"Bejártam, mondhatnám az egész világot, a Sarkvidékektől az Egyenlítő környékének félelmetes őserdein keresztül Kína, Japán, majd Amerika tájképi nagyszerűségei közé. Lenyűgöző nagyságú a norvég fjord, hangos kacagáshoz hasonlítanám a Garda-tó tájképi pompáit, jártam az Alpok gleccserein, meg a Spitzbergák tundráin, láttam a sivatagot, meg az indiai barlangtemplomokat, ott voltam a mongol pusztákon meg a mandzsu őserdőkben, de akárhol másztam fel valami hegytetőre, sehol sem voltam megelégedve a kilátással, mert nem volt benne a Balaton." (Cholnoky Jenő)
Gyukics Gábor költő, műfordító 60 éves. Ebből az alkalomból a szerző fordításában megjelent Medvefelhő a város felett. Észak-amerikai indián költők antológiája című kötetet mutatjuk be.
"Jelen kötetben huszonnégy kortárs észak-amerikai költő verseit fordítottam magyarra. Ezek a költők nem a regények és legendák indiánjai, csupán az ő leszármazottaik. Sokan közülük kevert vérű családban születtek, mégis hisznek indián őseik hagyományaiban, a természet szeretetében, és igyekeznek fenntartani azt, dacára annak, hogy ők már városban élnek, ahol egyetemi tanárok, muzeológusok és könyvtárosok, értelmiségiek. Verseik ezért olyan szögből tudják megmutatni a jelent, a mai világot, de a természetet és az amerikai tájakat is, ahonnan mi azt soha nem látjuk.
Az indiánok ugyanis otthon vannak. " (részlet az előszóból)
„Meg kell mondanom Neked, Lou: az az érzésem, hogy most valami olyan környezet segítene rajtam, mint amilyen annak idején Nálad, Schmargendorfban vett körül; elképzelem: hosszú erdei utak, mezítláb járni a fűben és éjjel-nappal hagyni, hadd nőjön a szakállam, esténként lámpát gyújtani a meleg szobában, és valahányszor kedve kerekedik, bújjon elő a hold és jöjjenek ki a csillagok, és egyébként csak üldögélni és hallgatni az esőt vagy a vihart, mintha ő maga volna a Mindenható. Ha forgolódsz a világban, Lou kedves, gondolj erre, és jegyezd meg, ha egy olyan helyet látsz, ahol mindezt megtehetném” – írta Rilke Lou Andreas -Saloménak 1912. november 19-én.
A latin betűkőszi programajánlóját olvassák. November lévén, arra számítottunk, hogy a kint gomolygó ködből a meleg szobákba invitáljuk a kedves olvasót, ám a hidegnek nyoma sincs.
Rilke levelei. Beszélgetés a fordítóval. DRÓT
„Ne sürgesse az időt, barátom” címmel november 10-én a PIM-ben ünnepélyes bemutatón ismerkedhetünk meg a Napkút Kiadó jóvoltából négy kötetben megjelentetett Rilke-levelezéssel. A fordítóval, Báthori Csabával Szilágyi Ákos, költő, esztéta beszélget.
A fordításon túl jelentős szerkesztői és filológiai teljesítménynek lehetünk tanúi, hiszen a mai napig nem létezik Rilke leveleinek német nyelvű összkiadása, s az anyag összeállításakor a szerkesztő-műfordító Báthori Csaba hetven forráskiadványra (évkönyvekben, periodikákban megjelent szövegekre) támaszkodott.
A Magyar Nemzeti Galériában A túlélő árnyéka címmel El Kazovszkij életmű-kiállítása nyílik meg. A mintegy 400 képet bemutató tárlaton átfogó képet kaphatunk a 2008-ban elhunyt képzőművész munkáiból, aki foglalkozott festészettel, díszlettervezéssel, installációkkal, performansszal, orosz nyelven írott verseiből pedig 2011-ben adott ki a Magvető Kiadó egy válogatást Homokszökőkút címmel, Margócsy István szerkesztésében. A kiállításhoz több munka is ajánlkozik: Szilágyi ÁkosKá és Bá – El Kazovszkij emlékműve (Pesti Kalligram, 2015) verseskötetének felolvasással egybekötött bemutatóját a kiállítás megnyitóján tartják, majd A lélek elszáll – óegyiptomi motívumok El Kazovszkij művészetében címmel Csehy Zoltán és Szilágyi Ákos tartanak közös tárlatvezetést november 12-én.
Látáscsapda. Beszélgetések El Kazovszkijjal (2012) címmel Cserjés Katalin és Uhl Gabriella szerkesztők az El Kazovszkijjal készült beszélgetéseket, riportokat gyűjtötték kötetbe időbeli sorrendben, 1981-től 2008-ig, amelyeket Siklós Péter látott el jegyzetekkel.
2015-ben Merőleges viszonyokcímmel szintén Cserjés Katalin és Szauter Dóra El Kazovszkij munkásságáról szóló tanulmányokat válogatott egybe. A Szegedi Tudományegyetem Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszékén a Hajnóczy Péter Hagyatékgondozó Műhely mintájára 2009-ben jött létre az El Kazovszkij kutató csoport Cserjés Katalin vezetésével. A könyv első részében a Tiszatáj 2013. novemberi El Kazovszkij-anyaga szerepel, továbbá Keserű Katalin tanulmánya, illetve a Litera - Nyitott Műhely kerekasztal-beszélgetésének szerkesztett változata.
A MÜPA-ban november 16-án Zalán Tibor-est lesz, a Keresztury Tibor szerkesztette Literárium-estek keretében a szerzővel Jánossy Lajos beszélget.
A napokban jelenik meg Onagy Zoltán interjúkötete Dragéi hajnalok Zalánnal címmel a Kortárs Kiadó gondozásában. A beszélgetés 2014-ben, a szerző 60. születésnapja alkalmából kezdődött, s a több mint egy éven át bővített interjúból már olvashattunk részleteket a Forrás 2014. novemberi számában.
„Ilia Miska, a híresen nagy szerkesztő a legendás régi Tiszatájnál, azt mondta, uram, egyetlen dologgal foglalkozzék, az igazán jó írók mindig ugyanazt írják. Megpróbáltam, nem ment. Lehet, hogy nem vagyok igazán jó író. Bár elszomorodnék, ha így lenne. Mindig csak azzal foglalkozom, ami engem izgat. Ha az avantgárd, akkor azzal, ha a neoromantikus elégia, akkor azzal, ha a képvers, akkor azzal, ha meg a haiku, akkor a haiku, és azzal.” (Z. T.)
Többször is hírt adtunk már a Litera-Nyitott Műhely közös sorozatáról, az Előhívásról. November 11-én, a Magvető Kiadó újra indított Tények és tanúk sorozatában Réz Pál Bokáig pezsgőbencímű memoárkötete lesz a beszélgetés témája. Az idén 85 éves Réz Pállal, aki 1952-től a Szépirodalmi Kiadó szerkesztője, majd 25 éven át a Holmi című folyóirat főszerkesztője volt, Parti Nagy Lajos készített életút-interjút a Magyar Rádióban, 1992-ben. E beszélgetés kiegészített, aktualizált változata a kötet, amelyet izgalmas névmutató és képanyag egészít ki. Az Előhívás nagy sikerű beszélgetéssorozata egyébként immár a 60. estjéhez érkezett, a Nagy Gabriella új főszerkesztő irányításával működő Litera pedig 13. születésnapját ünnepli.
S ha a születésnapoknál tartunk: a Hadik Irodalmi Szalon is ünnepel, az 5 éve újranyitott Hadik Kávéház 55 ún. összművészeti estet tartott Juhász Anna vezetésével. November 18-án a PIM-ben jelen lesznek az elmúlt öt év vendégei, felidézik a legsikeresebb estjeiket, amit felsorolni is lehetetlen, de gondoljunk csak a Latinovitsra, Petrovics Emilre vagy Kass Jánosra emlékező estre!
Nádas felolvassa a Találkozás-t
A színházi előadásokból választásunk Nádas Péter Találkozás című darabjára esett a Pesti Színházban Eszenyi Enikő rendezésében. Nádas a Találkozás című drámáját, drámatrilógiájának (Takarítás, Temetés) középső részét 1979-ben írta, a darab ősbemutatója 1985-ben volt a Pesti Színházban, Ruttkai Éva és Hegedűs D. Géza szereplésével. Most Börcsök Enikőt és Király Dánielt láthatjuk a darab két főszerepében. „A Találkozás történelmileg egészen konkrétan két ember viszonyának lehetséges variációiból áll. Mária a Farkas Mihály-Péter Gábor-féle intézmények lakója volt többször is, a Fiatalember pedig, aki hallani jött a történetet, hogy történéssé váljék benne (ez egyben életfeltétele, felnőttségének utolsó, egyetlen lehetősége, megszületésének kicsinyített, tömörített aktusa), annak a férfinak a fia, akivel Mária emésztő szerelme adatott, aki azonban ugyanabban a börtönben ügyészként tevékenykedett, mikor Máriát másodszor lecsukták. A nő szabadulása után a férfi lelkiismerete felébredt, és szerelmese szeme láttára, egykori találkozásuk színhelyén, a platánok alatt főbe lőtte magát” – írja a drámáról Balassa Péter, a Mindnyájan benne vagyunk. Nádas Péter művei című munkájában. (Budapest, Balassi, 2007.)
A mozikban az izlandi Dagur Kárifilmje, a Fúsi keltette fel érdeklődésünket. A rendezőt előző filmjében (Nói albinói) is a társadalmon és normákon kívüliség foglalkoztatta. A Fúsi egy 43 éves, túlsúlyos fiatalemberről szól, aki még mindig az anyjával él, ám anyja udvarlója beíratja egy tánctanfolyamra, ahol megismerkedik a különc Sjöfnnel. A nő hatására Fúsi elindul a felnőtté válás útján, kezébe veszi élete irányítását. A főszereplő, Gunnar Jönsson alakításának köszönhetően a film abszurd, ironikus jeleneteivel nem vált át a romantikus komédia műfajába.
A Scolar Kiadó észak-amerikai indián költészeti antológiát jelentetett megMedvefelhő a város felett címmel Gyukics Gábor fordításában. (Akármilyen hihetetlen, Európában eddig egyetlen hasonló összeállítás jelent meg.) A könyvet november 26-án mutatják be az Írók Boltjában. A vendég Lance Henson csejen költő, a kötet egyik szerzője.
„Jelen kötetben huszonnégy kortárs észak-amerikai indián költő verseit fordítottam magyarra. Ezek a költők nem a regények és legendák indiánjai, csupán az ő leszármazottaik. Sokan közülük kevert vérű családban születtek, mégis hisznek indián őseik hagyományaiban, a természet szeretetében, és igyekeznek fenntartani azt, dacára annak, hogy ők már városban élnek, ahol egyetemi tanárok, muzeológusok és könyvtárosok, értelmiségiek. Verseik ezért olyan szögből tudják megmutatni a jelent, a mai világot, de a természetet és az amerikai tájakat is, ahonnan mi azt soha nem látjuk”, írja Gyukics Gábor.
S ha megnéztünk minden kiállítást, filmet és előadást, elolvastuk az összes könyvet, látogassunk el november 28-án a tatai Öreg-tó partjára, a Magyar Madártani Egyesület immár 15. alkalommal megrendezendő Vadlúd Sokadalmára. A tatai Öreg-tó tradicionális vadlúd-pihenőhely. Az eurázsiai tundrák vidékéről érkező vadludak minden évben visszatérnek Tatára, hogy a telet itt töltsék, majd február végén, március elején indulnak vissza északi költőhelyeikre. Ám korán kell annak kelnie, aki meg akarja figyelni reggel 7 órakor a tavon telelő több tízezer madár (nagy lilik, örvös lúd, vörösnyakú lúd) kihúzását. Orbán Zoltán ornitológus tolmácsolásában kivetítőn is követhetjük az eseményeket. Az esti behúzásig, 16 óráig pedig természetvédelmi, ornitológiai programokkal várják a közönséget.
Itt a tél, s a február ugyan a legrövidebb hónap, de ha beszorultunk a városba, s a meleg fürdőkben is eleget áztattuk már megfáradt tagjainkat, kulturális éhségünk talán nagyobb, mint az év többi részében. Az elmúlt esztendőkben is szétnéztünk Budapesten, milyen irodalmi programokkal várják a közönséget, de most úgy döntöttünk, nemcsak a frekventált helyek, hanem a blogíró könyvtáros személyes érdeklődésének mentén járjuk körbe a várost, sőt, kitekintünk más műfajokra is.
Utunkat először egy közeli intézmény, a PIM felé vesszük, ahol megnézhetjük, ha tavaly kihagytuk, a június 1-ig látható A megmozdult szótár - Weöres Sándor 100 éves című kiállítást. A Weöres Sándor szövegeiből kiinduló kreatív játékok aktív gondolkodásra késztetik a látogatót: versfoltozás, versrajz, keresztöltés és gondolatfújás, 3D-s versleképzés, verslehívó koppintásra és sok más érdekesebbnél érdekesebb feladat várja a játszani szerető közönséget.
Február 17-én találkozhatunk Borbély Szilárddal, akit már többször idéztünk, ajánlottunk, szerettünk a blogunkon (Nincstelenek című kötete a tavalyi év legnagyobb sikere volt). A beszélgetést a Müpában, a Literárium estek keretében rendezik, házigazda Jánossy Lajos.
S ne hagyjuk ki a Nyitott Műhelyt sem, megnyugodhatunk, a hely nem szűnik meg, csak átalakul és Finta Laci továbbra is nagy szeretettel várja az érdeklődőket. Folytatódik a Literával közös Előhívás, az új széria kortárs szerzők pályakezdésével és első publikációival foglalkozik, terítéken volt már Mészöly Miklós, Lengyel Péter, Bodor Ádám és Garaczi László indulása, február 12-én Kertész ImreBekopog a szerelem című, 1961-es zenés vígjátékával foglalkoznak.
Jim Northup
S ha kedvünk támad böngészgetni a legfrissebb könyvtermésben, térjünk be az Írók Boltjába, de lehetőleg február 10-re időzítsük a látogatásunkat (Kun Árpád Boldog Észak című könyvét tárgyaló ÉS-kvartettről már úgyis lemaradtunk), mert megismerkedhetünk Jim Northrup amerikai indián költővel, kinek Nagy Kis-Madárcímű kötetét magyar fordítója, Gyukics Gábor mutatja be. Jim Northrup anisinábe indián, születésétől az észak-minnesotai Fond du Lac rezervátumban él családjával a hagyományos indián életmódnak megfelelően – ahogy ő megfogalmazta, “rezervátumban születtem, rezervátumban élek, és valószínűleg rezervátumban is fogok meghalni”. Hat verses- és prózakötet szerzője, három színdarabot is írt. Saját rovattal rendelkezik több indián újságban.
Nádas Péter és Forgách András
Menjünk színházba is, a Katona, a Radnótivagy az Örkény igazán pazar kínálattal vár bennünket, de most inkább másfelé vesszük az irányt. A Trafóban február 5. és 7. között Mundruczó Kornél és a Proton Színház közös munkáját, a Demencia című előadást láthatjuk, a darab az öregek és a mentális problémákkal küzdők világába vezet el, s morális kérdéseket tesz fel: mit profitálhat a társadalom abból, ha a pszichiátriai betegek élete meghosszabbodik, mi értelme segíteni a szenvedőknek, ha minden út a halálhoz vezet?
Nem könnyebb témát feszeget a Rózsavölgyi Szalonban a Forgách András rendezte Szorul a hurok című előadás sem, amely Nádas PéterPárhuzamos történetek című regényének néhány motívumát dolgozza fel: két nő, egy férfi, három ember, három sors, három történet – összezárva egyetlen taxiban.
S a színházi előadások felkavaró élménye után nyugalmat kereshetünk a kiállítótermek csöndjében, aki még nem látta, vagy duplázni akar, megtekintheti a Szépművészeti Múzeum február 16-ig meghosszabbított nyitva tartással üzemelő Caravaggiótól Canalettóig című kiállítását, amihez csak annyit tennénk hozzá, érdemes újra megnézni Derek Jarman Caravaggio című, 1986-ban készült filmjét is. De ha igazi békére vágyunk, akkor sétáljunk át az Andrásssy útra, a Kogart HázPárás hegyek - Illatos virágok címmel a hagyományos kínai tusfestészetet mutatja be a 19-20. századból. A tekercsképek többnyire tájakat, növényeket, virágokat és madarakat ábrázolnak, az emberi figurák festése ritkább, főként tájban elhelyezett, apró alakokként láthatók.
S mit kínálnak a filmszínházak ezeken a borongós, szürke estéken?
Az utóbbi hetek Lars von Trier A nimfomániáscímű kultuszfilmjétől volt hangos, itt van a második rész is, Fáy Miklós azt írja a filmről: „A szex volt az utolsó menedék, eksztázis és kábulat, amitől nem érezte magát annyira magányosnak az ember, és most kiderül, hogy aki alaposan kivette belőle a részét, és napi tíz alkalmat kellett leszerveznie, az is éppen olyan kétségbeesett és magányos, mint aki csak otthon ül, és Edgar Allen Poe műveit olvasgatja.”
Ezen a blogon állandóan az irodalom vizein evezünk, akkor hát tervezzük be a február 20-án bemutatandó A titokzatos szerető című filmet, amely a nemrégen 200. születésnapját ünneplő Dickens titkos, szerelmi kapcsolatát mutatja be. A film Claire Tomalin Charles Dickens életecímű biográfiája alapján készült, nálunk 2012-ben adta ki az Európa Kiadó. A 45 éves író 1857-ben ismerkedett meg Ellen Ternannel, az akkor 18 éves színésznővel, az író ugyan külön költözött családjától, de Ellen nyilvánosan soha sem mutatkozhatott vele. Rendező és főszereplő Ralph Fiennes, aki nemcsak színészként, hanem rendezőként is bizonyított már.
S ha már zúg a fejünk, káprázik a szemünk, kavarognak bennünk a gondolatok, nem tehetünk mást, sétáljunk ki a Városligetbe, és az Állatkert felé vegyük az utunkat. 2013-ban az emlősök, a madarak és a hüllők közül 50 fajt szaporítottak sikeresen, ami összesen 248 utódot, kölyköt és fiókát jelent. Nézzük meg, mennyit fejlődött a február 14-én egyéves születésnapját ünneplő elefántborjú, Asha, hogy érzi magát a indiai oroszlán kölykök népes társasága s az augusztus 16-án született két szibériai tigris gyerek, Grusa és Macan, s emlékezzünk meg Tania-ról, a 23 évet élt jegesmedvéről, aki december 5-én távozott az élők világából.
