"Bejártam, mondhatnám az egész világot, a Sarkvidékektől az Egyenlítő környékének félelmetes őserdein keresztül Kína, Japán, majd Amerika tájképi nagyszerűségei közé. Lenyűgöző nagyságú a norvég fjord, hangos kacagáshoz hasonlítanám a Garda-tó tájképi pompáit, jártam az Alpok gleccserein, meg a Spitzbergák tundráin, láttam a sivatagot, meg az indiai barlangtemplomokat, ott voltam a mongol pusztákon meg a mandzsu őserdőkben, de akárhol másztam fel valami hegytetőre, sehol sem voltam megelégedve a kilátással, mert nem volt benne a Balaton." (Cholnoky Jenő)

2019. december 9., hétfő

Irodalmi Nobel-díj, 2019

2019. december 7-én Stockholmban átadták az irodalmi Nobel-díjat. A 2018-as és 2019-es irodalmi Nobel-díjat Olga Tokarczuk és Peter Handke nyerte el.
Az indoklás szerint 2018 irodalmi Nobel-díját Olga Tokarczuk azért kapta, mert elbeszélői képzelete mindenre kiterjedő szenvedéllyel a határok átlépését mint életformát mutatja be. 2019 irodalmi Nobelét az osztrák Peter Handkénak nagy hatású életművéért ítélték oda, amely nyelvi találékonyságával az emberi tapasztalatok határvidékét és sajátosságait tárja fel.

Olga Tokarczuk



életrajz

Nobel-esélyesek: Olga Tokarczuk (a Litera.hu összeállítása)

Győrffy Ákos: "A múlt pszichoterapeutája" - Olga Tokarczuk irodalmi Nobel-díjáról.





művek (a cím -link-egy-egy recenziót, kritikát, regényrészletet rejt)

Az Őskönyv nyomában (ford. Mihályi Zsuzsa)
Budapest, Európa, 2000.

Sok dobon játszani (elbeszélések) (ford. Mihályi Zsuzsa, Pálfalvi Lajos)
Budapest, Napkút, 2006.

Őskor és más idők (ford. Körner Gábor)
Budapest, L'Harmattan, 2011.

Nappali ház, éjjeli ház (ford. Körner Gábor)
Budapest, L'Harmattan, 2014.

Bizarr történetek (ford. Petneki Noémi)
Budapest Vince, 2019.

"Egy ma­dár la­kott ben­ne – ezt érez­te. De kü­lö­nös volt ez az ő ma­da­ra, anyag­ta­lan, meg­ne­vez­he­tet­len, s csep­pet nem ma­dár­sze­rűbb, mint ő ma­ga. Csu­pa olyas­mi von­zot­ta, amit nem ér­tett és ami­től félt: kér­dé­sek, amik­re nem volt vá­lasz, em­be­rek, akik előtt min­dig ros­­szul érez­te ma­gát, von­zot­ta, hogy térd­re es­sen, és egy­szer csak két­ség­beeset­ten imád­koz­ni kezd­jen, ne is kér­jen sem­mit, egy­sze­rű­en csak be­szél­jen, be­szél­jen, be­szél­jen, ab­ban a re­mény­ben, hogy hall­gat­ja va­la­ki. Gyű­löl­te ezt a ben­ne lé­vő lényt, csak sza­po­rít­ja a fáj­dal­mát. Ha ő nincs, nyu­god­tan in­na, ül­dö­gél­ne a há­za előtt, és bá­mul­ná a há­za előtt ál­ló he­gyet. Az­tán ki­jó­za­nod­na, és rá­in­na ki­csit a más­na­pos­ság­ra, az­tán új­ra le­ré­sze­ged­ne, aka­ra­tán kí­vül, min­den szán­dék és el­ha­tá­ro­zás nél­kül. Nyil­ván szár­nya is volt a ma­dár­nak. Né­ha vak­tá­ban csap­ko­dott ve­le a tes­té­ben, ver­de­sett a lán­con, ő azon­ban tud­ta: meg van kö­töz­ve a lá­ba, sőt alig­ha­nem ne­he­zé­ket is kö­töt­tek rá, hogy so­se tud­jon el­re­pül­ni. Is­te­nem, gon­dol­ta, pe­dig nem is hitt is­ten­ben, mi­ért kí­noz így ez a va­la­mi ben­nem. Az ál­la­ton nem fo­gott az al­ko­hol, min­dig fáj­dal­ma­san jó­zan ma­radt, em­lé­ke­zett min­den­re, amit Marek Marek csi­nált, amit el­vesz­tett, amit el­té­ko­zolt, amit el­sza­lasz­tott, amit nem vett ész­re, ami mel­lett el­ment. „Mért kí­noz így, bas­­szus?” mo­tyog­ta ré­sze­gen Ezéseznek, „mért ül ben­nem?”, de Ezésez sü­ket volt, és nem ér­tett sem­mit. „El­lop­tad az új zok­ni­mat”, mond­ta. „Kint szá­radt a kö­té­len."

Olga Tokarczuk: Marek Marek. In: Olga Tokarczuk: Nappali ház, éjjeli ház. részlet, Jelenkor, 2013. 11. sz.

Peter Handke



életrajz

Nobel-esélyesek: Peter Handke (a Litera.hu összeállítása)

Bombitz Attila: A határátlépés poétikája: Peter Handke






művek (a cím -link-egy-egy recenziót, kritikát, regényrészletet rejt)

Kaspar (ford. Eörsi István)
Budapest, Európa, 1975.

Vágy nélkül, boldogtalan (ford. Bor Ambrus)
Budapest, Magvető, 1979.

A kapus félelme tizenegyesnél Négy kisregény. / A rövid levél és a hosszú búcsú / Az igaz érzés órája / A balkezes asszony; ford. Gáli József, Györffy Miklós, Tandori Dezső.
Budapest, Európa, 1979.

Gyerektörténet (ford. Kopácsy Lívia)
Budapest, Magvető, 1984.

Az ismétlés (ford. Tandori Dezső)
Budapest, Magvető, 1990.

Végre egy kínai (ford. Győrffy Miklós)
Budapest, Európa, 1990.


Peter Handke: Mikor a gyermek gyermek volt 

Berlin felett az ég
német-francia filmdráma, 130 perc, 1987
Rendező:Wim Wenders
Forgatókönyvíró:Peter Handke, Wim Wenders

2019. december 6., péntek

Zelk Zoltán-díj, 2019

Markó Béla kapta az idei Zelk Zoltán-díjat. Erről a díj kuratóriuma, Forgó Zsuzsa, Bazsányi Sándor és Kántor Péter döntött. Az elismerést Markó Béla december 4-én, szerdán a budapesti Fúgában tartott díjátadó ünnepségen vette át. Laudációt mondott Bazsányi Sándor irodalomkritikus, az eseményen Fekete Ernő színművész Zelk Zoltán-verseket mondott.




életrajz, művek, szakirodalom - Transindex: erdélyi magyar adatbank

interjú - Markó Béla: Van-e közös Erdély? (litera.hu)

művek - Markó Béla művei a Helikon című folyóiratban






Markó Béla: Bocsáss meg, Ginsberg (részlet)


Igen, én is láttam nemzedékem legjobbjait

feltartott fejjel beleszimatolni a levegőbe,

ahogy a kelet-európai kisvárosok izzadságszaga,

az évszázadok óta poshadó szennyvíz

orrfacsaró büdössége mögött

megéreztük a távoli szélfúvást,

a soha el nem jövő forradalom puskaporszagát,

azt a sűrű, szédítő, összetéveszthetetlen illatot,

amelytől mindannyian megrészegültünk.


Majd amikor elmúlt ez a kábulat,

láttam én is nemzedékem legjobbjait

lerészegedni mindenféle pótléktól,

bortól, verstől, szerelemtől, dicsőségtől,

mert olyan volt itt is a vers, mint a világon bárhol,

olyan volt a másnaposság, olyan volt a kétely,

ugyanúgy takarta el tőlünk

a mindenséget egyetlen női ágyék,

de ha a szemünket behunytuk,

nyitva maradt a fülünk mégis,

és ha a szerelem íze elárasztott minket,

tovább tapogattuk ujjainkkal a külvilágot.


Láttam a barátomat aznap, hogy

kijött a börtönből, és becsengetett hozzám,

kölcsönkért egy táskarádiót,

aztán egyedül halt meg

egy fűtetlen vonatfülkében,

és láttam a többieket is,

akik halálra itták magukat,

és láttam azokat is, akik besúgók lettek,

láttam nemzedékemet, tudom, kik voltak,

és tudom, hogy mivé váltak.

(A teljes vers az ÉS 2017. augusztus 4.-i számában olvasható.)


                      



2019. december 4., szerda

Füst Milán-díj, 2019

Danyi Zoltán és Barnás Ferenc vehette át  az idei Füst Milán-díjat Budapesten az Írók Boltjában. Laudációt Deczki Sarolta és Radics Viktória mondott.

Füst Milánnak, a magyar irodalom klasszikusának emlékére alapította özvegye, Helfer Erzsébet 1975-ben a Füst Milán-díjat, azoknak az íróknak a díjazására, akik az alapító okirat szerint ” az egyetemes emberi értékeket magas művészi színvonalon képviselik”. A díjat kétévenként felváltva  költők és prózaírók kapják.




interjú -  Barnás Ferenc: Drámában tartom őket (litera.hu)

részlet - Barnás Ferenc Életünk végéig (Kalligram 2019/9.




interjú - Danyi Zoltán: "nem tud, vagy nem akar véget érni" (Litera)

részlet - Danyi Zoltán: A dögeltakarító (Könyvesblog)

kritika - Bencsik Orsolya: A háború az háború az háború az háború (Műút)