a Hajnóczy-műhely

  „Titkon, úgy remélte, ő nem hal meg alkoholmérgezésben, nem őrül meg, és nem lesz öngyilkos, talán ő az, aki a sors által kiszemeltetett, akinek az a küldetése, hogy éljen és írjon, és kizárólagos tulajdona: rémképei, látomásai előtt tanú legyen, hogy bűnös, kissé kopár, száraz hangon – megtartva tárgyától a három lépés távolságot – elbeszélje, leírja őket munkáiban. 
  Cigarettára gyújtott, és csak félig itta ki borral telt poharát. Most nem remegett a keze, bár verítékezni verítékezett, s szíve aritmiásan ütött. Kezében tollal spirálfüzete fölé hajolt.”

(Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából - részlet)

Az irodalomtörténet – egyik – szépsége, hogy több-kevesebb ideig árnyékban maradt életművek egyszer csak reflektorfénybe kerülnek s egyúttal új oldalukról mutatkoznak. Ez történik mostanában Hajnóczy Péter munkásságával is, akit egykor főképp kisregénye, A halál kilovagolt Perzsiából kapcsán ünnepelt az irodalmi közvélemény, ám 1981-es halála után egészen az ezredfordulóig kevesek titkos favoritja maradt, inkább az író legendája élt tovább, mintsem az írásé.

A Hajnóczy-életmű pedig „élő, mozgékony organizmus”, „energikus, drámai szövegvilág”, ahogy kutatója, Cserjés Katalin jellemzi, elképesztő frissességgel szólítja meg a ma olvasóját és szakemberét. Néhány éve a szegedi egyetem bölcsészkarán Hajnóczy-műhely alakult, munkájuk látványosan megpezsdítette az érdeklődést. A Műhely és a Lectum Kiadó gondozásában a Hajnóczy-tanulmányok négy kötete is megjelent: 2006-ban Hoválettem, 2008-ban Da capo al fine címmel; 2009-ben már nagysikerű országos konferencia anyagait gyűjthették egybe (Tudom. De: tudom-e?); az idei, negyedik kötet újabb, hallatlanul izgalmas tanácskozásnak az eredménye (Énekelt és táncolt, mint egy szatír), ugyanis az időközben Szegedre került írói hagyaték feldolgozásának, az előkerült „kincsek” számbavételének első szemléjére is sor került. Az említett munkák mellett a Műhely vezetője, Cserjés Katalin közreadta egy Hajnóczy-prózakalauz első kötetét (A lebegő orgonagyökér, 2009).

2013-ban több évtizedes adósságát törlesztette a magyar könyvkiadás: Jelentések a süllyesztőből címmel végre az anyaggyűjtés és az utóélet dokumentumaival, a bírósági botrány irataival, a hagyatékban maradt szépirodalmi reflexiókkal együtt jelent meg önálló kötetben Hajnóczy 1975-ös szociográfiája, Az elkülönítő, amely az elmeszociális otthonokban uralkodó állapotokat tárta föl. Az író egykor maga állította össze anyagát, ám ezt a kibővített „változatot” sem életében, sem később nem adták közre. A kötetet gondozó Nagy Tamás munkája nyomán világosan kirajzolódik, hogy Az elkülönítő mennyire központi témája, alapmotívuma lett az életmű egészének. 

2015-ben újabb konferenciát rendezett Szegeden a Hajnóczy-műhely, s a hagyaték feldolgozását folytatva gazdagon illusztrált(!) kötetet adott közre 2016-ban, Hajnóczy a könyvtárban címmel.

Hoválettem: a párbeszéd helyzetébe kerülni... (Hajnóczy-tanulmányok I.)
Szeged: Lectum, 2006.

Da capo al fine:  folytatódó párbeszédben: (Hajnóczy-tanulmányok II.)
Szeged: Lectum, 2008.

Cserjés Katalin: "A lebegő orgonagyökér" : Egy Hajnóczy-prózakalauz első fejezetei
Budapest: Cserjés, 2009.

Tudom - De: Tudom-e? : a párbeszéd kiterjesztése - az újraolvasás lehetőségei (Hajnóczy-tanulmányok III.) Szeged: Lectum, 2009.

Énekelt és táncolt, mint egy szatír: nem szűnő párbeszédben
(Hajnóczy-tanulmányok IV.) Szeged: Lectum, 2012.

Hajnóczy Péter: Jelentések a süllyesztőből : Az elkülönítő és más írások /  ; (szerk, az előszót és a jegyzeteket írta Nagy Tamás). - Budapest : Magvető, 2013.

Hajnóczy  a könyvtárban: (szerk. Cserjés Katalin, Hoványi Márton, Nagy Tamás)
Hódmezővásárhely–Szegedi Kép‑Szöveg Testvérület, 2016. (Hajnóczy-tanulmányok V.)

könyvek a karácsonyfa alá

Közeleg a Karácsony, a latin betűk könyveket ajánl a karácsonyfa alá, ezúttal a kortárs magyar irodalom idei terméséből merítve, azzal a reménnyel, hogy az év végi ünnepek alatt mindenkinek lesz lehetősége egy jó könyvvel bevackolva olvasni. A bevezető utáni könyvcímek linkek, egy-egy honlapra, kritikára, szövegrészletre, interjúra utalnak, ezzel is segítve a tájékozódást.

Csányi Vilmos, az etológia professzora nem csak átrándult az irodalom térfelére, személyében az első szépprózakötetei (A lény és az őrző, 2003), (Malion és Thea, 2005), megjelenése után vérbeli írót köszönthettünk. Legújabb műve, A tökéletesség illata a XVI. században élt Avilai Szent Teréz karizmatikus alakját idézi meg. 

A napokban jelent meg a reneszánsz műveltségű, sokrétű szerző, Géczi János rendhagyó, válogatott verseskötete, a Kiegészítések egy Vörösmarty-sorhoz, amelyben nem időrendben követik egymást egy negyedszázad lírai darabjai, hanem az életmű legjellemzőbb, legizgalmasabb témái, motívumai mentén.

Nem éppen karácsonyi olvasmányként ajánlható Hajnóczy Péter Jelentések a süllyesztőből című könyve. 1975-ben az írónak a Valóság című folyóiratban publikált szociográfiája egy nyugat-magyarországi elmeszociális otthon botrányos viszonyait tárja fel. A folyamatosan bővülő anyagot 1981-ben beadta a Magvető Kiadóhoz, a kézirat azonban csak most, több mint harminc év múltán, Nagy Tamás, a Hajnóczy-műhely kutatója szerkesztésében jelent meg.

Czapáry Veronika, a kortárs magyar irodalom „Sofi Oksanenje” 2012-ben, a Jelenkor Kiadónál debütált Anya kacag című regényével. Az idén megjelent Megszámolt babák az olvasót az emberi részvétlenséggel és szenvedésekkel egy traumák közt felcseperedő lány történetében szembesíti.

Borbély Szilárd Halotti pompa (2004) kötete az elmúlt évtized legnagyobb lírai teljesítménye volt. Az idei Könyvhéten megjelent Nincstelenek című regénye a gyerekkor kilátástalannak tűnő világába vezet vissza, a szociografikus elemek mellett a legmegrázóbb a könyv szikár és könyörtelen nyelvezete.

Talán kevesebben ismerik a homeopátia mestere, Bóna László szépírói tevékenységét. A Kalligram Kiadónál 2008-ban jelent meg a Nemszeret – szeret című kitűnő esszégyűjteménye. A Mit képzelsz?. Szövegek a képzeletről című új kötetében a szerző a parabolisztikus történetek középpontjába az apa és fiú kapcsolatot állítja.

Az idén többször is felhívtuk a figyelmet a Békés Pál-díjas Tompa Andrea Fejtől s lábtól. Kettő orvos Erdélyben című regényére, mert az év egyik kiemelkedő írói teljesítményének gondoljuk. A korábban színházi írásairól ismert kolozsvári születésű szerző (első regénye A hóhér háza, 2010) könyve a múlt század eleji Kolozsvárra vezet vissza, a mű két orvos, egy magányos férfi és egy magányos nő párhuzamos életrajza, akik felváltva beszélnek hozzánk.

Nagysikerű könyveihez hasonlóan (Budapest, nőváros, 2004), (Milyen egy női mell?: hazánk szíve, 2006), Kőrösi Zoltán női sorsok köré építi új regényét. A Magyarka egy család történetét mondja el három nemzedéken keresztül, a hagyományokat őrző nagymamától a tanárnő anyán át a szexuális rabszolgamunkára kényszerülő lányig.

Úgy gondoljuk, hogy a gyermekirodalom egyenértékű társa az ún. felnőttirodalomnak, nemcsak a gyerekeknek, hanem az idősebbeknek is beható élményt jelenthet egy színvonalas mese vagy gyermekvers olvasása. Nehéz volt a választás az idei bőséges könyvtermésből. A költőként ismert  Sopotnik Zoltán (Saját perzsa, 2012) első gyermekeknek szánt munkáját tartjuk a kezünkben, a Fahéjas kertet. „A Fahéjas kert valójában egy erdő. Nem is erdő, földrész, óriáskontinens, bolygó. Ha jobban belegondolok: csillagrendszer. És ha még hunyorgok is, úgy erőltetem az agyam, valójában a világmindenség.” A szürrealisztikus, filozofikus mese két főhőse Nagyapa és Lassú Báró, és olyan csodás lények népesítik be, mint a Lépeklények, a Hecc macskák vagy a Viszlát halak.

Az utóbbi hetek irodalmi szenzációja volt, hogy kiderült, ki bújik meg a Spiegelmann Laura álnév mögött. Az Édeskevés 2008-as megjelenése óta titok övezte a szerző kilétét, egy fülszöveg bibliográfiai adataként tárult fel, hogy Kabai Lóránt írta az először blog formájában publikált szöveget. A Műút szerkesztőjeként is ismert költő (előző kötete Klór, 2010) után most az Avasi keserű című új verseskötetére szeretnénk ráirányítani a figyelmet.

S a blogírónak is vannak kedvencei, az idei év felfedezése és meglepetése számára Kun Árpád Boldog Észak című kötete a Magvetőnél. A mű az afrikai Aimé Billion Norvégiába kerülését és életét meséli el, de nem csak erről van szó, a történet elemi sodrása mellett a regény szövege tiszta és áttetsző, akár egy hópehely.

„Ha akkoriban elégedettnek éreztem magam, az mégsem abból fakadt, hogy új BMW-m lett, hanem attól volt, amit mindenfajta részletfizetés nélkül, teljesen ingyen adott az északi természet: a hótól. Az az áradó boldogság, ami életem legelső hópelyhei láttán feltört belőlem, azóta sem apadt el. Szivárgott, majd visszafagyott, mint a jégátfolyások az úttesten a szurdokban. Ha néha kedvetlen lettem, elég volt rácsodálkoznom a hóra, megállapítanom, hogy mindenhol körbevesz, és visszatért az első hóesés boldogsága.”

 Kun Árpád: Boldog Észak (részlet)

Bóna László: Mit képzelsz? : szövegek a képzeletről
Pozsony: Kalligram, 2012. 

Borbély Szilárd: Nincstelenek: Már elment a Mesijás?
Pozsony, Kalligram, 2013. 

Csányi Vilmos: A tökéletesség illata
Budapest: Libri, 2013. 

Czapáry Veronika: Megszámolt babák

Budapest: Scolar, 2013. 

Géczi János: Kiegészítések egy Vörösmarty-sorhoz 
Budapest: Gondolat, 2013. 

Hajnóczy Péter: Jelentések a süllyesztőből 
Budapest: Magvető, 2013. 

Kabai Lóránt: Avasi keserű 
Miskolc: Szoba Kiadó, 2013. 

Kőrösi Zoltán: Magyarka: Család, regény 
Pozsony: Kalligram, 2013. 

Kun Árpád: Boldog Észak: Aimé Billion mesél 
Budapest: Magvető, 2013. 

Sopotnik Zoltán: Fahéjas kert: Nagyapa és Lassú báró 
Budapest: Kolibri, 2013.  

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól: Kettő orvos Erdélyben 

Pozsony, Kalligram, 2013.