Hóvánkos - könyvek téli estékre

  Reggel hó borított mindent.

  Örülhetett volna az ember. Lehetett volna

hó kunyhót építeni, vagy hóembert, azt oda le-

hetett volna állítani őrnek a ház elé. A hó vi-

gasztaló, ez minden, ami a hó – és melegen tart,

mondják, ha beleássa magát az ember.

  De beszivárog a cipőbe, eltorlaszolja az autó-

kat, kisiklatja a vonatokat, és magányossá teszi

a félreeső falvakat.

(Peter Bichsel: Magyarázat)

A latin betűk 2014-es téli könyvajánlóját Peter Bichsel svájci szerző Enyhe szellő a tenger felől című novellagyűjteményével kezdi. A könyv a csíkszeredai Bookart Kiadó 2012-ben indult Svájci írók sorozatának legújabb kötete (ezt megelőzően Ludwig Hohl Hegymenet című kisregényét adták ki Hajdú-Farkas Zoltán fordításában). A svájci német minimalista próza élő klasszikusának gyűjteménye eredetileg 1964-ben jelent meg, a hétköznapokból kiragadott élethelyzetek lenyomata mögött emberi sorsok rajzolódnak ki, a szűkszavú, szikár szöveg magyar fordítása Szijj Ferenc munkáját dicséri.

A brit íróként jegyzett japán Ishiguro Kazuót jól ismeri magyar közönség, a Napok romjai című regényéből készült film James Ivory rendezésében, Anthony Hopkins és Emma Thompson főszereplésével a filmtörténet kimagasló alkotása. A lebegő világ művésze az író második regénye, amely Japán világháborús veresége után játszódik, főszereplője Ono, a festőművész. A naplószerű vallomás fő témája a magány, az elmúlás, bűnhődés a múltban elkövetett vétkekért. A kor leírásából, az emlékezet kockáiból összeálló képek egy művészi és emberi pálya állomásait, tünékeny világot mutatnak be. "Ma már senkit sem érdekel, mit tettek az olyanok, mint maga meg én. Ránk néznek, és két botra támaszkodó öregembert látnak. (…) Ez már csak minket érdekel. Amikor az olyanok, mint maga meg én, Ono, visszatekintenek az életükre, és látják, milyen hibákat követtek el…

Az emlékezés szigetére vezet bennünket az idei Nobel-díjas Patrick Modiano A Kis Bizsu című regénye is. A Tarandus Kiadó gondozásában, Rőhrig Eszter értő és érző fordításában megjelent kisregény főszereplője egy tizenkilenc éves lány, aki a párizsi metrón egy sárga kabátos nőt megpillantva halottnak vélt anyját véli felfedezni. A találkozás álomszerű sodródást indukál, a prousti kekszes dobozban őrzött tárgyak felidézik gyermekkorának elfojtott emlékeit. A jelenben zajló, egyes szám első személyű elbeszélés főhősének az elveszett múlt kétségbeesett felidézése identitásának keresését is jelenti egyben.

Néha a napi politika vagy közélet eseményei is felhívhatják egy műre a figyelmet. A török államfő néhány hete, élesen bírálva a feministákat, elutasította és „természetellenesnek” nevezte a nők és a férfiak teljes körű egyenjogúságát, valamint azt javasolta a nőknek, legalább három gyereket szüljenek. Nem tudni, Hatice Meryem  török írónő Csak egy hüvelyknyi férjem legyen című könyvének főszereplője hány gyereket szeretne, de férjet azt biztosan. Így hát szabadon engedi fantáziáját, s eljátszik a gondolattal, milyen élete lenne, ha egy piás, börtönőr, finom lelkű, nagyevő, költő stb. felesége volna. S persze nemcsak a férjek változnak, a különböző szerepek más-más női alakot idéznek meg, és sejtjük, hogy hősnőnk vágyakozása nem feltétlenül jelent egyet a házasság intézményével. A lendületes, laza asszociációs szövegfüzér könnyed, szórakoztató olvasmány lehet egy rövid vonatút erejéig.

Markó Luca (MOME) könyvtrailere

Két évfordulóra is figyelt az idén a világ, az egyik az első világháború kitörésének 100. évfordulója: kiállítások, konferenciák és dokumentumfilmek hívták fel a figyelmet a XX. század korszakváltó eseményére. Az Európa Kiadó Sebastian Faulks első világháború idején játszódó nagyregénye, a Madárdal eredetileg 1993-ban Angliában jelent meg. A mű a legnagyobb siker volt Remarque Nyugaton a helyzet változatlan című könyve óta, nem is értjük, miért kellett ilyen sokat várni a magyar kiadásra. A három idősíkon futó cselekmény főhőse Stephen Wraysford, akivel 1910-ben találkozunk először a dél-franciaországi Amiensben. A huszas éveiben járó angol fiatalember azonnal beleszeret szállásadójának feleségébe, Isabelle-be. 1916-ban Stephent már az angol hadsereg katonájaként a lövészárokban látjuk viszont. 60 évvel később, 1978-ban, a háború befejezésének évfordulóján Londonban Elizabeth Benton, Wraysford unokája megtalálja nagyapja titkosírással írt naplóját, s elindul, hogy felkutassa nagyapja emlékeit. Faulks könyvének sikerét a történelmi események naturalista, felkavaró leírásán túl a háború sorsfordító hatásainak feltárása adja. „Tűrésre, kitartásra teremtek; passzív lényekként alkalmazkodtak a szorongató körülmények poklához. De Stephen tudta, hogy szívükbe rejtették a borzalmat, amit láttak, és joviális büszkeségük a rugalmasságukra nem volt meggyőző. Gunyorosan hencegtek azzal, amit láttak és műveltek, de rongyokba bugyolált, szomorú arcukon ott volt e kéretlen tudás terhe.”

Április 23-án ünnepeltük Shakespeare születésének 450. évfordulóját, ebből az alkalomból jelentette meg a Gondolat Kiadó Bényei Tamás fordításában Robert Nye A néhai Mr. Shakespeare (eredeti angol kiadás 1998.) című regényes életrajzát. A szerző Shakespeare egykori színészét, Pickleherringet, alias Robert Reynoldsot nevezi ki elbeszélőjének, aki idős korában, a nagy londoni tűzvész idején, 1666-ban emlékezik vissza WS mesterre. Shakespeare magánéletéről nagyon keveset tudunk, a fennmaradt adatok sokszor megbízhatatlanok. Ám az életrajz hiányosságait betölti az írói fantázia. Nye könyve laza időrendet követ, s az anekdotaszerű írásmód szabálytalan biográfiát eredményez: egy-egy kiragadott motívum, fejezet csomópontjaiból rajzolódik ki Shakespeare alakja, az egyetlen biztos pont a drámák szövegére való folyamatos hivatkozás, s mindeközben Pickleherring életének epizódjaiból és az alkotói folyamat kínjaiból is bőségesen részesülünk. Nye játszik az olvasóval, folyamatosan kikacsint a szövegből, s a fikció és a valóság elemeinek keveredése nyomán szórakoztató, pajzán jelenetekkel megtűzdelt olvasmány születik. "Ne várják, hogy a világgal kapcsolatban új dolgokat tudnak meg belőle. Semmilyen mondanivalója nincs az élet értelméről és céljáról. William Shakespeare története. Szemenszedett hazugság elejéről a végéig – és a szívem vérével írtam."

Bereményi Géza-Cseh Tamás: Dal a ravaszdi Shakespeare William-ról

Dimitri Verhulst belga (flamand) írót nem kell bemutatni az olvasóknak. Magyarországon 2007-ben a Problemszki Szállodával debütált, a könyv egy belgiumi menekülttábor lakóinak mindennapjait mutatja be. Semmivégre című önéletrajzi regényében (2010) a 80-as évek flamand falujában találjuk magunkat, a főszereplő családjának életét az alkohol határozza meg. A verhulsti sajátos humor jegyében igazi irodalmi szociográfiát kapunk, filmadaptácóját Szarul állnak a dolgok címmel láthattuk a mozikban. A 2012-ben megjelent Elcseszett napok egy elcseszett bolygón egy marslakó szemszögéből láttatja az emberiség történelmét.

Legújabb könyve, a Krisztus bevonulása Brüsszelbe alapszituációja az a világhálón megjelenő hír, miszerint a Megváltó Brüsszelbe készül. Az Apokalipszis előtt álló város lakóinak szatirikus ábrázolása (nem tudjuk, Ensor azonos című festménye hatott-e a szerzőre), a főhős folyamatos önreflexiója a groteszk termékeny forrása, s a 14 stációba foglalt történések közepette könnyedén és lendületesen vázolja fel Belgium (Európa fővárosa!) életét a menekültektől a politikusokig, a vallonoktól a flamandokig, ám az ironikus hangvétel mélyén ott van a mindennapokat átitató önvád. „Mi lettünk az a híres-nevezetes elveszett generáció, a magát kispolgári kényelmekbe ásó, önző és fásult nemzedék. Megsavanyodott sorainkban a különböző politikai pártok mohón toborozták a listavezetőket, a jövő már senkit sem érdekelt.”

 Európában vagyunk a fiatal, cseh szerző, David Zábransky regényében is. A Mindig más strandra vágyik két főszereplője, Polina, az ukrán lány, és Sam, az angol fiú. Mindenki máshová vágyik. Sam Ukrajnában érzi jól magát, míg Polina a Nyugat után sóvárog. „A ház az angol nyelvben valami más volt, mint a ház az ukrán nyelvben, a vacsora az angolban valami más volt, mint vacsora az ukránban, s végül az angol szerelem is összehasonlíthatatlan volt az ukrán szerelemmel. Sam minden egyes szóval hidat fektetett le Polina elé, amelyen át egyenesen a mesebeli kastélyhoz lehetett eljutni.” A polgári társadalmak Kelet-Európában egy romantikus szabadságeszményt, míg az onnan érkezők a Nyugat jóléti hálójának biztonságérzetéből eredő boldogságot keresik. Az író a kérdés eldönthetetlensége mellett érvel, nézőpontja a közép-európai gondolkodás sajátosságából ered, komikus helyzetek, filozófiai eszmefuttatások váltják egymást, s G. Kovács László pontos, letisztult szöveget teremtő fordítása jelentősen hozzájárul a regény értelmezéséhez.

Könyvajánlóinkban fontosnak tartjuk, hogy a gyermek- és ifjúsági irodalom köréből is szemezgessünk, mert továbbra is azt gondoljuk, hogy a jó gyermekirodalomban nincsenek korhatárok. A 2014-es termésből Timothée de Fombelle Ábrándok könyvtára című kisregényén akadt meg a szemünk. Fombelle nagyobb lélegzetű műveit (Ágrólszakadt Tóbiás, 2008-2009., Vango, 2011-2012.) már megismerhettük a Móra Kiadó jóvoltából, Pacskovszky Zsolt fordításában. Az Ábrándok könyvtára főhőse Viktória, a francia iskoláslány, aki „kalandos életre vágyott, őrült életre, nem a szürke hétköznapokra.” A mindennapi életből a könyvek világába menekül, mesék, regények, kalandos történetek szereplői népesítik be fantáziabirodalmát, s az elképzelt és a valóságos szétválaszthatatlanná válik. Viktória legjobban a könyvtárban szeret tartózkodni, ahol a vörös hajú, kiskosztümös, rúzsfoltos szemüvegét a nyakában hordó Fáskerti néni kalauzolja a könyvek világában. Barátjával, Zsozsóval különös kalandokba keveredik, melyben az édesapja is jelentős szerepet játszik, a két barát fontos titkok és rejtélyek nyomába ered, és a végső katarzis feloldozása a felnőtt világ hazugságaitól és képmutatásaitól való szabadulást is meghozza számukra.

A latin betűk többször közölt már beszámolót az észak-európai irodalom terméséről, a skandináv-függő könyvtáros most sem tagadta meg önmagát, egészen a 90-ik szélességi fokig elmerészkedett!

Gunnar D Hansson svéd költő, műfordító, a göteborgi egyetem irodalomprofesszora, Esterházy, Ady, József Attila műveinek svéd tolmácsolója 2009. július 31. és szeptember 10. között rész vett egy hathetes északi-sarki expedíción. Az Odin nevű jégtörő hajó kutatói a Jeges-tengerben található 1800 km-es Lomonoszov-hátságon végeztek geológiai méréseket. Hansson „hajónaplója”, A Lomonoszov-hátság különös vegyülete az irodalom és a tudomány találkozásának. A végtelen jég birodalmában olyan vers- és prózaszövetek teremtődtek, mint lundanapló, mail üzenetek, levéltöredékek, sarki idillek és hátság-dekonstrukciók. „Ki gondolta volna, hogy a tenger mélye is az irodalom fennhatósága alá tartozik, vagyis emberi terület? A vers, a próza, a napló, az esszé, a tudományosság keveréséből (és persze kavarásából), a konkrét és az általános, a tárgyiasság és fogalmiság közt inogva vagy inkább indázva páratlan költőiség áll össze, a könyv szavával élve: jegesmedve-biztos szonettek" – írja Esterházy Péter bevezetőjében. S ha a kötet első olvasatra nem tűnik is könnyű olvasmánynak, a legszebb metaforája a stötting (svéd közép-bohuslandi tájszólás), az apály és dagály közötti időszak, amikor a tenger 20-50 percig nyugalomban van.

A skandináv krimik mélyén mindig ott munkál egy alapvető feszültség: az eredendően zárt, zárkózott északi világ mára nyitottabbá és sebezhetőbbé vált. Ezért is születnek a legjobb művek a pszichothriller műfajában, gyakori témáik a múlt előítéletei, a nők helyzete, a bevándorlás hatásai, a társadalmi méretű függőségek. Leena Lehtolainen finn szerző Egyszer úgyis meg kell halni című könyvének középpontjában a nők elleni erőszak problematikája áll. Főszereplője egy nőknek menedéket nyújtó szálló (Oltalmaz-lak) szociális gondozónője. Säde-t nagyon felkavarják a férjük által bántalmazott nők esetei. A gyilkosságok célpontjai a családjukat bántalmazó férfiak, s ebből már sejthetjük, hogy az elkövető tetteinek mozgatója az egyéni igazságszolgáltatás. Lehtolainen (előző könyve magyarul: Az első gyilkosságom, 2012) kétszer nyerte el a legjobb finn kriminek járó díjat, regényét talán a skandináv krimi gender szekciójába sorolnánk, az erőteljes szociológiai körkép, a főszereplő rokonszenvet ébresztő személyisége s a lendületes cselekményvezetés egy  téli éjszaka letehetetlen olvasmánya.

Ha ebből a tucatnyi könyvből szavazni kellene a kedvencre, a blogger Kim Leine A Végtelen-fjord prófétái mellett tenné le a voksot. Nem azért, mert az író norvég születésű lévén ma Koppenhágában él, és Karen Blixent követve Afrikába akart utazni, helyette Grönlandon kötött ki, ahol 12 évig dolgozott ápolóként, s a morfiummal is szoros kapcsolatba került, nem ezért, hanem a történetközpontúság miatt. A mű főhőse, Morten Falck lelkész hosszú éveket tölt a XVIII. század végi Grönlandon. Missziós tevékenységének legfontosabb feladata a helyi lakosság, a „vadak” keresztény hitre térítése a dán korona nevében. A lineáris cselekményvezetés felbontásával (különösen megkapóak a Tízparancsolat egyes tételeire felfűzött tantörténetek fejezetei) a fikció mögött a hiteles, korabeli feljegyzésekre, dokumentumokra épülő ismeretanyag sodró erejű történetbe kerül. A folyamatosan pulzáló, szuggesztív szöveg középpontjában mégis Falck lelki és szellemi haláltusájának ütközési pontjai állnak, miközben az életét végig követő rousseaui mondat „az ember szabadnak született, és mindenütt bilincsbe verik” isteni kísértésként hangzik vissza. „De egyáltalán nem biztos benne, hogy ő a megfelelő ember az itteni teendők elvégzésére. Hiszen még csak nem is rendes hívő, az üdvösség és a Krisztus szenvedései által megszerzett szabadság a legjobb esetben sem több, mint metafora a számára, a legrosszabban pedig üres frázis. Nem ad neki erőt az imádság, csupán haszontalan mondókának tartja, melynek tartalmában egyáltalán nem hisz. Kénytelen lesz megfontolt racionalizmusára támaszkodni, gondolja, ki fogja söpörni a sötétséget a telepről, a pogányok meg az ostoba telepesek fejéből, tanítani fogja őket, az ő telepén az értelem meg a felvilágosultság lámpája fog világítani.”

Kim Leine

Bichsel, Peter: Enyhe szellő a tenger felől: 21 novella (ford. Szijj Ferenc)

Csíkszereda, Bookart, 2013.

Faulks, Sebastian: Madárdal (ford. Gy. Horváth László)
Budapest, Európa, 2014.

Fombelle, Timothée de: Ábrándok könyvtára (ford. Pacskovszky Zsolt)

Budapest, Móra, 2014. 

Ishiguro, Kazuo: A lebegő világ művésze (ford. Todero Anna)

Budapest, Cartaphilus, 2013.

Hansson, Gunnar D. A Lomonoszov-hátság (ford. Bogdán Ágnes, Kertész Judit)

Budapest, Polar, 2014.

Lehtolainen, Leena: Egyszer úgyis meg kell halni (ford. G. Bogár Edit)

Budapest, Animus, 2014.

Leine, Kim: A Végtelen-fjord prófétái (ford. Soós Anita)

Budapest, Scolar, 2014.

Meryem, Hatice: Csak egy hüvelyknyi férjem legyen… (ford. Tasnádi Edit)

Budapest, Európa, 2014.

Modiano, Patrick: A Kis Bizsu (ford. Rőhrig Eszter)

Győr, Tarandus, 2014.

Nye, Robert: A néhai Mr. Shakespeare (ford. Bényei Tamás) 

Budapest, Gondolat, 2014. 

Verhulst, Dimitri: Krisztus bevonulása Brüsszelbe (ford. Rozgonyi Piroska)

Budapest, Európa, 2014.

Zábranský, David: Mindig más strandra vágyik. Észrevételek a tengerről, a nevetésről és a korszellemről. (ford. G. Kovács László)

Budapest, L’Harmattan, 2013.

Prima Primissima díj, 2014 - irodalom

Tizenkettedik alkalommal vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Művészetek Palotájában megtartott pénteki gálaesten. Irodalom kategóriában Turczi István író, költő vehette át a díjat. A három jelölt között volt Bodor Ádám és Buda Ferenc is.

Nemzet Művésze díj, irodalom

2014. november 17-én első alkalommal adták át a Nemzet Művésze díjakat a Pesti Vigadóban. A díj odaítéléséről a 11 Kossuth-díjjal kitüntetett művész alkotta Nemzet Művésze díj Bizottság dönt, melynek elnöke az MMA elnöke.

Irodalom kategóriában:

Ágh István, Buda Ferenc, Csoóri Sándor, Dobai Péter, Jókai Anna, Juhász Ferenc, Kányádi Sándor, Szilágyi István, Tandori Dezső, Tornai József, Tőzsér Árpád és Vasadi Péter vehette át a kitüntetést.

Gérecz Attila-díj, 2014

A legjobb első verseskötetnek járó állami elismerést, a Gérecz Attila-díjat idén a Debrecenben élő fiatal költő, Áfra János kapta Glaukóma című kötetéért.

A türelem kóma

éjszakánként néha törzseket tapogat,                                       
álmok ingerlik így belülről a markát,
változás ez, de állandó benne az elfojtás,
arcra rántott takarók érdesednek így át,
mintha szabad ég alatt ázna, reszketnek
a redők a lepedőn, megfeszülnek rajta,
fulladozik a sötétben, mert egy fába szorult,
és ahogy lenéz belülről, nő zuhan lassan
alatta, próbál utána nyúlni, de elkezd
szakadni darabokra, szörnyűnek szörnyű,
hogy az érzékenység és a brutalitás édes-
testvérek, amit a fáradásban élek meg vele,
a nemlét kedvéért teszem, mert mindennek
tétje a részesedés, és közelebb vagyok
hozzá, mint bárki, bőrként feszülök fel
a lelkére, de a fehérség összeroppantja
a felismerhetőséget, ezért mintha
nem is lennék általa, csak benne

 Szerepcsere. Áfra János Glaukóma című kötetéről Borbély Szilárd beszélget a szerzővel.

a türelem kóma

éjszakánként néha törzseket tapogat,
álmok ingerlik így belülről a markát,
változás ez, de állandó benne az elfojtás,
arcra rántott takarók érdesednek így át,
mintha szabad ég alatt ázna, reszketnek
a redők a lepedőn, megfeszülnek rajta,
fulladozik a sötétben, mert egy fába szorult,
és ahogy lenéz belülről, nő zuhan lassan
alatta, próbál utána nyúlni, de elkezd
szakadni darabokra, szörnyűnek szörnyű,
hogy az érzékenység és a brutalitás édes-
testvérek, amit a fáradásban élek meg vele,
a nemlét kedvéért teszem, mert mindennek
tétje a részesedés, és közelebb vagyok
hozzá, mint bárki, bőrként feszülök fel
a lelkére, de a fehérség összeroppantja
a felismerhetőséget, ezért mintha
nem is lennék általa, csak benne

- See more at: http://www.irodalmijelen.hu/05242013-1544/reszletek-afra-janos-glaukoma-cimu-verseskotetebol#sthash.pbdPe05K.dpuf

a türelem kóma

éjszakánként néha törzseket tapogat,
álmok ingerlik így belülről a markát,
változás ez, de állandó benne az elfojtás,
arcra rántott takarók érdesednek így át,
mintha szabad ég alatt ázna, reszketnek
a redők a lepedőn, megfeszülnek rajta,
fulladozik a sötétben, mert egy fába szorult,
és ahogy lenéz belülről, nő zuhan lassan
alatta, próbál utána nyúlni, de elkezd
szakadni darabokra, szörnyűnek szörnyű,
hogy az érzékenység és a brutalitás édes-
testvérek, amit a fáradásban élek meg vele,
a nemlét kedvéért teszem, mert mindennek
tétje a részesedés, és közelebb vagyok
hozzá, mint bárki, bőrként feszülök fel
a lelkére, de a fehérség összeroppantja
a felismerhetőséget, ezért mintha
nem is lennék általa, csak benne

- See more at: http://www.irodalmijelen.hu/05242013-1544/reszletek-afra-janos-glaukoma-cimu-verseskotetebol#sthash.pbdPe05K.dpuf

a türelem kóma

éjszakánként néha törzseket tapogat,
álmok ingerlik így belülről a markát,
változás ez, de állandó benne az elfojtás,
arcra rántott takarók érdesednek így át,
mintha szabad ég alatt ázna, reszketnek
a redők a lepedőn, megfeszülnek rajta,
fulladozik a sötétben, mert egy fába szorult,
és ahogy lenéz belülről, nő zuhan lassan
alatta, próbál utána nyúlni, de elkezd
szakadni darabokra, szörnyűnek szörnyű,
hogy az érzékenység és a brutalitás édes-
testvérek, amit a fáradásban élek meg vele,
a nemlét kedvéért teszem, mert mindennek
tétje a részesedés, és közelebb vagyok
hozzá, mint bárki, bőrként feszülök fel
a lelkére, de a fehérség összeroppantja
a felismerhetőséget, ezért mintha
nem is lennék általa, csak benne

- See more at: http://www.irodalmijelen.hu/05242013-1544/reszletek-afra-janos-glaukoma-cimu-verseskotetebol#sthash.pbdPe05K.dpuf

a türelem kóma

éjszakánként néha törzseket tapogat,
álmok ingerlik így belülről a markát,
változás ez, de állandó benne az elfojtás,
arcra rántott takarók érdesednek így át,
mintha szabad ég alatt ázna, reszketnek
a redők a lepedőn, megfeszülnek rajta,
fulladozik a sötétben, mert egy fába szorult,
és ahogy lenéz belülről, nő zuhan lassan
alatta, próbál utána nyúlni, de elkezd
szakadni darabokra, szörnyűnek szörnyű,
hogy az érzékenység és a brutalitás édes-
testvérek, amit a fáradásban élek meg vele,
a nemlét kedvéért teszem, mert mindennek
tétje a részesedés, és közelebb vagyok
hozzá, mint bárki, bőrként feszülök fel
a lelkére, de a fehérség összeroppantja
a felismerhetőséget, ezért mintha
nem is lennék általa, csak benne

- See more at: http://www.irodalmijelen.hu/05242013-1544/reszletek-afra-janos-glaukoma-cimu-verseskotetebol#sthash.pbdPe05K.dpuf

Déry Tibor-díj, 2014

A magyar irodalom művelésében elért kimagasló eredményéért Ferencz Győző költő, műfordító, irodalomtörténész, Halasi Zoltán költő, író, műfordító, Havasréti József irodalomtörténész, író és Tompa Andrea író, kritikus vehette át idén a Déry Tibor Alapítvány díját 2014. október 17-én, az Artisjus-székházban.

A Déry Tibor-díj az első olyan irodalmi elismerés, amelyet magánvagyonból alapítottak, és 1984 óta évenként ítélik oda a magyar irodalom kiemelkedő alkotóinak. A Déry Tibor Alapítvány az író özvegyének végakaratából jött létre, aki vagyonát a magyar államra hagyta azzal a feltétellel, hogy annak értékesítése után a befolyt összeg kamataiból kimagasló irodalmi tevékenységű művészeket díjazzanak. 

 

Irodalmi Nobel-díj, 2014

Az irodalmi Nobel-díjat az idén Patrick Modiano, francia író kapta. A Svéd Akadémia a következőképpen indokolta döntését: "Azért a művészi szintre emelt emlékezésért, amivel megidézte a felfoghatatlan emberi sorsokat, és feltárta a megszállás hétköznapjait."

Patrick Modiano 1945. július 30-án született Párizs külvárosában, Boulogne-Billancourt-ban. Belga flamand édesanyja és olasz zsidó édesapja Párizsban találkoztak a német megszállás idején.

Modiano a párizsi IV. Henrik Gimnáziumban tanult és érettségizett, geometriatanára Raymond Queneau francia író (Stílusgyakorlatok, Zazie a metrón) volt, aki meghatározó szerepet játszott abban, hogy irodalmi pályára lépett. Egyetemre nem járt, 1967-től kizárólag az írásnak élt. 

 1968-ban jelent meg első regénye, a La Place de l'Étoile. 1972-ben a Les Boulevards de ceinture című művéért elnyerte a Francia Akadémia nagydíját. Legnagyobb sikerét az 1978-ban megjelent Rue des boutiques obscures (magyarul Sötét boltok utcája. Magvető, 1980.) című munkájával aratta, amiért Goncourt-díjat kapott.

2002-ben a La Petite Bijou (magyarul A Kis Bizsu, 2014.) című regényéért neki ítélték a Prix Jean-Monnet de Littérature européenne-t, 2010-ben életművéért megkapta a rangos Prix Mondial Cino Del Duca nemzetközi irodalmi díjat, legutóbb, 2012-ben pedig az Európai Irodalom Osztrák Állami Díját vehette át.



Gyerekkönyveket és filmforgatókönyveket is ír, Louis Malle rendezővel közösen játékfilmet készített Franciaország náci megszállásáról Lacombe Lucien címmel.

 

„Regényei témája a holocaust utáni nemzedék én- és múltkeresése. Kíméletlen és egyben megbocsátó a háborúval, a múlttal, a gyermekkorral és a szülőkkel kapcsolatban. A második világháború utáni fiatalság öröksége az a nehezen meghatározható, talán a tisztázás helyett a felejtésbe fojtott, meg nem értett számos probléma, amely jó néhányukat morális, olykor lelki vagy fizikai életképtelenségre ítélte. A felejtés ellenére a múlt fájó és gyakran enigmatikus eseményei alattomosan és kuszán ott élnek az emlékezetben. Modiano szövegei szerény szókincsből építkeznek, pontosan fogalmazza meg a lét lebegő-foszló megfoghatatlanságát, a bizonyosságok hiányát. Mint minden nagy író, az ő művei sem pusztán az adott kor napi aktualitásainak vagy történelmi kontextusának ismeretében értelmezhetők, sokkal inkább az én helyrehozhatatlan elbizonytalanodását, az én és a másik kapcsolatának kérdéseit taglalják árnyalt megvilágításban” -írja Röhrig Eszter, (Emlékek térképe. Patrick Modianóról) Modiano legavatottabb magyar fordítója a győri Műhely 2012. évi 2. számában.

A 28 kötetes szerző regényeit 36 nyelvre fordították le, négy olvasható magyarul is. Először a Sötét boltok utcája jelent meg 1980-ban a Magvetőnél, ezt követte 1996-ban az Augusztusi vasárnapok az Elek és Társa gondozásában. A Dora Brudert (kötelező olvasmány a francia középiskolákban) 2006-ban adta ki a Vince, legújabb könyve, A Kis Bizsu, 2014-ben látott napvilágot a Tarandus Kiadó gondozásában.

2014 decemberében a Tarandus Kiadónál megjelent Modiano Éjfű című regénye. 

folyóiratok a polcon - 2014. szeptember

A latin betűk szétnézett, mit kínálnak szeptemberben a hazai irodalmi folyóiratok az olvasóknak. Célunk nem volt más, mint ráirányítani a figyelmet a ma oly korszerű és gyors online tájékozódás mellett a periodikák hagyományos, papíralapú megjelenési formáira.

Az Alföld  Oravecz Imre és Bertók László legújabb verseiből merít, s Arany Zsuzsanna Kosztolányi Dezső élete című sorozata a 8. fejezetéhez érkezett. A Jelenkorban Kukorelly Endre H.Ö.L.D.E.R.L.I.N.-szétiratok ciklusának darabjai mellett Schein Gábor verseit olvashatjuk. Szilasi László duplán szerepel ebben a számban: a Palavas flamingói című novellájának közlése mellett legújabb regényét (A harmadik híd) Szatmári Márton értékeli, Tverdota György pedig Szilágyi Zsófia Móricz Zsigmond monográfiáját veszi górcső alá. A Bárkában nagy örömünkre Térey János versesregénye (A Legkisebb Jégkorszak) -részletére bukkantunk Szurikáta, szalakóta! címmel, de szívesen olvastuk Villányi László verseit, ahogy Petrőczi Éva méltatását is Gergely Ágnes Két szimpla a Kedvesben című regényéről. A Tiszatájban Szijj Ferenc versei keltették fel leginkább a figyelmünket, a lapszám amúgy egy szegedi Weöres Sándor-konferencia anyagát is közli: Szörényi László a görög-római hagyományok szemszögéből elemzi az életművet, Ócsai Éva pedig Harmath Artemisz Szüntelen jóvátétel. Újraolvasni Weörest című tanulmánykötetéről ír. A külső formájában megújult, képanyagában megerősödött Kortárs Grádéi hajnalok Zalán Tiborral címmel Onagy Zoltán életinterjú-részletét adja közre a szerző 60. születésnapja alkalmából, Pomogáts Béla pedig a közelmúltban elhunyt Dobos Lászlóra emlékezik. A kecskeméti Forrásban Lengyel András arcképvázlatát olvashatjuk a 80 éves Ilia Mihály tanár úrról.

A 2000-től már megszokhattuk, hogy erős irodalmi anyaggal áll elő, most részletet közöl Márton László újabb Faust fordításából, továbbá Dragomán György regényéből, a Máglyából. A Parnasszus centrumában általában egy szerző munkássága áll, most Dobai Péter költészetét járja körül. Az Ex Symposion tematikus összeállításait bátran oda tehetjük a könyvespolcunkra, garantáltan időtállóak, ahogy a legfrissebb Marno-szám is, élén egy Bartók Imrével folytatott levélbeszélgetéssel, s olyan szerzőkkel, mint Esterházy, Garaczi vagy Radics Viktória, Uri Asaf grafikáról nem is beszélve. S Veszprémben időzve, a Vár Ucca Műhely legújabb számában Géczi János regény-, és Lanczkor Gábor egy 2013-ból való naplórészletét olvashatjuk. Zalai tájakra evezve nem feledkezhetünk meg a 2012-ben megújult Hévíz című folyóiratról, amely „a nyomtatott fórumok hanyatló idejében olyan hajlékot hozott létre, amelynek üde otthonossága, ízléses, olvasóbarát szerkesztése példásnak legalábbis alapos okkal nevezhető” - írja Jánossy Lajos a Literán. A korábbi lapszámok (Rolling Stones 50., Hrabal, Szabó Lőrinc hévízi versei) után most Bródy Sándor került a középpontba, s mielőtt hosszan sorolnánk a további szerzőket, egy Hazai Attila írást emelünk ki a duplaszám szövegei közül.

A Kalligram indulása óta mércét jelent az irodalmi folyóiratok piacán, mind tartalmilag, mind külső megjelenésében. Legendás tematikus összeállításai (Joyce, Hrabal, Móricz) pótolhatatlanok, jelen számból legyen elég egy rövid szépírói névsor: Csobánka Zsuzsa, Györe Balázs, Grendel Lajos és Tőzsér Árpád. A 2007-ben induló, a fiatalabb nemzedék orgánumává vált Műút minden száma egy vizuális-verbális performansz. A skandináv rajongó blogger nagyon szerette a 43. számot, ahol a kortárs norvég írók mellett Kun Árpád készülő regényének egy részletét is elcsípte, a legújabból csak néhány név: Áfra János, Turi Tímea, Németh Zoltán versei, Orcsik Roland zenei írása, s az épp aktuális Bazsányi Sándor- és Lengyel Imre Zsolt-kritika.


A Holmi külsőre úgy fest, mintha egy kopott füzetet húztunk volna elő az iskolatáskánkból, de szeptemberben is igazi irodalmi különlegességeket kínál: újabb részleteket olvashatunk Nádas Péter visszaemlékezéseiből, továbbá Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni decemberben, Ferencz Győző szerkesztésében megjelenő naplójából, Radnóti Sándor pedig Esterházy Péter Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk változat című művét értelmezi.

S nézzünk szét egy kicsit Erdélyben, a kolozsvári Korunk legújabb számában a Város fogalmához kapcsolódó szövegekkel találkozhatunk többek között Markó Béla, Láng Zsolt, Bogdán László jóvoltából. A marosvásárhelyi Látó merész feladatra vállalkozott, új drámákból, illetve drámafordításokból közöl részleteket (Márton László: Tristan, a bábu, Christopher Marlowe: Nagy Tamerlán Jánosházy György fordításában), a csíkszeredai Székelyföld pedig Márton Áron püspök munkáit, irodalmi kapcsolatait tárgyalja több íráson keresztül.

Folyóirat mustránk végére érve azt gondoljuk, jó lenne látni, hogy a metrón az emberek irodalmi folyóiratokat böngésznek a mobiltelefonjuk helyett. Jónéhány lap online felületéről később írunk, addig is figyelmükbe ajánljuk a FSZEK-ben 1961 óta szerkesztett Irodalmi bibliográfiát, amely a folyóiratokban szereplő irodalmi tanulmányok és kritikák naprakész gyűjteménye, s 2007-től a könyvtár katalógusában közvetlenül elérhető.

A hónap verse: Kabai Lóránt: álom, döntés, terv stb.

a versek tökéletesen elkülönülnek az életemtől,
amennyiben az életem mindaz,
ami a verseken kívül az enyém.
többé már nem maradhatok mozdulatlan,
de mindez nem valamiféle másság,
ilyenkor nem változom meg,
csak másként leszek én
ezen a tökéletesen üres helyen,
másképp ugyanaz az emlékezésben.
(a lámpa ég, fénye halványul,
a telefon csörög, nem mozdulok.)

A vers Kabai Lóránt avasi keserű (Miskolc, Szoba Kiadó, 2013.) című kötetében jelent meg.

A szerző blogja (kklóóór).

Zalán Tibor 60

Zalán Tibor: Másnap (másolat)

Hallom hogy hajnal van -
még  nem értem jöttek
Kint csak kopácsolás
az eső is zuhog

El fog ázni hajam
amíg fölvezetnek
Ha kiterítenek
szétszivárog arcom

Nem rettenetes lesz
ez  - hiábavaló
mert nincs már megváltás
Csak szél az oszlopok közt

vér a pocsolyában
a durván gyalult fán
S lesz nagy csönd még - épp egy
nappal isten után

A vers Zalán Tibor Holdfénytől megvakult kutya ( Budapest, Palatinus, 2013.) című kötetében jelent meg.

Zalán Tibor honlapja.

Jack Kerouac: Dharma hobók

„ Ez nem írás, hanem gépelés”- vélekedett Truman Capote Kerouac Úton című regényéről, amit az író a fáma szerint több tekercs átlátszó papírra írt meg három hét alatt, ráadásul a regény záró, félméteres darabját megrágta Allen Ginsberg kutyája. Mindenesetre az 1957-ben megjelent mű az amerikai beatirodalom kultuszregényévé vált.

A Dharma hobók című regénye 1959-ben jelent meg, s a magyar fordítás és kiadás 2006-ig váratott magára.

A folyamatos úton lét, a totálisan szabad létezés formáinak keresése a Zen-ösvényen folytatódik tovább, főhőseink az ötvenes évek Amerikájában viharosan elterjedő zen-buddhizmus hívei. A látszólag céltalan vándorlás mögött e keleti filozófia üresség-érzés keresése bújik meg. Ezeket a társadalomból kiváló figurákat a mindennapok állandóságától, a kispolgári léttől való menekülés jellemzi, életüket a természet által vezérelt belső ritmus szabályozza.

A regénynek nincs lineárisan elmesélhető cselekménysora, inkább a lazán egymásba kapcsolódó események, szabad asszociációkban megmutatkozó történések leírása jellemzi, a forma a test és a tudat felszabadításának, a spirituálisan elkötelezett lények életérzés-ábrázolásának eszköze.

„Miért éljünk, ha nem a tökéletességért” -írja Kerouac Naplójában, 1950-ben, e 200 kötetnyi anyag még feldolgozásra vár, megjelenése igazi irodalmi csemege lesz az olvasók számára.

A hónap verse: G. István László: Vasúti oltár

Többször végigjártam egy száguldó
vonat összes kocsiját. A cigarettabűz
beitta magát a műbőr pórusaiba.
A köpésen másodszor már nem csúsztam
el. Szotyolahéjak a hamutartó mellett
kiszórva. A külső ablakon a kosz
fekete csipkéi, mindenütt koromszigetek.
Helyet nem kerestem. Tudtam, hogy ez egy
vonat. Nekem vonaton nincs helyem.

***

A hurokvágányon, mint eltűnő
bányából fölérkező csille, áll
egy kocsi. A vasbak hidegen
fogja útját. Megnyugodhat.
Nincs az elágazásig visszafelé
út, leparkolt itt. De a szemafor
mindig pirosat jelez az áthaladóknak.

***

Minden éjjel azt álmodom, hogy
vonat vagyok. Nincs olyan este,
hogy ne a zakatolás merítene
el. Úgy harapok a párnámba, hogy
érzem a talpfák illatát meg a
sínt, amin nyújtózkodni kell. Feltört
lándzsafű az orrlyukamba szúr,
nő bennem a tempó, minden éjjel
egyre hajszoltabb az út. A mozdony
acélján dől a víz, akkora munka
a sötétségtől a fényig
feküdnöm magam. Sosincs állomás,
csak ahogy a folyó érzi, mi a víz,
a vonatsodrásnak ára van.

A vers G. István László Hármasoltárok (Budapest, Palatinus, 2013.) című kötetében jelent meg.

A szerző honlapja.

Patrick French: Tibet, az elveszett ország: szubjektív napló egy letűnt világról

„Szinte nincs olyan ember, akit ne nyűgözne le a tibetiek személyisége, a belőlük áradó nyugalom, és az a képesség, hogy kiegyensúlyozottan veszik tudomásul, bármit is tartogat számukra az élet” - írja Patrick French, aki tizenhat éves korában, egy angliai katolikus bentlakásos iskola tanulójaként találkozott először az odalátogató Dalai Lámával.

A találkozás meghatározta további életét, innentől kezdve elkötelezett híve lett nemcsak Tibetnek, hanem a buddhista élet- és vallásfilozófiának is.

1999-ben fél évet töltött Tibetben, ennek az utazásnak a tapasztalatait írja le könyvében.

A művet olvashatjuk naplóként, útleírásként, történelmi dokumentum-feltáró regényként, az utazási élmények, a történelmi események kutatása s a személyes benyomások alapján kibontakozik egy kép, a mai Tibet képe.

A legfőbb kérdés, hogy Kína 1950-es bevonulása (1,2 millió tibetit öltek meg) hogyan alakította át a mindennapi és spirituális életet (6000 kolostorból ma 50 működik), modernizálható-e Tibet anélkül, hogy ősi kultúráját feláldozná!? Az után, hogy a kormány az indiai Dharamszalába menekült, hol az igazi Tibet? A Dalai Láma, egy „megkínzott ország” vezetője mára egy spirituális jelkép csupán?

French könyvének az a legnagyobb érdeme, hogy ezekről a kérdésekről rendkívül objektíven, tárgyilagosan, de szenvedélytől átitatva, egy szépíró stiláris felkészültségével ír. A nyugati világ Tibet vízióját, álmainak kivetítését léggömbként pukkantja szét: hiába kap a Dalai Láma Nobel-békedíjat, ha a „híres” showman, Larry King mint a muzulmánok vezetőjének teszi fel kérdéseit műsorában, s itt még Richard Gere „díszbuddhista” és barátai segítsége is kevésnek bizonyul.

Van-e esély, mit jelent ma nekünk Tibet, hordoz-e valamilyen üzenetet kiüresedő világunk számára?

Angliába való hazatérte után French a kisfiával elutazik Dharamszalába, hogy találkozzon Őszentségével, aki a fiút megáldja. A gyermeki ártatlanság és az együttérzés bodhiszattvájának találkozása egy reménytelibb jövő képét vetíti elénk.

Ünnepi Könyvhét, 2014

2014. június 12. és 16. között rendezik meg a 85. Ünnepi Könyvhetet és a 13. Gyermekkönyvnapokat. A Könyvhetet június 12-én, csütörtökön 16 órakor Spiró György nyitja meg a rendezvény hagyományos budapesti helyszínén, a Vörösmarty téren. A magyar könyvkiadás ünnepén a fővárosi eseményekkel egy időben nyolcvan vidéki településen rendeznek programokat. Debrecenben Esterházy Péter, Szegeden Végel László mond köszöntőt. A határon túl is várják az olvasó közönséget, Kolozsvárott a 4. Ünnepi Könyvhetet nyitják  meg.

A Vörösmarty téren nemcsak a kiadók gazdag kínálatából válogathatunk négy napon keresztül, hanem a dedikálások alkalmából személyesen is találkozhatunk a szerzőkkel. Az Oroszlános kútnál felállított színpadon pedig interjúkat, felolvasásokat hallgathat meg a publikum a Litera, a Prae.hu és Bán Magda szerkesztésében. Míg a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál a kortárs külföldi irodalmat, a Supka Géza által 1929-ben elindított Könyvhét a magyar irodalmat helyezi a középpontba.

A MKKE minden évben összeállítja a könyvheti kiadványok hivatalos listáját, szétnéztünk egy kicsit.

Ahogy több évtizede, most is kézbe vehetjük a Szép versek, és a Körkép című antológiát, hálás kiadvány még mindig, az olvasó arra számít, hogy egyfajta keresztmetszetet kap az előző évi vers, illetve novella-termésből. Jó játék lehet megnézni, hogy a MKKE-Kossuth páros Burger Barna 85 kortárs szerző fotóit tartalmazó albumában kit találunk meg a fent említett gyűjtemények szerzőiből.

Önálló verseskötettel jelentkezik Aczél Géza (szino) líra – torzószótár címmel, várjuk Térey János Átkelés Budapesten című művét, igazi gyöngyszem Sziveri János Pasztorál hangzó kötete, melyben az idén 60 éve született vajdasági költő válogatott verseit olvashatjuk, hallgathatjuk megzenésítve és a szerző előadásában.

 
Rejtélyes szálakat mozgat a korábban költőként megmutatkozó Lanczkor Gábor Folyamisten című regénye, ahogy a szabadkai Lovas Ildikó Cenzúra alatti (készülődés szabómagdaságra) című munkája is, s biztos választás lehet Rakovszky Zsuzsa Szilánkok című prózája.

S egy irodalmi bloghoz illően ne feledkezzünk meg az irodalomtörténeti tanulmánykötetekről sem, az idén 200 éve született Kemény Zsigmond munkásságát tárgyalja Szegedy-Maszák Mihály A sors kísértései című munkája.

De most toljuk félre az irodalmat, a madárszerető blogger úgyis Schmidt Egon Tarka madárvilág – A világ madarai című könyvéért fog először sorban állni, de aztán gyorsan begyűjti mellé Kollár Árpád Milyen madár című gyermekkötetét is!

 Kollár Árpád: Ki mondta

honnan van a madárnak hangja,

a madártól vagy attól, akiről nem tudunk semmit,

ki mondta, hogy legyen a verébnek tolla,

és a bokorba bújjon el a karvaly elől,

ki akarta, hogy legyen nekem is fülem,

hogy legyen arcom meg kezem is hozzá,

és a kezem olyan ügyetlen legyen,

hogy ne tudjak megfogni egy galambot,

és ki hagyja, hogy mindig mindent elfelejtsek,

ami szerintetek annyira fontos.

 forrás: (Bárka online)