A zsoltártól a rózsaszín regényig - a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítása

„mert a leányok neveltetésére. ugy kel vigyázni, valamint a férfiakéra. de még többet mondok, és azt mondom, hogy jol oktatni a leányokat ollyan szükséges, valamint a férfiakot, és az egyike, ollyan hasznos az országnak, valamint a másika. hogy lehet a? nem igazé édes néném, hogy egy jol nevelt, jol oktatot eszes leány, aszszonyá változván, a fiát mind jol tudgya nevelni, oktatni, és tanyitatni. és aztot az ország szolgálattyára alkalmatosá tenni. ergo, hasznára vagyon tehát az országnak., ha leányokot jol nevelik, és oktattattyák.”

Mikes Kelemen: Törökországi levelek. 62. levél. 7bris (szeptember) Rodosto, 1725.

A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) legújabb kiállítása, A zsoltártól a rózsaszín regényig – Fejezetek a magyar női művelődés történetéből a nők művelődési, ezen belül olvasási szokásainak fejlődését mutatja be a 15. sz.-tól a 19. sz. közepéig. Az olvasás szoros kapcsolatban áll a nők egyenjogúságának hosszú évszázadokon tartó kialakulásával, hisz az írott szöveg értelmezése az alapja a tanulásnak, önképzésnek, de nem hagyható figyelmen kívül az önkifejezésben, sőt a szórakozásban sem. Vegyes érzések kísérhették ezt a folyamatot az idők során, a 18. sz.-ban a regény fedelébe még fonalat és tűt illesztettek, hogy a nőket emlékeztessék eredeti rendeltetésükre, ne olvassanak, hanem tartsák rendben a háztartást, olvashatjuk Stefan Bollmann Az olvasó nők veszélyesek című munkájában, ám az elkövetkezendő idők megmutatták, lehet, hogy veszélyesek (Rousseau 1756-ban írt levélregényének,  Az új Heloise-nek akkora sikere volt - gyanítjuk, főleg a nők körében -, hogy 1760 és 1800 között hatvan kiadás látott napvilágot. „Voltak olyan érzékeny lelkek, akik nem merték még egyszer kézbe venni, olyan nagy hatást gyakorolt rájuk, amikor először olvasták”), de a női olvasási attitűdre a könyvkiadás jelentős részét lehetett alapozni a következő évszázadokban.

A PIM kiállítása hat tematikus blokkban tárja a közönség elé azokat a relikviákat (könyveket, festményeket, iparművészeti tárgyakat), amelyeken keresztül végig követhetjük a női művelődés  magyarországi fejlődését.

Ráskay Lea kézírása (OSZK)

Az első korszakot - Védelmező, erős pajzs. A vallásos női műveltség a 15-18.században - az egyházi szövegekhez való erős kötődés határozta meg. A Nyulak szigetén élő (ma Margitsziget), kódexmásoló domonkosrendi klarisszák közül név szerint ismerjük Ráskay Leát, aki a kolostor könyvtárosa is volt egyben. Később a kor világi asszonyai emelkedtek ki a vallásos szövegek fordításán túl saját verseik megjelentetésével: Lorántffy Zsuzsanna, Petrőczy Kata Szidónia, Bethlen Kata.

A bölcs asszony háza. 15. sz.-tól a 19.sz közepéig című, második rész bemutatja a nők helytállását a mindennapi életben. Megjelentek a főzés, gazdálkodás, kertészkedés, betegápolás témakörében írott könyvek. Csömöry Zay Anna a 18. sz. elején egy cseh nyelvű orvosló könyvet fordított magyarra, Balassa Ágnes Szakácskönyvét 1796-ban adták ki, Kazinczy Ferencné grammatikai oktató könyvet írt fiának. A világi nőírók köre is egyre nőtt, (Bethlen Kata Önéletírása, Dukai Takách Judit, Bessenyei Anna versei, 1815, Kölcsey Antónia naplója, 1838.)

A harmadik rész, A szép nemnek hasznára és mulatságára. Nőknek szóló kiadványok, felvilágosodás és kora reformkor kiadványai között az életviteli tanácsok és gyakorlati ismeretek átadásán túl fontos szempont lesz a szórakoztatás, s 1798-ban Kassán megjelenik az első nőknek szánt sorozat: Rózsa-szín gyűjtemény A magyar szépnemnek számára, ezt olyan művek követik, mint Perecsényi Nagy László Búsongó Ámor: egy hajdani édes andalmány a’ Szép-Nem kedvéért (1806), de az első határidőnaplót is kézbe vehetik a hölgyek: Magyar Dámák Kalendáriuma. Új esztendei ajándékul a Szép nem számára (Pozsony, 1814).

Mertz János: Kislány számoló táblával
(részlet a kiállításból)

Az Értelmes fő és szerető szív. Nőnevelés a 16. sz. közepétől a 19. sz. közepéig fő témája a nők oktatása és nevelése, ennek egyik külsőségeiben is szép darabja Diemede Canafa Mátyás feleségének, Aragóniai Beatrixnak 1476-ban írt tanácsadó könyve 1774-ben, és egy sokat ígérő cím 1783-ból: Barátságos oktatás, hogy Kelessék Egy Ifju Aszszony Embernek Magat A Díszes Erköltsökben Méltó képpen formálgatni. Mertz János: Kislány számoló táblával (1780) című festménye méltó darabja e téma képi megjelenítésének.

A polgári erény és a nemzetiség védangyalai. Törekvések a női öntudat és hivatástudat elmélyítésére című részben anekdoták, elbeszélések állítják a nők elé a régi korok kiemelkedő asszonyainak, szentéletű királylányainak (Szent Margit, Zách Klára, Zrínyi Ilona) életét követendő példaként. (Az Auróra 1830-ban közölte Vörösmarty versét Nagy Lajos király lányáról, Hedvigről.) Továbbá megfogalmazzák a legfontosabb elvárásokat a nőkkel szemben: jó háziasszony, jó feleség, jó anya. (Cserei Farkas: A magyar és székely asszonyok törvénye, 1800.)

S a kiállítás utolsó fejezete, Az asszonyok jussai és ékessége. Írások nőkről, a női jogokról és a női művelődésről a kötelességeken túl a női jogokra koncentrál. Az 1790. évi országgyűlés idején megjelenő röpiratok sürgették, hogy a nők az országgyűlésben megfigyelőként vehessenek részt. S az 1840-es években először hallatják hangjukat a női művelődés és egyenjogúság úttörői: Teleki Blanka, Leövey Klára, s 1841-ben megjelenik Fáy András Nőnevelés és nőnevelő intézetek Hazánkban című könyve.

Részlet a kiállításból

A kiállítás a 19. század közepéig követi a nők művelődésének útját, de előttünk van még a századforduló s a 20. század, az emancipáció, a feminizmus, a gender irodalom stb. izgalmas időszaka, s reméljük, hogy a PIM a tárlat folytatásával ajándékozza meg a közönséget.

 „Én mindenesetre gyakran azt álmodtam, ha megvirrad az utolsó ítélet napja, és a nagy hódítók, jogtudósok és államférfiak jönnek, hogy megkapják jutalmukat – a koronát, a babérkoszorút vagy márványtáblába vésett nevüket -, akkor a Mindenható Szent Péterhez fordul majd, ha minket lát közeledni hónunk alatt a könyveinkkel, s kissé irigykedve azt mondja: „Lásd, nekik nincs szükségük jutalomra. Mi nem adhatunk nekik semmit. Ők az olvasást szerették.” (Virginia Woolf)

könyvek a képernyőn

„– Azt akarod mondani – gyanakodott Berzsián –, hogy nekem szükségem van a televízióra? Hát nagyon tévedsz! Azért se csináltatom meg. Mert én erős jellem vagyok.

– Na, éppen ez az! – mondta Zsebenci Klopédia. – A jellem! Ugyan mennyi lelkierő kell ahhoz, hogy egy rossz televíziót ne kapcsoljon be az ember?

– Édeskevés – mondta Berzsián.

– Na látod! De amikor egy jó televízió áll az ember szobájában… éppen csak meg kellene nyomnia a gombot… De nem nyomja meg. Az már igazi jellem.

– Azt állítod, hogy a jellemem nem tűztiszta és acélkemény?

– Dehogyis – csóválta a fejét Klopédia –, csak azt mondom, hogy gyáván megfutsz a próbatétel elől.

– Hát azért sem futok! – morrant Berzsián. – Máris viszem ezt az ócska ládát Sróf mesterhez. Csinálja meg. S nekem aztán állhat itt ítéletnapig. Nem nyomom meg a gombját.”

Lázár Ervin: Berzsián és Dideki (részlet)

A latin betűk nem volt olyan bölcs, mint Berzsián mester, és nem állta meg, bekapcsolta a tv-t, elég sokszor a múlt héten, (2014. május 12-18.), de becsületére legyen mondva, irodalmi műsorok után kutatott a magyar televíziós csatornák kínálatában.

A rendszeresen jelentkező kulturális magazinokkal kezdtük. A hétköznaponként jelentkező Kultikon a művészeti ágak széles spektrumára figyel, a héten volt fotó, színház, mozi és kiállítás, de a PIM kiállítását - A zsoltártól a rózsaszín regényig; Fejezetek a női művelődés történetéből- nevezhetnénk az egyedüli, irodalomhoz kötődő témának. A színház talán besegít egy kicsit, örültünk Jon Fosse Tél című darabjának beharangozásához.

A hetente egyszer jelentkező Aranymetszésben viszont sikerült elcsípnünk egy Háy János-interjút a Könyvfesztiválra megjelent Napra jutni című új kötetéről. De van nekünk egy Könyvajánló című műsorunk is, gyökereit talán Lackfi János korábbi 1 Könyv című sorozatában kellene keresnünk, de ebben az egyszerűsített verzióban egy színész részletet olvas fel az ajánlandó műből, közben meg farkasszemet nézhetünk a könyv borítójával, de örömmel fedeztük fel a héten egyik kedvencünket, Sopotnik Zoltán Fahéjas kert című munkáját.

A szó klasszikus értelmében vett könyvajánló műsor Ungvári Tamás hetente jelentkező Könyvjelző című sorozata. A stúdióban a szerzőkkel beszélgető irodalmár érdeklődésének széles palettáján az utóbbi hetekben szerepelt Bodor Johanna Nem baj, majd megértem, Nagy Koppány Zsolt Nem kell vala megvénülnöd, Lengyel László A szabadság melankóliája című könyve, de Ungvári bemutatta a Tinta Kiadó nyelvészeti szótárait, s köszöntötte a 80 éves Moldova Györgyöt is.

Azt lehet gondolni, hogy a versekkel mindig könnyű, nem kell hozzá, csak egy előadó. Ennek minimál változatát kapjuk meg a Kamarás Iván ötlete nyomán forgatott MobilVersben. A verset mondó színészt valaki veszi egy mobiltelefonnal, egy-két zoom, és kész, s mindez olyan műsorsávban - vonatkozik ez a legtöbb kulturális magazinra -, hogy lehetőleg csak az inszomniások jussanak hozzá e szellemi táplálékhoz.

Ha már a versnél tartunk, ki tudja, hányadik adásánál tart a Lyukasóra, a korábban Mészöly Dezső nevével fémjelzett havonta egyszer jelentkező verstalálgató műsor vezető szerepében Lator László tanár urat köszönthetjük, a résztvevő színészek, költők nagyon lelkesen prezentálják a feladványokat, s hogy mindez mennyire ösztönzi versolvasásra a nézőt, arról már lehetne vitatkozni.

S ha a jelenben nem boldogulunk, jöhet a nosztalgia, erre erősít rá a lassan fél éve sugárzó új csatorna, ahol hétfő esténként egy régi színházi felvétellel várják a nézőket a képernyő elé, a héten Shakespeare Makrancos hölgyének egy József Attila Színházbeli előadása ment.

Részesei lehettünk még a kb. 20 éve forgatott Irodalmi barangolásoknak, most épp Tolna megye emlékei után kutatva a riporternő sárban taposva kereste Vörösmarty tanítóskodásának nyomait a hajdani Perczel család egy téeszközpont területén álló uradalmi épületében. Magyar klasszikusok új köntösben címmel viszont találtunk egy sorozatot, a klasszikus íróink életútját bemutató műsor új szín az irodalmi ismeretterjesztés televíziós változatában. 

Poirot szerepében David Suchet

Az adaptációk mindig biztos befutók, néhány igazán nagyszerű feldolgozást láthattunk a héten is. Igaz, hogy már megszámolni sem tudjuk, hányadik alkalommal, melyik csatornán, de Agatha Christie Poirot- vagy Miss Marple-sorozata biztos pont lehet egy munkás nap utáni kikapcsolódásban. Egy-egy kiemelkedő színész is mindig meghozza a sikert, a héten Gérard Depardieu-t egyaránt láthattuk Cyranoként és Monte Cristo grófjaként is. De ment Wilde Bunburryjének és Choderlos de Laclos Veszedelmes viszonyok című levélregényének filmváltozata is, és megnézhettük Mészöly Miklós Magasiskola című művének filmadaptációját  Gaál István rendezésében.

S a legkisebbekről se feledkezzünk meg. Az oly sokat dicsért színvonalas gyermekcsatornák kínálatai között igazi, autentikus mesét bizony nem sokat találtunk, még mindig veri a mezőnyt a Szabó Gyula hangján megszólaló és Jankovics Marcell képi világát tükröző Magyar népmesék, ahogy kiemelkedik egy Andersen történeteit feldolgozó dán animációs sorozat, igaz, a reggeli órákban, de a gyerekek korán, frissen és üdén ébrednek, ellentétben a bloggerrel, aki a sorozat megtekintését a digitális technika műsorrögzítő alkalmazásával oldotta meg.

S most a média irodalom közvetítő szerepének összefoglalása és véleményezése helyett inkább nézzék meg  vagy olvassák el, ki-ki tetszése szerint, a blogíró könyvtáros a héten sugárzott egyik kedvenc Andersen-meséjét!

A mesemondó

(The Fairytaler)

színes dán rajzfilmsorozat, 2004.

A hóember

A mese az Indavideón

 Andersen: A hóember

A mese a Magyar Elektronikus Könyvtárban (MEK)

200 éve született Szigligeti Ede, drámaíró

„Az, ruhatáram. Nincs-e abban egy szőke paróka, egy pár ritterkesztyű, cipő és pordupé, mely ha arany volna, testvérek közt is megérne száz pengőt. Egy tükör, s tudod-e, Szellemfi, hogy a hollandok egy darab tükörért gyakran nagyobb darab földet vettek meg, mint egész Bihar vármegye? S nincs-e egy pár harisnyám? S tudod-e, szellemdús kortinahúzó, hogy voltak királyok, kiknek, midőn követséget fogadtak el, a harisnyát külön kellett vinniök: tehát nem vagyok-e én gazdagabb királyoknál. S elfeledted-e, feledékeny világosító, hogy a legközelebbi vígjátékban egy milliót örököltem Indiából?”

 Liliomfi (Második felvonás, hatodik jelenet)

Szigligeti Ede – eredeti nevén Szathmáry József – 1814. március 8-án született Nagyváradon. Apja akaratára mérnökhallgató lett, ám alig kezdte el tanulmányait, gyerekkorától megmutatkozó színházrajongása egy színtársulathoz vonzotta. Az apa főbelövéssel fenyegette a tanulmányait elhagyó fiát, majd eltiltotta a családi név használatától. Így vette fel Kisfaludy Sándor regéje nyomán a Szigligeti művésznevet, s indult el a színházcsinálás útján. 1837-től haláláig, 1878. január 19-ig a Pesti Magyar Színházban (1840-től Nemzeti Színház) tevékenykedett: volt színész, ügyelő és titkár, majd dramaturg, végül a társulat igazgatója. Az első színpadi szerző, aki meg tudott élni írói honoráriumából, alkotói elismerését mutatja, hogy tagja volt az Akadémiának és a Kisfaludy Társaságnak is.

„…nem teremtett stíluskorszakot, hanem befogadó: a világ színjátszásának új törekvéseit és a magyar fejlődés igényeit hatásosan, naprakészen egyesítette. Kiváló színpadismerettel és gyarapodó rutinnal dolgozott. Minden drámai műfajban alkotott” - írja Kerényi Ferenc.

Közel 120 színművéből (Szökött katona, A nőuralom, A lelenc) kevés maradt fent, legnagyobb sikerét  a Liliomfi-val aratta. A művésztéma ábrázolása kedvelt volt a romantika korában, a vígjátéki hagyományokra épülő mű alapját a szerepjátékok és félreértések zavara, a szerelmi s más cselszövések adják. A darabot 1849. november 11-én (csak néhány héttel vagyunk Arad után) nyújtotta be a Nemzeti Színházhoz, a bemutatóra december 21-én került sor. A színpadi sikeren túl (a kiegyezésig mintegy 40-szer játszották) jelentősége abban áll, hogy vele Szigligeti kiteljesítette a magyar népszínművet.

 A Liliomfi kedvelt darabja lett a színpadoknak, s hálás szerepek sorát kínálta a kezdő vagy a pályájuk csúcsán lévő színészeknek. Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Színházi Adattárában végigböngészhetjük az 1949 utáni előadásokat a teljes szereposztással együtt, s elolvashatjuk a bemutatókról tudósító írásokat is. Olyan emlékezetes produkciókat találunk itt, mint az 1950-es Madách vagy a 1962-es Katona József Színház-beli bemutató. Az 1950-es előadásban Gyuri szerepét Darvas Iván játszotta, ám néhány év múlva már Liliomfi szerepében találkozhatott vele a néző a filmvásznon. Az 1954-ben bemutatott filmet Makk Károly rendezte, s a szereposztás parádés volt: Camillát Dayka Margit, Erzsit Ruttkai Éva, Szellemfit Pécsi Sándor játszotta. A film elevenen hatott az 50-es éveket jellemző mozgóképi világban, a pályája elején lévő Makk Károly rendezői koncepciója összetalálkozott a mű megőrzött frissességével.

„…A Liliomfi szökőkútként habzó és csillogó rendezői ötletei a nagy cél alárendeltjei. Létük egyetlen forrása, hogy világosabbá és drámaibbá tegyenek egy-egy helyzetet, vagy, a színész alkatának és szerepének ismeretében, mélyebbé és gazdagabbá varázsolják a színészi játékot” - írta Örkény István a Csillag 1955. márciusi számában.

2012. október 5-én volt a Liliomfi legújabb bemutatója a budapesti Örkény Színházban.

A művet a Mohácsi testvérek (Mohácsi István dramaturg, író, Mohácsi János rendező)  dolgozták fel, szétszedték, majd újra összerakták Szigligeti darabját, új szereplőkkel, jelenetekkel bővítették, a karaktereket átértelmezték, s a szöveget aktualizálták: közéleti áthallások, irodalmi idézetek, szóviccek, poénok kavarognak a színpadon, s a legkülönbözőbb színházi műfajok vonulnak fel. A színészek tobzódnak ebben a gazdag nyelvi és színpadi világban, s olyan elsöprő alakításokat láthatunk, mint Gálffi Lászlóét Szilvai Tódor vagy Für Anikóét Kamilla szerepében.

 „A színházban igazából az a fontos, hogy egy előadás mennyire élő organizmus, mennyire javítja magát, mennyire van saját élete - mondja Mohácsi János, s ez az előadás, ahogy korábbi rendezései is, bizonyították ezt.

Egy könyvtáros kulturális bolyongásai Budapesten

Itt a tél, s a február ugyan a legrövidebb hónap, de ha beszorultunk a városba, s a meleg fürdőkben is eleget áztattuk már megfáradt tagjainkat, kulturális éhségünk talán nagyobb, mint az év többi részében. Az elmúlt esztendőkben is szétnéztünk Budapesten, milyen irodalmi programokkal várják a közönséget, de most úgy döntöttünk, nemcsak a frekventált helyek, hanem a blogíró könyvtáros személyes érdeklődésének mentén járjuk körbe a várost, sőt, kitekintünk más műfajokra is.

Utunkat először egy közeli intézmény, a PIM felé vesszük, ahol megnézhetjük, ha tavaly kihagytuk, a június 1-ig látható A megmozdult szótár - Weöres Sándor 100 éves című kiállítást. A Weöres Sándor szövegeiből kiinduló kreatív játékok aktív gondolkodásra késztetik a látogatót: versfoltozás, versrajz, keresztöltés és gondolatfújás, 3D-s versleképzés, verslehívó koppintásra és sok más érdekesebbnél érdekesebb feladat várja a játszani szerető közönséget.

Február 17-én találkozhatunk Borbély Szilárddal, akit már többször idéztünk, ajánlottunk, szerettünk a blogunkon (Nincstelenek című kötete a tavalyi év legnagyobb sikere volt). A beszélgetést a Müpában, a Literárium estek keretében rendezik, házigazda Jánossy Lajos.

S ne hagyjuk ki a Nyitott Műhelyt sem, megnyugodhatunk, a hely nem szűnik meg, csak átalakul és Finta Laci továbbra is nagy szeretettel várja az érdeklődőket. Folytatódik a Literával közös Előhívás, az új széria kortárs szerzők pályakezdésével és első publikációival foglalkozik, terítéken volt már Mészöly Miklós, Lengyel Péter, Bodor Ádám és Garaczi László indulása, február 12-én Kertész Imre Bekopog a szerelem című, 1961-es zenés vígjátékával foglalkoznak.

Jim Northup

S ha kedvünk támad böngészgetni a legfrissebb könyvtermésben, térjünk be az Írók Boltjába, de lehetőleg február 10-re időzítsük a látogatásunkat (Kun Árpád Boldog Észak című könyvét tárgyaló ÉS-kvartettről már úgyis lemaradtunk), mert megismerkedhetünk Jim Northrup amerikai indián költővel, kinek Nagy Kis-Madár című kötetét magyar fordítója, Gyukics Gábor mutatja be. Jim Northrup anisinábe indián, születésétől az észak-minnesotai Fond du Lac rezervátumban él családjával a hagyományos indián életmódnak megfelelően – ahogy ő megfogalmazta, “rezervátumban születtem, rezervátumban élek, és valószínűleg rezervátumban is fogok meghalni”. Hat verses- és prózakötet szerzője, három színdarabot is írt. Saját rovattal rendelkezik több indián újságban.

Nádas Péter és Forgách András

Menjünk színházba is, a Katona, a Radnóti vagy az Örkény igazán pazar kínálattal vár bennünket, de most inkább másfelé vesszük az irányt. A Trafóban február 5. és 7. között Mundruczó Kornél és a Proton Színház közös munkáját, a Demencia című előadást láthatjuk, a darab az öregek és a mentális problémákkal küzdők világába vezet el, s morális kérdéseket tesz fel: mit profitálhat a társadalom abból, ha a pszichiátriai betegek élete meghosszabbodik,  mi értelme segíteni a szenvedőknek, ha minden út a halálhoz vezet?

Nem könnyebb témát feszeget a Rózsavölgyi Szalonban a Forgách András rendezte Szorul a hurok című előadás sem, amely Nádas Péter Párhuzamos történetek című regényének néhány motívumát dolgozza fel: két nő, egy férfi, három ember, három sors, három történet – összezárva egyetlen taxiban.

S a színházi előadások felkavaró élménye után nyugalmat kereshetünk a kiállítótermek csöndjében, aki még nem látta, vagy duplázni akar, megtekintheti a Szépművészeti Múzeum február 16-ig meghosszabbított nyitva tartással üzemelő Caravaggiótól Canalettóig című kiállítását, amihez csak annyit tennénk hozzá, érdemes újra megnézni Derek Jarman Caravaggio című, 1986-ban készült filmjét is. De ha igazi békére vágyunk, akkor sétáljunk át az Andrásssy útra, a Kogart Ház Párás hegyek - Illatos virágok címmel a hagyományos kínai tusfestészetet mutatja be a 19-20. századból. A tekercsképek többnyire tájakat, növényeket, virágokat és madarakat ábrázolnak, az emberi figurák festése ritkább, főként tájban elhelyezett, apró alakokként láthatók.

S mit kínálnak a filmszínházak ezeken a borongós, szürke estéken?

Az utóbbi hetek Lars von Trier A nimfomániás című kultuszfilmjétől volt hangos, itt van a második rész is, Fáy Miklós azt írja a filmről: „A szex volt az utolsó menedék, eksztázis és kábulat, amitől nem érezte magát annyira magányosnak az ember, és most kiderül, hogy aki alaposan kivette belőle a részét, és napi tíz alkalmat kellett leszerveznie, az is éppen olyan kétségbeesett és magányos, mint aki csak otthon ül, és Edgar Allen Poe műveit olvasgatja.”

Ezen a blogon állandóan az irodalom vizein evezünk, akkor hát tervezzük be a február 20-án bemutatandó A titokzatos szerető című filmet, amely a nemrégen 200. születésnapját ünneplő Dickens titkos, szerelmi kapcsolatát mutatja be.  A film Claire Tomalin Charles Dickens élete című biográfiája alapján készült, nálunk 2012-ben adta ki az Európa Kiadó. A 45 éves író 1857-ben ismerkedett meg Ellen Ternannel, az akkor 18 éves színésznővel, az író ugyan külön költözött családjától, de Ellen nyilvánosan soha sem mutatkozhatott vele. Rendező és főszereplő Ralph Fiennes, aki nemcsak színészként, hanem rendezőként is bizonyított már. 

S ha már zúg a fejünk, káprázik a szemünk, kavarognak bennünk a gondolatok, nem tehetünk mást, sétáljunk ki  a Városligetbe, és az Állatkert felé vegyük az utunkat. 2013-ban az emlősök, a madarak és a hüllők közül 50 fajt szaporítottak sikeresen, ami összesen 248 utódot, kölyköt és fiókát jelent. Nézzük meg, mennyit fejlődött a február 14-én egyéves születésnapját ünneplő elefántborjú, Asha, hogy érzi magát a indiai oroszlán kölykök népes társasága s az augusztus 16-án született két szibériai tigris gyerek, Grusa és Macan, s emlékezzünk meg Tania-ról, a 23 évet élt jegesmedvéről, aki december 5-én távozott az élők világából.

A láthatatlan ember arcai - Gárdonyi a PIM-ben

2013-ban emlékévet hirdettek Gárdonyi Géza születésének 150. évfordulója alkalmából. A programok között szerepel a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Dobó István Vármúzeum közösen készített  kiállítása, „A láthatatlan ember arcai” című vándorkiállítás is, melynek állomásai: Gárdony, Balatonfüred és Székesfehérvár és Szeged.

A kiállítás több téma köré szerveződött. Bemutatja a történelmi regényeket író Gárdonyit: az Egri csillagok, A láthatatlan ember, továbbá az Isten rabjai című művek keletkezését, a témához kapcsolódó rekvizítumokat: az egri vár egy darabját, eredeti török szablyákat, kéziratokat, ezen túl olyan interaktív elemek is színesítik a tárlatot, mint Eger városa 1552-es állapotának számítógépes modellezése, az egri vár puzzle változata, vagy A láthatatlan ember szereplőinek memory játékban való feldolgozása. A meseíró Gárdonyit bemutató teremben található  a kiállítás legkedvesebb mozzanata, a mesesarok, ahol a legkisebbek a Gárdonyi mesehőseivel díszített sámlikon pihenhetnek meg. Megismerhetjük még a botanikus és természetrajongó Gárdonyit, majd a nyelvészt, Titkosnaplójával a középpontban, amit sokáig hamis legendák öveztek, mígnem 1969-ben sikerült megfejteni a 41 geometriai jelből álló titkosírást, s kiderült, hogy a tibetűk nem más, mint Gárdonyi munkamódszerének  és műhelytitkainak a gyűjteménye. A kiállítás az Ida regényével záródik, hisz a regény Gárdonyi ars poétikája, írói hitvallásának összegzése.

A tárlaton megtekinthetjük még az író személyes tárgyait: íróasztalát, amin az Egri csillagokat írta, pecsétnyomóját, pipáit, s néhány akvarell tanúskodik Gárdonyi festői tehetségéről is.


A Gárdonyi Jubileumi Emlékév honlapja

Gárdonyi Géza-honlap

irodalmi programok Pesten és Budán

Egy évvel ezelőtt képzeletbeli sétát tettünk Budapesten és megnéztük, milyen irodalmi programokkal várják a közönséget a város kulturális intézményei. Most újra körülnéztünk, betértünk a régi helyekre, és újabbakat is felfedeztünk.

Budán kezdtük, a Nyitott Műhelyben, ahol Finta Laci töretlen lelkesedéssel várja vendégeit. A Műhelyhez kötődő írók, költők, szerkesztők nemrég a Literán egész hetes netnaplóban számoltak be a helyhez kapcsolódó gondolataikról, emlékeikről. A programokról: folytatódik a Literával közös Előhívás, ahol a közelmúltban olyan művek kerültek terítékre, mint Rubin Szilárd Aprószentek című regénye, Szőnyei Tamás Titkos írás című könyve, a múlt héten pedig A Napló, az egykori szamizdat-előzmény volt a téma. Kornis Mihály minden hónap első hétfőjén kortárs költők verseit mondja, szerepelt már Takács Zsuzsa, Borbély Szilárd, áprilisban Kántor Péter verseit hallgathatjuk meg.

A Petőfi Irodalmi Múzeumban folytatódik a Párbeszélgetés – X beszélget Y-nal, a napokban Schein Gáborral beszélget Nagy Boglárka. Az idén indult Y-generáció egy középiskolásokat és huszonéveseket megszólító olvasókör, ahol tanárok, szerkesztők és kritikusok beszélgetnek a résztvevőkkel egy-egy, a fiatalok érdeklődését felkeltő művekről, szerepelt már Tóth Krisztina Pixel, Janne Teller Semmi című műve, legközelebb Závada Péter Ahol megszakad című kötetéről esik szó.

Az Írók boltjában tovább üzemel az Írók szanatóriuma (március 26-án Darvasi László rendel), folyamatosan ülésezik az ÉS-Kvartett, (legutóbb Oravecz Imre Kaliforniai fürj című regénye volt a téma), Nádori Lídia szerkesztésében a Műfordítás és irodalom márciusban Kúnos László és Papolczy Péter közreműködésével a skandináv irodalomra fókuszál.

A Hadik Kávéházban az Irodalmi Szalon Juhász Anna vezetésével már a 26. estjénél tart, A művészet születése címmel Czeizel Endre, Horgas Eszter és Virág Judit a vendég.

A Klauzál téren található Pepita Ofélia Bár rendszeresen tart irodalmi esteket, tavaly az Ünnepi Könyvhét zárónapján itt rendezték felolvasóestjüket az Édes hazám antológia szerzői. E havi programjukban Magyar versek címmel 25-én Sajó László estjén vehetünk részt, a szerző beszélgetőtársa Jánossy Lajos, 28-án pedig itt tartja új kötete, Baglyok könyve – verses, nótás bevezetés a politikai madártanba ősbemutatóját Szilágyi Ákos.

Keresztury Tibor szerkesztésében a Művészetek Palotájában  havonta jelentkezik a Literárium - Kortárs írók a Müpában című sorozat, ahol március 18-án Dragomán György volt a vendég. Április 11-én, a Költészet Napján, a Literárium Extra keretében "Íme, itt a költeményem“ címmel kortárs költők dedikálással, felolvasással várják a közönséget.

2012. április 11-én nyílt meg a Rózsavölgyi Szalon. Irodalmi kínálatában a könyvbemutatókon túl kiemelkednek az egy-egy sikeres irodalmi mű színházi adaptációját bemutató előadások. A repertoárban szerepel például Polcz Alaine Asszony a fronton című regénye Béres Ilonával, a legújabb előadás Katarina Mazetti A pasi a szomszéd sír mellől című könyvének színpadra állítása Für Anikóval és Schneider Zoltánnal.

S néhány program még a városból: az Írószövetségben rendszeresen tartanak konferenciákat, könyvbemutatókat, a közelmúltban Muszka Sándor Sanyi bá című kötetének bemutatóján kápráztatta el közönségét, a Moha Kávéház Budán a Godot Irodalmi Estek keretében márciusban Karinthy Frigyest állította a középpontba, a Gödör Klubban pedig Irodalmi sáv címmel Bárdos Deák Ágnes sorozata fut, legutóbb Keresztesi József és barátai Kutuzov Cabaret című előadását láthatták.

Jégszakadás - kiállítás a Néprajzi Múzeumban

„Mit keres itt az ember? Miért nem marad ott, ahol ragyogó kék égről pazarul ontja fényét, melegét a napsugár a viruló pálmákra, ahol kusza összevisszaságban gázol egymáson keresztül-kasul a forró égövi őserdők növényrengetege, ahol fáradság nélkül hullik ölébe az édes gyümölcs? Talán azért, mert itt kevesebb az ember? Talán, mert több a magány? Mindenestre megvan ennek a zord világnak is a szépsége, varázsa. Milyen nagyszerűek az arktikus szigetek sziklabércei, a sziklákon lekúszó gleccseróriások, a hangtalan, végtelen hómezők, a szörnyű, recsegő jégtorlaszok, a csendesen úszó jéghegyek, vagy a feltört jégpáncél nyílásán kéklő, csodálatos tenger!”

Cholnoky Jenő: A jégvilág (1914) 

Jégszakadás - Klímaváltozás és annak emberi következményei Grönlandon címmel kiállítás nyílt a Néprajzi Múzeumban. A tárlat 2012. április 17-től június 24-ig tekinthető meg. A Dán Kulturális Intézet szervezésében megvalósuló kiállítás az író és fotográfus Jorgen Chemnitz fotói és videointerjúi segítségével azt mutatja be, hogy a híres fjord közelében lévő város, Ilulissat lakói hogyan élik meg mindennapjaikban a klímaváltozás következményeit.

Az 56 kilométer hosszú és átlagosan 7 kilométer széles Ilulissat-fjordot (UNESCO Világörökség része) keleti végénél a Jakobshavn-gleccser, bolygónk egyik legnagyobb és legaktívabb gleccsere táplálja. 1950 és 2002 között stagnált a gleccserzóna határa, 2002-ben azonban a jéghatár összeomlott és 12 km-rel visszahúzódott. A gleccserről évente 35 köbkilométer jégtábla szakad le, ami naponta 86 millió tonnát jelent. A Déli-sarkvidék után Grönland rendelkezik a világ legnagyobb szárazföldi édesvíztartalékával. Ha a Föld átlaghőmérséklete 3,1 Celsius-fokkal megemelkedne, Grönland jege teljesen elolvadna. Ha elolvadna a sziget jégtakarója, akkor 7,2 méterrel növelné a világtenger szintjét.  A legújabb becslések szerint azonban már az 1,6 Celsius-fokos növekedés is pusztító hatással lehet a sziget jégtömegére. Ha nem sikerül korlátozni az üvegházgázok kibocsátását, a jégtakaró egyötöde már a következő ötszáz évben, míg a maradék a következő kétezer éven belül elolvadhat. Bár a teljes jégolvadás kockázata távolinak tűnik, a kutatók szerint vizsgálataik jól rávilágítanak a jégtakaró sérülékenységére.



A kiállítóterembe lépve szuggesztív tekintetű arcok fogadnak bennünket. Falakra feszített fekete-fehér portréfotók. Nagymama unokáival, egy kislány, egy baseballsapkás kamasz, egy házaspár: a mai Grönland lakói. De nemcsak az arcok, vallomásaik is szuggesztívek, a kép melletti feliraton, néhány személyes mondatot olvashatunk arról, hogyan élik meg a felmelegedés hatásait.

"Nem tudok semmit a globális felmelegedésről, de nem értem, miért vannak pocsolyák hó helyett, mikor meggyújtjuk a karácsonyfa fényeit"- mondja egy kisfiú.

A statikus képeket és szövegeket tovább árnyalja és mélyíti 23 videointerjú: a mozgó kép és hang segítségével immár élőben ismerhetjük meg Ilulissat lakóit. Különböző korú, foglakozású emberek beszélnek arról, hogy szakmájuk szempontjából milyen változásokat érzékelnek az időjárásban.

(Jorgen Chemnitz fotója)

Egy idősebb férfi arról számol be, hogy míg a 60-as években már októbertől volt jég, manapság csak januárban jelenik meg, s már csak egy olyan hét van, amikor -25 fok alá süllyed a hőmérő higanyszála, s a tenger még télen sem fagy be, bár ez kedvező hatással van a halászatra, mert most már állandóan ki lehet hajózni. De nem kedvez az utaknak, mondja a mérnök, mert a permafrost (örökfagy) 3 km-rel csökken, a víz miatt az utak megsüllyednek, s újra kell építeni a teljes közúthálózatot. A muzeológus az egyre több virágban gyönyörködik, a tanárnő diákjaival a szigetre újonnan betelepült állatokat vizsgálja. Az állatorvos arról vall, milyen új betegségek jelenhetnek meg a szánhúzó kutyáknál a melegebb idő hatására. Persze megjelentek a katasztrófaturisták, mondja az idegenvezető, akik azért keresik fel a helyet, hogy közvetlen tapasztalatot szerezzenek a klímaváltozás hatásairól.

A legplasztikusabb annak a kamaszfiúnak az elbeszélése, kinek évei számából fakadóan igen rövid idő áll rendelkezésére a változások érzékelésére, azt meséli, hogy míg gyermekként télen melegen kellett öltözni, ma legtöbbször elég egy könnyű dzseki, kutyaszánnal már nem lehet eljutni a szomszéd faluig, a narválok sem jönnek olyan közel a parthoz, az éhes jegesmedvék pedig a kukában keresnek élelmet maguknak. Az utolsó interjúalany, egy lelkészasszony a világnak üzen: határt kellene szabni a fogyasztásnak!

irodalmi szalonok, bárok, műhelyek

"Budapestnek az irodalomban három arculata vált hitelessé: a regényes, a lírai és a bölcselkedő Budapesté. Krúdy, Kosztolányi és Karinthy… Mindebből persze már a városokra nézve is következik valami. Mert vannak unalmas városok, vannak izgatott városok, vannak érdekesek és vannak szomorúak; és vannak értelmetlen és buta városok, akadnak muzeális városok is. És így tovább. Budapest regényes, lírai és bölcs város” -írja Mátrai László: Az író és a város című tanulmányában.

Nézzünk egy kicsit körül, milyen arcát mutatja most a város, vannak még kávéházak, írói törzshelyek, mit kínál Budapest ma az irodalomszerető nagyközönségnek?

Budán, a Déli pályaudvar szomszédságában található a Nyitott Műhely. Kezdetben bőrdíszműves műhelyként funkcionált, mígnem 2002-ben a tulajdonos, Finta László jóvoltából átalakult egyfajta kulturális centrummá. Az idén 10. születésnapját ünneplő hely egyre népszerűbb lett az évek során. A kínálat széles: irodalmi estek, könyvbemutatók, kiállítások, filmklubok, folyóiratok lapszám-bemutatói, koncertek, színházi előadások és műhelybeszélgetések. Irodalmi sorozatai közül kiemelkedik a Rózsaszín szemüveg, amelyben a beszélgetés résztvevői egy-egy nőíró életművét járják körül, terítéken volt már Nemes Nagy Ágnes, Galgóczi Erzsébet, de Polcz Alaine és Szabó Magda is. A Literával közös Előhívás már a VII. szériáját indította el az idén. Míg korábban az évtizedekkel ezelőtt megjelent, máig nagy hatású prózai művekből válogattak, ebben a szemeszterben a folyóiratok aktuális, néhány hónapra visszamenő esszémegjelenéseire fókuszálnak a beszélgetésben résztvevő kritikusok és irodalomtörténészek. Az Író mozija szintén Litera-koprodukció, egy-egy kortárs író kedvenc filmjének vetítését követően beszélgetést hallhatunk a filmet kiválasztó alkotóval, megtudhattuk, hogy Spiró György miért kedveli Wajda Menyegzőjét, Vathy Zsuzsa Truffaut Jules és Jim-jét, s kíváncsian várjuk, miért szereti Németh Gábor Tati Playtime című filmjét.
 

A Petőfi Irodalmi Múzeum 2009-ben Az év múzeuma-díjat azért kapta, mert rendezvényeivel is nyitott a közönség felé. A könyvbemutatókon, felolvasóesteken, kamaraelőadásokon, konferenciákon és tárlatvezetéseken túl íme néhány rendszeresen jelentkező program. A Párbeszélgetés - X beszélget Y-nal sorozatban a meghívott írók, költők a maguk választotta irodalmárokkal, írókkal beszélgetnek saját, a közelmúltban megjelent alkotásukról, legközelebb Erdős Virág érkezik A Trabantfejű Nő című művével. Az Irodalom újraolvasva - Kortárs klasszikusok-klasszikus kortársak napjaink irodalmának egy-egy jelentős alkotására szeretné felhívni a figyelmet, Parti Nagy Lajos húsz év után újra kiadott  Szódalovaglás című kötetével nyitottak. A Színek és évek - Nők a művészetben a huszadik századelőn, a múlt század női szerepeinek változásait vizsgálja egy-egy művészeti alkotáson keresztül. Legutóbb a Nyugat nőíróit helyezték a középpontba.

A 2010-ben újra megnyitott Hadik Kávéház, Karinthyék hajdani törzshelye is irodalmi ínyencségekkel várja a közönséget. Itt tarja estjeit a Kortárs folyóirat, de alkalmanként helyet foglalhatunk a Könyvhét törzsasztalánál is. A legnépszerűbb sorozat, a Hadik Irodalmi Szalon, a havonta tematikus összeállítással jelentkező irodalmi-művészeti esten olyan alkotók kerültek már a reflektorfénybe, mint Latinovits Zoltán, Kass János vagy Petrovics Emil.
 

A Hadikkal egy épületben működő fiatalosabb, lendületesebb enteriőrjével jellemezhető Szatyor Bár is kínál irodalmi programokat a betérő vendégeknek. A Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) Kritikustusa - Amit a metrón olvasol kerekasztal beszélgetéseiben egy-egy kortárs szerző újonnan megjelent kötete szerepel, legutóbb Tóth Krisztina nagy sikert aratott, Pixel című művét boncolgatták a fiatal kritikusok. A Literával közös az Itt van a város című beszélgetéssorozat, ahol Jánossy Lajos írókat, költőket, kultúrtörténészeket faggat a várossal való kapcsolatukról, kötődésükről, vendégei között volt már Garaczi László, Lábass Endre, Saly Noémi és Wilhelm Droste is.
 

Az Írók Boltja, a régi Japán kávéház helyén működik immár 20 éve, munkatársai kifogyhatatlan erővel és lelkesedéssel azon dolgoznak, hogy nemcsak az írók, az olvasók is otthonra leljenek a bolt falain belül, ezért hétről-hétre gazdag kínálattal várják a közönséget. A könyv- és lapszám bemutatókon túl érdemes néhány állandó programot is nyomon követni. Ilyen az És-Kvartett kritikai sorozat, hónapról-hónapra egy, a kánonba bekerülni látszó kortárs magyar művet vesz górcső alá a négyes fogat, a következő Papp Zsigmond Sándor: Semmi kis életek című regénye lesz. Az Írók Boltja Kerekasztal márciusban egy irodalmi összeállítással emlékezik a 100 éve született Örkény Istvánra. S ha elfáradtunk és szeretnénk egy kicsit megpihenni a rohanó város közepén, térjünk be a bolt falain belül működő Írók Szanatóriumába, ahol minden második héten egy-egy kortárs írónk rendel, s ahogy az alcím is sugallja: Nyugtatók helyett vegyen (be) szépirodalmat!