Zelk Zoltán-díj, 2017

Krusovszky Dénes nyerte el az idei Zelk Zoltán-díjat. Az elismerést 2017. december 12-én adták át át a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Laudációt mondott: Kántor Péter. A Zelk Zoltán-díjat 2000-ben alapította a Zelk Zoltán Alapítvány. Az alapítvány kuratóriuma (Ágh István költő, író, műfordító, Bazsányi Sándor kritikus, irodalomtörténész, Kántor Péter költő, műfordító) évente egy alkalommal, minden év decemberében, Zelk Zoltán születésnapja (december 18.) környékén adja át a díjat egy arra érdemesnek tartott költő részére.

Miután

Miután befejeztem a matek leckét,

elkezdhetem a magyart,

miután befejeztem a magyar házit,

elkezdhetem az angolt,

miután befejeztem az angolt,

elkezdhetek rajzolni,

miután befejeztem a rajzolást,

kimehetek az udvarra focizni,

miután eleget fociztam,

bemehetek tévét nézni,

miután a tévé előtt megvacsoráztam,

megmoshatom a fogam,

miután megmostam az arcom is,

lefeküdhetek aludni,

miután lefeküdtem aludni,

bármiről álmodhatok,

miután legszebb álmomból felébresztettek,

készülődhetek az iskolába,

miután elmentem az iskolába,

végigülhetem az órákat,

miután az iskolának vége,

hazamehetek délután,

miután ezt az évet elvégeztem,

egész nyáron nyaralok majd,

miután eltelik a nyári szünet,

rögtön harmadikos leszek,

miután véget ér a negyedik is,

nemsoká felsős leszek,

miután az általános is véget ér,

választunk majd egy gimnáziumot,

miután a gimnáziummal végeztem,

nagy leszek és egyetemista,

miután diplomám is lesz,

szerzek magamnak egy jó állást,

miután jó állásom lett,

lesz majd saját családom is,

miután gyerekeim születnek,

elkezdek megöregedni,

miután megöregedtem,

elmehetek nyugdíjba végre,

miután nyugdíjba mentem, én is folyton

a barátaimmal sakkozom majd,

miután eleget sakkoztam,

nem tudom mi lesz,

de valami majd csak lesz,

akkor is, miután.

forrás: Tiszatáj, 2013. 08.28.

Krusovszky Dénes: Mindenhol ott vagyok. Budapest: Magvető, 2013.

Szívlapát: kortárs versek. Budapest: Tilos az Á, 2017.

Füst Milán-díj, 2017

Németh Gábor és Zoltán Gábor kapta az idei Füst Milán-díjat. Németh Gábornak legutóbb Egy mormota nyara (2016) és Ez nem munka (2017), Zoltán Gábornak Orgia (2016) címmel jelent meg prózakötete, mindhárom a Kalligram Kiadó gondozásában. A díjat, melyről a díj kuratóriuma –Földényi F. László, Márton László, Sándor Iván elnök – döntött, 2017. december 5-én adták át a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

A díjat Füst Milán özvegye, Helfer Erzsébet alapította 1975-ben azért, hogy „erkölcsi elismerést és anyagi támogatást nyújtson azoknak a költőknek és íróknak, akik Füst Milán irodalmi munkásságának szellemében az egyetemes emberi haladás érdekeit magas művészi szinten fejezik ki műveikben.

- részlet a regényből a Szombat Online-on

- kritika: Kerpel-Fronius Gábor: Nemzetvédelem a Városmajorban (Jelenkor, 2016-07.)

- interjú a szerzővel a HVG.hu-n

- részlet a regényből a Literán

- kritika: Smid Róbert: Szunnyadó csalimese (Műút 2016057)

- interjú a szerzővel a Könyvesblogon

90 éves Lator László, költő, műfordító

Lator László: Erdő

Ez a váratlan villanófény,
üvegzápor, tűzbélű árnyék,
ez az erdő azt mondja: minden
ami szétesett, összeáll még.
Ami erőtlenül megadta
magát, visszabukott a földbe,
egyszerre feltör mindenünnen,
kavarogva és tündökölve.
A lakatlan, alakja vesztett
anyag vak odvát odahagyva
megindul, árad, újra testet
képzel egy lelkes pillanatban.

Ez az erdő azt mondja: semmi
nem vész el, ezt ismétli egyre.
Ami szétzüllött, újrakezdi,
egyetlen ízét sem feledve.
Vagy csak azt mondja ez az erdő,
amire szomjazik a szellem?
Hogy is vallhatna mérhetetlen
erejével az élet ellen?

Nem, az erdő azt mondja: semmi
fel nem támad ujjongva, minden
szétrothad odakinn, akár benn,
a húsunkban, a sejtjeinkben.
Lesz, ami volt, de ami lesz, nem
ugyanaz lesz, valami másba
megy át, van esély, meglehet, de
nem test szerint feltámadásra.

Ez az erdő azt mondja – semmit
nem mond, nem mondja azt se, ezt se.
Ez az erdő csak arra van, hogy
a balekokat hitegesse.
Ez az erdő – mit tudom én, mit?
Mondhatja ezt, mondhatja azt is.

Magába szív, kivet magából.
Egyszerre küld is meg maraszt is.

In: Lator László: A tér, a tárgyak. Budapest: Európa, 2006.

"Lator László a kevés versű költők között is szűkszavúnak számít (...). Ahogy mondani szokás, a válogatott verseit írja. Az ő esetében ez nem afféle kritikusi közhely. Műfordítói életműve és különféle nyilvános irodalmi szereplései fényesen bizonyítják, hogy a költői mesterség minden fortélyát fölényesen birtokolja. (...) Csak akkor szólal meg versben, ha arról a tovább nem bontható tudati tapasztalatról van közlendője, amelyben a líra algoritmusát találta meg. Sokféle költészetfelfogás létezik, Latoré ilyen. Lírájának középpontjában nem a költő személyes énje áll. Felfogása szerint a vers amúgy is megfigyelések, tapasztalatok, érzések, tudatállapotok egymásra rakódott, egymásba préselt rétegeiből keletkezik. Ez a felfogás rajta hagyta nyomát nyelvszemléletén, amely a nyelvkritikai kérdésfelvetésre a nyelvi intenzitás fokozásában találta meg a saját válaszát, és ez alakította poétikáját, amelyet a szerkezeti-verstechnikai integritás új és új lehetőségeinek kutatása jellemez; ily módon tehát egész költői pályáját ez határozta meg." 

Ferencz Győző: "Fehér-izzáson szénsötét". Lator László költészetéről.
In: Ferencz Győző: Körvonalak a ködben. Tanulmányok költészetről. Budapest: L'Harmattan Kiadó, 2014.

Lator László művei, szakirodalom és bibliográfia a Digitális Irodalmi Akadémián.

Irodalmi Nobel-díj, 2017

Az Irodalmi Nobel-díjat 2017-ben Kazuo Ishiguro japán származású, brit író kapta. Az indoklás szerint „nagy érzelmi erejű regényeiben feltárta az ember világgal való illuzórikus kapcsolatának mélységeit”. „Ha összeadjuk Jane Austent és Franz Kafkát, elénk járul Kazuo Ishiguro egy csukott kagylóhéjban. A recepthez már csak egy kis Marcel Proust szükségeltetik, és akkor nagyjából már megvan, miféle művek kerülnek ki Ishiguro keze alól.” – nyilatkozta a Svéd Akadémia titkára, Sara Danius.

Kazuo Ishiguro 1954. november 8-án született Nagaszakiban. Öt éves volt, amikor a családjával az Egyesült Királyságba költöztek. Ishiguro angolt és filozófiát tanult Kentben, majd kreatív írást hallgatott a Kelet-angliai egyetemen. 

Első regénye, A dombok halvány képe 1982-ben jelent meg. Az alig kétszáz oldalas történet középpontjában a Nagy-Britanniában vidéki otthonában egyedül élő japán nő, Ecuko áll, aki férje halála és nagyobbik lánya öngyilkossága után emlékezik vissza közös életükre, s mindeközben visszajutunk a világháborús vereség megrázkódtatásából éppen csak kilépő Japánba.

Az 1986-ban megjelenő Lebegő világ művésze (Whitbread-díjat kapott) Japán világháborús veresége után játszódik, főszereplője Ono, a festőművész. A naplószerű vallomás fő témája a magány, az elmúlás, bűnhődés a múltban elkövetett vétkekért. A kor leírásából, az emlékezet kockáiból összeálló képek egy művészi és emberi pálya állomásait, egy tünékeny világot mutatnak be.

A világsikert a Napok romjai (1989) (A főkomornyik szabadsága címmel is megjelent) című regénye hozta meg számára, amiért 1989-ben Man Booker-díjat kapott. 

Mr. Stevens, egy angol nemesi ház, a Darlington Hall főkomornyikja szabadságot kap új amerikai gazdájától, aki ezt az alkalmat arra használja, hogy elautózzon Dél-Angliába, s találkozzon a volt házvezetőnőjével, és megkérje, térjen vissza a birtokra. Ishiguro a könyv első pillanatától azt sugallja, hogy Stevens számára több lehetett Miss Kenton, mint egy házvezetőnő… A regényből készült nagysikerű filmet 1993-ban mutatták be James Ivory rendezésében, Emma Thompson és Anthony Hopkins főszereplésével.

A 2000-ben megjelent Árva korunkban című művében egy ünnepelt magándetektív nyomoz szülei eltűnésének ügyében az 1930-as évek második felében.
Ezt követte a Time magazin által az évtized legjobb angol nyelvű regényének kikiáltott Ne engedj el… 2005-ben. A műfaját tekintve disztópiának mondható mű egy bentlakásos intézet elzárt világában játszódó szerelmi háromszög története. A regény főhőse, Kathy H. idézi fel kapcsolatát két iskolatársával, Tommyval és Ruth-szal. S e különös iskola tanulói életének titkaira csak lassan derül fény…

„Akkor meg miért hallgattunk? Azt hiszem, azért, mert már akkor, kilenc-tízévesen is eleget tudtunk ahhoz, hogy ne akarjunk erre a területre merészkedni. Ma már nehéz felidézni, pontosan mennyit tudtunk. Azzal kétségtelenül tisztában voltunk, bár nem sokat töprengtünk rajta, hogy mások vagyunk, mint a tanáraink, és mások, mint a normális emberek odakint; talán még azzal is, hogy egyszer a távoli jövőben donorok leszünk. De valójában nem fogtuk fel, hogy ez mit jelent. „ 

A regényből Mark Romanek rendezett filmet, Keira Knightley-val a főszerepben.


Legutolsó műve, Az eltemetett óriás (2015) fő helyszíne a kora középkori Britannia, a regény kezdetén egy idős pár kel útra, hogy megkeresse évek óta nem látott fiát. A történelmi fantasy világát idéző történetben az író újra az emlékezés és az identitás összefüggéseinek kérdését járja körbe.

"Ishiguro harmincöt év alatt mindössze hét regényt és egy elbeszéléskötetet jelentetett meg. Nem bőbeszédű író tehát. Amikor azonban megszólal, a végeredmény majdnem mindig emlékezetes. Következetes kísérletező, aki minden regényében az emlékezet bizonytalanságát és a múlt kísértetszerű jelenlétét vizsgálja, de mindig megjósolhatatlan formában. Ezen remélhetőleg a Nobel-díj sem fog változtatni."

Bényei Tamás: Az emlékezés homálya - Kazuo Ishiguro regényei. In: Élet és irodalom. 2017. október 13.

Margó-díj, 2017

Szöllősi Mátyás kapta az idei Margó-díjat: a legjobb első prózakötetért járó elismerést a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár záróestjén vehette át a szerző Váltóáram című könyvéért, amely az Európa Könyvkiadónál jelent meg. Szöllősi Mátyás költőként indult, írt már drámát, volt szerkesztő és fotóriporter, illetve nevéhez köthető a város jellegzetes arcait felvillantó Budapest Katalógus. 

részlet a Váltóáram című novelláskötetből

interjú a szerzővel

kritikák a Váltóáramról

Déry-díj, 2017

2017. október 13-án adták át a Déry Tibor-díjat. Az idén Lábass Endre képzőművész, író és Vida Gábor író, fordító érdemelték ki az elismerést.

                                                           

                                                                                           

A Déry Tibor-díj az első olyan irodalmi elismerés, amelyet magánvagyonból alapítottak, és 1984 óta évenként ítélik oda a magyar irodalom kiemelkedő alkotóinak. A Déry Tibor Alapítvány az író özvegyének végakaratából jött létre, aki vagyonát a magyar államra hagyta azzal a feltétellel, hogy annak értékesítése után a befolyt összeg kamataiból kimagasló irodalmi tevékenységű művészeket díjazzanak.

Polcz Alaine

"Barátaim a bölények. Csapásaik a pusztán nyílegyenesek, 

mint a kifeszített kötél, száz meg száz egymás mellett. 

Hóviharban, ha az ügy reménytelen, 

nem trappolnak tovább ész nélkül, összeesésig. 

Megállnak, s megvárják, míg ellepi őket a hó."

(Mészöly Miklós)

Polcz Alaine 1922. október 7-én született Kolozsvárott. 1949-ben végzett az ELTE pszichológia szakán, pályája kezdetén felnőtt elmebetegekkel folytatott művészetterápiát, majd gyermek ideggondozóban játékdiagnosztikával gyógyított. 1970-től a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán pszichológusként súlyos beteg, haldokló gyermekekkel és hozzátartozóikkal foglalkozott. 1991-ben létrehozta a Magyar Hospice Alapítványt.

Szélesebb körben 1991-ben ismerhette meg az olvasóközönség, amikor az Asszony a fronton című önéletrajzi regénye megjelent. Polcz Alaine 1944-ben Kolozsvárról Csákvárra menekül, ahol három hónapig áll a front, s a szovjet katonák válogatás nélkül erőszakolják meg a nőket. „ A könyv fő témája, az erőszaktétel, nincs a könyv centrumában, hanem mintegy mellékesen, újra meg újra megtörténik, a kizökkent idő s az immár soha vissza nem zökkenő idő természete szerint”- írja Radnóti Sándor. Az átélt borzalmak őszinte, tárgyilagos feltárása megújította a gender irodalmat, a művet azóta 10 nyelvre fordították le.




Polcz Alaine a regény sikere után sem tartotta magát írónak, „a gyászolók, betegek, haldoklók segítése az életem valós része, az írás csak ráadás,” írta az 1995-ben megjelent Macskaregény-ben. A műben történetek, emberi sorsok kerekednek a macskák köré, itt mutatkozik meg először az az anekdotizáló elbeszélésmód, ami későbbi munkáit is jellemezte. Az őszinte, hiteles hang folytatódik az 1996-ban megjelent Éjjeli lámpa című könyvében, amelyben tűnődéseit, töprengéseit osztja meg a közönséggel az olvasásról, a szerelemről, a barátokról, a Városmajor utcai házról.

Több művének középpontjában Erdély áll, gyermekkorának meghatározó színtere.

Az életed, Bíró Berta (2000) helyszíne Kide, a beszélgetőtárs a gyermekkori barátnő. Két idős asszony életút-elemzése tárul elénk, s közben nemcsak a személyes múlt idéződik fel, hanem országok történelme is, s a riportregény így válik dokumentumregénnyé. Ugyanebben az évben jelenik meg a Leányregény (2000). A hetvenes években játszódó történet helyszíne a román tengerpart egy szállodája. Izabella, a csíki pincérlány és Terike, az idegenvezető vallanak életük bonyodalmairól, szerelmek és indulatok elevenednek meg, mindeközben pontos, szinte szociografikus megfigyeléseket olvashatunk a hetvenes évek romániai viszonyairól.



1977 karácsonyára férjének, Mészöly Miklósnak ajándékozott egy kéziratot, melyben élete meghatározó eseményeit meséli el, ennek alapján született meg Mészöly Pontos történetek útközben című regénye. Egy történet azonban megíratlan maradt. Férje hagyatékában talált rá a kéziratra, s a közeli barát, író Márton László biztatására nekifog a szöveg megformálásának, így született meg a Karácsonyi utazás. Halál és cserepek (2002) című kisregény. Alaine karácsony előtt kapja a hírt, hogy Vízaknán meghalt Miklós nevű nagybátyja, testvérével és édesanyjával a csikorgó hidegben indul neki a nagy útnak.  Az alaptörténet egyszerű, de az apró részletek ábrázolása, a pontos, női megfigyelések sajátos hangulatot kölcsönöznek a regénynek. A Két utazás Erdélyben: Útijegyzetek, 1989 (2010) című esszékötetben is Erdélyben járunk, az első utazás helyszíne, Vízakna, a második Kolozsvár és Kide, az emlékezést át- meg átszövi a Ceauşescu-rendszer végnapjainak leírása.

Mészöly Miklós halála után jelenik meg két, ikerkötetnek is nevezhető mű. A Kit siratok? Mit siratok? (2003) a halál témájához tágabb értelmezésben közelít. Mélyinterjúkat olvashatunk az állatok gyászolásáról, a szerelem elvesztéséről, a szakításról, a család szétesésről, a válásról. A Kit szerettem? Mit szerettem? (2004) című munkájában Polcz Alaine saját veszteségeit fogalmazza meg: visszaemlékezik az elhunyt barátokra, pályatársakra, Weöres Sándorra, Nemes Nagy Ágnesra, Vajda Júliára. Ezt követi a nagy szembenézés: az Egész lényeddel (2006) középpontjában a Mészöly Miklós utolsó évei és halála köré szövődő naplójegyzetek állnak, amelyekben együtt szólal meg a tanatológus és a férjét elvesztő feleség.

A pszichológus, a halál témájával foglalkozó szakember könyvei külön fejezetet érdemelnek.

A halál iskolája 1989-ben jelent meg a Gyorsuló idő sorozatban. Témái tabudöngetőek voltak, interjúkat közölt a halálfélelemről és haláltudatról, foglalkozott az eutanáziával, az újraélesztés jogi és emberi kérdéseivel,  körbejárta a halál utáni élmények témakörét, írt a halálos betegség stádiumairól, a méltó halálhoz való jogról, mind olyan kérdés, amit további könyvek követtek.

A Meghalok én is? című kötet (1993) a klinikai tapasztalatokat osztotta meg az olvasóközönséggel, hogyan bánjunk a haldokló gyermekkel, hogyan kommunikáljunk a szülőkkel. A Gyermek a halál kapujában (2001) egy leukémiás kamaszfiú betegségének és halálának pszichológiai esetleírása, a kezelés fázisai, a pszichoterápia segítő ereje, a gyász követése: a 70-es évek heroikus küzdelmeit mutatta be a gyermekklinikán. A Gyászban lenni (2000) a haldoklás és gyász közvetlen gyakorlati tennivalóit veszi sorra, a haldokló testének-lelkének gondozásáról, a halott testhez való viszonyulásról, a halál gondolatának elfogadásáról. Az Együtt az eltávozottal (2005) spirituális, vallási szempontból közelít a halál felé, a misztika és a tudomány határainak feszegetésével, a halál megváltozott kultúrájának vizsgálatával.

S végül álljanak itt a posztumusz kötetek.

Az Ideje az öregségnek a 2002 és 2006 között írt naplójegyzeteket tartalmazza, az írások fókuszában az öregséggel, a hanyatló testtel való szembenézés, a halálra való készülődés áll. A Nem trappolok tovább az utolsó év krónikája: a fizikai fájdalom kiszolgáltatottsága, a megváltó halál várása mögött ott van a sok terv és el nem végzett feladat szorongató érzése. E tervek egyike volt a szerelemről szóló könyv publikálása. 2009-ben Befejezhetetlen címmel jelent meg. Az első rész töredékek füzére, gondolatok, töprengések az égi és földi szerelemről, irodalmi példákkal, idézetekkel szemléltetve. A második rész a könyv szerkesztőjével, Ablonczy Annával való levélváltásokat tartalmazza, ebben Alaine őszintén, kitárulkozva vall az elhagyott nő szerepéről, a megbocsátásról, és a szerelem utáni örök vágyakozásról.

Halálának évében, 2007-ben jelent meg két interjúkötet. Az utolsó mérföld Bitó László íróval, az élettan professzorával való beszélgetéseit adja közre. Polcz Alaine, a magyarországi Hospice mozgalom elindítója szerint, a halál idejét sem siettetni, sem késleltetni nem szabad, a beteget segíteni kell a halálhoz vezető úton, csak palliatív kezelést (fájdalomcsillapítást) alkalmazva, de minden olyan beavatkozást elutasítva, amely meghosszabbítaná az életét. Bitó László a jó halál, az eutelia elvét vallja, a betegnek joga van kérni, hogy aktívan segítsék át a halálba, ha már nem tudja, vagy nem akarja vállalni a haldoklás fizikai és mentális megpróbáltatásit. Eszmecseréik a filozófiai kérdéseken túl  (mikor kezdődik az utolsó mérföld)  morális problémákat vetnek fel: kötelessége-e az orvosnak életben tartani az emberi életre már képtelen testet,  meddig vállaljuk a haláltusát, jogunk van-e az önrendelkezéshez (living will).

Singer Magdolna Partitúra című könyve életvallomás. Az interjúkban Polcz Alaine visszatekint az életútra, feleleveníti az erdélyi gyermekkort, a háborús borzalmakat, beszél a munkájában elért sikerekről és kudarcokról, a sokszori újrakezdésekről, a forradalmi újításokról a haldokló gyermekek gondozásában, a Hospice mozgalom elindításának körülményeiről.

Alaine címmel a Jelenkor Kiadó 85. születésnapjára jelentetett meg egy kötetet, amelyben a pályatársak  írásait olvashatjuk, de ezt már nem érhette meg. „Az igazi fiatalság nem korhoz, hanem lélekhez kötött… a lelki ifjúság kortalanságot jelent”- írja Göncz Árpád a kötet bevezetőjében. Nádas Péter egy régi történetet elevenít fel Kisorosziból, Hollós László Mészöly Miklós hamvainak Triesztben való elszórásáról ír,  Baranyi László (a kötet szerkesztője) az Asszony a fronton -t hasonlítja össze Anonyma: Egy nő Berlinben című könyvével.
A Kalligram Kiadó 2009-ben adta közre Ablonczy Anna: Miért éppen Polcz Alaine? című interjúkötetét, amelyben kortársak, barátok, munkatársak válaszolnak a címben feltett kérdésre. Megszólal a tanítvány, a barátnő, a páciens, könyveinek kiadója, a szekszárdi Mészöly-hagyaték gondozója, a Hospice mozgalom orvosai, a klinikai munkatársak, mindeközben kirajzolódik Polcz Alaine életpályája, karizmatikus egyénisége, s megmutatkoznak azok a személyiségjegyek, amelyek gyerekkorától kezdve mozgatták az élet minden területén.

E gazdag életmű felvázolása után - pedig még nem említettük egyedülálló szakácskönyveit (Főzzünk örömmel, Életszakácskönyv) és olyan nagysikerű szakmai munkáit, mint a Rend és rendetlenség, Világjáték, vagy a közelmúltban megjelent Álomnapló-t - nekünk is fel kell tennünk a kérdést, mi Polcz Alaine népszerűségének a titka?

Szépirodalmi műveiben a személyes szféra történeteit meséli el, az élőbeszéd erejével ható spontán nyelvet használ, mindezt egy őszinte, a dolgokra való rácsodálkozó attitűd mozgatja, széles körű élettevékenységével, nyitottságával pedig emberi mintát és inspirációt adott mindannyiunk számára.

A hónap verse: Szabó Magda: Madár

Azt kérdezed, hogy ki vagyok,
micsoda kis lélek vagyok,
ki ablakodon kopogok,
és mint a gránát, tüzelek,
és lengek-ingok-libegek,
és hámba fogom a szelet,
és hintálom a levelet,
összekuszálom a leget,
s azt a suttogó szövetet,
amit a hajnal tereget,
min villogás az erezet?

Vagyok az élő suhanás,
vagyok az élő zuhanás,
lengés vagyok, kerengés,
zengés meg visszamerengés
arra, amiről azt hazudod,
azt hazudod, hogy elfeledted,
ám én megszólalok feletted,

ám én átsuhanok feletted,

megvillantom szárnyaimat,
a selyem kardokat,
melyek átmetszik az eget
és hazugságodat,
és akkor már tudod,
akkor rögtön tudod,
hogy az angyal vagyok,
aki gyerekkorodban
úgy magadra hagyott.

100 éve született Szabó Magda

„A patetikus hangnemet és a keserű kiábrándulás élményét az alkotásban felszabaduló elemi erejű derű felülírja: a játék szabadságának, a történelem dekonstrukciójának és a keserű történet megszüntetésének öröme.” Annak a hagyománynak a folytatója, amelyik az írólétet morális meghatározottságúnak tekinti: az általa megfigyelt, észlelt jelenségek erkölcsi kihívást jelentenek számára, felháborodását formálja történetekké. Még titokban írott regényeiben (Freskó, Az őz) a morális indulat válik esztétikai eredménnyé. Az értékkeresés átalakul a személyiség és a történelem folyamatos szembesítésévé (Ókút, Régimódi történet), majd belső önvizsgálattá (Az ajtó), illetőleg leszámolássá a kiszolgáltatottá tevő történelemmel (A pillanat). Végül a Für Elise ennek a hagyomány méltóságát szétverő huszadik századnak állított keserű, önmagát is kigúnyoló emlékművet. Arany János Vojtina ars poétikáját követte általuk: „Költő hazudj, de rajt’ ne fogjanak”

(Kabdebó Lóránt)

- életrajz, digitalizált művek, szakirodalom és bibliográfia a Digitális Irodalmi Akadémián

- Szabó Magda művei idegen nyelven a HUNLIT adatbázisban

„Szabó Magda jó emlékező, sőt, nagy, de hiányzik belőle mindenféle programosság, illetve nem hiányzik, nincs benne. Nyelve: természetesen pontos. Pontosan azt értem, hogy bonyolult helyzeteket, tárgyakat, ügyeket elképzelhetően ír le, természetesen meg azt, hogy nem figyelek föl arra, hogy ezt tudja. Könnyen mesél, de nem fecsegősen, nem akarnok, és nem is könnyelmű. Ismeri a nyelv birtoklásának nehézségeit, a buktatóit, nem naiv, de nehézség nélkül birtokolja a nyelvet (a birtoklás módjáról beszélek, nem a befektetett munkáról; munkás nő). Vele kapcsolatban le lehet írni, ami amúgy gyanús dicséret: jó tollú. (Ápoltan ír, akartam írni, arra célozva, hogy ápolja a nyelvet, de ez így meglehetősen kórházasosan hangzanék.) Szórakoztatóan tud írni, jó ritmusban, váltani hogyan, mikor: tudja nagyon. Valahová, ide beszúrni: szókincs. Sok szót ismer. Talán így: Szabó Magda közel van a nyelvhez, a magyar nyelv nagy használója. „

Esterházy Péter: Az Ókútról In: Élet és Irodalom, 1997. máj. 30.

- Szabó Magda művei a filmvásznon és a színpadon

Az ajtó. magyar-német filmdráma. 2012. 
rendezte: Szabó István

Szabó Magda 100

- Annyi titkom maradt... A Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítása

- Az Abigél című filmsorozat jelmezei, díszletei az MTVA Rádió- és Televíziótörténeti Kiállítóhelyén

- Szabó Magda Emlékház nyílt a debreceni Dóczy Gimnáziumban

- MagdaFeszt a debreceni Csokonai Színházban

Szabó Magda interjú (1992. )

"Szabó Magda könyvei nem engednek nyugtot nekünk, s teszik ezt valahogy ugyanígy. Elindítanak, de nem akaratunk jön mozgásba, s amin máris rejtelemben fogva csüggünk, az maga a saját kis személyünket feledő képzeletvilág, az Egyetlen Valóság: a költészeté. Regényei metszett prózadarabok, rendszerek. Még is, ami átizzítja őket, élő lényegüket: a poézis. A meg nem alkuvó igazságú, a szépséget mindig könnyed ráadásként adó, az egyszerűtől sosem tágító költészet maradt meg Szabó Magdának (…).

Tandori Dezső. Megmaradt poétának. Ceruzasorok Szabó Magdáról. (Új Tükör. 1987. okt. 4.)

bibliográfia

Bakó Endre: Szabó Magda sírba vitt titkai avagy Kompenzációk és elhallgatások az életműben
In: Bakó Endre: Ágak és hajtások: tanulmányok, verselemzések. Miskolc:
Felsőmagyarország K., 2014.

Csik Veronika: "Tükör által homályosan":
az önéletírás referencialitása Szabó Magda műveiben
In: Pannon tükör 2017.1. sz.

Erdődy Edit: Realista hagyomány és belső monológ Szabó Magda műveiben
[in: Salve scriptor! Tanulmányok, esszék Szabó Magdáról. Griffes Grafikai Stúdió, 2002.]

Háy János: Emberi szükségszerűen emberi. Szabó Magdáról
In: Háy János: Egymáshoz tartozók. Budapest: Palatinus, 2009.

Károlyi Csaba: „Letesszük Isten térdére a kéziratot” Interjú Szabó Magdával.
In: Károlyi Csaba: Mindig más történik: 25 irodalmi beszélgetés. Pozsony: Kalligram: 2015.

Károlyi Csaba: Régi módi : Szabó Magda: Für Elise
In: Károlyi Csaba: Nincs harmadik híd : kritikák.
Budapest : Pesti Kalligram, Pozsony : Kalligram, 2014.

Kiss Noémi: Görbe tükör - csábító önéletrajz : kortárs "női" elbeszélők:
Szabó Magda, Polcz Alaine, Lángh Júlia és Hillary Clinton
In: Irodalomtörténet. 2004. 4. sz.

Kiss Noémi: „Nem tudom, mit kezdjek magammal”. 100 éve született Szabó Magda
Élet és irodalom. 2017. október 6.

"Kitalálja az életet" Szabó Magda emlékezése Bécs, 2000. október 24. és 27. között.
 Kabdebó Lóránt interjúja a soha el nem készült Für Elise második kötetének bécsi helyszíneiről. In: Forrás. 2012. 2. sz. 

Máté Orsolya: A test és a nem problematizálása Szabó Magda A pillanat című regényében
In: Test-konceptusok és test-reprezentációk az irodalomban és a kultúrában
/szerk. Boros Oszkár [et al.]. - Budapest: Gondolat, 2014.

Mészáros Márton: Szabó Magda: Az ajtó
In: Mészáros Márton: Mai magyar irodalmi olvasókönyv:
bevezetés a kortárs magyar irodalom olvasásába. Budapest: Hatágú Síp Alapítvány, 2010.

A nagyasszony, avagy a titokzatos kitárulkozó: Szabó Magda 

Szederkényi Olga interjúja Kiss Noémi íróval és Kabdebó Lóránt irodalomtörténésszel.
In: Hévíz. 2015. 2. sz.

Salve, scriptor! : tanulmányok, esszék Szabó Magdáról. szerk. Aczél Judit. Debrecen : Griffes Graf. Stúdió, 2002.

Sinka Annamária: Valóban régimódi a Régimódi?: archi-, inter- és intratextuális viszonyok Szabó Magda Régimódi történetében.

In: Tiszatáj.2013.5.sz.), A Tiszatáj diákmelléklete.

Szabó T. Anna: "Tanú vagy, nem mehetsz el": Szabó Magda emlékére
In: Holmi 2007. 12. sz.

Szabó Magda: (szerk. Vincze Ferenc), vál. Tasi Géza)
Budapest : Napkút K. : PIM, 2010. CD-melléklettel.
(Hang-kép-írás. Petőfi Irodalmi Múzeum, 4.)

Szabó Magda Törzsasztal. a kerekasztal-beszélgetés résztvevői:
Juhász Anna, Kiss Noémi, Térey János, Szirák Péter
In: Alföld. 2017. 9. sz.

Csáth Géza-díj, 2017

A Csáth Géza-díj a Fiatal Írók Szövetsége 2016-ben alapított irodalmi díja, melynek kuratóriumát a FISZ-tábor nulladik napjának mindenkori résztvevői alkotják. A kizárólag adományokból alapított Csáth Géza-díj mellé egy hasított sertést, illetve névre szóló hentesbárdot kap a díjazott. A Csáth Géza-díjat 2016-ban, a díj alapításának évében Kabai Lóránt költő, szerkesztőnek ítélte oda a kuratórium. A díjat a budapesti Neurológiai Klinikánál, Csáth Géza agyvelejének nyughelyén adták át. 

A 2017. szeptember 11-én másodízben átadott díjat Orcsik Roland költő, szerkesztő és irodalomszervező kapta. Orcsik Roland 1975-ben született Óbecsén, költőként négy kötete jelent meg: Rozsdamaró (2002), Holdnak, arccal, (2007), Mahler letöltve, (2011), Harmadolás, (2015). Regényíróként 2016-ban debütált, Fantomkommandó című regényével. Jelenleg Szegeden él, 2011-től a Tiszatáj szerkesztője. A díjazottat Kollár Árpád laudálta.

Barna Miklós kisfilmje a díjátadóról és az azt követő felolvasásról és koncertről

a Hajnóczy-műhely

  „Titkon, úgy remélte, ő nem hal meg alkoholmérgezésben, nem őrül meg, és nem lesz öngyilkos, talán ő az, aki a sors által kiszemeltetett, akinek az a küldetése, hogy éljen és írjon, és kizárólagos tulajdona: rémképei, látomásai előtt tanú legyen, hogy bűnös, kissé kopár, száraz hangon – megtartva tárgyától a három lépés távolságot – elbeszélje, leírja őket munkáiban. 
  Cigarettára gyújtott, és csak félig itta ki borral telt poharát. Most nem remegett a keze, bár verítékezni verítékezett, s szíve aritmiásan ütött. Kezében tollal spirálfüzete fölé hajolt.”

(Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából - részlet)

Az irodalomtörténet – egyik – szépsége, hogy több-kevesebb ideig árnyékban maradt életművek egyszer csak reflektorfénybe kerülnek s egyúttal új oldalukról mutatkoznak. Ez történik mostanában Hajnóczy Péter munkásságával is, akit egykor főképp kisregénye, A halál kilovagolt Perzsiából kapcsán ünnepelt az irodalmi közvélemény, ám 1981-es halála után egészen az ezredfordulóig kevesek titkos favoritja maradt, inkább az író legendája élt tovább, mintsem az írásé.

A Hajnóczy-életmű pedig „élő, mozgékony organizmus”, „energikus, drámai szövegvilág”, ahogy kutatója, Cserjés Katalin jellemzi, elképesztő frissességgel szólítja meg a ma olvasóját és szakemberét. Néhány éve a szegedi egyetem bölcsészkarán Hajnóczy-műhely alakult, munkájuk látványosan megpezsdítette az érdeklődést. A Műhely és a Lectum Kiadó gondozásában a Hajnóczy-tanulmányok négy kötete is megjelent: 2006-ban Hoválettem, 2008-ban Da capo al fine címmel; 2009-ben már nagysikerű országos konferencia anyagait gyűjthették egybe (Tudom. De: tudom-e?); az idei, negyedik kötet újabb, hallatlanul izgalmas tanácskozásnak az eredménye (Énekelt és táncolt, mint egy szatír), ugyanis az időközben Szegedre került írói hagyaték feldolgozásának, az előkerült „kincsek” számbavételének első szemléjére is sor került. Az említett munkák mellett a Műhely vezetője, Cserjés Katalin közreadta egy Hajnóczy-prózakalauz első kötetét (A lebegő orgonagyökér, 2009).

2013-ban több évtizedes adósságát törlesztette a magyar könyvkiadás: Jelentések a süllyesztőből címmel végre az anyaggyűjtés és az utóélet dokumentumaival, a bírósági botrány irataival, a hagyatékban maradt szépirodalmi reflexiókkal együtt jelent meg önálló kötetben Hajnóczy 1975-ös szociográfiája, Az elkülönítő, amely az elmeszociális otthonokban uralkodó állapotokat tárta föl. Az író egykor maga állította össze anyagát, ám ezt a kibővített „változatot” sem életében, sem később nem adták közre. A kötetet gondozó Nagy Tamás munkája nyomán világosan kirajzolódik, hogy Az elkülönítő mennyire központi témája, alapmotívuma lett az életmű egészének. 

2015-ben újabb konferenciát rendezett Szegeden a Hajnóczy-műhely, s a hagyaték feldolgozását folytatva gazdagon illusztrált(!) kötetet adott közre 2016-ban, Hajnóczy a könyvtárban címmel.

Hoválettem: a párbeszéd helyzetébe kerülni... (Hajnóczy-tanulmányok I.)
Szeged: Lectum, 2006.

Da capo al fine:  folytatódó párbeszédben: (Hajnóczy-tanulmányok II.)
Szeged: Lectum, 2008.

Cserjés Katalin: "A lebegő orgonagyökér" : Egy Hajnóczy-prózakalauz első fejezetei
Budapest: Cserjés, 2009.

Tudom - De: Tudom-e? : a párbeszéd kiterjesztése - az újraolvasás lehetőségei (Hajnóczy-tanulmányok III.) Szeged: Lectum, 2009.

Énekelt és táncolt, mint egy szatír: nem szűnő párbeszédben
(Hajnóczy-tanulmányok IV.) Szeged: Lectum, 2012.

Hajnóczy Péter: Jelentések a süllyesztőből : Az elkülönítő és más írások /  ; (szerk, az előszót és a jegyzeteket írta Nagy Tamás). - Budapest : Magvető, 2013.

Hajnóczy  a könyvtárban: (szerk. Cserjés Katalin, Hoványi Márton, Nagy Tamás)
Hódmezővásárhely–Szegedi Kép‑Szöveg Testvérület, 2016. (Hajnóczy-tanulmányok V.)

Ünnepi Könyvhét, 2017

2017. június 8. és 12. között zajlanak a 88. Ünnepi Könyvhét és a 16. Gyermekkönyvnapok eseményei. A Könyvhéttel párhuzamosan rendezik meg a Margó Irodalmi Fesztivált, ahol nemcsak a 2017-es terméssel, hanem a Libri és az Aegon Irodalmi Díj kapcsán a tavalyi év legsikeresebb íróival is találkozhat a közönség.

A Könyvheti listát lapozgatva most sem hiányzik az évtizedek óta megszokott Körkép és Szép versek. A lírai termésből kiemelkedik a tavaly tárcanovellákkal jelentkezett Kántor Péter Valahol itt című verseskötetével, illetve Szilágyi Ákos Posztpetőfi Sándor-darabjaival, az ún. barguzini versekkel, Bábuk ura címmel. A Tilos az Á kiadó gondozásában megjelent Szívlapát hiánypótló munka, kamaszokkal szeretné megkedveltetni a kortárs magyar verseket: 85 köztünk élő költő 150 versét gyűjtötte egybe a szerkesztő, Péczely Dóra. Arató Lászlónak, a Magyartanárok Egyesülete elnökének régóta szívügye ez, ahogy Kukorelly Endrének is (Kortárs magyar irodalom a közoktatásban fb oldal!).

A nagysikerű Fortepan verseskötet után újra regényt írt Rakovszky Zsuzsa. A Célia napjaink Budapestjén játszódik, s a történetet elbeszélő hang egy férfié. Tóth Krisztina az idén rövid prózával jelentkezik. A Párducpompa ötven novellája mindennapjaink történéseinek groteszk visszatükröződése. A költőként és slammerként ismert  Kemény Zsófi Rabok tovább című regényével debütál, a költő Szijj Ferencnek pedig első nagy prózai kötetét vehetjük kézbe, Növényolimpia címmel.  Tompa Andrea Fejtől s lábtól című regénye az utóbbi évek legfontosabb prózai munkája volt. A most megjelenő Omerta az ötvenes évek Kolozsvárján játszódik, négy ember: egy széki asszony, egy kolozsvári leány, valamint egy szerzetesnő és egy rózsanemesítő férfi sorsa elevenedik meg a könyvben. 

Kortárs irodalmunk két kiemelkedő szerzője is szerepel a könyvheti termésben. A 2016-os Könyvhét megnyitása a magyar irodalom legmeghatóbb pillanatai közé tartozik: ekkor búcsúzott el az olvasóktól a tavaly elhunyt Esterházy Péter. Születésnapját, április 14-ét a MKKE a magyar próza napjává szeretné nyilvánítani. Az idén bővített kiadásban jelent meg Marianna D. Birnbaum Esterházy-kalauza, a huszonhat éve kiadott beszélgető kötet újabb dokumentumokkal bővült, ahogy Nádas Péter Párhuzamos olvasókönyvének második kiadása is. Az idén a Világló részletek című memoárjával jelentkező szerzővel a Margó fesztiválon személyesen is találkozhatnak az olvasók. S a kortárs irodalom ünnepén ne feledkezzünk meg az idén 200. születésnapját ünneplő Arany Jánosról sem, a bicentenáriumra megjelenő művek közül kiemelkedik Szörényi László Arany János évében című munkája.

S ha körbejártuk a Vörösmarty teret, végignéztük a könyvkínálatot, s netán még kedvenc írónkat is sikerült elcsípni egy dedikálás erejéig, ne feledkezzünk meg a nyári időszak egyik legfontosabb teendőjéről, a környezetünkben élő madarak itatásáról, az alábbi felvétel mutatja, néha még egy virágcserép alátét is megteszi.

 (forrás MME)

Karl Ove Knausgard: Halál: Harcom 1.

Karl Ove Knausgard hatkötetes regényfolyamának első kötetét Halál: Harcom 1. címmel 2016 tavaszán vehettük kézbe a Magvető Kiadó gondozásában, Petrikovics Edit fordításában. A 2009 és 2011 között megjelent, 6 kötetből álló, 3500 oldalas mű az 5 milliós lakosú Norvégiában 450.000 példányban kelt el, s eddig 22 nyelvre fordították le.

Knausgard 1968-ban született Norvégiában, jelenleg Svédországban él, a bergeni egyetemen tanult irodalmat és művészettörténetet, tanára volt Jon Fosse, az egyik legjelentősebb kortárs norvég író (Trilógia, Melankólia). A regény címe provokatív, Hitler Mein Kampfjára emlékeztet (norvégul Min Kamp). Míg a norvég kiadás csak a főcímet követte, a köteteket számokkal megjelölve, addig a német vagy az angol fordítások önálló címeket adtak a köteteknek. (Halál, Szerelem, Játék, Élet, Álmok).

A norvég Proustnak is titulált író regényfolyama az ún. autofikció műfajába sorolható, az első kötet középpontjában az író kamaszkora és apjának halála áll. A regény főszereplője Knausgard saját személyes szférájának a történéseit rekonstruálja, (olyannyira, hogy mindenkit a saját nevén szerepeltet, emiatt több magánjogi pert is kilátásba helyeztek ellene), ami spontán erővel hat az olvasóra, a szövegen belül alkalmazott önreflexív narrációval pedig olyan belső dinamikát sikerül teremtenie, hogy a személyes hatáson túl az emberi létezés metafizikai kérdései is megfogalmazódnak. Az olvasó a knausgardi örvénybe kerül, ahonnan nem is akar szabadulni. A regény szerkezetileg két részre osztható (a szerző mind a két esetben a jelen történéseiből indul el): míg az első részben a kamaszkor belső viharait írja le, a másodikban az apa halálát követő takarítási jelenetek hosszú sorának monotonitása a katarzis felszabadító erejével hat, s így válik a naplószerű önvallomás izzó irodalmi szöveggé. 

"Ha van valami, amit megtanultam az életről, az az, hogy el kell viselni, soha meg nem kérdőjelezve, a közben keletkező vágyat pedig az írásban felégetni. Hogy honnan ez az elképzelés, arról sejtelmem sincs, és amikor feketén-fehéren magam előtt látom, szinte perverznek hat: hogy kerülhet a kötelesség a boldogság elé? A boldogság kérdése elcsépelt, a következő kérdés viszont, amely az értelmét firtatja, nem az. Amikor egy gyönyörű képet látok, könnyek szöknek a szemembe, a gyermekeim láttán viszont nem. Ez nem azt jelenti, hogy ne szeretném őket, mert nagyon is, teljes szívemből, egyszerűen annyit tesz, hogy mindaz, amit jelentenek, nem tud kitölteni egy életet. Legalábbis az enyémet nem. Hamarosan negyvenéves leszek, és alig töltöttem be a negyvenet, máris ötven. És ha ötven leszek, akkor már hamarosan hatvan. Utána pedig hetven. Így lesz."

(részlet Karl Ove Knausgard: Halál: Harcom 1. (Budapest, Magvető, 2016.)  című regényéből)

Balajthy Ágnes: Korszerűtlen elmélkedések. In: Műút. 2016058

Sipos Balázs: „A férfiként létezés szégyene” In: Magyar Narancs. 2016/43. 

A hónap verse: Háy János: Vihart akar

Vihart akartam,

az égből könnyeket.

Menekülni, vagy

csak látni menekülteket.

Pontosan meghatározni

a helyemet, ott vagyok,

ahol épp vagyok, vagy

ott, ahol lennem kéne,

vagy ott, ahol majd

később leszek, vagy ott sem.

Pontosan meghatározni,

ahol épp a helyem, ahol

épp nem vagyok,

nem voltam vagy

nem leszek.

Háy János: Az öregtó felé. Budapest: Európa, 2017.

Akkor van veszve, ha már nem is fáj. Mészáros Gábor beszélgetése Háy Jánossal a Literán.

Han Kang: Növényevő

"Milyen dimenzióba távozhatott a húsától vedlő kígyóként megszabaduló Jonghje lelke? Inhjének eszébe jut a fejen álló testvére képe. Összekeverte volna a kórház betonpadlóját az erdő puha földjével? Jonghje teste erős fatörzzsé változott, kezéből fehér gyökerek nőttek, és a sötét földbe markoltak? Az ég felé nyújtotta lábát, míg karja a föld magjáig hatolt? Háta feszesen egyenes, hogy megtámassza a kétirányú növekedést? Ahogy a nap sugarai fürdetik Jonghje testét, ő sejtjeibe szívja a földben található vizet, hogy az ágyékából virág nőhessen? Vajon akkor ébredt mindez a lelkébe, amikor fejjel lefelé állt, és felkínálta teste minden pórusát?"

(részlet, Han Kang: Növényevő, Budapest: Jelenkor, 2017.)

"De a regény helyszíne a világ bármelyik mostani nagyvárosa lehetne, szereplői esendő viszonyaikkal, kísértéseikkel, szenvedésükkel bárhonnan jöhetnének. Alapproblémája – nőként másmilyennek lenni a többségi világban úgy, hogy ez az eltérés nem sért tabut és egyáltalán nem ütközik a többség morális vagy törvényi normáival, a többség mégis megtorolja a választást – ugyancsak egyetemes és közérthető, mint ahogyan a főhős megőrülésének fokozatai is felfoghatók a világ minden olyan pontján, ahol a Növényevőhöz hasonló könyveket kézbe vesznek."

Csuhai István: Az a kékeslila folt. In: ÉS, 2017. május 19.

A növényevő kieszi magát a társadalomból. Könyvesblog. 2017. február 26.

Helyes Katalin: Növényként lélegezni. Revizor. 2017. 04.23.

Libri irodalmi díj, 2017

Jászberényi Sándor kapta az idei Libri irodalmi díjat 2016-ban megjelent, A lélek legszebb éjszakája című kötetéért. A közönségdíjat az olvasók szavazatai alapján Kepes András esszéregénye, a Világkép érdemelte ki.

Jászberényi Sándor: "Érzéketlen társadalomban élünk" In: HVG, 2017. május 16.

A Közel-Keleten az élet még jelent valamit  In: Könyvesblog, 2017. május 4.

"Kairóban, a lucskos, negyvennyolc fokos nyárban, egy kertvárosban találtam meg először a kurvákat. A kertvárost Ma'adinak hívják. Eredetileg persze nem a kurvákat kerestem, hanem a gödör alját, az erkölcsi nullpontot. A kurvák csak jelölték, hogy megérkeztem  a célterületre. Mire hozzájuk értem, már túl voltam a Halottak városának viadalain, ahol sok pénzt vesztettem, és kiabáltam piszkos fogadókkal, túl a khatlevélen és az ópiumon, túl az alváson, mert száz óra ébrenlét után az embernek már egy kicsit sem hiányzik az alvás, maximum az idegrendszere jelzi, hogy hamarosan meghal. Sok mindenen túlvoltam. Kivéve a házasságomat." (részlet)
Jászberényi Sándor: Dögevő. In: J. S. A lélek legszebb éjszakája. Budapest: Pesti Kalligram, 2016. 

- visszhang

Harasztos Ágnes: Az emberiség legsötétebb éjszakája. In: Jelenkor. 2017. május

"A novelláknak erős sodrásuk van, olvastatják magukat, alig bírja letenni az ember a könyvet. Persze, kényelmetlenül érzi magát közben, hiszen pirinyóra összezsugorodik a saját kis világa, és olyan konfliktusokkal szembesül, melyekre nincs megoldás. Mint ahogyan nincsenek kész válaszok morális kérdésekre sem, valamint Marosh saját, külön bejáratú problémáira sem. Reménytelenül megfejthetetlen, kibogozhatatlan ez a világ, mégis élnek itt emberek, és ez is élet. Ettől támad az emberben valami olyan érzés, ami a katarzishoz hasonlít." (Deczki Sarolta: Történelem testközelből. In: ÉS. 2016. november 25.)

Hazai Attila-díj, 2017

2017. április 29-én adták át a Hazai Attila-díjat. Az elismerést az idén Tóth Kinga költő, író, performer kapta.

A Hazai Attila-díjat 2012 őszén, az író halálának évében alapították, célja, hogy pénzjutalommal járó elismerésben részesítsen egy pályakezdő vagy középgenerációs írót, aki Hazai Attilához hasonlóan szuverén, újító, kísérletező és kockázatvállaló szerző, jelentős művel hívta fel magára a figyelmet, és akire szintén jellemző a társművészetek iránti nyitottság, fogékonyság.

Hógömb

zárja a védőkupak
hógömbben ül
a nyomás miatt
délben fejre állítják
helye szimmetrikus
visszaveri a sugarakat
a padlóról leeső flitterek
nem ragadnak bőrére
nem izzad az alakok
leperegnek róla zselés
ápolóanyag vonja be
tartósít és finomít
a felszínen nyugtatja
szívja a salakanyagot
visszaalakítja a károsból
létrehozza a szükségest
a hordozó az örömön
osztozik vele a vezérlő
legjobbjait örökíti

Orhan Pamuk, a 24. Budapesti Könyvfesztivál díszvendége

"-Boo-zaa - kiáltotta, és tudta, hogy igaz is, meg édes ábránd is, hogy az érzései eljutnak az otthonaikban ülőkhöz. Igaz lehetett az is, hogy ebben a világban el van rejtve egy másik világ, és ha ki tudná engedni az önmagában rejtőző másik személyt, akkor töprengve, mendegélve eljuthatna ebbe a képzeletében lévő világba. Nem akart választani a két világ között. A hivatalos vélemény is helyes, és a személyes is, a szív szándéka is jogos, és a nyelv szándéka is..."

Orhan Pamuk: Furcsaság a fejemben (részlet) 

2006 irodalmi Nobel-díjasa, a török Orhan Pamuk a 24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége. A 2017. április 20-23. között megrendezett fesztiválra jelenik meg magyarul első regénye, a Cevdet Bej és fiai. A díszvendéget Péterfy Gergely író laudálja.


Orhan Pamuk honlapja

"Nem akarok az áldozat szerepében tetszelegni". Interjú Orhan Pamukkal. In: Magyar Narancs. 2015. 07. 30.

A törökség megsértésével vádolták, pedig szerelmes Isztambulba. A Könyvesblog összeállítása

Pamuk-regények /a címek linkek, melyek egy-egy regényrészletre, kritikára vagy recenzióra utalnak/

Isztambul

Az Ártatlanság Múzeuma

Hó

Furcsaság a fejemben

Cevdet Bey és fiai

A piros hajú nő

                       

„A regény olyan, mint egy második élet. Mint az álmok, melyekről a francia költő, Gérard de Nerval beszél; a regény napvilágra hozza életünk színeit és összetettségét, telis-tele van emberekkel, arcokkal és tárgyakkal, melyek ismerősnek tűnnek. A regény olvasásakor – éppúgy, mint az álmokban – néha oly nagy erővel sújt le ránk a szembejövő tárgyak rendkívülisége, hogy egy pillanatra elfelejtjük, hol is vagyunk, és a megtapasztalt képzeletbeli események és emberek körében képzeljük el magunkat. Az ilyen pillanatokban úgy érezzük, hogy az általunk megtapasztalt és megkedvelt fiktív világ valódibb, mint maga a valóság. Az, hogy egy ilyen második élet olykor valóságosabbnak tűnik a számunkra, mint a valóság, egyben azt is jelenti, hogy a regényt a valóság pótlékaként fogjuk fel, de legalábbis összekeverjük a valódi élettel. Persze sohasem kifogásoljuk ezt az illúziót, ezt a naivitást. Ellenkezőleg: mint az álmokban, azt szeretnénk, hogy az olvasott regény folytatódjon, és azt reméljük, hogy a regény, mint második élet, képes lesz fenntartani, és újra és újra felkelteni bennünk a valóság és a valódiság érzését. Mindannak ellenére, amit a fikcióról tudunk, bosszankodunk és zavar lesz úrrá rajtunk, ha a regény képtelen fenntartani a ténylegesen valószerű élet illúzióját.” 

Orhan Pamuk: Mit csinál az elménk, amikor regényeket olvasunk? In: Jelenkor. 2014. 2. szám