"Bejártam, mondhatnám az egész világot, a Sarkvidékektől az Egyenlítő környékének félelmetes őserdein keresztül Kína, Japán, majd Amerika tájképi nagyszerűségei közé. Lenyűgöző nagyságú a norvég fjord, hangos kacagáshoz hasonlítanám a Garda-tó tájképi pompáit, jártam az Alpok gleccserein, meg a Spitzbergák tundráin, láttam a sivatagot, meg az indiai barlangtemplomokat, ott voltam a mongol pusztákon meg a mandzsu őserdőkben, de akárhol másztam fel valami hegytetőre, sehol sem voltam megelégedve a kilátással, mert nem volt benne a Balaton." (Cholnoky Jenő)

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: színház. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: színház. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. október 9., péntek

Borbély Szilárd: Az olaszliszkai. Ősbemutató a Katonában


Október 9-én mutatja be a Katona József Színház Máté Gábor rendezésében Borbély Szilárd Az olaszliszkai című darabját. A dráma 2010 novemberében jelent meg a Kalligram című folyóiratban, majd a Palatinus Kiadó 2011-ben Szemünk előtt vonulnak el címmel jelentette meg a szerző színdarabjait. Az Olaszliszka név 2006 októberében égett be a magyar köztudatba. Sz. L-t, a 44 éves középiskolai tanárt a gyerekei szeme láttára agyonverték a faluban, mert autójával elsodort egy az utcán átszaladó roma kislányt. A darab egyik történetszála a kilenc évvel ezelőtti lincselést, a másik a faluba érkező idegen zsidó ősei felkutatásának nyomát igyekszik feldolgozni. Harmadik történetszálként a darab rendezője Borbély Szilárd Egy bűntény mellékszálai című írását és több versét felhasználva, a költő szülei ellen 2000 karácsonyán elkövetett rablógyilkosság mozzanatait is beépítette az előadás szövegkönyvébe.


 színpadkép az előadásból
Áldozat, 44 éves: Fekete Ernő


- dráma

Borbély Szilárd: Az olaszliszkai. Első rész. Kalligram. 2010. november.

- kötet

 Borbély Szilárd: Szemünk előtt vonulnak el. Budapest: Palatinus Kiadó, 2011.

- interjú

Interjú Borbély Szilárddal: Isteni igazság, emlékezet.

- kritikák

Radnóti Zsuzsa: A titokzatos Borbély Szilárd-drámák. Jelenkor. 2013. 6. sz.

Földes Györgyi: Műfaji kavalkádban vonulnak el. Beszélő. 2011. 9.sz.

Vári György: Akárkit keresünk. Műút. 2011. 5.sz.



                                                                                                                   

2014. március 8., szombat

200 éve született Szigligeti Ede, drámaíró

„Az, ruhatáram. Nincs-e abban egy szőke paróka, egy pár ritterkesztyű, cipő és pordupé, mely ha arany volna, testvérek közt is megérne száz pengőt. Egy tükör, s tudod-e, Szellemfi, hogy a hollandok egy darab tükörért gyakran nagyobb darab földet vettek meg, mint egész Bihar vármegye? S nincs-e egy pár harisnyám? S tudod-e, szellemdús kortinahúzó, hogy voltak királyok, kiknek, midőn követséget fogadtak el, a harisnyát külön kellett vinniök: tehát nem vagyok-e én gazdagabb királyoknál. S elfeledted-e, feledékeny világosító, hogy a legközelebbi vígjátékban egy milliót örököltem Indiából?”
 Liliomfi (Második felvonás, hatodik jelenet)

Szigligeti Ede – eredeti nevén Szathmáry József – 1814. március 8-án született Nagyváradon. Apja akaratára mérnökhallgató lett, ám alig kezdte el tanulmányait, gyerekkorától megmutatkozó színházrajongása egy színtársulathoz vonzotta. Az apa főbelövéssel fenyegette a tanulmányait elhagyó fiát, majd eltiltotta a családi név használatától. Így vette fel Kisfaludy Sándor regéje nyomán a Szigligeti művésznevet, s indult el a színházcsinálás útján. 1837-től haláláig, 1878. január 19-ig a Pesti Magyar Színházban (1840-től Nemzeti Színház) tevékenykedett: volt színész, ügyelő és titkár, majd dramaturg, végül a társulat igazgatója. Az első színpadi szerző, aki meg tudott élni írói honoráriumából, alkotói elismerését mutatja, hogy tagja volt az Akadémiának és a Kisfaludy Társaságnak is.

„…nem teremtett stíluskorszakot, hanem befogadó: a világ színjátszásának új törekvéseit és a magyar fejlődés igényeit hatásosan, naprakészen egyesítette. Kiváló színpadismerettel és gyarapodó rutinnal dolgozott. Minden drámai műfajban alkotott” - írja Kerényi Ferenc.
Közel 120 színművéből (Szökött katona, A nőuralom, A lelenc) kevés maradt fent, legnagyobb sikerét  a Liliomfi-val aratta. A művésztéma ábrázolása kedvelt volt a romantika korában, a vígjátéki hagyományokra épülő mű alapját a szerepjátékok és félreértések zavara, a szerelmi s más cselszövések adják. A darabot 1849. november 11-én (csak néhány héttel vagyunk Arad után) nyújtotta be a Nemzeti Színházhoz, a bemutatóra december 21-én került sor. A színpadi sikeren túl (a kiegyezésig mintegy 40-szer játszották) jelentősége abban áll, hogy vele Szigligeti kiteljesítette a magyar népszínművet.


 A Liliomfi kedvelt darabja lett a színpadoknak, s hálás szerepek sorát kínálta a kezdő vagy a pályájuk csúcsán lévő színészeknek. Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Színházi Adattárában végigböngészhetjük az 1949 utáni előadásokat a teljes szereposztással együtt, s elolvashatjuk a bemutatókról tudósító írásokat is. Olyan emlékezetes produkciókat találunk itt, mint az 1950-es Madách vagy a 1962-es Katona József Színház-beli bemutató. Az 1950-es előadásban Gyuri szerepét Darvas Iván játszotta, ám néhány év múlva már Liliomfi szerepében találkozhatott vele a néző a filmvásznon. Az 1954-ben bemutatott filmet Makk Károly rendezte, s a szereposztás parádés volt: Camillát Dayka Margit, Erzsit Ruttkai Éva, Szellemfit Pécsi Sándor játszotta. A film elevenen hatott az 50-es éveket jellemző mozgóképi világban, a pályája elején lévő Makk Károly rendezői koncepciója összetalálkozott a mű megőrzött frissességével.
„…A Liliomfi szökőkútként habzó és csillogó rendezői ötletei a nagy cél alárendeltjei. Létük egyetlen forrása, hogy világosabbá és drámaibbá tegyenek egy-egy helyzetet, vagy, a színész alkatának és szerepének ismeretében, mélyebbé és gazdagabbá varázsolják a színészi játékot” - írta Örkény István a Csillag 1955. márciusi számában.


2012. október 5-én volt a Liliomfi legújabb bemutatója a budapesti Örkény Színházban.
A művet a Mohácsi testvérek (Mohácsi István dramaturg, író, Mohácsi János rendező)  dolgozták fel, szétszedték, majd újra összerakták Szigligeti darabját, új szereplőkkel, jelenetekkel bővítették, a karaktereket átértelmezték, s a szöveget aktualizálták: közéleti áthallások, irodalmi idézetek, szóviccek, poénok kavarognak a színpadon, s a legkülönbözőbb színházi műfajok vonulnak fel. A színészek tobzódnak ebben a gazdag nyelvi és színpadi világban, s olyan elsöprő alakításokat láthatunk, mint Gálffi Lászlóét Szilvai Tódor vagy Für Anikóét Kamilla szerepében.
 „A színházban igazából az a fontos, hogy egy előadás mennyire élő organizmus, mennyire javítja magát, mennyire van saját élete - mondja Mohácsi János, s ez az előadás, ahogy korábbi rendezései is, bizonyították ezt.

2014. február 2., vasárnap

Egy könyvtáros kulturális bolyongásai Budapesten

Itt a tél, s a február ugyan a legrövidebb hónap, de ha beszorultunk a városba, s a meleg fürdőkben is eleget áztattuk már megfáradt tagjainkat, kulturális éhségünk talán nagyobb, mint az év többi részében. Az elmúlt esztendőkben is szétnéztünk Budapesten, milyen irodalmi programokkal várják a közönséget, de most úgy döntöttünk, nemcsak a frekventált helyek, hanem a blogíró könyvtáros személyes érdeklődésének mentén járjuk körbe a várost, sőt, kitekintünk más műfajokra is.

Utunkat először egy közeli intézmény, a PIM felé vesszük, ahol megnézhetjük, ha tavaly kihagytuk, a június 1-ig látható A megmozdult szótár - Weöres Sándor 100 éves című kiállítást. A Weöres Sándor szövegeiből kiinduló kreatív játékok aktív gondolkodásra késztetik a látogatót: versfoltozás, versrajz, keresztöltés és gondolatfújás, 3D-s versleképzés, verslehívó koppintásra és sok más érdekesebbnél érdekesebb feladat várja a játszani szerető közönséget.

Február 17-én találkozhatunk Borbély Szilárddal, akit már többször idéztünk, ajánlottunk, szerettünk a blogunkon (Nincstelenek című kötete a tavalyi év legnagyobb sikere volt). A beszélgetést a Müpában, a Literárium estek keretében rendezik, házigazda Jánossy Lajos.

S ne hagyjuk ki a Nyitott Műhelyt sem, megnyugodhatunk, a hely nem szűnik meg, csak átalakul és Finta Laci továbbra is nagy szeretettel várja az érdeklődőket. Folytatódik a Literával közös Előhívás, az új széria kortárs szerzők pályakezdésével és első publikációival foglalkozik, terítéken volt már Mészöly Miklós, Lengyel Péter, Bodor Ádám és Garaczi László indulása, február 12-én Kertész Imre Bekopog a szerelem című, 1961-es zenés vígjátékával foglalkoznak.

Jim Northup
S ha kedvünk támad böngészgetni a legfrissebb könyvtermésben, térjünk be az Írók Boltjába, de lehetőleg február 10-re időzítsük a látogatásunkat (Kun Árpád Boldog Észak című könyvét tárgyaló ÉS-kvartettről már úgyis lemaradtunk), mert megismerkedhetünk Jim Northrup amerikai indián költővel, kinek Nagy Kis-Madár című kötetét magyar fordítója, Gyukics Gábor mutatja be. Jim Northrup anisinábe indián, születésétől az észak-minnesotai Fond du Lac rezervátumban él családjával a hagyományos indián életmódnak megfelelően – ahogy ő megfogalmazta, “rezervátumban születtem, rezervátumban élek, és valószínűleg rezervátumban is fogok meghalni”. Hat verses- és prózakötet szerzője, három színdarabot is írt. Saját rovattal rendelkezik több indián újságban.

Nádas Péter és Forgách András
Menjünk színházba is, a Katona, a Radnóti vagy az Örkény igazán pazar kínálattal vár bennünket, de most inkább másfelé vesszük az irányt. A Trafóban február 5. és 7. között Mundruczó Kornél és a Proton Színház közös munkáját, a Demencia című előadást láthatjuk, a darab az öregek és a mentális problémákkal küzdők világába vezet el, s morális kérdéseket tesz fel: mit profitálhat a társadalom abból, ha a pszichiátriai betegek élete meghosszabbodik,  mi értelme segíteni a szenvedőknek, ha minden út a halálhoz vezet?
Nem könnyebb témát feszeget a Rózsavölgyi Szalonban a Forgách András rendezte Szorul a hurok című előadás sem, amely Nádas Péter Párhuzamos történetek című regényének néhány motívumát dolgozza fel: két nő, egy férfi, három ember, három sors, három történet – összezárva egyetlen taxiban.

S a színházi előadások felkavaró élménye után nyugalmat kereshetünk a kiállítótermek csöndjében, aki még nem látta, vagy duplázni akar, megtekintheti a Szépművészeti Múzeum február 16-ig meghosszabbított nyitva tartással üzemelő Caravaggiótól Canalettóig című kiállítását, amihez csak annyit tennénk hozzá, érdemes újra megnézni Derek Jarman Caravaggio című, 1986-ban készült filmjét is. De ha igazi békére vágyunk, akkor sétáljunk át az Andrásssy útra, a Kogart Ház Párás hegyek - Illatos virágok címmel a hagyományos kínai tusfestészetet mutatja be a 19-20. századból. A tekercsképek többnyire tájakat, növényeket, virágokat és madarakat ábrázolnak, az emberi figurák festése ritkább, főként tájban elhelyezett, apró alakokként láthatók.



S mit kínálnak a filmszínházak ezeken a borongós, szürke estéken?
Az utóbbi hetek Lars von Trier A nimfomániás című kultuszfilmjétől volt hangos, itt van a második rész is, Fáy Miklós azt írja a filmről: „A szex volt az utolsó menedék, eksztázis és kábulat, amitől nem érezte magát annyira magányosnak az ember, és most kiderül, hogy aki alaposan kivette belőle a részét, és napi tíz alkalmat kellett leszerveznie, az is éppen olyan kétségbeesett és magányos, mint aki csak otthon ül, és Edgar Allen Poe műveit olvasgatja.”
Ezen a blogon állandóan az irodalom vizein evezünk, akkor hát tervezzük be a február 20-án bemutatandó A titokzatos szerető című filmet, amely a nemrégen 200. születésnapját ünneplő Dickens titkos, szerelmi kapcsolatát mutatja be.  A film Claire Tomalin Charles Dickens élete című biográfiája alapján készült, nálunk 2012-ben adta ki az Európa Kiadó. A 45 éves író 1857-ben ismerkedett meg Ellen Ternannel, az akkor 18 éves színésznővel, az író ugyan külön költözött családjától, de Ellen nyilvánosan soha sem mutatkozhatott vele. Rendező és főszereplő Ralph Fiennes, aki nemcsak színészként, hanem rendezőként is bizonyított már. 

S ha már zúg a fejünk, káprázik a szemünk, kavarognak bennünk a gondolatok, nem tehetünk mást, sétáljunk ki  a Városligetbe, és az Állatkert felé vegyük az utunkat. 2013-ban az emlősök, a madarak és a hüllők közül 50 fajt szaporítottak sikeresen, ami összesen 248 utódot, kölyköt és fiókát jelent. Nézzük meg, mennyit fejlődött a február 14-én egyéves születésnapját ünneplő elefántborjú, Asha, hogy érzi magát a indiai oroszlán kölykök népes társasága s az augusztus 16-án született két szibériai tigris gyerek, Grusa és Macan, s emlékezzünk meg Tania-ról, a 23 évet élt jegesmedvéről, aki december 5-én távozott az élők világából.