Kürenberg lovag

Kürenberg lovag (Der von Kürenberg, Der Kürenberger), a legrégibb ismert lovagi költő. A 12. 14. századi német udvari lírát Minnesang-nak, művelőit Minnesänger-eknek, vagyis szerelmi dalnokoknak nevezték a középfelnémetül szerelmet jelentő minne szó alapján. A legrégibbb minnedalok a Regensburg és Bécs közötti bajor-osztrák területről származnak, innen jött a Kürenbergi is, aki a XII. sz.-ban Linz környékén élt. Műveit 1150 és 1170 között írta, neve alatt 15 népdalszerű egystrófás vers maradt fent, az általa használt négysoros ún. Kürenbergi-versszak gyakorlatilag a Nibelung-versszakkal azonos. Leghíresebb dala a Falkenlied (Sólyomdal -  Több mint egy éven által). Verseit a Lator László által szerkesztett Énekelj, aranymadár. Német lovag-költők antológiája (1960) című kötetben olvashatjuk.

TÖBB MINT EGY ÉVEN ÁLTAL

Több mint egy éven által szép sólyommadárt
neveltem én, szelíd lett, ha hívtam visszaszállt,
a szárnyait arannyal fontam be, tündökölt,
s akkor magasra lebbent, új ország várta, messze föld.

Ujra láttam én most, átsuhant az égen,
a selymes lábzsinórt még lengeti szépen,
a szárnyain aranyszín csillogás remeg.
Uram, kik csókra vágynak, engedd, hogy egyesüljenek.

(Radnóti Miklós fordítása)

Szaladják István 1999-ben Aranymadár címmel forgatta első kisjátékfilmjét. A négy részre tagolt mű (Úton, Dél, Álom, Ha majd fehér szél támad) középpontjában a költő, Der von Kürenberg áll. A lovagot harc közben halálosan megsebesítik, s egyedül, magányosan tölti földi léte utolsó napjait... 

Szaladják István: Aranymadár

(magyar kisjátékfilm, 28 perc, 1999.)

"Der von Kürenberg lovag és költő, mióta lovaggá ütötték, nem számolta az éveket. Évek hosszú képzésébe telt, magányos gyakorlatokéba, míg megtapasztalta, a harcos számára egyetlen kapu van, a halál, amin biztosan beléphet, hogy önnön legbensőbb természetét megismerje. Tudta, hogy a küzdelem csak eszköz, nem a másik emberrel áll szemben, hanem saját félelmével, pusztulásával, és nem a másikat kell legyőznie, hanem önmagát... Lelkünk, mint a sólyom, úgy ül a bölcsesség karján, hogy elrepítsen - mikor megszületünk, elereszt, s mikor meghalunk, visszavár."

(részlet a filmből)

Irodalmi Nobel-díj, 2015

„A szovjet civilizáció… Ennek a nyomait próbálom sietve megörökíteni. Ismerős arcok. Nem a szocializmusról faggatózom, hanem a szerelemről, a féltékenységről, az öregségről.  A zenéről, táncról és a frizurákról. A letűnt élet ezernyi részletéről. Csak ezzel a módszerrel lehet a katasztrófát a hétköznapi történések kereteibe gyömöszölni, és megkísérelni valamit mondani róla. Kideríteni valami újat.”  (Elhordott múltjaink, részlet)

2015-ben az irodalmi Nobel-díjat Szvetlana Alekszijevics fehérorosz írónő kapta. A Svéd Akadémia indoklása szerint „többszólamú prózái korunk szenvedéseinek és bátorságának állítanak emlékművet.”

Alekszijevics 1948-ban született az ukrán Ivano-Frankivszk városában, a minszki egyetem újságíró szakán végzett, majd éveken át dolgozott újságoknál, magazinoknál Fehéroroszországban.

Első könyve A háború nem asszonyi dolog (magyarul 1988) 1983-ban készült el, de csak 1985-ben, a gorbacsovi peresztrojka idején jelenthetett meg. A dokumentumregényben a Vörös Hadseregben a németek ellen harcoló nők monológjait olvashatjuk. A kötet először szamizdatban terjedt, majd Alekszijevicset a Nagy Honvédő Háború emlékének megsértése vádjával perbe fogták és elbocsátották állásából.

A Fiúk cinkkoporsóban művében (magyarul 1999) az 1979–1989-es afganisztáni háborút dolgozta fel. Az írónő az Afganisztánt megjárt katonákkal s az elesett fiaikat gyászoló anyákkal folytatott megrázó beszélgetéseit fűzte dokumentumregénnyé. A kötet tartalmazza az Alekszijevics ellen indított újabb per dokumentumait is, a vád az volt, hogy az író meghamisította az elesettek hozzátartozóinak vallomását, meggyalázva így emléküket.

A magyarul még megjelenésre váró Csernobili ima a nukleáris katasztrófát és annak tragikus következményeit dolgozza fel. Részleteket olvashatunk a műből a Jelenkor 2015. januári számában.

A „vörös enciklopédiának” is nevezett sorozat (A háború nem asszonyi dolog, Az utolsó tanúk, Fiúk cinkkoporsóban, Csernobili ima, Elhordott múltjaink) ötödik, befejező kötete a magyarul most megjelent Elhordott múltjaink című művében Alekszijevics a kommunizmus bukását és a Szovjetunió szétesését örökíti meg. Az írónő arra vállalkozott, hogy megörökítse, mi is lett az egykori szovjet emberrel, a „homo sovieticusszal”, kulcsmondata egy parasztasszony szájából  hangzik el: „a szocializmusnak vége, de mi itt maradtunk”. 

„Szerzőnk jó három évtizede ugyanazt az egyszerűnek tűnő módszert követi: igyekszik minél több embert megszólítani, hagyja, hogy „kibeszéljék” magukat, de – ha kell – visszakérdez, szembesíti riportalanyait tévedéseikkel, hazugságaikkal, öncsalásukkal. Aztán ezeket az elbeszélt történeteket, sokszor csodálatos novellákat, máskor hátborzongató rémtörténeteket egymás mellé rendezi, „ragasztja össze”, amit dokumentumrészletekkel, korabeli hírmorzsákkal egészít ki. Méltán nevezhetjük szerzőnk műfaját dokumentumregénynek, a dokumentumriport és a széppróza szintézisének. De bizonyos értelemben tekinthetjük akár jelenkor-történeti műnek is, oral historynak, vagyis elbeszélt történelemnek” írja Zádori Zsolt A szovjet marha vágósúlya című írásában a Könyvjelző októberi számában.

Alekszijevics 2000-ben elhagyta hazáját, élt Párizsban, Göteborgban és Berlinben, 2011-ben visszaköltözhetett Minszkbe, de munkái továbbra is indexen vannak.

1999-ben Herder-díjjal ismerték el munkásságát, 2013-ban pedig megkapta a német könyvkiadók és könyvkereskedők egyesülésének Békedíját, az egyik legjelentősebb civil kulturális díjat. Műveit eddig 35 nyelvre fordították le.

A szovjet korszak legborzalmasabb hagyatéka a szovjet nép. Interjú a Könyvesblogon.

Bertók László 80

  
 Fölemelkedik, lebeg

  Megfogni, összerakni: pillanat
  műve a szerkezet. Fölemelkedik,
  lebeg a gubanc fölött. Simítani,
  igazítani! Megkönnyebbülni,
  hogy íme! S hogy mégsem. Hogy
  nincs vége, azért sem! Csak
  ki kell, ki kellett várni. El kellett
  kapni a szárnyát. A szárnya alatti
  levegőt. Az érzést, hogy a
  markodban van. S aztán már
  nem is gondolni rá, csak
  eltűnni benne. Belefeledkezni a
  mozdulataiba. A végtelen
  szöszmötölésbe, az érzékek
  közötti résbe. Életbe. Kozmoszba.
  Semmibe. Beleveszni a
  bizonytalanba, az egyetlen
  kapaszkodóba. A hökkenetbe,
  hogy eljön, lám, eljöhet.
  A hintába, ahogy egyik szó
  hirtelen meglöki a másikat,
  s játszik megint a világ.
  Az utolsó porszem önfeledt
  lebegésével jutni el az
  átjárható falig.
      
Bertók László a Digitális Irodalmi Akadémián.

őszi programok, könyvek, madarak

„Meg kell mondanom Neked, Lou: az az érzésem, hogy most valami olyan környezet segítene rajtam, mint amilyen annak idején Nálad, Schmargendorfban vett körül; elképzelem: hosszú erdei utak, mezítláb járni a fűben és éjjel-nappal hagyni, hadd nőjön a szakállam, esténként lámpát gyújtani a meleg szobában, és valahányszor kedve kerekedik, bújjon elő a hold és jöjjenek ki a csillagok, és egyébként csak üldögélni és hallgatni az esőt vagy a vihart, mintha ő maga volna a Mindenható. Ha forgolódsz a világban, Lou kedves, gondolj erre, és jegyezd meg, ha egy olyan helyet látsz, ahol mindezt megtehetném” – írta Rilke Lou Andreas -Saloménak 1912. november 19-én. 

A latin betűk őszi programajánlóját olvassák. November lévén, arra számítottunk, hogy a kint gomolygó ködből a meleg szobákba invitáljuk a kedves olvasót, ám a hidegnek nyoma sincs.

                                          

                                               Rilke levelei. Beszélgetés a fordítóval. DRÓT

„Ne sürgesse az időt, barátom” címmel november 10-én a PIM-ben ünnepélyes bemutatón ismerkedhetünk meg a Napkút Kiadó jóvoltából négy kötetben megjelentetett Rilke-levelezéssel. A fordítóval, Báthori Csabával Szilágyi Ákos, költő, esztéta beszélget. 

A fordításon túl jelentős szerkesztői és filológiai teljesítménynek lehetünk tanúi, hiszen a mai napig nem létezik Rilke leveleinek német nyelvű összkiadása, s az anyag összeállításakor a szerkesztő-műfordító Báthori Csaba hetven forráskiadványra (évkönyvekben, periodikákban megjelent szövegekre) támaszkodott.

A Magyar Nemzeti Galériában A túlélő árnyéka címmel El Kazovszkij életmű-kiállítása nyílik meg. A mintegy 400 képet bemutató tárlaton átfogó képet kaphatunk a 2008-ban elhunyt képzőművész munkáiból, aki foglalkozott festészettel, díszlettervezéssel, installációkkal, performansszal, orosz nyelven írott verseiből pedig 2011-ben adott ki a Magvető Kiadó egy válogatást Homokszökőkút címmel, Margócsy István szerkesztésében. A kiállításhoz több munka is ajánlkozik:
Szilágyi Ákos Ká és Bá – El Kazovszkij emlékműve (Pesti Kalligram, 2015) verseskötetének felolvasással egybekötött bemutatóját a kiállítás megnyitóján tartják, majd A lélek elszáll – óegyiptomi motívumok El Kazovszkij művészetében címmel Csehy Zoltán és Szilágyi Ákos tartanak közös tárlatvezetést november 12-én.

Látáscsapda. Beszélgetések El Kazovszkijjal (2012) címmel Cserjés Katalin és Uhl Gabriella szerkesztők az El Kazovszkijjal készült beszélgetéseket, riportokat gyűjtötték kötetbe időbeli sorrendben, 1981-től 2008-ig, amelyeket Siklós Péter látott el jegyzetekkel. 

2015-ben Merőleges viszonyok címmel szintén Cserjés Katalin és Szauter Dóra El Kazovszkij munkásságáról szóló tanulmányokat válogatott egybe. A Szegedi Tudományegyetem Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszékén a Hajnóczy Péter Hagyatékgondozó Műhely mintájára 2009-ben jött létre az El Kazovszkij kutató csoport Cserjés Katalin vezetésével. A könyv első részében a Tiszatáj 2013. novemberi El Kazovszkij-anyaga szerepel, továbbá Keserű Katalin tanulmánya, illetve a Litera - Nyitott Műhely kerekasztal-beszélgetésének szerkesztett változata.

A MÜPA-ban november 16-án Zalán Tibor-est lesz, a Keresztury Tibor szerkesztette Literárium-estek keretében a szerzővel Jánossy Lajos beszélget.

A napokban jelenik meg Onagy Zoltán interjúkötete Dragéi hajnalok Zalánnal címmel a Kortárs Kiadó gondozásában. A beszélgetés 2014-ben, a szerző 60. születésnapja alkalmából kezdődött, s a több mint egy éven át bővített interjúból már olvashattunk részleteket a Forrás 2014. novemberi számában. 

„Ilia Miska, a híresen nagy szerkesztő a legendás régi Tiszatájnál, azt mondta, uram, egyetlen dologgal foglalkozzék, az igazán jó írók mindig ugyanazt írják. Megpróbáltam, nem ment. Lehet, hogy nem vagyok igazán jó író. Bár elszomorodnék, ha így lenne. Mindig csak azzal foglalkozom, ami engem izgat. Ha az avantgárd, akkor azzal, ha a neoromantikus elégia, akkor azzal, ha a képvers, akkor azzal, ha meg a haiku, akkor a haiku, és azzal.” (Z. T.)

Többször is hírt adtunk már a Litera-Nyitott Műhely közös sorozatáról, az Előhívásról. November 11-én, a Magvető Kiadó újra indított Tények és tanúk sorozatában Réz Pál Bokáig pezsgőben című memoárkötete lesz a beszélgetés témája. Az idén 85 éves Réz Pállal, aki 1952-től a Szépirodalmi Kiadó szerkesztője, majd 25 éven át a Holmi című folyóirat főszerkesztője volt, Parti Nagy Lajos készített életút-interjút a Magyar Rádióban, 1992-ben. E beszélgetés kiegészített, aktualizált változata a kötet, amelyet izgalmas névmutató és képanyag egészít ki. Az Előhívás nagy sikerű beszélgetéssorozata egyébként immár a 60. estjéhez érkezett, a Nagy Gabriella új főszerkesztő irányításával működő Litera pedig 13. születésnapját ünnepli.

S ha a születésnapoknál tartunk: a Hadik Irodalmi Szalon is ünnepel, az 5 éve újranyitott Hadik Kávéház 55 ún. összművészeti estet tartott Juhász Anna vezetésével. November 18-án a PIM-ben jelen lesznek az elmúlt öt év vendégei, felidézik a legsikeresebb estjeiket, amit felsorolni is lehetetlen, de gondoljunk csak a Latinovitsra, Petrovics Emilre vagy Kass Jánosra emlékező estre!

Nádas felolvassa a Találkozás-t

A színházi előadásokból választásunk Nádas Péter Találkozás című darabjára esett a Pesti Színházban Eszenyi Enikő rendezésében. Nádas a Találkozás című drámáját, drámatrilógiájának (Takarítás, Temetés) középső részét 1979-ben írta, a darab ősbemutatója 1985-ben volt a Pesti Színházban, Ruttkai Éva és Hegedűs D. Géza szereplésével. Most Börcsök Enikőt és Király Dánielt láthatjuk a darab két főszerepében. „A Találkozás történelmileg egészen konkrétan két ember viszonyának lehetséges variációiból áll. Mária a Farkas Mihály-Péter Gábor-féle intézmények lakója volt többször is, a Fiatalember pedig, aki hallani jött a történetet, hogy történéssé váljék benne (ez egyben életfeltétele, felnőttségének utolsó, egyetlen lehetősége, megszületésének kicsinyített, tömörített aktusa), annak a férfinak a fia, akivel Mária emésztő szerelme adatott, aki azonban ugyanabban a börtönben ügyészként tevékenykedett, mikor Máriát másodszor lecsukták. A nő szabadulása után a férfi lelkiismerete felébredt, és szerelmese szeme láttára, egykori találkozásuk színhelyén, a platánok alatt főbe lőtte magát” – írja a drámáról Balassa Péter, a Mindnyájan benne vagyunk. Nádas Péter művei című munkájában. (Budapest, Balassi, 2007.)

A mozikban az izlandi Dagur Kári filmje, a Fúsi keltette fel érdeklődésünket. A rendezőt előző filmjében (Nói albinói) is a társadalmon és normákon kívüliség foglalkoztatta. A Fúsi egy 43 éves, túlsúlyos fiatalemberről szól, aki még mindig az anyjával él, ám anyja udvarlója beíratja egy tánctanfolyamra, ahol megismerkedik a különc Sjöfnnel. A nő hatására Fúsi elindul a felnőtté válás útján, kezébe veszi élete irányítását. A főszereplő, Gunnar Jönsson alakításának köszönhetően a film abszurd, ironikus jeleneteivel nem vált át a romantikus komédia műfajába. 

A Scolar Kiadó észak-amerikai indián költészeti antológiát jelentetett meg Medvefelhő a város felett címmel Gyukics Gábor fordításában. (Akármilyen hihetetlen, Európában eddig egyetlen hasonló összeállítás jelent meg.) A könyvet november 26-án mutatják be az Írók Boltjában. A vendég Lance Henson csejen költő, a kötet egyik szerzője.

„Jelen kötetben huszonnégy kortárs észak-amerikai indián költő verseit fordítottam magyarra. Ezek a költők nem a regények és legendák indiánjai, csupán az ő leszármazottaik. Sokan közülük kevert vérű családban születtek, mégis hisznek indián őseik hagyományaiban, a természet szeretetében, és igyekeznek fenntartani azt, dacára annak, hogy ők már városban élnek, ahol egyetemi tanárok, muzeológusok és könyvtárosok, értelmiségiek. Verseik ezért olyan szögből tudják megmutatni a jelent, a mai világot, de a természetet és az amerikai tájakat is, ahonnan mi azt soha nem látjuk”, írja Gyukics Gábor. 

S ha megnéztünk minden kiállítást, filmet és előadást, elolvastuk az összes könyvet, látogassunk el november 28-án a tatai Öreg-tó partjára, a Magyar Madártani Egyesület immár 15. alkalommal megrendezendő Vadlúd Sokadalmára. A tatai Öreg-tó tradicionális vadlúd-pihenőhely. Az eurázsiai tundrák vidékéről érkező vadludak minden évben visszatérnek Tatára, hogy a telet itt töltsék, majd február végén, március elején indulnak vissza északi költőhelyeikre. Ám korán kell annak kelnie, aki meg akarja figyelni reggel 7 órakor a tavon telelő több tízezer madár (nagy lilik, örvös lúd, vörösnyakú lúd) kihúzását. Orbán Zoltán ornitológus tolmácsolásában kivetítőn is követhetjük az eseményeket. Az esti behúzásig, 16 óráig pedig természetvédelmi, ornitológiai programokkal várják a közönséget. 

A Tatai Vadlúd Sokadalom (fotók)

A hónap verse: Orcsik Roland: Hajnali megfigyelés

Kavicsos földön járok,
egyre fogy a távolság köztem
és a kopár hegy között,
mely csupasz csonkként
mered ki a földből.
Mikor a tövéhez érek,
gyökerek kúsznak elő a mélyből,
s mint idegszálak,
körbefonják a hegyet.
Lábam körül, s végig a sziklás testen
tölcsérek képződnek,
mind tele kristálytiszta
vízzel.
A tölcsérek alján
tarka madarak lapulnak.
Odahajolok az egyikhez,
a madár kiröppen a vízből,
hangosan csattog
sárga-fekete szárnyával,
eltűnik a magasban.
A többi madár kuporog a vízben.
Várnak, mondod mögöttem,
s kiejted a neved,
koppanás, nyílik a szemem,
s mint egy háttérzene
apró részletét,
elfelejtem, ki voltál.

             

                                     

Orcsik Roland: Harmadolás. Budapest. Kalligram, 2015.

A személyessé tett táj. Orcsik Rolandot új kötetéről Kiss László kérdezte. In: Bárkaonline

Déry Tibor-díj, 2015

2015. október 16-án átadták az idei Déry Tibor-díjakat. Bíró-Balogh Tamás író, irodalomtörténész, Sántha József író, kritikus és Szlukovényi Katalin költő, kritikus, műfordító vehette át az elismerést.

A Déry Tibor-díj az első olyan irodalmi elismerés, amelyet magánvagyonból alapítottak, és 1984 óta évenként ítélik oda a magyar irodalom kiemelkedő alkotóinak. A Déry Tibor Alapítvány az író özvegyének végakaratából jött létre, aki vagyonát a magyar államra hagyta azzal a feltétellel, hogy annak értékesítése után a befolyt összeg kamataiból kimagasló irodalmi tevékenységű művészeket díjazzanak. 

                                     

Margó-díj, 2015

Totth Benedek Holtverseny című regénye kapta a legjobb első prózakötetért járó Margó-díjat, melyet idén első alkalommal adtak át a Margó Irodalmi Fesztivál különkiadásának záróprogramján. 

részlet a regényből

interjú a szerzővel

kritika: Szabó Gábor: Enyhe légszomj, kezdő úszóknak. Műút: 2015050. 

25 éve halt meg Ottlik Géza

"Okosan teszi az író,  még ha a világ elfogadja is végül írónak, és beírhatja az útlevele, igazolványa rovataiba foglalkozásnak, okosan teszi, ha ezt azért nem veszi készpénznek: ha kettesben maradna önmagával mindig számon tartja, hogy a foglalkozása változatlanul annyiból áll, hogy ő csak egy ember, egy ürge, akinek a mibenlétét 30 vagy 60 éves korában sem lehet szorosabban meghatározni, mint 7 éves vagy 5 éves korában."

(Próza)

- Ottlik a Digitális Irodalmi Akadémián

Ottlik életrajza, digitalizált művei, bibliográfia és szakirodalom a Digitális Irodalmi Akadémián.

- Ottlik művek a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Hajnali háztetők. Kisregények. Bp. 1957. Magvető, 319 p.

Iskola a határon. Regény. Bp. 1959. Magvető, 473 p.  

Minden megvan. Elbeszélések. Bp. 1969. Magvető, 345 p.

Próza. Esszék, tanulmányok, interjúk. Bp. 1980. Magvető, 296 p.

A Valencia-rejtély. Hajónapló. Pályákon. Rádiójáték és elbeszélések. Bp. 1989. Magvető, 211 p.

Buda. Regény. Bp. 1993. Európa, 365 p.


- Iskola a határon

"...Azt gondolom, hogy egy csomó dolog jobban végiggondolható Ottlikkal, mint Ottlik nélkül. Itt van például a könyv modernsége. Az Iskola a határon egyrészt botrányosan modern, másrészt pedig teljesen épeszű könyv. Tehát van eleje, van vége, persze közepe is. A mondatok is teljesen normálisak, nagy betűvel kezdődnek, írásjel van a végükön. Nem egy mondatból áll az egész regény, mint mondjuk, másutt. Ez arra talán figyelmeztet, hogy modernségen ezeknél a dolgoknál sokkal fontosabbat kell érteni. Mondjuk egy gondolkodásmódnak vagy még inkább egy létezésnek a radikalizmusát. Tehát erre a radikalizmusra hív fel az Ottlik-könyv a sajátjával. Azt is mondja ez a regény, vagy nem is a regény, hanem egyáltalán Ottlik létezése, hogy ez egy olyan mesterség, amelyet nem elég tudni, szeretni, ismerni meg csinálni: nem elég radikálisnak lenni, hanem még tisztességesnek is kell lenni.

 (Esterházy Péter)

  
- Esterházy-Ottlik: Az Iskola-átirat 

"Ottlik Géza hetvenedik születésnapjára, ezerkilencszáznyolcvanegy december tizedikétől nyolcvankettő március tizenötödikéig, kb. 250 óra alatt, egy 57x77-es rajzlapra lemásoltam az Iskola a határon-t. Így keletkezett ez a kép." E.P.

- Az Ottlik-átirat

Ottlik Géza halálának 25. évfordulójára hét kortárs író, Cserna-Szabó András, Garaczi László, Kemény István, Németh Gábor, Parti Nagy Lajos, Péntek Orsolya és Péterfy Gergely hét ismert Ottlik-szöveget vagy szövegrészt választott, Esterházyhoz hasonlóan egy rajzlapra lemásolt. A művelet alatt naplót írtak, a jegyzeteikből pedig újabb, Ottlik inspirálta szövegek születtek - az Ottlik-szövegek margójára. Munkáikat 2015. október 9-én mutatták be a Budapesti Bábszínházban, az őszi Margó Irodalmi Fesztivál keretében. A Margó Az Ottlik-átirat című eseményt Esterházy Péternek ajánlotta.

   

Borbély Szilárd: Az olaszliszkai. Ősbemutató a Katonában

Október 9-én mutatja be a Katona József Színház Máté Gábor rendezésében Borbély Szilárd Az olaszliszkai című darabját. A dráma 2010 novemberében jelent meg a Kalligram című folyóiratban, majd a Palatinus Kiadó 2011-ben Szemünk előtt vonulnak el címmel jelentette meg a szerző színdarabjait. Az Olaszliszka név 2006 októberében égett be a magyar köztudatba. Sz. L-t, a 44 éves középiskolai tanárt a gyerekei szeme láttára agyonverték a faluban, mert autójával elsodort egy az utcán átszaladó roma kislányt. A darab egyik történetszála a kilenc évvel ezelőtti lincselést, a másik a faluba érkező idegen zsidó ősei felkutatásának nyomát igyekszik feldolgozni. Harmadik történetszálként a darab rendezője Borbély Szilárd Egy bűntény mellékszálai című írását és több versét felhasználva, a költő szülei ellen 2000 karácsonyán elkövetett rablógyilkosság mozzanatait is beépítette az előadás szövegkönyvébe.

 

 színpadkép az előadásból

Áldozat, 44 éves: Fekete Ernő

- dráma

Borbély Szilárd: Az olaszliszkai. Első rész. Kalligram. 2010. november.

- kötet

 Borbély Szilárd: Szemünk előtt vonulnak el. Budapest: Palatinus Kiadó, 2011.

- interjú

Interjú Borbély Szilárddal: Isteni igazság, emlékezet.

- kritikák

Radnóti Zsuzsa: A titokzatos Borbély Szilárd-drámák. Jelenkor. 2013. 6. sz.

Földes Györgyi: Műfaji kavalkádban vonulnak el. Beszélő. 2011. 9.sz.

Vári György: Akárkit keresünk. Műút. 2011. 5.sz.

                                                                                                                   

80 éves Tőzsér Árpád, szlovákiai magyar író, költő

Epilógus

Virágvasárnap, nyit a barka,

a paták alatt mirtuszág -
Jön, jön az Egy, ki megbocsátja
az ember pluralizmusát.

A költőét, ki ilyen is, olyan is,
formátlan-formás kaktusz,
víz van benne meg tövis van rajta,
hiszi, hogy Rilke, bár - Kappus.

Hajlik erre meg hajlik amarra,
szólítja, ami nincs önmagát,
s honnan is tudná, hogy ilyenkor Isten
hajtogatja, mint szél a fát.

"Tőzsér Árpád olyan életművet hozott létre az elmúlt évtizedekben, amely önmagában felér egy kisebbfajta irodalomtörténettel. Az 1945 utáni magyar líra szinte összes megszólalásformája nyomon követhető költészetében. Tőzsér költészete hangsúlyozottan kortársi, hiszen olyan pozíciót jelölt ki önmaga számára, amelyből logikusan következik a folytonos önkorrekció, a kortárs irodalommal való folytonos szembesítés és szembesülés igénye. Ha van a Tőzsér által képviselt "pozsonyi páholy"-nak valamiféle jelentése, akkor ez lenne az egyik. Úgy jelen lenni a kortárs irodalom folyamataiban, hogy egyúttal kívülről lehessen rálátni a legprogresszívebb, legtovább mutató jelenségekre, beépítve azokat a saját költészet aktuális változásfolyamataiba."

Németh Zoltán: (Utószó). A kategorikus esztétikai imperatívusz. (Egy "állhatatos" költő, Tőzsér Árpád) In: Németh Zoltán: Az életmű mint irodalomtörténet. Tőzsér Árpád. Pozsony: Kalligram, 2011.



Tőzsér Árpád. (Szlovákiai magyar adatbank.)

Tőzsér Árpád bibliográfia. 

Tanulmányok költőportrékhoz. Konferencia Tőzsér Árpád 80. születésnapja alkalmából a Pozsonyi Magyar Intézetben.

Elhunyt Göncz Árpád író, műfordító, a Magyar Köztársaság első elnöke

Göncz Árpád 1922. február 10-én született Budapesten. 1944-ben szerzett jogi diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Az 1956-os forradalomban való részvétele miatt életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték, 1963-ban amnesztiával szabadult. A börtönévek után a Veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet szakfordítójaként dolgozott, de közben szépirodalmat is fordított, első műfordítása Aldous Huxley: Szombat délután című novellája volt, ezt követte Golding: Torony című műve 1964-ben. 1965-től már szabadfoglalkozású műfordító. 1973-ban jelent meg első műve, a Sarusok, ettől kezdve folyamatosan publikált.  Első drámáját, a Magyar Médeiát 1976-ban mutatták be.

Műfordításai közül a legismertebb és legolvasottabb munkája Tolkien: A gyűrűk ura (Réz Ádám fordította a első 11 fejezetet), nevéhez fűződik az angolszász irodalom  klasszikussá vált gyöngyszemeinek hosszú sora: Forster: Út Indiába, Doctorow: Ragtime, Világkiállítás, Faulkner: A hang és a téboly, Fiam, Absolon, Hemingway: A folyón át a fák közé, Vándorünnep, Sillitoe: A hosszútávfutó magányossága, Updike: Nyúlháj, A kentaur, Styron: Nat Turner vallomásai, Golding: Beavatás, de fordított még Poe, Salinger, Sontag, Maugham, Thackeray, Eliot, Vonnegut, Agatha Christie és Asimov műveiből is.
Szépírói munkásságából kiemelkedik elbeszéléskötete, a Hazaérkezés, drámakötete, a Mérleg, és az 1991-ben megjelent Gyaluforgácsok, melyben esszéi és publicisztikai írásai jelentek meg. 1983-ban irodalmi munkássága elismeréséül József Attila-díjat kapott, 1989-től köztársasági elnökké választásáig (1990) a Magyar Írószövetség elnöki tisztségét töltötte be.

Göncz Árpád, a műfordító - interjú az ekultúrán

Göncz Árpád művei és fordításkötetei a FSZEK-ben

GÖNCZ MŰVEK - kiállítás 2012-ben, Göncz Árpád 90. születésnapja alkalmából a Központi Könyvtárban

125 éve született Agatha Christie, a krimi királynője

Agatha Christie

„Agatha Christie szakmai kiválóságát éppen az szavatolja, hogy a szerkesztés tudora, a rejtvényregény biztos kezű takácsmestere. Esze ágában sincs irodalmiasnak lenni. Nem tukmálja ránk a lelkét, nem brillírozik „egyénített” alakábrázolással, mélyenszántó társadalmi körképpel, nem áriázik – alig-hamis – pszichológiát. Az ő regénye az, ami. És abban hiánytalan. Az öreg ladyt – szerencsére – egyáltalán nem érdekli a gyilkosság, a vér, az erőszak, rezzenéstelen arccal rakja le műfaja sztereotípiáit, így a gyilkosságokat is, mint pasziánszozó a kártyákat; nem érdekli más, csak a rejtvény, a rejtvény hézagtalan szabályrendszere. A szerkezet és megint a szerkezet, az igazi krimi, a lépcsőzetesen épített feszültség alfája és omegája. És ha mégis szükségessé válik, szemcseppentővel adagolja bele könyveibe az elkerülhetetlen mellékest: a jellemrajzot, a társadalmat, a tájat, a légkört. Ám a fair játék ritka jutalmaként ezek a cseppek nagyon is jóízűek.”

Nemes Nagy Ágnes: Az igazi krimi. Agatha Christie (1891-1976) halálára

In: Nagyvilág. 1976. 3. szám. p. 475.

- életrajz a könyvespolcon

Bunson, Matthew: Christie világa : Agatha Christie enciklopédia
Budapest: M. Kvklub, 2004.

Cade, Jared: Agatha Christie és a hiányzó tizenegy nap 

Budapest: Európa, 2010.

Christie, Agatha: Életem 

Budapest: Partvonal, 2009.

Christie, Agatha: Grand tour. a krimi királynőjének nagy utazása 

Budapest: Partvonal, 2013. 

Christie, Agatha: Így éltünk Mezopotámiában

Budapest: Partvonal, 2009.

Curran, John: Agatha Christie titkos jegyzetfüzetei : a krimi királynőjének
műhelytitkai
Budapest: Európa, 2010.

Hadnagy Róbert: Agatha Christie krimikalauz avagy Gyilkosságok ABC-ben 

Budapest: Európa, 2004.

Thompson, Laura: Agatha Christie : egy angol mítosz: életrajz exkluzív dokumentumok alapján

Budapest: Háttér, 2009.


- életrajz, művek, feldolgozások a neten

Magyar Agatha Christie-olvasók oldala

"a rajongói oldal helyett mi jobban szeretjük az olvasói oldal megnevezést. Ennek az az oka, hogy míg a rajongó posztereket ragaszt ki, ereklyéket gyűjt stb., addig mi csak olvasunk és elemzünk."

(interjú Czibóka Tamással, az agatha.hu olvasói portál megálmodójával)

Christie for Christmas. In: Hévíz. 2012. 5-6. szám

Magyarország kedvenc Agatha Christie-kötetei!

                                  

A magyar olvasók a Tíz kicsi négert választották Magyarország kedvenc Agatha Christie-kötetének. 

A krimi királynőjének ez a könyve kapta a szavazatok 26%-át, másodikként követte a Gyilkosság az Orient expresszen, harmadikként pedig a Halál a Níluson. Ezt a három regényt jelenteti meg az Európa Könyvkiadó októberben egy közös kötetben.

Agatha Christie's Poirot

The Mystery of Hunter's Lodge

Poirot: David Suchet

Domonkos István 75 éves

"A hatvanas évek közepén Tolnai Ottóval együtt induló, évtizedek óta Svédországban élő költő jelentős hatást gyakorolt a kortárs vajdasági irodalomra. Később anélkül vált ismertté neve a magyar költészet összefüggésében is, hogy a szerző bármilyen közvetlen formában részt vett volna az irodalmi intézmények, valós vagy virtuális közösségek tevékenységében. Ez a származás szűkebb terepét illetően ugyanúgy érvényes, mint a nyelv, az irodalom, a művelődés, illetve a saját élettere által kijelölhető tágabb térséget is. Viszonylag rövid volt az az időszak, amikor személyesen jelen volt Újvidéken. A keveset publikáló költő egy-egy kézirata iránti figyelem mindenkoron összefonódott testi jelenlétének hiányával a déli régióban, s az iránta érzett ragaszkodás és megbecsülés tartalmaival" -írja Thomka Beáta a Domonkos-Symposion. Tanulmányok Domonkos István műveiről (Kijárat Kiadó, 2006.) című tanulmánykötet előszavában.

Domi-dalok. Verseskötet CD-melléklettel.

Zenta: VMMI, 2012.

A kötet verseinek szövege a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet adattárában.

Dante 750

„Költőnk tehát közepes termetű volt, java korán túl pedig valamennyire hajlottan járt, mindazonáltal léptei méltósággal teljesek és ugyanakkor szelídek is, mindég a legtisztesebb ruha volt rajta, ami komolyságához illett. Arca hosszúkás, orra sas, szeme inkább nagy, mint kicsiny, állkapcsa erős, az alsó ajka a felsőtől valamivel előbbre állott; arca színe barna, haja és szakálla sűrű fekete és kondor, tekintete örökké mélabús és tűnődő.” (Boccaccio: Dante élete)

Dante Alighieri 750 éve, 1265 májusában született Firenzében, elszegényedett nemesi családból. Gyermekkorában a ferenceseknél és a dominikánusoknál tanult, Brunetto Latini volt a mestere, később a bolognai egyetemen jogot, retorikát, orvostudományt és művészeteket hallgatott. 12 éves volt, amikor megismerte Beatricét, aki műveinek ihletője volt, a lány korai halála Dantét mélyen lesújtotta. Dante ifjúkorában katonáskodott, több jelentős csatában is részt vett. Családja rábeszélésére 1295-ban érdekházasságot kötött, feleségül vette a nagyhatalmú Donati-família leányát, Gemmát, akitől több gyermeke született. Dante szenvedélye a politika lett, az orvosok céhe tagjaként 1300-ban Firenze városában a Százak Tanácsának tagja, majd prior lett. Ám politikai ellenfelei gyorsan leszámoltak vele, miközben Rómában a pápával tárgyalt, távollétében koncepciós pert rendeztek, melyben korrupcióval vádolták, s 1302-ben vagyonelkobzásra és máglyahalálra ítélték. Élete további részét száműzetésben töltötte, bolyongásainak nyomon követhető színhelyei többek között Verona és Padova. Végső reménye VII. Henrik német-római császár volt, aki seregeivel 1310-ben érkezett Itáliába, ám az uralkodó váratlan halála véget vetett az itáliai béke megteremtésébe vetett illúzióknak. 1313-tól öt évig a veronai Cangrande della Scala udvarában élt, ekkor írta minden jelentős művét, köztük az Isteni Színjátékot. 1318-ban Ravennába költözött, az irodalompártoló Guido Novello da Polenta udvarába, s itt érte utol a halál 1321 szeptemberében. Itt is nyugszik a Dantis poetae sepulcrum (Dante költő sírja) feliratú kápolnában, Firenzében csak egy üres szarkofág található a Sante Croce templomban.

Első jelentős műve, a Beatrice-szerelemnek emléket állító Az új élet (La vita nuova) 1294-ben jelent meg. A 11 év terméséből válogatott verses mű (szonettek, canzonék, balladák) a fiatalon elhunyt szerelme, Beatrice emlékére íródott. Dante ún. rejtett korszakában, 1305-1308 között keletkezett a Vendégség (Convivio), amely filozófiai értekezés. Ebben a költő azt fejtegeti, hogy az ész, a tudás révén közelíthetünk Istenhez. A nép nyelvén való ékesszólásról (De vulgari eloquentia) ugyan latin nyelven íródott, de az első olasz nyelvtörténeti, poétikai és irodalomtörténeti műnek tekinthető, amelyben Dante azt hangoztatja, hogy a népnyelvet az irodalmi nyelv rangjára kell emelni. A szintén latinul írt Egyeduralom (Monarchia, 1319-20), politikai értekezés alapgondolata az egyház és a világi hatalom határozott szétválasztása. A fent említett műveken kívül Dante költeményeit nem gyűjtötte-szerkesztette kötetbe, ezt először 1921-ben a jelentős Dante-filológus, Michele Barbi készítette el (Dante-tanulmánya magyarul 1964-ben jelent meg), az összegyűjtött versek kritikai kiadása nyolcvan költeményt tartalmaz. A poétikailag kevésbé jelentős, 1319 táján keletkezett Eklogái (Eclogae) Vergilius iránti tiszteletének jegyében születtek. Az 1304 és 1319 között született latin nyelvű Levelei (Epistulae) közül kiemelkedik a két utolsó levél, az egyikben a száműzetéséről, a másikban az Isteni színjáték címéről, szerkezetéről értekezik.

Legnagyobb alkotása a La Commedia Isteni színjáték (az Isteni – Divina jelzőt Boccaccio-nak köszönhetjük) szövegei a száműzetése alatt 1307 és 1320 között íródtak. A Pokolt valószínűleg 1309-ben, a Purgatóriumot 1313-ban, a Paradicsomot 1321-ben, halála előtt fejezte be. A vallási-filozófiai-politikai eposz, „szent poéma”, ahogy az alkotó meghatározta, célja a költészet erejével bemutatni a világot a maga teljes, isteni valóságában. A Színjáték szerkezetét a fizikai-kozmológiai, az erkölcsi s a történeti-politikai struktúra együttes váza adja. A költő egyszerre szerzője és főszereplője művének, a mű az „igaz útról” való „letérését” beszéli el, és túlvilági útját a poklon, a purgatóriumon, és a paradicsomon keresztül Vergilius, Beatrice, s végül Szent Bernát vezetésével. A mű felépítését a hármasság határozza meg, a teljes mű három részből, ún. canticából áll: Inferno, Purgatorio, Paradiso, mindhárom rész harminchárom éneket foglal magába, (a Pokol 34-et), így az énekek száma száz, az énekek három tizenegy szótagú sort tartalmazó strófákból, ún. terzinákból építkeznek. A Színjáték szövegét nagyon nehéz feldolgozni a kommentárok, magyarázatok nélkül, a dantei szimbólumok, allegóriák megfejtéséhez a középkori filozófia, történelem, kultúrtörténet ismerete szükséges.

„Hogyne lenne fáradság hatszáz év múlva olvasni azt az írót, akit már életében kommentálni kellett? Korunk nemigen biztat erre a fáradságra. Nemcsak hírhedt irama s az Élet és a megélhetés mindig nehezebb küzdelmei veszik el az időt. Hanem újabb művészi kánonunk elvileg sem kedvez ennek a terhes, tudós, komplikált és komponált poézisnek. A szabad vers divatját éljük, s a mai ideológia spontán ömlő, őserejű, a tudattalan mélyeiből frissen és nyersen feltört művészetet kíván. De nem szabadna, hogy ez az új kánon – még ha minden igazát teljesen átéreznők is – Dante olvasásától elriasszon.” írja Babits a Dante és a mai olvasó című tanulmányában 1929-ben, az Erdélyi Helikonban.

Az első ránk maradt magyar Dante-fordítás Döbrentei Gábor munkája 1806-ban, prózában. Több részletfordítás is készült (Ábrányi Emil, Gárdonyi Géza), az első teljes fordítás szerzője Szász Károly (1885-1899). A Színjáték legnagyobb, a mai napig olvasott, használt fordítása Babits Mihály nevéhez fűződik (Pokol 1913, Purgatórium 1921, Paradicsom 1923). A fordítás a „magyar nyelv diadala”, írta Kardos Tibor. A filológiai hűség sok helyen kárt szenvedett, ám „szép hűtlenségei” ellenére a fordítás sikerültnek mondható, olvashatjuk Rába György legendás tanulmányában, a Filológiai Közlönyben (1961, 1-2.). Az Isteni Színjáték újabb magyar nyelvre való átültetése közül kiemelkedik Weöres Sándor munkája, 1966-ban jelentette meg a Pokol első öt énekét. A Pokol kapujának híres felirata így hangzik a költő interpretálásában: „Belépő, ne reménykedj soha többé!”. Szabadi Sándor prózaváltozata 2004-ben jelent meg a Püski Kiadónál, Baranyi Ferenc Pokol-fordítása pedig 2012-ben a Tarandus Kiadó gondozásában.

A legújabb magyar fordítás Nádasdy Ádám nevéhez fűződik, a különböző folyóiratokban már részleteket is olvashattunk a készülő műből, Nádasdy többször adott interjút, s osztotta meg gondolatait a Színjáték fordításának kérdéseiről:

„Igyekeztem, amennyire lehet, szöveghű (vagy legalábbis gondolathű) lenni, mert Dante gondolkodását – és az egész középkori világképet, melynek enciklopédiája ez a mű– izgalmasnak és fontosnak tartom. Fő célom ezt közvetíteni, megismertetni az olvasóval a középkor tudásanyagát, műveltségét, hiedelmeit, vallási nézeteit. Azt gondolom: Danténak is ez volt a célja, tehát a tanítás, informálás, befolyásolás, és nem a szórakoztatás. Nem regény ez és nem lírai költemény, hanem a világnak és benne egy kornak igényes leírása. Sőt: mint a címe is mutatja, színdarabbal állunk szemben – mindenesetre a hossza, a megszólalók nagy száma, a leírások fontossága, és főleg a gondolati tartalom miatt nem a líraiság a fontos. Eposz, leginkább. Ha majd elkészülök s megjelenik, az oldalak alján bőséges lábjegyzetekkel igyekszem megmagyarázni, amit (és amennyit) ilyen terjedelemben lehet.”

"Az emberélet útjának felén

    egy nagy sötétlő erdőbe jutottam

    mivel az igaz útat nem lelém.

Ó, szörnyü elbeszélni mi van ottan,

    s milyen e sűrü, kúsza, vad vadon:

    már rágondolva reszketek legottan.

A halál sem sokkal rosszabb, tudom.

    De hogy megértsd a Jót, mit ott találtam,

    hallanod kell, mit láttam az uton."

a Babits-fordítás (1913)

"Életünk útjának feléhez érve

sötét erdőben találtam magam,
mert elvétettem a helyes utat.

Jaj, fájdalmas dolog elmondani,
milyen volt az a tüskés, vad vadon
elfog a félsz, ha csak eszembe jut:
majdnem oly keserű, mint a halál!
De hogy beszámoljak a jóról is,
mit ott találtam, mindent elmesélek."

a Nádasdy-fordítás (2010)

Bibliográfia

-a mű a neten-

Dante: Isteni színjáték. Babits Mihály fordítása. MEK

Dante: Isteni színjáték. Hálózati kritikai kiadás (szerkesztő Mátyus Norbert)

Dante Alighieri: Isteni színjáték, Pokol, XXIX–XXX. ének (Nádasdy Ádám fordítása és jegyzetei)

In: Műút. 2013040.

Dante: Isteni színjáték, Menny, XXX., XXXIII. ének (Nádasdy Ádám fordítása és jegyzetei)

In: 2000. 2014. 3. szám

-online folyóirat-

Dante, az örökhagyó. A Világosság Dante-száma. 2001. október

Kelemen János: Borongó. Baranyi Ferenc Dante Pokol fordításáról. In: Holmi. 2012. december

Nádasdy Ádám: A világirodalom tengelyében. Dante Commediájának fordításai.

In: Alföld. 2015. március. (Elhangzott a Debreceni Világirodalmi Napok tanácskozásán 2014. november 6-án.)

Se bús, se hő. Szálinger Balázs beszélget Nádasdy Ádámmal az Isteni színjáték új fordításáról. In: Hévíz 2012. 5-6.

-szakirodalom-

Dante a középkorban (szerk. Mátyus Róbert)

Budapest: Balassi, 2009.

Kelemen János: A filozófus Dante. Művészet- és nyelvelméleti expedíciók

Budapest: Atlantisz, 2002.

Madarász Imre: „Költők legmagasabbja”. Dante-tanulmányok

Budapest: Hungarovox, 2001.

Ponori Thewrewk Aurél: Divina Astronomia. Csillagászat Dante műveiben

Budapest: Magyar Csillagászai Egyesület, 2001.

Barbara Reynolds: Dante. A költő, a politikai gondolkodó, az ember

Budapest: Európa, 2008.

Szabó Tibor: Megkezdett öröklét. Dante a XX. századi Magyarországon

Budapest: Balassi, 2003.

Krasznahorkai László Nemzetközi Man Booker-díjas!

Krasznahorkai László nyerte a 2015-ös Nemzetközi Man Booker-díjat. A kétévente átadott díjat olyan élő alkotó kaphatja meg, aki vagy angol nyelven ír, vagy munkái általában hozzáférhetőek angolul. Az elismerést az író teljes munkásságáért ítélik oda. A díjat alapítása évében, 2005-ben Ismail Kadaré albán író, költő, esszéíró, 2007-ben a nigériai Chinua Achebe, 2009-ben a kanadai Alice Munro, 2011-ben az amerikai Philip Roth, 2013-ban a szintén amerikai Lydia Davis vehette át.

Életrajz, digitalizált művek, bibliográfia, szakirodalom a Digitális Irodalmi Akadémián

Krasznahorkai angol nyelvű honlapja

Az ember nélküli világnál nincs csodálatosabb. Vári György interjúja

Krasznahorkai László művei a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban

A hónap verse: Kukorelly Endre: Átsétálunk nagymamámmal a Ferdinánd hídon a Lehel piacra

Állj meg, ez beakadt. Beakadt
     ez a, nem látod? A
         szatyor. Várjál, kibogozom. Most jó,
jól van. Vigyázz, mert ott
     egy luk. Teli van kutyaszarral
          az egész. Akkor néhány kisebb
baleset, zöldségszag, lekonyuló csirkenyakak, bevásárlás-
    ügyek, krumpli, cipelés és kerülgetések
         közt tényleg átértünk a Ferdinánd
hídon. Élmunkás híd, de nem
     ez a neve. Hazafelé is,
          ugyanaz volt, ugyanaz a járda,
innen nézve, a Szondy utcából,
     a bal oldali, nem tévesztettük el.
           A 76-os trolibusztól rázkódott a
híd. Komolyan. Dőlt a gőz,
     tolattak a Hámán Kató mozdonyházból
         a vonatok. Így mentünk, és
elég vidáman, ha sütött, ha
    nem. Karácsonykor mindig havazott.
        Jött fel a gőz 38
évvel ezelőtt. Jön szépen fölfelé
     a gőz, leáll a forgalom,
         a troli kifarol, a kereke
pörög a jégen. Fehér a
     Nyugati pályaudvar, havazik, karácsony
         késő délután. Estefelé. Ez volt.
Magától ropogott a Ferdinánd híd.
     Van, ami magától ropog.

Kukorelly Endre: Mind, átjavított, újabb, régiek (Összegyűjtött versek 1968-2014),

Budapest: 2014. Libri Könyvkiadó.

Európai Irodalmi Díj, 2015

Európai Irodalmi Díjat kapott Szvoren Edina Nincs, és ne is legyen című elbeszéléskötete. Szvoren Edina 2005 óta publikál rendszeresen, azóta több díjat és ösztöndíjat is elnyert. Első elbeszéléskötete, a Pertu 2010-ben jelent meg a Palatinus Kiadónál, amelyet 2012-ben követett az európai elismerést elnyert kötete. Az Európai Irodalmi Díjat az Európai Könyvkereskedők és Könyvkiadók Szövetsége, az Európai Írók Tanácsa alapította 2009-ben. A kitüntetettek között van még az osztrák Carolina Schutti, a francia Gaelle Josse, a horvát Luka Bekavac, az ír Donal Ryan, az olasz Lorenzo Amurri, a litván Undine Radzeviciute, a norvég Ida Hegazi Hoyer, a lengyel Magdalena Parys, a portugál David Machado, a szlovák Svetlana Zuchova, és a svéd Sara Stridsberg. A díjat korábban Szécsi Noémi (2009), és Horváth Viktor (2012) is megkapta.

Artisjus Irodalmi Díj, 2015

Az idei Artisjus Irodalmi Díjakat 2015. április 21-én adták át a Budapest Music Centerben.

Artisjus Irodalmi Nagydíj
Kukorelly Endre: Mind, átjavított, újabb, régiek (Libri, 2014.)

Artisjus Irodalmi Díj (próza)
Háy János: Napra jutni (Európa, 2014.)

Artisjus Irodalmi Díj (líra)
Szijj Ferenc: Agyag és kátrány (Magvető, 2014.)

Artisjus Irodalmi Díj (kritika)
Károlyi Csaba: Nincs harmadik híd (Pesti Kalligram, 2014.)

Artisjus Irodalmi Díj (tanulmány)
Szilágyi Márton: A költő mint társadalmi jelenség. Csokonai Vitéz Mihály pályafutásának mikrotörténeti dimenziói (Ráció, 2014.)