"Bejártam, mondhatnám az egész világot, a Sarkvidékektől az Egyenlítő környékének félelmetes őserdein keresztül Kína, Japán, majd Amerika tájképi nagyszerűségei közé. Lenyűgöző nagyságú a norvég fjord, hangos kacagáshoz hasonlítanám a Garda-tó tájképi pompáit, jártam az Alpok gleccserein, meg a Spitzbergák tundráin, láttam a sivatagot, meg az indiai barlangtemplomokat, ott voltam a mongol pusztákon meg a mandzsu őserdőkben, de akárhol másztam fel valami hegytetőre, sehol sem voltam megelégedve a kilátással, mert nem volt benne a Balaton." (Cholnoky Jenő)

2016. május 25., szerda

Megjelent Nádasdy Ádám új Dante-fordítása

„Hogyne lenne fáradság hatszáz év múlva olvasni azt az írót, akit már életében kommentálni kellett? Korunk nemigen biztat erre a fáradságra. Nemcsak hírhedt irama s az Élet és a megélhetés mindig nehezebb küzdelmei veszik el az időt. Hanem újabb művészi kánonunk elvileg sem kedvez ennek a terhes, tudós, komplikált és komponált poézisnek. A szabad vers divatját éljük, s a mai ideológia spontán ömlő, őserejű, a tudattalan mélyeiből frissen és nyersen feltört művészetet kíván. De nem szabadna, hogy ez az új kánon – még ha minden igazát teljesen átéreznők is – Dante olvasásától elriasszon” írja Babits a Dante és a mai olvasó című tanulmányában 1929-ben, az Erdélyi Helikonban.


Az első ránk maradt magyar Dante-fordítás Döbrentei Gábor munkája 1806-ban, prózában. Több részletfordítás is készült (Ábrányi Emil, Gárdonyi Géza), az első teljes fordítás szerzője Szász Károly (1885-1899). A Színjáték legnagyobb, a mai napig olvasott, használt fordítása Babits Mihály nevéhez fűződik (Pokol 1913, Purgatórium 1921, Paradicsom 1923). A fordítás a „magyar nyelv diadala”, írta Kardos Tibor. A filológiai hűség sok helyen kárt szenvedett, ám „szép hűtlenségei” ellenére a fordítás sikerültnek mondható, olvashatjuk Rába György legendás tanulmányában, a Filológiai Közlönyben (1961, 1-2.). Az Isteni Színjáték újabb magyar nyelvre való átültetése közül kiemelkedik Weöres Sándor munkája, 1966-ban jelentette meg a Pokol első öt énekét. A Pokol kapujának híres felirata így hangzik a költő interpretálásában: „Belépő, ne reménykedj soha többé!”. Szabadi Sándor prózaváltozata 2004-ben jelent meg a Püski Kiadónál, Baranyi Ferenc Pokol-fordítása pedig 2012-ben a Tarandus Kiadó gondozásában.


(fotó: Litera)

Április 23-án a Könyvfesztiválon mutatták be Nádasdy Ádám új Dante Isteni színjáték fordítását. A különböző folyóiratokban már részleteket olvashattunk a készülő műből, Nádasdy többször adott interjút, s osztotta meg gondolatait a Színjáték fordításának kérdéseiről:

„Igyekeztem, amennyire lehet, szöveghű (vagy legalábbis gondolathű) lenni, mert Dante gondolkodását – és az egész középkori világképet, melynek enciklopédiája ez a mű– izgalmasnak és fontosnak tartom. Fő célom ezt közvetíteni, megismertetni az olvasóval a középkor tudásanyagát, műveltségét, hiedelmeit, vallási nézeteit. Azt gondolom: Danténak is ez volt a célja, tehát a tanítás, informálás, befolyásolás, és nem a szórakoztatás. Nem regény ez és nem lírai költemény, hanem a világnak és benne egy kornak igényes leírása. Sőt: mint a címe is mutatja, színdarabbal állunk szemben – mindenesetre a hossza, a megszólalók nagy száma, a leírások fontossága, és főleg a gondolati tartalom miatt nem a líraiság a fontos. Eposz, leginkább. Ha majd elkészülök s megjelenik, az oldalak alján bőséges lábjegyzetekkel igyekszem megmagyarázni, amit (és amennyit) ilyen terjedelemben lehet.”



 "Életünk útjának feléhez érve                                                      
sötét erdőben találtam magam,
mert elvétettem a helyes utat.
Jaj, fájdalmas dolog elmondani,
milyen volt az a tüskés, vad vadon
elfog a félsz, ha csak eszembe jut:
majdnem oly keserű, mint a halál!
De hogy beszámoljak a jóról is,
mit ott találtam, mindent elmesélek."
                                                     
(Pokol. Első ének. részlet, a Nádasdy-fordítás)



Még több Dantéról a Dante 750  bejegyzésünkben.

2016. május 22., vasárnap

Shakespeare 400

Négyszáz éve, 1616. április 23-án halt meg William Shakespeare. Világszerte irodalmi programokkal, eseményekkel, bemutatókkal emlékeznek a drámaíróra.

A Shakespeare retold elnevezésű irodalmi projekt keretében neves kortárs szerzők írnak új regényt kedvenc Shakespeare-drámájukból. Jeanette Winterson a Téli rege  alapján írta meg The Gap of Time című könyvét, szintén olvasható már Howard Jacobson Shylock című műve, melyet A velencei kalmár nyomán íródott. Még az idén megjelenik Anne Tyler írása A makrancos hölgy alapján, jövőre Margaret Atwood A vihar-, és Jo Nesbo Macbeth-feldolgozását vehetik kezükbe az olvasók. Tracy Chevalier az Othello, Edward St. Aubyn a Lear király, Gillian Flynn a Hamlet alapján ad ki regényt a sorozat keretében. Az első két kötet magyar megjelenése ősszel várható a Kossuth Kiadó gondozásában.

2014-ben jelentette meg a Gondolat Kiadó Bényei Tamás fordításában Robert Nye A néhai Mr. Shakespeare (eredeti angol kiadás 1998.) című regényes életrajzát. A szerző Shakespeare egykori színészét, Pickleherringet, alias Robert Reynoldsot nevezi ki elbeszélőjének, aki idős korában, a nagy londoni tűzvész idején, 1666-ban emlékezik vissza WS mesterre. Shakespeare magánéletéről nagyon keveset tudunk, a fennmaradt adatok sokszor megbízhatatlanok. Ám az életrajz hiányosságait betölti az írói fantázia. Nye könyve laza időrendet követ, s az anekdotaszerű írásmód szabálytalan biográfiát eredményez: egy-egy kiragadott motívum, fejezet csomópontjaiból rajzolódik ki Shakespeare alakja, az egyetlen biztos pont a drámák szövegére való folyamatos hivatkozás, s mindeközben Pickleherring életének epizódjaiból és az alkotói folyamat kínjaiból is bőségesen részesülünk. Nye játszik az olvasóval, folyamatosan kikacsint a szövegből, s a fikció és a valóság elemeinek keveredése nyomán szórakoztató, pajzán jelenetekkel megtűzdelt olvasmány születik. "Ne várják, hogy a világgal kapcsolatban új dolgokat tudnak meg belőle. Semmilyen mondanivalója nincs az élet értelméről és céljáról. William Shakespeare története. Szemenszedett hazugság elejéről a végéig – és a szívem vérével írtam."

Shakespeare 400

The Complete Works of William Shakespeare

Shakespeare drámái a Magyar Elektronikus Könyvtárban


2016. május 13., péntek

80 éve született Lázár Ervin

„Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy inkább félévenként. Elüldögélhetne itt. Még be is sötétítenék a kedvéért. Összehúznám magam. És sajogna, sajogna a szívem.
De hogy mindennap eljön! Na nem, azt már mégsem! Hogy felidézze minden: egy ferde tekintet, egy régi tárgy, egy poros fénykép, a szélfújta levelek, az eső, az eldübörgő vonatok zaja. Na nem! Alig merek már kinézni az ablakon. Ott szokott előbukkanni a Szomorúság, a faluvégi dombhát mögül. Hű, komor ám, sötétbarna! Lép egyet, s már a Ráday-kastély tetején van, még egyet, s már itt áll a vasúti kocsma udvarán; s mi neki onnan az én ablakom! Semmi. Már kopog. "Dehogy eresztlek - gondolom -, dehogy!" Törődik is vele! Átszivárog az ablaküvegen, betelepszik a szobámba. A fekete feketébb lesz tőle, a barna barnább, a pirosok kialusznak, elszürkülnek a sárgák, megfakulnak a kékek, a zöldek, mint a hamu. Reménykedem mindig, hogy nem hozzám jön. Annyian laknak errefelé... És már kopog is, kopp... kopp.”
(Lázár Ervin A négyszögletű kerek erdő. Bemutatkozunk (részlet)


Lázár Ervin 1936. május 5-én született Budapesten. Apja uradalmi intéző volt Alsó-Rácegrespusztán, általános iskolába a környező falvakba járt, majd a szekszárdi Garay János Gimnáziumban tanult. Az ELTE Bölcsészkarán szerzett újságíró, majd magyar szakos tanári diplomát. Első novelláját 1958-ban közölte a Jelenkor. 
A kisfiú meg az oroszlánok című meseregénye 1964-ben látott napvilágot. A kötetet Réber László illusztrálta, aki ettől kezdve Lázár Ervin írásainak állandó illusztrátora lett. 1973-ban jelent meg máig legnépszerűbb könyve, A hétfejű tündér. 1966-ban adták ki első elbeszéléskötetét, a Csonkacsütörtököt, majd 1969-ben az Egy lapát szén Nellikének, 1973-ban pedig a Buddha szomorú című prózakötete látott napvilágot. 1971-ben jelent meg egyetlen regénye, a groteszk hangvételű, A fehér tigris. 1979-ben a Berzsián és Dideki című meseregényéért Lázár Ervint a nemzetközi zsűri Andersen-diplomával tüntette ki, a Szegény Dzsoni és Árnika (1981) című könyvéből Sólyom András készített filmet. A Négyszögletű Kerek Erdő (1985) és a Bab Berci kalandjai (1989) című köteteit az Év Könyvének választották. A nyolcvanas években több hangjátékot is írt, melyek 1990-ben Franka Cirkusz címen jelentek meg.


                                                     

1994-ben Hét szeretőm, 1997-ben Kisangyal címen adtak ki válogatást korábbi novelláiból. 1996-ban a Csillagmajor című elbeszéléskötetében szülőföldjének, az azóta eltűnt Alsó-Rácegrespusztának állít emléket. 1998-ban jelent meg a Hapci király című mesekötete, majd 2001-ben Az aranyifjítószóló madár. Ámi Lajos meséi.
Lázár Ervin 2006. december 22-én hunyt el Budapesten. 2007-ben jelent meg Naplója az Osiris Kiadónál. 2012-ben avatták fel a Lázár Ervin Emlékházat Sárszentlőrincen.

„Olyan világban élünk, amelyben már nemigen hisz senki senkinek. De van egy író, Lázár Ervin, akinek hiszünk. Mert ő a hihetetlenről ír. Arról, hogy van örömteli meglepetés és szép szomorúság. Van a világban még titok és jóság. A mindennapoknak is vannak csodái. Nem ijed meg, nem sopánkodik, hanem nagyokat nevet, amikor a világ tótágast áll. (…) Ő nem azt kérdezi, hogy miért van valami, hanem azt, ami nincs. Arról ír, hogy nem könnyű, de mégiscsak jó, fájdalmas és nagyszerű dolog embernek lenni.” 
(Miért szeretem Lázár Ervint? Hankiss Elemér)

irodalom

Komáromi Gabriella: Lázár Ervin élete és munkássága. Budapest: Osiris Kiadó, 2011.

Lázár Ervin. (Hang - Kép - Írás 6.) Budapest: Napkút-PIM.,2015.

Pompor Zoltán: A hétfejű szeretet. Lázár Ervin elbeszélő művészetéről. Budapest: Kiss József Könyvkiadó, 2008.

Lázár Ervin a neten

In memoriam Lázár Ervin. Az OSZK virtuális kiállítása.

Lázár Ervin életrajz, szakirodalom, digitalizált művek a Digitális Irodalmi Akadémián.

Lázár Ervin művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban.

2016. május 12., csütörtök

Matróz lóháton - Irving Stone Jack London életrajza

Jack Londonról már életében sok hamis, légből kapott történet keringett, hol gyalázkodó, hol legendákba repítő változatokban, halála után sem járt sokkal jobban (volt felesége is meglehetősen hiteltelen visszaemlékezésekbe préselte alakját). Szerencsére azonban a harmincas években a világirodalomban (ekkortájt a magyar irodalomban is) az életrajzírás a reneszánszát élte, s kitűnő szerzők írtak portrékat a történelem és a kultúra nagyjairól. Köztük volt Irving Stone, aki nagysikerű Van Gogh-biográfiája után 1938-ban Jack Londonnak szentelt kötetet. A Matróz lóháton kiváló munka. Úgy olvashatni, akár egy regényt, holott Stone fikciók nélkül, pusztán a dokumentumok és művek mentén halad előre. Kiválóan ismeri Jack London korát, az amerikai múlt századelőt, hibátlan minőségérzékkel mutatja be az életmű alakulását, és élvezetesen mesél.
Van mit mesélni, hisz köztudott: Jack London elképesztő energiákkal vetette bele magát mindenbe, ami érdekelte, foglalkoztatta, fölháborította vagy lenyűgözte. Aranyásónak éppoly vakmerő volt, mint sztrájkot szervező munkásvezérnek, a Csendes-óceánon éppúgy vándorolt, mint az első hobók egyikeként az amerikai ország- és vasutakon. Gyári munkások, csempészek és fináncok, kalandorok és törzsfőnökök a hősei. A történelem előtti kor emberei és az elképzelt jövő utópisztikus alakjai. Felejthetetlen kutyák és farkasok. Irving Stone révén hüledezve látjuk, hogyan telt például az első átütő sikert, A vadon szavát követő év: épp csak elindult hódító útjára a világirodalom talán legszebb állatregénye, de az író már dolgozik a londoni(!) szegénységről írt máig eleven szociográfiáján(!) A mélység lakóin, írja (Melville és Kipling nyomában járó) filozofikus kalandregényét, a Tengeri farkast, s közben készül - majd utazik - a Távol-Keletre, hogy haditudósítóként vegyen részt az orosz-japán háborúban…
Magánembernek is, írónak is nyughatatlan természetű, kockázatvállaló hős Jack London. Több önéletrajzi alapozású könyvet jelentetett meg, de szeretett volna egy valódi önéletrajzot is írni, ezzel a beszédes címmel: Matróz lóháton.  Ezt a könyvet végül Irving Stone írta meg. 


Jack London  (1.) - szubjektív pályakép

Jack London  (2.) - Jack London levele Ina Coolbirth-hez

Jack London (3.)  - a Kossuth Kiadó új Jack London életmű-sorozata

Jack London  (4.) - Jack London és Karinthy