90 éve született Kertész Imre, Magyarország első Nobel-díjas írója. Az alkotóra a 2006-ban megjelent K. dosszié című önéletrajzi munkája bemutatásával emlékezünk.
„… az egyetlen olyan könyvem, amelyet inkább külső indíttatásra, semmint belső késztetésből írtam: egy annak rendje és módja szerinti autobiográfia. Ha azonban elfogadjuk Nietzsche javaslatát, aki a regény műfaját a platóni dialógusoktól eredezteti, az Olvasó valójában egy regényt tart a kezében”- írja Kertész Imre a könyv előszavában.
A mű keletkezéstörténete a következő. A 2002-ben Nobel-díjat kapott szerző életét és munkásságát bemutató kötetet tervezett a Magvető Kiadó, melyhez Hafner Zoltán szerkesztő 2003-2004-ben egy életinterjút rögzített az íróval; az ebből született kézirat késztette Kertész Imrét arra, hogy a szöveget átdolgozva önálló irodalmi művet alkosson.
A mű keletkezéstörténete a következő. A 2002-ben Nobel-díjat kapott szerző életét és munkásságát bemutató kötetet tervezett a Magvető Kiadó, melyhez Hafner Zoltán szerkesztő 2003-2004-ben egy életinterjút rögzített az íróval; az ebből született kézirat késztette Kertész Imrét arra, hogy a szöveget átdolgozva önálló irodalmi művet alkosson.
A fejezetekre nem tagolódó könyvben a párbeszédes formát megtartva, a szerző mintegy megkettőzi önmagát, így esik szó életének fontosabb csomópontjairól, olvasmányairól, alkotói pályájának főbb állomásairól úgy, hogy a műveiből idézett kulcsszövegekre is folyamatosan reflektál, keresve a választ az élet és irodalom, valóság és fikció szétválaszthatatlanságának nagy kérdésére.
„A legnagyobb problémát persze az első regényem okozta, a Sorstalanság, ahol azzal kellett szembesülnöm, hogy sokan megírták már, amelyek között nagyon sok rossz változat volt, és egy-két jó. De a lényeg az volt, hogy nem szabad azonosulni. Jól kellett ismerni a nyelv határait. Nagyon világosan kellett tudni azt, hogy az, aki itten beszél, nem egy valódi hús-vér, hanem egy regényfigura, akinek nyelve van. Tehát csak nyelv és semmi más. És ez az a törvény, amely fegyelemben tart, és amelyet átlépve idegen szövegek keletkeznek. Ez jó és világos kontroll, csak nehéz. Úgyhogy a Sorstalanság megírása közben néha évek teltek el két fejezet között. Nem tudtam beilleszkedni abba a stílusba. Mondom, az elsődleges az, hogy aki beszél, az irodalmi figura, az csak egy nyelv, nem hús-vér valóság. És ahogy hús-vér valósággá próbáljuk tenni, elfuserálódik az egész.”
"A halál kiszámíthatatlan, de megcsináltam az életművemet."
Friderikusz Sándor interjúja.
2014. 09. 04.
Kertész Imre a DIA-n: életrajz, digitalizált művek, bibliográfia és szakirodalom
Kertész Imre Intézet honlapja
2014. 09. 04.
Kertész Imre a DIA-n: életrajz, digitalizált művek, bibliográfia és szakirodalom
Kertész Imre Intézet honlapja
Sorstalanság - hangoskönyv
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése