"Bejártam, mondhatnám az egész világot, a Sarkvidékektől az Egyenlítő környékének félelmetes őserdein keresztül Kína, Japán, majd Amerika tájképi nagyszerűségei közé. Lenyűgöző nagyságú a norvég fjord, hangos kacagáshoz hasonlítanám a Garda-tó tájképi pompáit, jártam az Alpok gleccserein, meg a Spitzbergák tundráin, láttam a sivatagot, meg az indiai barlangtemplomokat, ott voltam a mongol pusztákon meg a mandzsu őserdőkben, de akárhol másztam fel valami hegytetőre, sehol sem voltam megelégedve a kilátással, mert nem volt benne a Balaton." (Cholnoky Jenő)

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kukorelly Endre. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kukorelly Endre. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. június 18., hétfő

foci és irodalom

Oroszországban zajlik a 2018-as labdarúgó-világbajnokság. A latin betűk olyan kortárs magyar írók munkáiból válogatott, amelynek témája, a foci.


„…Elég ledobni a trikókat kapufának. Vagy a táskákat. Ettől eddig a kapu. Egy többé-kevésbé sík terület, szerény eszközök. Bármilyen labda megfelel. Egy labda, olyan emberfej nagyságú. A friss bőr szaga. Kiteszi. Tedd ide. A labdát terelgetik. Kézzel nem. Kézzel nem nagy művészet, kézzel a lányok dobálják. Gömb és az ember, megunhatatlan mozgássorozatok. Támadás, csel, átadás. Szerel, véd. Valóban úszott a levegőben. Egy csel. Jól elemezhető, boldog szerkezetek. Ahogy elhozza két védő között, ezek a mozdulatok. A hálóba emel. Fölmegy, elfejeli, lelassítod és visszajátszod. A labda kifli-pályája negyven méteres átadásnál. Hallatlanul finom, szörnyű kemény. Durva. Lovagias. Elegáns és erőszakos. A csapatom, az enyimek, a mi városunk, haza, az utcánk, külön, az enyéim, ezek mi vagyunk. Hierarchia és munkamegosztás, tekintély és szolidaritás. Mindenki tudja, ki milyen, hogy mire lehet számítani. Hátra jön-e, ha kell. Olyan, ahogy játszik, úgy játszik, ahogy él. Ott van-e. Tudja-e, hogy ez nem vicc, ez futball, a játék nem vicc. Egy gól. Mindenki tudja, mi az. Mi értük el, bár inkább: de) ő rúgta be. Gólt értünk el, és az - nem túlzás – csodálatos: nem szórják, nem potyog. Ritkán esik gól, a gól: csoda.(…)"

Kukorelly Endre: A futball mint akarat és képzet
In: Kukorelly Endre: Napos terület
Budapest: Pesti Szalon, 1994.

A foci a huszadik század legnépszerűbb magyar sportja, irodalmunkat is kezdettől szenvedélyesen foglalkoztatja Karinthytól Mándy Ivánon át napjainkig. A magyar íróknak nemcsak témája, hanem kedvtelése is a foci. Évtizedekkel ezelőtt legendás íróválogatott alakult SzocReál néven, egyszerre utalva a korszak legnagyobb csapatára, a Reál Madridra és a hivatalos irodalmi kánonra, a szocialista realizmusra. Az új Magyar  Íróválogatott 1993-ban alakult, nemzetközi kupákban is jeleskednek.

A kortárs irodalom a legkülönbözőbb műfajokban játssza a futballt. Íme, néhányan a mezőnyből:

Benedek Szabolcs: Focialista forradalom
Budapest: Libri, 2013.

Darvasi László: A titokzatos világválogatott: a labdarúgás története
Budapest: Magvető, 2006.

Esterházy Péter: Utazás a tizenhatos mélyére
Budapest: Magvető, 2006.

Gazdag József: Egy futballfüggő naplójából
Pozsony: Kalligram, 2015.

Hamvai Kornél: Márton partjelző fázik
Budapest, Ab Ovo, 1995.

Kiss Ottó: Focisták kézikönyve (gyerekkönyv)
Budapest: Pozsonyi Pagony, 2012.

Kőrösi Zoltán: Az utolsó meccs: történetek a titkos magyar focikönyvből
Pozsony: Kalligram, 2012.

Lázár Ervin: Foci (képes mesekönyv)
Budapest: Móra, 2014.

Mándy Iván: A pálya szélén
Budapest: Magvető, 1963.

Pető Péter: Leshatár: világvégi futballpályákon
Budapest: Pesti Kalligram, 2017.

Sajó László: A futball ábécéje és más történetek
Budapest: Osiris, 2014. 

Tandori Dezső: Nagy gombfocikönyv: A Liverpool a Vízivárosban
Budapest: Móra, 1980.

Tizenegy dressz: focinovellák. Vál., szerk., utószót írta Tarján Tamás
Budapest: General Press, 1996.

Eső 2001/1., 2010/2., Foci-tematikus számok


"A pálya legunalmasabb, legcéltalanabb területe az öt és feles, és mégis. Csak kapukirúgásra szolgál, már arra se, hanyagul odadobják a labdát a környékére, mintha ott se lenne. Már ott sincs. Meg állítólag a kapusokat védi, nem igaz. Dögkeselyű csatárt az öt és feles nem állítja meg, a labdát a kapussal együtt a hálóig rugdalja, hogy a bíró is biztos legyen a dolgában. Gól. Az öt és felesnek semmi értelme, mégis itt van, itt lesz. És ha térdig ér a sár, a hó, az öt és felest letakarítják, bevetik fűrészporral, a drukkerek aggódva nézik. Az öt és feles a miénk. Misztériuma van, tudják a kapusok és a csatárok.
Szentély. Ott túl már a gól van. Ahhoz meg mi közünk. Véráztatta, kies vidék itt e, tudja a centerhalf, ő szokta orrba vágni a centert, szögletre várván. Mit nekem a tizenhatos vonala, mely perdöntő, a tizenegyes pont, mely előtt meghajol minden ítélet-végrehajtó! Még a korner köríve is izgalmasabb Tenálad, negyedkörív, fél gól, ámde nem. Szeretlek. Itt vagyok. Hon."
Sajó László: Nekifutás
In: Sajó László: Öt és feles
Budapest: Osiris, Magyar Narancs, 2008.

2017. március 2., csütörtök

Arany János 200

„Bölcs atyamester, vezetői becsvágy nélkül. Csupán Múzeum-kerti bronzszobrának merevek a vonásai, magának Arany Jánosnak nemigen. Nem is szenilis apó, hanem „tamburás öregúr”, fanyar, nagyon angolos humorral. Műgondja legendás: nála az írásjelek hihetetlenül akkurátus elhelyezése is perdöntő. Összetéveszthetetlenek dőlt betűi, pontosvesszői, gondolatjelei, gyönyörködöm benne, ahogyan – látható élvezettel – elrendez, szerkeszt, ahogyan a betűrengeteggel bánni tud.”
Térey János: „Isten egészbe’ működik”. Arany János. In: Térey János: Teremtés vagy sem. Esszék és portrék, 1990-2011.Budapest: Libri, 2012.



- életrajz és életmű



„Soha nem találkoztam még költővel. aki a nyelvvel ily csodákat művelt volna. Nála nyelv és érzés, eszköz és cél, szándék és kifejezés döbbenetesen egy. Valahányszor egy szót használ, az más színt, árnyalatot kap, mint a közbeszédben, valami varázst, mely addig nem volt benne, erőt vagy bájat, zengést vagy selypítést, vagyis eltolja a költői-képzetes sík felé, s ez az a boszorkányosság, mely minden irodalmi alkotás mélységes lényege, titkos mivolta. Ő maga a magyar nyelv.”
Kosztolányi Dezső (Pesti Hírlap, 1930. november 16. In: Kosztolányi Dezső: Tükörfolyosó. Magyar írókról. Budapest: Osiris, 2004.


- a Toldi

Ki volt valójában Toldi Miklós?  Toldi Miklós történeti alakjáról.

Szilágyi Márton: "Köszönöm az Isten gazdag kegyelmének" : Arany János:Toldi. In: Hagyománytörések: tanulmányok az 1840-es évek magyar irodalmáról, Budapest: Ráció, 2016.

Toldi - képregényben?  Arany János: Toldi - Vojnich Erzsébet illusztrációival, Budapest: Magvető, 2008.

A Toldi-trilógia már e-könyvben is olvasható.



Toldi - hangoskönyv



„Alkat és súlyos tehetség, a korszak szövetének csapódva. Nem zúzódik össze, porfelhőt ver, rá is ülepszik a por. Törli, prüszköl, végül félreáll, amúgy sem olyan középre-állós. Nem csupán belejavít, hanem 5718 helyen javít bele Madách szövegébe. Aranyról az öreg (nem iszik, megnősült stb.) Franz Schubert jut eszembe: halk, finom, telt, törékeny hibanélküliség, vonósnégyesek és triók lassú tétele. „
Kukorelly Endre: (Esszé1) „…És elámul rajta.” Aranypor (1989. szeptember 10.) In: Kukorelly Endre: Porcelánbolt: Kedvenxcekről. Olvasókönyv. Budapest, Jelenkor, 2016.


- Arany-tanulmányok

Dávidházi Péter: Hunyt mesterünk. Arany János kritikusi öröksége. Budapest: Argumentum Kiadó,
1992.

Fűzfa Balázs: Arany János, a "nyelvrontó" : tanulmányok Arany János költészetéről Szombathely:
Savaria Univ. Press, 2014.

Kovács Gábor: A történetképző versidom: Arany János elbeszélő költészete.
Budapest: Argumentum, 2010. 

Milbacher Róbert: Arany és az emlékezet balzsama: az Arany-hagyomány a magyar kulturális emlékezetben. Budapest. Ráció, 2009.

Nyilasy Balázs: Arany János. Budapest : Korona Kiadó, 1998.

Szilágyi Domokos: Kortársunk, Arany János. Kolozsvár: Polis, 2004.

Szilágyi Márton: Hagyománytörések: tanulmányok az 1840-es évek magyar irodalmáról. Budapest, Ráció, 2016. 

Szili József: Arany hogy istenül: az Arany-líra posztmodernsége. Budapest: Argumentum Kiadó, 1996.

Szörényi László: A nagy, a várt, rettegett jövendő: tanulmányok a XIX. századi magyar
irodalomról. Balatonfüred: Balatonfüred Városért Közalapítvány, 2015.

Tarjányi Eszter: Arany János és a parodisztikus hagyomány. Budapest: Universitas: EditioPrinceps, 2013.



- Arany 200

Kortársunk-e Arany János? Kortárs írók, költők, irodalmárok Aranyról

A tölgyek alatt. Arany János-emlékév 2017. Országos Széchényi Könyvtár

200 év 200 üzenet Arany Jánosnak. Petőfi Irodalmi Múzeum

ARANY-kori feltölt(őd)ések. Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár

ARANY-ÉV a szülővárosban, Nagyszalontán.

2015. május 5., kedd

A hónap verse: Kukorelly Endre: Átsétálunk nagymamámmal a Ferdinánd hídon a Lehel piacra


Állj meg, ez beakadt. Beakadt
     ez a, nem látod? A
         szatyor. Várjál, kibogozom. Most jó,
jól van. Vigyázz, mert ott
     egy luk. Teli van kutyaszarral
          az egész. Akkor néhány kisebb
baleset, zöldségszag, lekonyuló csirkenyakak, bevásárlás-
    ügyek, krumpli, cipelés és kerülgetések
         közt tényleg átértünk a Ferdinánd
hídon. Élmunkás híd, de nem
     ez a neve. Hazafelé is,
          ugyanaz volt, ugyanaz a járda,
innen nézve, a Szondy utcából,
     a bal oldali, nem tévesztettük el.
           A 76-os trolibusztól rázkódott a
híd. Komolyan. Dőlt a gőz,
     tolattak a Hámán Kató mozdonyházból
         a vonatok. Így mentünk, és
elég vidáman, ha sütött, ha
    nem. Karácsonykor mindig havazott.
        Jött fel a gőz 38
évvel ezelőtt. Jön szépen fölfelé
     a gőz, leáll a forgalom,
         a troli kifarol, a kereke
pörög a jégen. Fehér a
     Nyugati pályaudvar, havazik, karácsony
         késő délután. Estefelé. Ez volt.
Magától ropogott a Ferdinánd híd.
     Van, ami magától ropog.


Kukorelly Endre: Mind, átjavított, újabb, régiek (Összegyűjtött versek 1968-2014),
Budapest: 2014. Libri Könyvkiadó.


2015. április 28., kedd

Artisjus Irodalmi Díj, 2015

Az idei Artisjus Irodalmi Díjakat 2015. április 21-én adták át a Budapest Music Centerben.


Artisjus Irodalmi Nagydíj
Kukorelly Endre: Mind, átjavított, újabb, régiek (Libri, 2014.)

Artisjus Irodalmi Díj (próza)
Háy János: Napra jutni (Európa, 2014.)

Artisjus Irodalmi Díj (líra)
Szijj Ferenc: Agyag és kátrány (Magvető, 2014.)

Artisjus Irodalmi Díj (kritika)
Károlyi Csaba: Nincs harmadik híd (Pesti Kalligram, 2014.)

Artisjus Irodalmi Díj (tanulmány)
Szilágyi Márton: A költő mint társadalmi jelenség. Csokonai Vitéz Mihály pályafutásának mikrotörténeti dimenziói (Ráció, 2014.)

2012. december 31., hétfő

A hónap verse: Kukorelly Endre: Nagyone




Nagyon egyszerű dolog,         
az ember mozog,
igen egyszerű eset,
az ember szeret,
ennél is egyszerűbb esetnél
az ember nevetgél,
de a legegyszerűbb esetben
mindenki esetlen.



Kukorelly Endréről