„Hát igen. Van, aki kap egyszer egy pofont, és attól félremegy az egész élete. Eltorzul mindörökre, ha nem is az arca, de bévül a lelke, és attól kezdve már csak acsarogni tud vagy nyögni vagy legyintgetni. Karig Sára nem ilyen volt. Szerencse dolga is persze, de azért erő és tartás dolga is, hogy ő ugyanolyan ép, érdeklődő és tevékeny ember maradt Vorkuta után is, mint azelőtt.” (Kántor Péter)
Karig Sára 1914. június 13-án
született Baján. A demokratikus elveket valló pedagógus szülők (zenetanár apa,
s a Montessori tanfolyamot is elvégző tanítónő anya) három gyermeket neveltek.
Karig Sára alsóbb iskoláit a bajai Miasszonyunkról elnevezett iskolanővérek
zárdájában végezte, ahonnan egy iskolai incidens miatt (erős önérzete korán
megmutatkozott) eltanácsolták, s magántanulóként fejezte be a négy elemit és az
első polgárit. Tanulmányait Bajorországban folytatta, az angolkisasszonyok
neuhausi zárdájában németet és angolt tanult két és fél évig, majd hazatérve a
szegedi Árpádházi Szent Erzsébet Gimnáziumba iratkozott be. Írásait, verseket
és elbeszéléseket rendszeresen közölte a bajai Független Magyarország.Érettségi után a szegedi Ferenc József Tudományegyetem magyar-német szakára nyert felvételt, ahol olyan tekintélyes tanárai voltak, mint a nyelvész Horger Antal vagy az irodalmár Sík Sándor. Az ott töltött másfél év alatt jó barátságba került a Szegedi Fiatalok Körének tagjaival, Radnótival, Ortutay Gyulával, Baróti Dezsővel és Tolnai Gáborral. Nagy hatással voltak rá az ekkor már Szegeden élő Szent-Györgyi Alberték (lányuk, Nelli Karig Sára iskolatársa volt), tanácsukra módosította pályaválasztási elképzeléseit: felvételizett az orvosi egyetemre, ahonnan elutasították, majd jogot hallgatott, végül a pesti Keleti Akadémia Külkereskedelmi szakát elvégezve mérlegképes könyvelő vizsgát tett. A család tanácsára utazott Angliába: New Castle-ben lett au-pair egy kisfiú mellett, a munka mellett nyelvtudását fejlesztette, angolt tanult előbb Durhamben, majd a londoni egyetemen megszerezte a nyelvtanári diplomát.
1937-ben tért haza
Magyarországra, a Salgótarjáni Vas- és Gépgyár Váci úti üzemében angol-német
levelezőként helyezkedett el. Közvetlen főnöke Justus Pál volt, kinek hatására
1943-ban belépett a Szociáldemokrata Pártba. Két évig dolgozott a gyárban,
innen a Kereskedelmi Bankba került, majd ezt követte újabb két év a Gróf
Somsich Borkereskedelmi Részvénytársaságnál. Az ügyvezető igazgató, Zerkovitz
Oszkár Bajcsy-Zsilinszky Endre híve volt, a borok mögött, a raktárban
fegyvereket rejtegettek.
„…fáradhatatlan. Óriási ember. (Gyarmati Fanni Napló. 1944 decembere.)
Karig Sára is tevékenyen bekapcsolódott
az antifasiszta ellenállásba: zsidókat, lengyel menekülteket, angol
katonaszökevényeket mentett. Illegális nyomdát működtetett a lakásán, (Major
Tamás anyakönyvmosodának nevezte), okiratokat hamisított (nyolcszor „ment
férjhez”). 1944-től a Raoul Wallenberg vezette Svéd Vöröskeresztnél dolgozott,
zsidó származású gyermekek tucatjai köszönhették neki az életüket (Székely
Magda költő is közöttük volt); erdélyi gyerekekként magyar árvaházba,
szeretetotthonokba helyezték őket. Tevékenységéért 1985-ben Világ Igaza (Yad
Vasem) kitüntetést kapott Izrael államtól. A háború után a hazahozatali kormánybiztos
titkára lett (nagy szükség volt rá, hisz több nyelven beszélt), miután a
szervezet munkáját átvette a Kommunista Párt, a British Council munkatársa lett
1946-tól 1947-ig.
(52 perces dokumentumfilm Karig Sára életéről, középpontban a Sarkövezet című kötetének verseivel.
Karig már az 1945. évi
nemzetgyűlési választásokon részt vett a választási listák összeállításában, az
1947. augusztus 31.- i országgyűlési választásokon a II. kerületi választási
központ vezetőjeként koordinálta a munkálatokat. Ebben a minőségében leplezte
le a saját kerületében a kommunista párt választási csalását, visszaélését az
ún. kék cédulákkal, azaz az ideiglenes névjegyzék kivonattal történő szavazás
kiterjesztésével. A postások
segítségével, angol mintára konferenciahívást szervezett, s amikor a teherautón
szállított emberek egy csoportja az egyik szavazókör után a következőben is
újra leadta szavazatát, kiderült, hogy ugyanazokról az emberekről van szó.
Karig jelentette a rendőrségnek a csalás tényét, s néhány óra alatt több
teherautónyi embert tartóztattak le. Az igazáért kiálló Karig Sárát másnap, szeptember
1-jén a Ponty utcai lakásából kilépve két civil ruhás férfi várta, s a
kémelhárítás lefüggönyözött kocsija a szovjet hatóságok budapesti központjába
szállította. A szovjet katonai ügyészség vezetője a kihallgatások során az
ellene felhozott vádakat nem látta bizonyítottnak, szabadlábra helyezését
javasolta Moszkvának, ám Moszkva válasza az volt, hogy Karig jelenléte
akadályozná Magyarország demokratikus fejlődését, ezért határidő nélküli
száműzetésre ítélték. Még ugyanezen a napon továbbvitték az ausztriai szovjet
megszállási zónába, Baden bei Wienbe, majd a neunkircheni és lembergi (ma Lvov)
gyűjtőfogházi tartózkodás után 1947 decemberében a sarkövezetben található Vorkutára szállították.
„ Nekem olyan szerencsém volt, hogy mindent helybe hoztak nekem,
persze, volt, amit nem fogadtam el, de volt, amit elfogadtam. Én most is meg
vagyok győződve, hogy az ember a saját sorsának a kovácsa, és minden a
kiválasztáson múlik. Én a legrosszabb körülmények között is éreztem jól
magamat, és a legjobb körülmények között is éreztem rosszul magamat, Minden
azon múlik, hogy az ember hogy választ.” (Karig Sára)
A vorkutai munkatábor felülnézeti képe
Az Urál hegység északi részén
található területen az évi átlaghőmérséklet mínusz 19 Celsius-fok, a tél
hosszú, a nyár hat hétig tart. A GULAG (Javítómunka-táborok Főigazgatósága,
lásd Szolzsenyicin monumentális munkáját) részeként működő szigorított, ún.
javító munkatáborban kétszáz személyes barakkokban laktak az internáltak, akik
között nemcsak politikai foglyokat találunk, hanem köztörvényeseket is. A munka
három műszakban folyt, Karig dolgozott agyagbányában, tőzeg kitermelésen,
kertészetben. Fizikai állapota leromlott, megbetegedett, többször operálták. A
táborban igazán nem tudták, hogy mit kezdjenek vele, ráadásul még elítélve sem
volt sohasem, így végül könnyített munkát kapott, előbb ápolónő, majd a tábor
könyvkötője lett. Későbbi megnyilatkozásaiban a lágerben eltöltött hét év pozitív
tapasztalatait többször is megerősíti. A megpróbáltatásokon a nagyfokú
alkalmazkodási és kapcsolatteremtő képessége, a fiatal korában megszerzett
gyakorlati tudása segítette át. A táborban életre szóló
barátságokat kötött (az oroszok mellett a lettek és észtek álltak hozzá a legközelebb),
s nem utolsó sorban ott tanult meg oroszul, ukránul, ami későbbi szerkesztői és
műfordítói munkáját is segítette.
Visszaemlékezést sohasem írt, de a vorkutai évek emlékeit verseiben megörökítette. Barátai születésnapi meglepetésként 1995-ben Sarkövezet címmel, Orbán Ottó bevezetőjével jelentették meg verseit a Philobiblon Antikvárium és Könyvkiadó kiadásában. (A szöveg a Magyar Elektronikus Könyvtárban is olvasható.)
Visszaemlékezést sohasem írt, de a vorkutai évek emlékeit verseiben megörökítette. Barátai születésnapi meglepetésként 1995-ben Sarkövezet címmel, Orbán Ottó bevezetőjével jelentették meg verseit a Philobiblon Antikvárium és Könyvkiadó kiadásában. (A szöveg a Magyar Elektronikus Könyvtárban is olvasható.)
Nem a halál, az élet a rém.
és ahogy épül a sarki vasút-
töltéshez a tátongó csatorna,
a kínzott test a gát peremén
nem tudja, kész-e már a norma.
pattog a jég és zuhan a csákány.
Ha meg mersz állni, dermeszt a fagy.
Renegát rabok állnak a vártán,
De nem ők mondják, hogy nem szabad
a sarki éj metsző szelével
egyaránt űzi az őrt s a rabot,
s az északi fény ívéig ér el,
Sztálin, vak haragod.
Sztálin 1953. márciusi halála
után a SZU-ban is megváltozott a politikai helyzet, elkezdődött a táborok
felszámolása. Karig Sára 1953 végén indult haza, a lembergi elosztótáboron
keresztül hivatalosan hadifogolyként lépte át a magyar határt, s december 2-án
érkezett meg a Ponty utcai lakásába. 40 éves volt, amikor hazatért,
egészsége megromlott, 66%-os rokkantnak nyilvánították, sokáig klausztrofóbiás
volt, minden zárt helyiségben rosszul érezte magát. Ennek ellenére aktívan teltek napjai, későbbi nyilatkozataiban (az egyik legemlékezetesebb interjút Gergely Ágnes készítette, megjelent a Kritika 1987. november 21-i számában) arról beszélt, úgy érezte, a harmadik élete kezdődik el. Nyelvvizsgákat tett le, fordítói
tanfolyamot végzett, 1957-ben pedig az ELTE magyar-néprajz szakos levelező
hallgatója lett.
„ A huszadik század legtraumatikusabb élménye az izoláció. Háború,
hadifogság, börtön, láger. S mennyien izolálódtak, mert az általuk szeretett
ember eltűnt! Mint az anyám. Vagy az apám, aki belehalt abba, hogy engem
elvittek. Mikor hazajöttem, 1954-ben az volt érzésem, hogy fölösleges vagyok
idehaza, de a család és a baráti kör szeretete, és az, hogy Domokos János már
akkor a bizalmába fogadott, amikor még nem is voltam rehabilitálva, és felvett
szerkesztőnek az Új Magyar Könyvkiadóhoz, a későbbi Európához, kárpótolt engem
az egyéni élet teljes hiányáért.” (Karig
Sára)
Századfordító magyarok
Beszélgetés Karig Sára (1914-1999) költő, műfordító és szerkesztő életéről, majd részlet az általa fordított Ny. Csukovszkij A kislány c. tévéjátékból.
Barátai segítették a
visszailleszkedésben, fordított, a táborban sok szovjetunióbeli kis népet ismert
meg, nagy kedvvel fordította meséiket, de kedvencei közé tartoztak az afrikai
mesék is. Munkát is kapott, szerkesztő és lektor lett az Új Magyar, későbbi
nevén Európa Kiadónál. Megtanult bolgárul, s az orosz mellett angolból is
fordított, az ő tolmácsolásában ismerhetjük meg Bulgakov, Tagore vagy Agatha
Christie több művét. A kiadóban főszerkesztői posztot
kapott, ám politikailag támadták (csak 1957-ben rehabilitálták) s
visszaminősítették szerkesztőnek. Karig Sára azonban rendületlenül dolgozott tovább,
s 60 évesen még a Pártba is belépett. Olyan műveket gondozott többek között,
mint Károlyiné naplója, aki később a teljes hagyatékot is rábízta. Nevéhez a
mai napig egyedülálló világirodalmi sorozatok gondozása fűződik, mint az Égtájak (antológia) vagy a Modern könyvtár.
Szakmai munkájának legátfogóbb
vállalkozása a Népek meséi című
sorozat szerkesztése volt, a 84 kötetből álló, a világon egyedül álló sorozat
1956-tól 1990-ig jelent meg.
1988-89-ben az 1956-os Intézet
Oral History Archívuma (OHA) életút interjút készített Karig Sárával. A
beszélgetés szerkesztett változata (sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta
Schmal Alexandra), amelyben 1974-ig meséli el az életét, halála után 20 évvel,
2019-ben a Magvető Kiadó Tények és tanúk
sorozatában jelent meg A szerencse lánya
címmel. Az életút interjú készítője,
Bakonyi Éva így vall Karig Sáráról a könyv bevezetőjében:
„ A legfontosabb, amit tanultam
tőle, hogy mindenben meg lehet találni a pozitívumot, még a legrosszabb
dologban is van valami jó. Mindenki a maga szerencséjének kovácsa. A
legcsodálatosabb az ő történetében a világhoz való hozzáállása,
megingathatatlan pozitív életszemlélete, életszeretete. Így lett ő a szerencse
lánya.”
(folytatás következik)
