Ágh István 80 éves

Orgona-fújtató

Nagypénteki szakadt templomhajóban –
de valaha én fújtattam ezt a szótlan
orgonát, kiselejtezett imazsámolyról
tiportam a kupásra vásott fapedált,
ha a parázna-ábrás fogódzóba
nem kapaszkodom, port és botrányt
vertem volna föl szárnyaimmal,
akár a toronyból letévedt gyöngybagoly.

Pap, hívek és kántor fölött,
Istenhez legközelebb, fújtattam a
paraszt-gregoriánba tömjénfüstös,
illetlen bagófüstös levegőt,
még a tüdőkbe is, azt hittem,
még a templom is nekivetemedik,
fölfújódik, mint ama Zeppelin,
száll, száll a virágvasárnapi
lelkekkel megzsúfolva,
Mindenszentek képe a kisoltáron,
a szentély pattogzó boltja
csillaggá vágyott gyulladozni.

Repülés túlélője,
fölállok az orgonaroncsból,
föltámadok deszkába vésett nevemből,
az egész helybeli század
monogram-lajstromából,
a passió irkalapjait zsebre vágom,
legyen az Utolsó Ítéletre valami
bizonyíték: Valóban Isten fia volt ez.
Csak a nép hangja a gyermek írásban,
se Jézus, se Júdás, se Péter, se Pilátus.

Ágh István művei, szakirodalom és bibliográfia a Digitális Irodalmi Akadémián

Békés Pál-díj, 2018

2018. március 27-én hatodik alkalommal adták át a Békés Pál-díjat, melyet az idén a Petőfi Irodalmi Múzeumban Papp Sándor Zsigmond a Gyűlölet című kötetéért vehetett át. 

A 2013 januárjában megalakult Békés Pál Civil Társaság a díjat évenként ítéli oda. Az elismerést olyan szerző kaphatja meg, aki különösen értékes prózai művel hívja föl magára a figyelmet. A díjat eddig Tompa Andrea (2013), Csabai László (2014), Kiss Tibor Noé (2015), Potozky László (2016) és Szaniszló Judit (2017) vehette át.

Papp Sándor Zsigmond 1972-ben született az erdélyi Radócon, középiskolába Nagyváradon járt, majd a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem filozófia szakán végzett. A 90-es években az Erdélyi Napló kulturális rovatát vezette, majd a Krónika belső munkatársaként dolgozott. 1996-ban megnyerte a Látó novellapályázatát. A 2000-es évektől kezdve Budapesten él, 2005-től a lap megszűntéig a Népszabadság  munkatársa volt, recenzióival, filmkritikáival és riportjaival kiemelkedett a kulturális újságírás területén. Az irodalmi sikert a Semmi kis életek című regénye hozta meg számára 2011-ben. Németh Gábor így írt a műről a Magyar Narancsban: "Megírta ezt a rettenetes, néma tartományt, ahol a magunkfajták élnek. Élnek? Megmondjam, mi a kedvenc mondatom? "Halottak, csak még lejárnak kenyérért."

"A gyűlölet nem csak a személyes sorsunkba ivódik bele, hanem a családtörténetünkbe is: generációról generációra öröklődik. Ahogy telnek az évtizedek, úgy homályosulnak el az okok, és hallgatódnak el a magyarázatok, míg már nincs is kitől megkérdezni, hogy honnan ered az ösztönös ellenérzés, és milyen történetek szülték az előítéleteket. Erről a mindent felülíró, génállományban is nyomot hagyó viselkedésmintáról szól Papp Sándor Zsigmond új regénye. A Gyűlölet a fojtogató bezártság könyve, csupa olyan emberi sorssal, amelyekben nem jut szerep a szabad döntéseknek."

In: Forgách Kinga: Öngyűlöleti negyedóra (forrás: Litera)

- Závada Pál laudációja: Papp Sándor Zsigmond Békés Pál-díjához (Litera)

- részlet a Gyűlölet című regényből (Irodalmi Szemle)

- interjú a szerzővel (Helikon)

Napfényt ittak a feketerigók – irodalmi programok és könyvek márciusban

„Napfényt ittak a feketerigók, / És minden kert a dalukat fújja, / Minden szívben rigók fészkelnek, / És kertekké válnak a szívek / S virulnak újra” - írja Max Dauthendey Napfényt ittak a feketerigók című versében. A verset Tandori Dezső Lombos ágak szívverése című, egy kicsit talán elfelejtett műfordításkötetében találjuk. A kötet 1983-ban jelent meg, különlegessége a Tandoritól egyáltalán nem szokatlan tematikája, egyben alcíme is: Versek madarakról és fákról. 

Reménykedve a tavasz eljövetelében, szétnéztünk Budapesten, ahogy tettük az elmúlt években is, vajon milyen irodalmi programokkal várják a kulturális intézmények a nagyközönséget. S bónuszként könyveket is ajánlunk!
A Petőfi Irodalmi Múzeumban Arany János tavalyi bicentenáriumához kapcsolódó programokat még mindig találunk, (már a 200+1-et ünneplik). A tavalyi konferenciák, szavalóversenyek és családi napok után maradt még Kovács Ákos és Kaláka koncert, továbbá Arany humoráról tartott emléknapot a Szépírók Társasága. „Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt, / Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki” – kérdezte Arany Jánostól Petőfi 1847-ben, amikor elolvasta a Toldit. Az önarckép álarcokban című Arany János-kiállítás épp erre keresi a választ. A 2018. október 28-ig megtekinthető tárlat fő pillérei: az alkotói korszakokhoz kapcsolódó szöveguniverzum, a relikviák (Arany pipájától a kedvenc kávéscsészéjén át a nemzetőr szalagig) és a költőt körülvevő vizuális világ bemutatása (Klösz-fotóktól a Than Mór-festményekig). S nem hiányzik a ma oly divatos és korszerű – interaktivitás sem: 3D-s alkalmazások, mobil-applikációk, és Érezni Aranyt címmel slammer játék is gazdagítja a tárlatot. 

„Egy ballada peremén Ágnes asszony mosna. / Metaforáit a hab elkapdossa. / A ballada Ágnest majd tisztára mossa,/ ha akad még egy is, aki fellapozza”, írja Csehy Zoltán A balladacsődület balladája (skizoid remix) című parafrázisában. A vers abban az OSZK gondozásában kiadott, 24 karát című kötetben jelent meg, amely kortárs költők Arany János ihlette verseit, köszöntőit, parafrázisait tartalmazza. 24 karát, vagyis tiszta Arany – olvashatjuk a kötet bevezetőjében, s a 48 alkotó között találjuk Géczi Jánost, Kovács András Ferencet, Tóth Krisztinát, Sajó Lászlót, és Térey Jánost is. 

„Szabó Magda olyan, mint a rock and roll. Intenzív, radikális, lehengerlő. Közös nevező, kommunikációs alap” - olvashatjuk Háy János sorait a június 24-ig tartó, a tavaly száz éve született Szabó Magda emlékére rendezett Annyi titkom maradt... című kiállításon, amit szintén a PIM-ben tekinthetünk meg. A tárlat bemutatja Szabó Magda életének korszakait, szüleinek, rokonainak dokumentumait, rengeteg fotóval illusztrálva, kiemelten jelzi férje, Szobotka Tibor jelentőségét, kiemel egy-egy csomópontot az életműből, idézetekkel szemléltetve körüljárja a kiemelkedő regények keletkezéstörténetét.. A kiállításhoz kapcsolódva egy közelmúltban megjelent műre szeretnénk felhívni a figyelmet. Szobotka Tibor halála után Szabó Magda 1982-től 1990-ig naplót is vezetett, s a Liber Mortis (2011) címmel megjelent kötetben a férj elvesztését próbálta feldolgozni.

Az életművet újabban gondozó Jaffa Kiadó szerkesztésében tavaly napvilágot látott Nyusziék. Naplók I. címmel az 1950 és 1958 között keletkezett naplóját vehetjük a kezünkbe. Szabó Magda a Szobotkával való házasságkötésük utáni években Nyusziék címmel egyszerű iskolai füzetekbe jegyezte fel mindennapjaik történéseit. „A füzetek a házaspár elzárt, saját maguknak megalkotott, boldog világát mutatják be, amelyből igyekeztek kizárni az annyi keserűséget és gyötrelmet okozó külvilágot (az 50-es évek politikai hangulata, pénzhiány, a munka elvesztése)”- írja Zeke Zsuzsanna a kötet bevezetőjében. Az intim vallomásokat is bőven tartalmazó, öt kötetből összeálló naplókat a kiadó az író hagyatékában talált sorrendben közli, s vélhetően a Szabó Magda-életmű egy újabb fontos szegmensét fogják képezni. 

A PIM-ben március 13-án köszöntötték a 75 éves Oravecz Imrét, s ebből az alkalomból mutatták be a szerző A rög gyermekei (az Árvai család kontinenseken és a 19–20. századon átívelő történetét feldolgozó trilógiájának (Ondrok gödre, Kaliforniai fürj) utolsó kötetét, Ókontri (a szó a régi emigráns magyarok magyar-angol keveréknyelvén óhazát jelent) címmel. Az utóbbi évtizedek egyik kiemelkedő lírai kötete volt Oravecz Halászóembere, amelyben mitikusan megénekelte az Amerikába kivándorolt szajlai rokonokat és ismerősöket. „nagyapám viszont már a tizenkilencedik század végén megkezdte a nagy műveletet,/ kétszer jött vissza,/ és csak harmadjára maradt kint végleg,/ apám ott nőtt fel,/ én is elmentem háromszor,/ de még mindig itt vagyok”, írja Haza című versében (Beszélgetések nagyapámmal című ciklus). Az Ondrok gödre 1857-ben kezdődik, a Kaliforniai fürj a kivándorlás, az Amerikába való beilleszkedés története, a záró kötet pedig a Kaliforniából az 1930-as években Magyarországra költöző második nemzedék visszatérésének és szajlai újrakezdésének 1956-ig tartó krónikája. 

Az idén 50. születésnapját ünneplő Bartis Attila fotókiállítását tekinthetjük meg a Mai Manó Házban. Bartis néhány éve második otthonának tekinti Indonéziát, legutolsó regénye, A vége is Jáva szigetén íródott. Ahogy Nádas Péternek, Bartisnak is tanult szakmája a fényképezés, s munkáit már régóta nagy figyelemmel kíséri a közönség és a kritika egyaránt. (Bartis március 29-én tartja székfoglaló előadását A fotográfiáról (naplótöredékek, 1995-2018) címmel a Széchenyi Akadémián.) A szigeteken címet viselő, közel száz fekete-fehér képet bemutató tárlat május 13-ig tekinthető meg. A Magvető Kiadó a kiállításhoz kapcsolódva jelentette meg az azonos címet viselő fotóalbumot. A könyvben szereplő fotográfiák 2014 és 2017 között készültek, többnyire Jáván, Yogyakarta környékén. „Bartis Attila kiállítása egy különleges felfedezést ígér, ami a fénykép készítésének műfaji nyitottságát és irodalmi aspektusát ismerteti meg a nézővel. Készítője személyén, kettős pozícióján keresztül bepillantást enged egy munkamódszerbe és egy fotográfiáról alkotott felfogásmódba, ami azt igazolja, hogy a kép egyszerre a valóság időből kiragadott része, és egyszerre egy eseményfolyam megszakított állapota, egy elbeszélés mondata, ami e dualitásában képes csak visszaadni világunk összetettségét és sokoldalúságát. -írja Petrányi Zsolt, a kiállítás kurátora. 

A MÜPA-ban a zenei koncertek és hangversenyek mellett irodalmi programokat is látogathatunk. Keresztury Tibor szerkesztésében folytatódik a Literárium sorozat (március 19-én Kornis Mihály volt a vendég), ahogy a Vers-estek is: március 1-én Csokonai Vitéz Mihály állt a középpontban, a költő verseit Térey János válogatásában adták elő a Katona József Színház színészei, s hogy a szerkesztési elv hogyan találkozik egy az életműre a 21. századból rátekintő kortárs alkotói attitűddel, mi sem mutatja jobban, mint Térey Jánosnak a Magyar Nemzet 2018. márciusi 10-i számában megjelent Csokonai-esszéje, Fékek és ellensúlyok, avagy partiarc a cívisek között címmel, melyben „a korszak valamennyi eszmeáramlatát és írásmódját ötvöző nagymesternek” nevezi Csokonait. És májusban jönnek még Petőfi-versek is Szálinger Balázs válogatásában! 

Sokszor ajánlottuk már a Nyitott Műhely programjait is. A Litera online irodalmi portállal közös irodalmi beszélgetéssorozata, az Előhívás ebben a hónapban ünnepi esttel jelentkezett. A 10 éve, 2008. március 19-én indult diskurzus kb. 80 szöveget tárgyalt az évek során, Mészöly Miklós Saulus című regényével kezdve a friss Aegon-díjas Nádas Péter Világló részletek című memoárjáig, s a tavaszi szezonban várható többek közt Bereményi Géza hamarosan megjelenő naplója. 

Több mint négy év szünet után folytatódik Benedek Anna és Tamás Zsuzsa sorozata, az Ellenlábas. Olyan szerzők, költők és írók ülnek egy asztalhoz, akik nagyon hasonló témával foglalkoznak vagy épp gyökeresen ellentétes a világról és a művészetről való felfogásuk. Szerepelt már együtt Kemény István és Solymosi Bálint, Németh Gábor és Schein Gábor vagy Horváth Viktor és Péterfy Gergely. S hogy melyik kategóriába tartoznak a március 10-i vendégek, Jász Attila és Peer Krisztián? Emeljük le a polcról legutóbb megjelent köteteiket! Peer Krisztián 15 év hallgatás után tavaly jelentkezett a 42 című, a barátnője korai és hirtelen halálát feldolgozó verseskötetével, Jász Attila El című kötete az alkotó 50. születésnapjára jelent meg. 

S a budapesti helyszínek után vegyük az irányt Szentendrére. A Ferenczy Múzeum hézagpótló vállalkozásba kezdett, amikor korábban az 1984 előtti Mozgó Világ, majd idén az 1992 előtti, újvidéki Új Symposion című folyóiratnak szentelt kiállítást Újvidéki Orfeuszok címmel. Mindkét orgánum megkülönböztetett helyet foglal el a magyar sajtótörténetben, nemcsak radikális szellemi-politikai törekvéseik és hányattatásaik miatt, hanem markáns összművészeti jellegük folytán is. Hasábjaikon az irodalmi műfajokkal egyenrangú helyet kaptak a kortárs festők, grafikusok, fotóművészek, sokuknak e lapok nyújtottak egyedül „otthont”. Az Új Symposion a hatvanas évek eleji alapítását követően ún. kisebbségi orgánumként kora legnagyobb kitekintésű lapja volt, olyan író- és költőnagyságok műhelye, mint Tolnai Ottó, Végel László, Domonkos István, Gion Nándor, később Sziveri János vagy Balázs Attila, és olyan rendkívüli képzőművészeké, mint Maurits Ferenc vagy a nemrég elhunyt Benes József. Az április 29-ig megtekinthető szentendrei tárlat gazdag kép- és dokumentumanyaga nem csupán a modern vajdasági kultúra gazdagságát tanúsítja, hanem azt a felbecsülhetetlen szerepet is, amelyet e lap az „anyaországban” tiltott vagy alig megtűrt alkotók közlésével, tanulmányozásával betöltött. 

Az Új Symposion egyik meghatározó alakja, Sziveri János a napokban lenne 64 éves. Az alábbi felvételen Sopotnik Zoltán, 2017 Sziveri díjasa rapp-eli el a költő Bábel című versét. A felvétel 2012-ben, a JAK táborban készült, Szigligeten.

Aegon Művészeti Díj, 2018

Nádas Péter kapta az idei Aegon Művészeti Díjat. A Világló részletek I.-II. című memoár 2017-ben jelent meg a Jelenkor Kiadónál.

"Az első képem talán nem is a legelső, ezt sem tudom ma biztosan megítélni. 

A különböző fennmaradt dokumentumok, emlékezések és történeti kronológiák tanulmányozása után az a feltételezésem, hogy a tudatomban elsőként megragadt emlék, ami mögött semmit nem találok, 1944 nyaráról, egészen pontosan 1944. június 27. éjszakájáról való. 

Habár az elraktározott érzetek társult képei közül bármikor előkerülhet egy még korábbi társulás. 

A külső szemlélet, azaz a reflexió támpontja nélkül mégis igen nehéz, talán nem is lehet megtudni tőle, hogy az emlék vajon korábbi vagy későbbi-e.

Amikor erre a legelsőnek vélt lépcsőházamra gondolok, akkor jönnek sorban a lépcsőházak, életem valamennyi lépcsőháza jön vele, ezzel az elsővel. A lépcsőházak minden bizonnyal elmém azonos helyén vannak elkülönítve. Vagy a lépcsőház formája és fogalma alá rendelve létezik egy ilyen lépcsőházzal felcímkézett tárolási mód. Is. Egyetlen dolognak, fogalomnak, kifejezésnek többféle tárolási bokra van. Valakinek a karján zuhanok, magasan a lépcsők fölött zuhanok ebben a legelső lépcsőházamban. Repülünk a levegőben. Valószínűleg a fejemet is forgatom, ideges madárka, mindent látni, vészhelyzetben, de nincs vészérzetem, biztonság az alapérzetem, helyesebben ezt az alapérzetet keresztezi a kivételesség, a nem kiszámítható érzete. Szemmel tartani. A képek gyors egymásutánja követi a vészhelyzet tulajdonképpen semleges, közel sem felzaklató élményét, mondhatni, most fogom megalapozni a tudatomban a vészhelyzet fogalmát, látom a lépcsőház hatalmas falsíkját, látom a lépcsőforduló közeledő falának akadályát, a rövid, hideg felvillanásoknak hála lelátok a korlátok között a mélységbe: előtűnik a sötétből, és eltűnik a sötétben. 

Egymásba tapad a képek egymásutánja, ez nem változtatható sorrend. Aztán nincsen hideg lángolás, nincs zuhanás, nincsen fenn és nincsen lenn. Csupán omlás van. 

Hangja nincs, sötét van, meleg van, sötét semmi van. Úgy, ahogy későbbi ájulásaimban. 

Talán a végén ott van még a törmelék csörgése a leomlás utáni pillanatból."

Nádas Péter: Világló részletek: emléklapok egy elbeszélő életéből. Budapest, Jelenkor, 2017. (részlet)

Világló részletek I. In: Holmi. 2014. 7. sz.

Világló részletek II. In: Holmi. 2014. 8. sz.

Világló részletek III. In: Holmi. 2014. 9. sz.

Nádas Péter interjú. Hír Tv. Alinda. 2017. 04. 05.

Bagi Zsolt: Szakmai problémák. Magyarázatok a Világló részletekhez
Nádas Péter: Világló részletek.
In: Műút. 2017062

Bazsányi Sándor: Miért zuhan a kismadár?: Nádas Péter: Világló részletek.

In: Műút. 2017062 

Földényi F. László: Rejtélyes ösvények: Nádas Péter: Világló részletek.
In: Élet és irodalom 2017. ápr. 28.

Győrffy Ákos: Kicsit magasabbról nézi : Nádas Péter: Világló részletek.

In: Magyar Nemzet. 2017. máj. 27.

Nemes Z. Márió: Trauma és utópia: Nádas Péter: Világló részletek. 

In: Műút 2017062. 

Radnóti Sándor: Szilénoszi emlékiratok: Nádas Péter: Világló részletek. 

In: Jelenkor. 2017. 7-8. sz. 

Radics Viktória: A személyiség genealógiája: Nádas Péter: Világló részletek.

In: Mozgó világ. 2017. 7-8. sz. 

Sipos Balázs: Mimikri és autizmus: Nádas Péter: Világló részletek. 

In: Műút. 2017062 

Zoltán Gábor: Nádas Péter: Világló részletek.
In: Vigilia. 2017. 9. sz.

állami és művészeti díjak, 2018 - irodalom

Nemzeti ünnepünk alkalmából művészeti díjakat adtak át. Az alábbi összeállításban egy-egy interjú, honlap, könyvismertető vagy műrészlet (név alatti link) mutatja be az irodalmi díjazottak munkásságát:

Kossuth-díj

FARKAS ÁRPÁD Babérkoszorú díjas és József Attila-díjas író, költő, műfordító

KISS BENEDEK Babérkoszorú díjas és kétszeres József Attila-díjas költő

Széchenyi-díj

DR. BITSKEY ISTVÁN, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének professor emeritusa 

Magyarország Babérkoszorúja-díj

BARTIS ATTILA József Attila- és Márai Sándor-díjas író, fotográfus

BÖSZÖRMÉNYI ZOLTÁN József Attila-díjas író, költő

DOBOZI ESZTER József Attila-díjas író, költő, szerkesztő

József Attila-díj

EKLER ANDREA irodalomtörténész, kritikus,

FALUDI ÁDÁM költő, prózaíró, képzőművész

GITTAI ISTVÁN költő, író, újságíró

KARÁCSONYI ZSOLT költő, műfordító, a kolozsvári Helikon irodalmi folyóirat főszerkesztője

KELEMEN LAJOS költő, író, esszéista, szerkesztő, kritikus

LEZSÁK SÁNDOR költő, drámaíró

MOHAI V. LAJOS író, esszéista, kritikus

TÓTH-MÁTHÉ MIKLÓS író, drámaíró