2018. április 19-től 22-ig a
Millenárison rendezik meg a 25. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált. A rendezvényen mintegy 25 ország közel 100 alkotója, 400 hazai és határon túli magyar szerző,
előadóművész közreműködik a fesztiválhoz kapcsolódó eseményeken:
könyvbemutatók, dedikálások, irodalmi műsorok tarkítják a programot.
Bemutatkoznak az elsőkötetes európai szerzők, a fesztivál díszvendégeként pedig
Szerbiát köszönthetjük.
A Budapest Nagydíjat Daniel Kehlmann, a kortárs német-osztrák
irodalom egyik legnépszerűbb szerzője veszi át Budapest polgármesterétől, a
díjazottat Darvasi László laudálja.
Kehlmann 1975-ben született Münchenben, 1981-ben családjával Bécsbe
költözött, tanulmányait a bécsi egyetemen végezte, ahol filozófiát és
irodalomtudományt hallgatott.
Első regénye az 1997-ben
megjelent A Beerholm-illúzió (Beerholms Vorstellung) volt, amelynek
középpontjában egy fiatal, világhírű illuzionista áll. Ezt követően neves német
újságokban (Frankfurter Allgemeine Zeitung, Frankfurter Rundschau) publikált
recenziókat és esszéket.
Magyarul először az Én és Kaminski (Ich und Kaminski) című regényét vehettük kézbe 2003-ban. A mű főhőse egy fiatal újságíró, Sebastian Zöllner, egy rég elfeledett
festőművész, Manuel Kaminski élettörténetét akarja minden áron megírni.
„Ha létezik olyan könyvem, amely
rám is terápiás hatással volt, akkor ez az. Ebben kiadtam a kulturális
újságírás fölötti mérgemet. Éspedig nem úgy, hogy átkozódtam, szitkozódtam,
hanem hogy énperspektívából írtam a becsvágy mérgező hatásáról.
A Kaminski egy roppant ambiciózus, felületes fiatalemberről szóló
szatíra, egy olyan emberről, aki mindenáron sokra akarja vinni. És mikor
megírtam, úgy éreztem, én magam is megszabadultam a bennem dolgozó becsvágy
káros hatásától” - nyilatkozta Kehlmann az És-ben.
A világhírt A világ fölmérése (Die
Vermessung der Welt, 2005) című regénye hozta meg számára. Németországban 2,3
millió példányt adtak el belőle (jó ideje tananyag a német irodalomoktatásban)
és 46 nyelvre fordították le. A regény az egymástól eltérő metódussal dolgozó
két német tudós, a gyakorlati módszerekkel vizsgálódó Alexander von Humboldt és az elméletet
előtérbe helyező helyező Carl Friedrich Gauss alakján keresztül követi
a világ szellemi birtokbavételének kalandját. Ám a valós történeti események
elbeszélését átszövik a fikciós szálak. Kritikusai közül volt, aki történelmi
regényként értékelte a művet, volt, aki az esszé műfajához sorolta, de a szerző
tárgyi tudását és páratlan humorát mindannyian kiemelték.
„Az olvasó inkább a felület
mögött sejtheti meg a két figura hallatlan méreteit, mégpedig több irányban is:
egyrészt érzékeljük a világ megismerésére irányuló mohóságot, a felvilágosult
eszmélet mámorát, a tények kiváltotta részegséget; másrészt azonban látnunk
kell a két tudós emberi gyöngeségeit, tudáshalmozó törtetését, más világokkal
szembeni tapintatlanságát és emberi kíméletlenségét” - írja Báthori Csaba a
Magyar Narancs 2007. január 25-i számában megjelent kritikájában.
A könyvből azonos címmel
forgatott filmet 2012-ben mutatták be, hangoskönyv-változatát (Rátóti Zoltán
előadásában hallhatjuk a művet) 2008-ban jelentették meg Magyarországon.
A 2009-ben megjelent Hírnév.
Regény kilenc történetben (Ruhm. Roman in neun Geschichten) műfaja a ma oly
divatos novellafüzér. S hogy a szereplők szerteágazó történetei az idős,
egoista filmszínésztől a neurotikus bloggerig a laza, könnyed szerkezetben
képesek-e regénnyé szövődni, majd eldönti az olvasó.
„Évekkel később, mikor már teljesen
felnőttek és mindegyikük kifejlesztette boldogtalanságának sajátos formáját,
Arthur Friedland egyik fia sem tudta visszaidézni, kinek az ötlete volt
megnézni a hipnotizőr előadását azon a délutánon.”
Így kezdődik Kehlmann F című regénye, amely 2013-ban látott
napvilágot Németországban. A könyvet a 2015-ös Budapesti Könyvfesztiválon (a
díszvendég Jonathan Franzen volt, akivel közismerten jó barátok) maga az író
mutatta be a magyar olvasóközönségnek. A rendhagyó családtörténetnek is
értelmezhető regényben Arthur, az apa, az író egy napon egy illuzionista-előadásra
viszi el három fiát, ám a hipnotizőr provokáló kérdéseinek hatására kilép
addigi életéből, elhagyja családját. Húsz évvel később befutott szerzőként
találkozunk vele, a három fiúból az egyik pap lett, ám nem hisz Isten
létezésében, a másik befektetési tanácsadóként idős emberek pénzét csalja el, a
harmadik fiú vonzódott a festészethez, de csak a képhamisításig jut el, igaz,
komoly vagyonra tesz szert. A több nézőpontból elmesélt történet a sorsunkra
kiható olyan kérdésekre kínál választ, mint a sorsszerűség és a véletlen
kapcsolata.
A tavaly megjelent El kellett volna menned című művében Kehlmann kirándulást tesz a horror műfajába. A
naplóformában megírt történetben egy alkotói válsággal küzdő író a hegyvidékre
utazik családjával, hogy készülő forgatókönyvén dolgozzon, ám a magányos
hétvégi ház egy Stephen King-i kísértettörténet helyszínévé válik.
Az idei Könyvfesztiválra
megjelenő Tyll című regényéről így vall Fodor Zsuzsa, Kehlmann műveinek magyar
fordítója, akinek pontos, érzékeny interpretálásában olvashatjuk a szerző
minden Magyarországon megjelent munkáját. „Műfajilag a Tyll meghatározhatatlanul
sokrétű: a Tyll-szál, amely végigfut a regényen, vagy amelyre a regény nyolc
fejezete fel van fűzve, pikareszk regény, a harmincéves háború története
történelmi regény, amely alaposan meg van tűzdelve a prózaírásról, a hadi
tudósításról, a színjátszásról, vallásról, tudományról és áltudományról,
költészetről szóló elmélkedésekkel. És ismét a dramaturgiai érzék: a
harmincéves háború szörnyűségeit egy-egy jelenetbe sűrítve érzékelteti, de
csataleírások helyett a csataleírások lehetetlenségéről értekezik. Egyszerre
mulatságos és megrázó."
