„Keresem-e a gyönyört? Keresem-e az igazságot? Keresem-e a művészetet?
Lehet-e reményem, hogy valaha találok valamit is?” (Csáth Géza)
Csáth Géza, író, zeneesztéta,
orvos, családi nevén Brenner József 1887. február 13-án született Szabadkán.
Apja, dr. Brenner József ügyvéd, anyja Decsy Etelka korán meghalt
szívbetegségben. Apja későbbi feleségével, Budanovits Ilonával együtt nevelte. Testvére,
Brenner Dezső később Jász Dezső néven publikált, apai ágon unokatestvére pedig
Kosztolányi Dezső, akit Dide, Desiré néven emleget Naplóiban.
1896-ban kezdte meg gimnáziumi
tanulmányait, már gyerekként jellemezte három terület párhuzamos művelése (irodalom,
képzőművészet, zene), ami miatt később Kosztolányi „hármas-művésznek” nevezte
unokaöccsét. Írásai 1903-ban – zenekritikusként mutatkozott be – jelentek meg
először a Bácskai Hírlapban.
„Péntek! Ma születésnapom volt, gyönyörű nap! Fájdalmas emlékek
fűződnek a mai és az ezelőtt 16 év előtti naphoz. Édesanyámnak okoztam
fájdalmat és örömet, neki és apámnak ugyanakkor, ámbár azt se nagyot. Idétlen
voltam. „Nem marad meg” – mondta az orvos. És mégis élek. Sok keserűséget értem
meg később, különösen az elmúlt időkben. Nem fájdalmak, üresség a lélekben, ez
kínzott. Sokat örültem gyerekkoromban. Most mindig kevesebb és kevesebb az
öröm.”
(Cs. G. Napló, 1903. február 13. péntek)
 |
| Csáth Géza, Kosztolányi és Brenner (Jász) Dezső |
Nyolcadikos gimnazistaként, önképzőköri ülésen fölolvasta A kályha című elbeszélését, az írásért dicséretet kapott, a szöveget elküldte Bródy Sándornak, aki biztatta.
Érettségije, majd sikertelen zeneakadémiai felvételije után a budapesti orvostudományi egyetemre iratkozott be. A zenétől nem távolodott el, 1906 őszétől 1909 tavaszáig a Budapesti Napló zenekritikusa volt, 1908-ban pedig megjelent első novelláskötete, A varázsló kertje.
1909-ben kapta meg
orvosi diplomáját, majd Budapesten, a Moravcsik-féle ideg- és elmeklinika
gyakornoka lett. Idegorvosi munkásságának kiemelkedő alkotása az Egy elmebeteg nő naplója.
1910-től 1913-ig több fürdőhelyen
(Stósz, Stubnyafürdő, Palics) tevékenykedett orvosként, az ótátrafüredi praxis
alatt ismerkedett meg későbbi feleségével, Jónás Olgával.
Ezekben az években rendkívül
tevékeny alkotóművészként is: 1910-től 1912 ig a Világ zenekritikusa, Janika és Hamvazószerda című darabját a Magyar Színház tűzi műsorára, s
1911-ben a Délutáni álom, a következő
évben pedig a Schmidt mézeskalácsos
című novelláskötete jelenik meg.
„Fellapozhatjuk-e Csáth szövegeit anélkül, hogy a lényét, sorsát,
szellemét őrző nyelvből ne éreznénk ki a szenvedélynek, az energiának, az
ártatlanságnak s tragikusan mély érzékenységének a lélegzetét s légszomjait?
Művészi világának és világélményének megközelítése aligha tűnne számomra e
pillanatban lehetségesnek, ha nem kísérelném meg annak a nehezen körvonalazható
hálónak felfejtését, melyet Csáthnál a lélek, a szellem és a formák
összefüggése jelent. Ami mindebből megérzékített, tehát tapintható, az ezen
összefüggéseknek szintaxisa, a szellemiségnek a szerkesztésbe projektált, abban
inkarnálódó rendszere.”
Thomka Beáta: A kárhozat grammatikája (Üzenet, 1987. 1-3. sz.)
Csáth 1910. április 20-án hajnalban használ először morfiumot, miután egy orvos tévesen tbc-t diagnosztizált nála. 1913-ra erős morfiumfüggőségét nem tudja kordában tartani, ősszel bevonul a Liget Szanatóriumba elvonókúrára. A kezelés sikertelenségét újabb novelláskötetének (Muzsikusok) megjelenése oldja.
1914-től katonaorvosi szolgálatra hívják be, s miután kiderül morfinizmusa, felülvizsgálatra, majd elvonókúrára küldik, hosszabb időre szabadságolják, 1917-ben végleg fölmentik a katonai szolgálat alól. Ezután Regőcén, majd Földesen vállal orvosi állást.
„Leírhatatlanul sokat szenvedett. Vértanútestén nem volt egyetlen
fillérnyi helyecske sem, melyet föl ne tépett volna az oltótű. Tályogok
keletkeztek rajta, és szíjakkal kötötte át a lábát, hogy valahogy vánszorogni
tudjon. Így dolgozott. évekig. Naponta ellátta orvosi teendőit a kis bácskai
faluban, és míg lehajtott fővel ballagott a biztos halál felé, sok-sok embernek
adta vissza egészségét. Hogy milyen helyzetbe került, azt az utolsó hónapjáig
nagyon jól tudta. Néha azt is, hogy nincs belőle kivezető út. Mint orvos,
figyelte magát, és kísérletezett a testével. Váltogatta a mérgeit, a morfiumot
a pantoponnal és az ópiummal, de akár a hínárba került úszó, egyre jobban
belebonyolódott.”
Kosztolányi Dezső: Csáth Géza betegségéről és haláláról Nyugat, 1919. 16-17.sz.
1919-ben
morfiumfüggősége már olyan méreteket ölt – felesége feltételezett hűtlensége
miatt súlyos téveszmék gyötrik –, hogy a bajai kórház elmebetegosztályán ápolják,
az elvonástól rettentő kínokat él át. A kórházból megszökik, hazagyalogol,
majd három revolvergolyóval megöli feleségét, s öngyilkosságot kísérel meg. A
sikertelen kísérlet után a szabadkai Mária Valéria Közkórházba szállítják.
Újabb szökése után Kelebiánál a szerb demarkációs vonalnál 1919. szeptember
11-én feltartóztatják. Nem sokkal később nagy adag pantopont fecskendez be magának, és
meghal.
Agyvelejét, szívét és máját,
kívánsága szerint, öccse a pesti klinikára, első munkahelyére küldi. Emléktábláját
később itt, egykori rendelője ablaka alatt avatják fel.
- naplók
„A mániákussá váló rögzítési
kényszernek köszönhetően szinte lépésről-lépésre követhető Csáth pályájának
eltorzulása. Mintha valami lidérces lélektani regény alapanyagát olvasnánk, a
megörökített események nyomán egyre direktebb módon önmagát analizáló és
félreanalizáló élveboncolások dokumentumait.” – írja Szajbély Mihály.
Csáth Géza, alias Brenner József
1897. április 7-én tízévesen kezdte vezetni naplóját. A feljegyzések
folyamatosak a gimnáziumi érettségi időszakáig, majd kissé szaggatottabb
formában eljut a budapesti orvosi egyetemre való beiratkozásáig, az utolsó
bejegyzés 1904. december 20., itt jelzi, hogy szakít a napló-formával, s ezután
„életének minden neves mozzanatát nyomtatásra adja”. Ám két év szünet után,
1906 januárjától 1911 novemberéig ismét folyamatosan vezeti naplóját. Ahogy
1912 őszén és telén, majd a háború első évei alatt is. A napló-bejegyzések
mellett is születnek feljegyzések, memoárjellegű szövegek (Morfinizmusom
története, Nemi életem leírása) is, az utolsó bejegyzés 1919-ből, felesége
meggyilkolását követő időszakból való.
- PIM
CSÁTH - A varázsló
halála
Emlékkiállítás Csáth
Géza halálának 100. évfordulója alkalmából
Petőfi Irodalmi
Múzeum
2019. április 30. - 2020. május 31.
„Idáig jutnak a hősei, s akkor jön az ő pillanata, árva Csáth ideje. A lélek talán megroggyant megint, mert vihetetlen volt a lázasan dolgozó ember terhe, aki orvos a Moravcsik-klinikán, aki rendszeres tárcanovellista, zenekritikus, jegyzetíró, szinte minden épkézláb hazai lapban ott a neve, természetesen a Nyugatnak is aktív munkatársa. És parancsolni akar a tehetség ennek a léleknek, mint tett korábban, hogy gyerünk cipelni tovább, de a lélek azt mondta, édes gazdám, kifáradtam. Erre ez a kemikálék terén tájékozott orvos azt mondja, most adok neked energiát, és pontosan, merthogy egy állapotát naplójában pontosan detektáló szerzőről van szó, és pontosan 1910. április 10-én, egy gyötrő éjszaka után, hajnali fél hatkor a bőr alá, a tehetség mellé csúszik az első adag morfium. És csúszik ettől fogva majd’ minden nap, aztán minden nap és minden nap többször is. És elindul a küzdelem, hogy az adagokat mértéken tartsa, de mind sikertelenebb ebben a küzdelemben, olvashatjuk ki a Naplóból, nem adja meg magát ez a nagyúr. A vesztés meghozza az önvádat, aztán a dekoncentráltságot, aztán az elidegenedést a világtól és a normalitástól, míg végül a bőr alá eresztett anyag minden egyebet kiirtott abból a bőr alatti lényből, aki valaha Csáth Géza volt.”
(Háy János A varázsló halála és más kiállítások (részlet a kiállítás megnyitójából)
- film
Szász János 1998-ban a Wittman fiúk címmel Csáth Géza az Anyagyilkosság című novellája nyomán
rendezett filmje után ismét Csáth-írásokhoz nyúlt: a Brenner József néven
megjelentetett Egy elmebeteg nő naplója
című, orvosi jellegű írások mellett más, Csáth Géza néven publikált írások is
helyet kaptak az Ópium címmel
forgatott film forgatókönyvében. Az alkotás a 38. Magyar Filmszemlén négy díjat nyert.
Ópium - Egy elmebeteg nő naplója (részlet)
magyar-német-amerikai filmdráma, 108 perc, 2007
rendezte Szász János
- Csáth Géza-díj
A Csáth Géza-díj a Fiatal Írók Szövetsége 2016-ban alapított irodalmi díja, melynek kuratóriumát a FISZ-tábor nulladik napjának mindenkori résztvevői alkotják. A kizárólag adományokból alapított díj mellé egy hasított sertést, illetve névre szóló hentesbárdot kap a díjazott. A díjat 2016-ban Kabai Lóránt költő, szerkesztő, 2017-ben Orcsik Roland költő, szerkesztő és irodalomszervező, 2018-ban Csehy Zoltán költő, műfordító, szerkesztő, 2019-ben Terék Anna költő kapta.
Rejtelmek labirintusában: összegyűjtött esszék, tanulmányok, újságcikkek /
/szerk., sajtó alá rend. és az utószót írta Szajbély Mihály/
Budapest: Magvető, cop. 1995.
Az életet nem lehet becsapni: összegyűjtött színpadi művei
/szerk. és sajtó alá rend. Szajbély Mihály/
Budapest, Magvető, cop. 1996.
Fej a pohárban: napló és levelek, 1914-1916
/sajtó alá rend. Dér Zoltán és Szajbély Mihály
Budapest, Magvető Könyvkiadó, cop. 1997.
Egy elmebeteg nő naplója: összegyűjtött elmeorvosi tanulmányok
/szerk. és sajtó alá rend. Szajbély Mihály
Budapest, Magvető Könyvkiadó, cop. 1998.
A muzsika mesekertje: összegyűjtött írások a zenéről
/szerk.és sajtó alá rend. Szajbély Mihály/
Budapest, Magvető, cop. 2000.
Csáth Géza: 1000 x ölel Józsi: családi levelek 1904-1908
/sajtó alá rend. és az utószót írta Beszédes Valéria/
Szabadka : Szabadegyetem, 2007.
Mesék, amelyek rosszul végződnek: összegyűjtött novellák
/szerk. és sajtó alá rend. Szajbély Mihály/
Budapest: Magvető Könyvkiadó,cop. 2008.
"Méla akkord: hínak lábat mosni": naplófeljegyzések, 1897-1904
/sajtó alá rend. Molnár Eszter Edina és Szajbély Mihály/
Budapest, Magvető, PIM, 2013.
Úr volt rajtam a vágy: naplófeljegyzések és visszaemlékezések, 1906-1914 /
/sajtó alá rend. Molnár Eszter Edina és Szajbély Mihály/
Budapest, Magvető, 2016.
Sötét örvénybe süllyedek: naplófeljegyzések és visszaemlékezések, 1914-1919
/sajtó alá rend. Molnár Eszter Edina és Szajbély Mihály/
Budapest, Magvető, 2017.
"Csak nézni kell ezeket a rajzokat...": Csáth Géza földesi naplórajzainak és
rajzfüzetének atlasza / szerk. Ágoston Pribilla Valéria, Hózsa Éva és Nikov K.
Olga
Szabadka, Városi Könyvtár, 2009.
szakirodalom
Csáth Géza-bibliográfia /összeáll. Dér Zoltán /
Újvidék, Forum Könyvkiadó, 1977.
Dér Zoltán: Ikercsillagok /Kosztolányi Dezső és Csáth Géza/
Újvidék : Forum Könyvkiadó, 1980.
Emlékkönyv Csáth Géza születésének századik évfordulójára /szerk. Dér
Zoltán/
Szabadka, Veljko Vlahović Munkásegyetem, 1987
Szajbély Mihály: Csáth Géza
Budapest, Gondolat Könyvkiadó, 1989.
Szajbély Mihály: Csáth Géza élete és munkái
Budapest, Magvető, 2019.
A varázsló halála: in memoriam Csáth Géza /vál., szerk., összeáll.
Szajbély Mihály/
Budapest, Nap, 2004.
Csáth-járó át-járó: Csáth Géza, az irodalmi és pszichológiai diskurzusok
metszéspontja /szerk. Csányi Erzsébet/
Újvidék, Bölcsészettudományi Kar, Vajdasági M. Felsőokt. Koll., 2009.
"Alszik a fény": Kosztolányi Dezső és Csáth Géza művészete / szerk.
Bednanics Gábor. Budapest, FISZ, Ráció, 2010.
irodalmi feldolgozások:
Esterházy Péter: Csáth Géza fantasztikus élete In: Esterházy Péter: A kitömött hattyú
Budapest, Magvető, 1988.
Kelecsényi László: Csáth és a homokember (Egy házasság története)
Noran Libro kiadó, 2009
Lovas Ildikó: Spanyol menyasszony: lány, regény
Pozsony, Kalligram, 2007.
Tolnai Ottó: árvacsáth
Budapest, Novi Sad, Orpheusz Könyvkiadó Kft., Fórum, 1992.
Tolnai Ottó: árvacsáth
szajbély mihálynak
noha legszívesebben falnak mentem volna különben is
vannak emberek akik tényleg falba verik a fejüket
bambát tettetve hallgattam désiré új tézisét
miszerint egy költőnek sok édességet kell ennie
sok bonbont és rumos bombát
imád mondja az adria túlsózott tintalevese mellett
kis cukrászdákban nagy habostortákban fuldokolni
már nem tetettem a bambát
a fal tényleg véres volt a fejemtől
de désiré közömbösen folytatta
a költő olyan mint a cigány
disznóvágáskor elmegy hazulról
kezében fordított újsággal hideg kocsmákban didereg
mert nem bírja a zsírszagot
de akkor kis lila áriáit végképp félbeszakítottam
mondd désiré ki az a költő
aki megállás nélkül azt sugdossa nekem
aki egész opusát erre a refrénre építi hogy
árvacsáth
