"Bejártam, mondhatnám az egész világot, a Sarkvidékektől az Egyenlítő környékének félelmetes őserdein keresztül Kína, Japán, majd Amerika tájképi nagyszerűségei közé. Lenyűgöző nagyságú a norvég fjord, hangos kacagáshoz hasonlítanám a Garda-tó tájképi pompáit, jártam az Alpok gleccserein, meg a Spitzbergák tundráin, láttam a sivatagot, meg az indiai barlangtemplomokat, ott voltam a mongol pusztákon meg a mandzsu őserdőkben, de akárhol másztam fel valami hegytetőre, sehol sem voltam megelégedve a kilátással, mert nem volt benne a Balaton." (Cholnoky Jenő)
A Szépíró Díj a magyar irodalmi élet egyik legrangosabb elismerése, melyet a szervezet tagjaiból alakult szakmai zsűri ítél oda az előző év legkiemelkedőbb próza- vers- és esszékötetéért. A 2001-ben alapított díjat 2013-ig minden évben kiosztották.
Öt év szünet után magántámogatók segítségével a Szépírók Társasága újra kiadhatta Szépíró-díjait. 2018-ban hat díj odaítéléséről döntött a kuratórium (Babiczky Tibor, Garaczi László, Tóth Krisztina), valamint konzulensként a Szépírók Társasága elnöksége.
2018.
október 18-án az Artisjus székházban adták át az idei Déry-díjakat. A magyar
irodalmi élet egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkező szakmai elismerését
vehette át Danyi Zoltán, író, költő, Mán-Várhegyi Réka író, szerkesztő,
valamint Mariarosaria Sciglitano műfordító.
A díj
Déry Tibor özvegyének végakarata alapján jött létre, aki vagyonával az irodalmi
élet kimagasló alkotóinak munkásságát kívánta támogatni. Az anyagi jutalommal
járó kitüntetés forrása a Déry-hagyaték, beleértve a Déry-művek után keletkező
jogdíjak összegét is. Az elismerés egyúttal Déry Tibornak is emléket állít, az
átadóünnepség a névadó születésének évfordulóján, október 18-án vagy ahhoz
közeli időpontban történik.
2018.
október 18-án a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásáron negyedik alkalommal
adták át a Margó-díjat a legjobb első prózakötet
szerzőjének, Mécs Annának. Az első Margó-díjat Totth
Benedek nyerte a Holtverseny című regényével, másodjára Milbacher Róbert bizonyult a
legjobbnak a Szűz Mária jegyesével, harmadjára
pedig Szöllősi Mátyás kapta meg az elismerést Váltóáram című könyvéért.
"Nehéz volt elengedni a távoli, izgalmas témákat, és nem összehasonlítgatni a mondataimat a sztárolt szépírók mondataival. Szép lassan rájöttem, hogy az utánzás és a szenzációs megoldások nem vezetnek sehová. Felismertem, hogy a témáim itt vannak körülöttem, és a nyelvem adott, ez van, ezzel és ezen kell dolgoznom.” (Mécs Anna)
A Csáth Géza-díj a Fiatal Írók Szövetsége 2016-ban alapított irodalmi díja, melynek kuratóriumát a FISZ-tábor nulladik napjának mindenkori résztvevői alkotják. A kizárólag adományokból alapított díj mellé egy hasított sertést, illetve névre szóló hentesbárdot kap a díjazott. A díjat 2016-ban Kabai Lóránt költő, szerkesztő, 2017-ben Orcsik Roland költő, szerkesztő és irodalomszervező kapta.
(forrás: FISZ)
2018. október 6-án, Csehy Zoltán József Attila-díjas költő, műfordító, egyetemi oktató vehette át az idei díjat Csáth Géza agyvelejének nyughelyén, a budapesti Neurológiai Klinikánál. A kuratórium konszenzusos döntése alapján nagy hatású, kockázatvállaló, az antik poétikai hagyományokat a neoavantgárd és a hermetikus líra eljárásaival ötvöző költészetéért, páratlan, hiánypótló, évezredek kulturális örökségén átívelő műfordítói munkásságáért, operatörténeti monográfiájáért, oktatói, tehetséggondozói erőfeszítéseiért és Rosmer János (eddig ismert, Hátsó ülés (2010) életművének létrehozásáért.
Csehy Zoltán 1973-ban született Pozsonyban,
1998-ban magyar–latin szakon végzett a pozsonyi Comenius
Egyetemen. Széles körű irodalmi tevékenység jellemzi: költőként,
műfordítóként, egyetemi oktatóként, kritikusként, szerkesztőként (Irodalmi
Szemle, Kalligram) egyaránt ismert.
Verseskötetei: Homokvihar (2010), Nincs hová
visszamennem, (2013). Jelentősebb fordításkötetei (ókori és középkori görög, ill. latin nyelvű irodalom): Hárman
az ágyban (Görög és latin erotikus versek) (2011.) Illatos kenőcsök háza (A középkori latin költészet gyöngyszemei),
Polgár Anikóval, 2013. Amalthea szarva
(Száz itáliai humanista költő – válogatás, fordítás), 2012.
Tompa Andrea kapta az ideiLibri irodalmi díjat a 2017-ben megjelent Omerta című regényéért. A közönségdíjat Bödőcs TiborAddig se iszik című paródiakötetéért vehette át.
„Mit jönnek mindig a szerencsével? Nem kell nekem is megdolgozni érte? Fáradjanak ide kora nyáron, négy órakor, mert akkor kelek, s már kint vagyok a kertben. Honnét veszik, hogy nekem minden sikerül? Mert nem sorolom el mind, ami nem sikerült, az ugyanis nem kell látszódjon. Az az én bajom kell legyen, nem kötöm senkinek az orrára. S nem is állítom ki, mint más, amelyik tudja, hogy nem jó neki a virágja vagy a gyümölcse vagy a hibridje, valami hibája van, kéne fejlessze és dolgozzon rajta, de gondolja: hátha szerencséje lesz, és nem veszik észre. Ami nem sikeredik, fogom, vágom le, dobom ki. Vagy adom oda felesbe a hóstáti gazdának itt alattam, annak az asszonya viszi a piacra. A nép megveszi, mert az nem tudja a nemesítést, s a nevem sincs ráírva. Én azt nem mutogatom, ami nem sikeredik. Most aztán magyarázhatom a deklarációmat.” (részlet a regényből)
2018. április 28-án a Nyitott Műhelyben adták át a Hazai Attila-díjat. Az elismerést az idén Orcsik Roland író, költő, szerkesztő vehette át.
A Hazai Attila-díjat 2012 őszén, az író halálának évében alapították, célja, hogy pénzjutalommal járó elismerésben részesítsen egy pályakezdő vagy középgenerációs írót, aki Hazai Attilához hasonlóan szuverén, újító, kísérletező és kockázatvállaló szerző, jelentős művel hívta fel magára a figyelmet, és akire szintén jellemző a társművészetek iránti nyitottság, fogékonyság.
Orcsik Roland legutóbbi kötete, a Fantomkommandó 2016-ban jelent meg a Pesti Kalligram Kiadónál.
2018. április 16-án 27. alkalommal adták át a Sziveri János-díjat. Az 1990-ben fiatalon elhunyt vajdasági költő, író emlékére alapított díjat az idén Terék Anna költő vehette át, akinek legutóbbi verseskötete Halott nők címmel tavaly jelent meg a Forum és a Kalligram Kiadó közös gondozásában.
Apa tengere
Mielőtt Szarajevóba költözött,
apa halász volt és nagyon szőrös.
Anya azt mondja,
a szakálla egészen belelógott a vízbe,
a hosszú hajába meg
beleakadtak a tengericsillagok.
Már négy éve nem láttunk tengert.
Apa néha nyöszörög, szűköl,
anya szerint azért,
mert hiányzik neki a sós szél.
Apa azt ígérte, a háború után
majd elutazunk újra,
hogy megmutasson bennünket
a tengernek.
Csak egyelőre
még nem lehet tudni,
hogy hol lesz a határ,
és melyik országba fog kerülni
apa tengere.
2018. március 27-én hatodik alkalommal adták át a Békés Pál-díjat, melyet az idén a Petőfi Irodalmi Múzeumban Papp Sándor Zsigmond a Gyűlölet című kötetéért vehetett át.
A 2013 januárjában megalakult Békés Pál Civil Társaság a díjat évenként ítéli oda. Az elismerést olyan szerző kaphatja meg, aki különösen értékes prózai művel hívja föl magára a figyelmet. A díjat eddig Tompa Andrea (2013), Csabai László (2014), Kiss Tibor Noé (2015), Potozky László (2016) és Szaniszló Judit (2017) vehette át.
Papp Sándor Zsigmond 1972-ben született az erdélyi Radócon, középiskolába Nagyváradon járt, majd a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem filozófia szakán végzett. A 90-es években az Erdélyi Napló kulturális rovatát vezette, majd a Krónika belső munkatársaként dolgozott. 1996-ban megnyerte a Látó novellapályázatát. A 2000-es évektől kezdve Budapesten él, 2005-től a lap megszűntéig a Népszabadság munkatársa volt, recenzióival, filmkritikáival és riportjaival kiemelkedett a kulturális újságírás területén. Az irodalmi sikert a Semmi kis életek című regénye hozta meg számára 2011-ben. Németh Gábor így írt a műről a Magyar Narancsban: "Megírta ezt a rettenetes, néma tartományt, ahol a magunkfajták élnek. Élnek? Megmondjam, mi a kedvenc mondatom? "Halottak, csak még lejárnak kenyérért."
"A gyűlölet nem csak a személyes sorsunkba ivódik bele, hanem a családtörténetünkbe is: generációról generációra öröklődik. Ahogy telnek az évtizedek, úgy homályosulnak el az okok, és hallgatódnak el a magyarázatok, míg már nincs is kitől megkérdezni, hogy honnan ered az ösztönös ellenérzés, és milyen történetek szülték az előítéleteket. Erről a mindent felülíró, génállományban is nyomot hagyó viselkedésmintáról szól Papp Sándor Zsigmond új regénye. A Gyűlölet a fojtogató bezártság könyve, csupa olyan emberi sorssal, amelyekben nem jut szerep a szabad döntéseknek."
Nádas Péter kapta az idei Aegon Művészeti Díjat. A Világló részletek I.-II. című memoár 2017-ben jelent meg a Jelenkor Kiadónál.
"Az első képem talán nem is a legelső, ezt sem tudom ma biztosan megítélni.
A különböző fennmaradt dokumentumok, emlékezések és történeti kronológiák tanulmányozása után az a feltételezésem, hogy a tudatomban elsőként megragadt emlék, ami mögött semmit nem találok, 1944 nyaráról, egészen pontosan 1944. június 27. éjszakájáról való.
Habár az elraktározott érzetek társult képei közül bármikor előkerülhet egy még korábbi társulás.
A külső szemlélet, azaz a reflexió támpontja nélkül mégis igen nehéz, talán nem is lehet megtudni tőle, hogy az emlék vajon korábbi vagy későbbi-e.
Amikor erre a legelsőnek vélt lépcsőházamra gondolok, akkor jönnek sorban a lépcsőházak, életem valamennyi lépcsőháza jön vele, ezzel az elsővel. A lépcsőházak minden bizonnyal elmém azonos helyén vannak elkülönítve. Vagy a lépcsőház formája és fogalma alá rendelve létezik egy ilyen lépcsőházzal felcímkézett tárolási mód. Is. Egyetlen dolognak, fogalomnak, kifejezésnek többféle tárolási bokra van. Valakinek a karján zuhanok, magasan a lépcsők fölött zuhanok ebben a legelső lépcsőházamban. Repülünk a levegőben. Valószínűleg a fejemet is forgatom, ideges madárka, mindent látni, vészhelyzetben, de nincs vészérzetem, biztonság az alapérzetem, helyesebben ezt az alapérzetet keresztezi a kivételesség, a nem kiszámítható érzete. Szemmel tartani. A képek gyors egymásutánja követi a vészhelyzet tulajdonképpen semleges, közel sem felzaklató élményét, mondhatni, most fogom megalapozni a tudatomban a vészhelyzet fogalmát, látom a lépcsőház hatalmas falsíkját, látom a lépcsőforduló közeledő falának akadályát, a rövid, hideg felvillanásoknak hála lelátok a korlátok között a mélységbe: előtűnik a sötétből, és eltűnik a sötétben.
Egymásba tapad a képek egymásutánja, ez nem változtatható sorrend. Aztán nincsen hideg lángolás, nincs zuhanás, nincsen fenn és nincsen lenn. Csupán omlás van.
Hangja nincs, sötét van, meleg van, sötét semmi van. Úgy, ahogy későbbi ájulásaimban.
Talán a végén ott van még a törmelék csörgése a leomlás utáni pillanatból."
Nádas Péter: Világló részletek: emléklapok egy elbeszélő életéből. Budapest, Jelenkor, 2017. (részlet)
Nemzeti ünnepünk alkalmából művészeti díjakat adtak át. Az alábbi összeállításban egy-egy interjú, honlap, könyvismertető vagy műrészlet (név alatti link) mutatja be az irodalmi díjazottak munkásságát:
Kossuth-díj
FARKAS ÁRPÁD Babérkoszorú díjas és József Attila-díjas író, költő, műfordító
KISS BENEDEKBabérkoszorú díjas és kétszeres József Attila-díjas költő
Széchenyi-díj
DR. BITSKEY ISTVÁN, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének professor emeritusa
Magyarország
Babérkoszorúja-díj
BARTIS ATTILA József Attila- és Márai Sándor-díjas
író, fotográfus
