Állj meg, ez beakadt. Beakadt
ez a, nem látod? A
szatyor. Várjál, kibogozom. Most jó,
jól van. Vigyázz, mert ott
egy luk. Teli van kutyaszarral
az egész. Akkor néhány kisebb
baleset, zöldségszag, lekonyuló csirkenyakak, bevásárlás-
ügyek, krumpli, cipelés és kerülgetések
közt tényleg átértünk a Ferdinánd
hídon. Élmunkás híd, de nem
ez a neve. Hazafelé is,
ugyanaz volt, ugyanaz a járda,
innen nézve, a Szondy utcából,
a bal oldali, nem tévesztettük el.
A 76-os trolibusztól rázkódott a
híd. Komolyan. Dőlt a gőz,
tolattak a Hámán Kató mozdonyházból
a vonatok. Így mentünk, és
elég vidáman, ha sütött, ha
nem. Karácsonykor mindig havazott.
Jött fel a gőz 38
évvel ezelőtt. Jön szépen fölfelé
a gőz, leáll a forgalom,
a troli kifarol, a kereke
pörög a jégen. Fehér a
Nyugati pályaudvar, havazik, karácsony
késő délután. Estefelé. Ez volt.
Magától ropogott a Ferdinánd híd.
Van, ami magától ropog.
Kukorelly Endre: Mind, átjavított, újabb, régiek (Összegyűjtött versek 1968-2014),
Budapest: 2014. Libri Könyvkiadó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése