aki a regény műfaját a platóni dialógusoktól eredezteti, az Olvasó valójában egy regényt tart a kezében”- írja Kertész Imre a könyv előszavában.

A mű keletkezéstörténete a következő. A 2002-ben Nobel-díjat kapott szerző életét és munkásságát bemutató kötetet tervezett a  Magvető Kiadó, melyhez Hafner Zoltán szerkesztő 2003-2004-ben egy  életinterjút  rögzített az íróval; az ebből született kézirat késztette  Kertész Imrét arra, hogy a szöveget átdolgozva önálló irodalmi művet alkosson.

A fejezetekre nem tagolódó könyvben a párbeszédes formát megtartva, a szerző mintegy megkettőzi önmagát, így esik szó életének fontosabb csomópontjairól, olvasmányairól, alkotói pályájának főbb állomásairól úgy, hogy a műveiből idézett kulcsszövegekre is folyamatosan reflektál, keresve a választ az élet és irodalom, valóság és fikció szétválaszthatatlanságának nagy kérdésére.

„A legnagyobb problémát persze az első regényem okozta, a Sorstalanság, ahol azzal kellett szembesülnöm, hogy sokan megírták már, amelyek között nagyon sok rossz változat volt, és egy-két jó. De a lényeg az volt, hogy nem szabad azonosulni. Jól kellett ismerni a nyelv határait. Nagyon világosan kellett tudni azt, hogy az, aki itten beszél, nem egy valódi hús-vér, hanem egy regényfigura, akinek nyelve van. Tehát csak nyelv és semmi más. És ez az a törvény, amely fegyelemben tart, és amelyet átlépve idegen szövegek keletkeznek. Ez jó és világos kontroll, csak nehéz. Úgyhogy a Sorstalanság megírása közben néha évek teltek el két fejezet között. Nem tudtam beilleszkedni abba a stílusba. Mondom, az elsődleges az, hogy aki beszél, az irodalmi figura, az csak egy nyelv, nem hús-vér valóság. És ahogy hús-vér valósággá próbáljuk tenni, elfuserálódik az egész.”

 "A halál kiszámíthatatlan, de megcsináltam az életművemet."

Friderikusz Sándor interjúja.
2014. 09. 04.

Kertész Imre a DIA-n: életrajz, digitalizált művek, bibliográfia és szakirodalom

Kertész Imre Intézet honlapja

Sorstalanság - hangoskönyv

Egy könyvtáros kulturális bolyongásai Budapesten

Itt a tél, s a február ugyan a legrövidebb hónap, de ha beszorultunk a városba, s a meleg fürdőkben is eleget áztattuk már megfáradt tagjainkat, kulturális éhségünk talán nagyobb, mint az év többi részében. Az elmúlt esztendőkben is szétnéztünk Budapesten, milyen irodalmi programokkal várják a közönséget, de most úgy döntöttünk, nemcsak a frekventált helyek, hanem a blogíró könyvtáros személyes érdeklődésének mentén járjuk körbe a várost, sőt, kitekintünk más műfajokra is.

Utunkat először egy közeli intézmény, a PIM felé vesszük, ahol megnézhetjük, ha tavaly kihagytuk, a június 1-ig látható A megmozdult szótár - Weöres Sándor 100 éves című kiállítást. A Weöres Sándor szövegeiből kiinduló kreatív játékok aktív gondolkodásra késztetik a látogatót: versfoltozás, versrajz, keresztöltés és gondolatfújás, 3D-s versleképzés, verslehívó koppintásra és sok más érdekesebbnél érdekesebb feladat várja a játszani szerető közönséget.

Február 17-én találkozhatunk Borbély Szilárddal, akit már többször idéztünk, ajánlottunk, szerettünk a blogunkon (Nincstelenek című kötete a tavalyi év legnagyobb sikere volt). A beszélgetést a Müpában, a Literárium estek keretében rendezik, házigazda Jánossy Lajos.

S ne hagyjuk ki a Nyitott Műhelyt sem, megnyugodhatunk, a hely nem szűnik meg, csak átalakul és Finta Laci továbbra is nagy szeretettel várja az érdeklődőket. Folytatódik a Literával közös Előhívás, az új széria kortárs szerzők pályakezdésével és első publikációival foglalkozik, terítéken volt már Mészöly Miklós, Lengyel Péter, Bodor Ádám és Garaczi László indulása, február 12-én Kertész Imre Bekopog a szerelem című, 1961-es zenés vígjátékával foglalkoznak.

Jim Northup

S ha kedvünk támad böngészgetni a legfrissebb könyvtermésben, térjünk be az Írók Boltjába, de lehetőleg február 10-re időzítsük a látogatásunkat (Kun Árpád Boldog Észak című könyvét tárgyaló ÉS-kvartettről már úgyis lemaradtunk), mert megismerkedhetünk Jim Northrup amerikai indián költővel, kinek Nagy Kis-Madár című kötetét magyar fordítója, Gyukics Gábor mutatja be. Jim Northrup anisinábe indián, születésétől az észak-minnesotai Fond du Lac rezervátumban él családjával a hagyományos indián életmódnak megfelelően – ahogy ő megfogalmazta, “rezervátumban születtem, rezervátumban élek, és valószínűleg rezervátumban is fogok meghalni”. Hat verses- és prózakötet szerzője, három színdarabot is írt. Saját rovattal rendelkezik több indián újságban.

Nádas Péter és Forgách András

Menjünk színházba is, a Katona, a Radnóti vagy az Örkény igazán pazar kínálattal vár bennünket, de most inkább másfelé vesszük az irányt. A Trafóban február 5. és 7. között Mundruczó Kornél és a Proton Színház közös munkáját, a Demencia című előadást láthatjuk, a darab az öregek és a mentális problémákkal küzdők világába vezet el, s morális kérdéseket tesz fel: mit profitálhat a társadalom abból, ha a pszichiátriai betegek élete meghosszabbodik,  mi értelme segíteni a szenvedőknek, ha minden út a halálhoz vezet?

Nem könnyebb témát feszeget a Rózsavölgyi Szalonban a Forgách András rendezte Szorul a hurok című előadás sem, amely Nádas Péter Párhuzamos történetek című regényének néhány motívumát dolgozza fel: két nő, egy férfi, három ember, három sors, három történet – összezárva egyetlen taxiban.

S a színházi előadások felkavaró élménye után nyugalmat kereshetünk a kiállítótermek csöndjében, aki még nem látta, vagy duplázni akar, megtekintheti a Szépművészeti Múzeum február 16-ig meghosszabbított nyitva tartással üzemelő Caravaggiótól Canalettóig című kiállítását, amihez csak annyit tennénk hozzá, érdemes újra megnézni Derek Jarman Caravaggio című, 1986-ban készült filmjét is. De ha igazi békére vágyunk, akkor sétáljunk át az Andrásssy útra, a Kogart Ház Párás hegyek - Illatos virágok címmel a hagyományos kínai tusfestészetet mutatja be a 19-20. századból. A tekercsképek többnyire tájakat, növényeket, virágokat és madarakat ábrázolnak, az emberi figurák festése ritkább, főként tájban elhelyezett, apró alakokként láthatók.

S mit kínálnak a filmszínházak ezeken a borongós, szürke estéken?

Az utóbbi hetek Lars von Trier A nimfomániás című kultuszfilmjétől volt hangos, itt van a második rész is, Fáy Miklós azt írja a filmről: „A szex volt az utolsó menedék, eksztázis és kábulat, amitől nem érezte magát annyira magányosnak az ember, és most kiderül, hogy aki alaposan kivette belőle a részét, és napi tíz alkalmat kellett leszerveznie, az is éppen olyan kétségbeesett és magányos, mint aki csak otthon ül, és Edgar Allen Poe műveit olvasgatja.”

Ezen a blogon állandóan az irodalom vizein evezünk, akkor hát tervezzük be a február 20-án bemutatandó A titokzatos szerető című filmet, amely a nemrégen 200. születésnapját ünneplő Dickens titkos, szerelmi kapcsolatát mutatja be.  A film Claire Tomalin Charles Dickens élete című biográfiája alapján készült, nálunk 2012-ben adta ki az Európa Kiadó. A 45 éves író 1857-ben ismerkedett meg Ellen Ternannel, az akkor 18 éves színésznővel, az író ugyan külön költözött családjától, de Ellen nyilvánosan soha sem mutatkozhatott vele. Rendező és főszereplő Ralph Fiennes, aki nemcsak színészként, hanem rendezőként is bizonyított már. 

S ha már zúg a fejünk, káprázik a szemünk, kavarognak bennünk a gondolatok, nem tehetünk mást, sétáljunk ki  a Városligetbe, és az Állatkert felé vegyük az utunkat. 2013-ban az emlősök, a madarak és a hüllők közül 50 fajt szaporítottak sikeresen, ami összesen 248 utódot, kölyköt és fiókát jelent. Nézzük meg, mennyit fejlődött a február 14-én egyéves születésnapját ünneplő elefántborjú, Asha, hogy érzi magát a indiai oroszlán kölykök népes társasága s az augusztus 16-án született két szibériai tigris gyerek, Grusa és Macan, s emlékezzünk meg Tania-ról, a 23 évet élt jegesmedvéről, aki december 5-én távozott az élők világából.