Szilágyi Ákos 70

Szilágyi Ákos költészete különleges ötvözet: a ráolvasók ősi-népi szertartásának hangzóvilágára bízza rá játékosan mindazt, amit a költő is, olvasója is nagyon komoly ügynek tart. Ilyen „ügy” a meghalt gyerekkori barát és művésztárs, El Kazovszkij emléke, amelynek Szilágyi a Ká és Bá című, 2015-ös kötetét szentelte. „Most valahogy úgy alakult”, írta egyik versében akkor, de a fájdalom iróniába öltöztetett ténymegállapítása máskor is, mindig időszerű.

(most valahogy)

most valahogy úgy alakult

hogy szívem is belevakult

hogy szavam is belefakult

semmi csalás! semmi okkult!

most valahogy úgy alakult

aki hangos volt megkukult

ami fenn volt csillag lehullt

sisteregve földhöz lapult

most valahogy úgy alakult

üres minden eladópult

hol a semmit adták-vették

embert ahol teremtették

most valahogy úgy alakult

lét türelme is lekonyult

nem mutat már neki ökölt

történetből aki okult

Szilágyi Ákos költő, esztéta weboldala

A hónap szerzője: Szilágyi Ákos - Litera.hu

150 éve halt meg Charles Dickens

A latin betűk digitális olvasmányok című sorozatában olyan szépirodalmi művekre hívjuk fel a figyelmet, amelyek szabadon hozzáférhetőek az interneten. Ezúttal Charles Dickens digitálisan is elérhető regényeiről szólunk, abból az alkalomból is, hogy az író 150 éve, 1870. június 9-én hunyt el. 

Charles Dickens művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Charles Dickens 1812. február 7-én született az angliai Portsmouthban. A nyugalomban telt vidéki évek után a megélhetési gondokkal küszködő család Londonba költözött, s Dickens már gyerekként dolgozni kényszerült. Egy örökség megoldotta anyagi helyzetüket, így Dickens iskolába járhatott, innen egyenes volt az út az újságírópályáig. Kiemelkedő íráskészsége folytán hamarosan felfigyeltek rá, és felkérték, írjon kísérőszöveget Seymour, a kiváló karikaturista rajzaihoz, amelyek egy londoni klub tagjainak kalandjait ábrázolták, így született meg 1836-ban első regénye, a Pickwick Klub. A borzalmas  körülmények között működő londoni dologházak egyikében játszódik következő regénye, a Twist Olivér, az író egy kisfiú szemszögéből láttatja ezt a kegyetlen világot, a szegények és megalázottak világát. 1841-ben Amerikába utazott, de csalódást okozott számára az Újvilág, hazatérése után jelent meg a Karácsonyi ének, ami talán Dickens legtöbb nyelvre lefordított könyve. Ezután jöttek a nagylélegzetű művek, a családregénynek is tekinthető Dombey és fia, az ifjúsági regényként is ismert Copperfield Dávid. Az Örökösök, a Nehéz idők, A kis Dorrit szinte egy regényfolyam különböző kötetei. Élete utolsó szakaszát magánéleti válságok kísérték, egészsége megromlott, a korszak kiemelkedő, s egyben pályáját lezáró műve a Szép remények, egyfajta összegzésnek is tekinthető. 1870. június 9-én hunyt el, síremléke a Westminster-apátságban található.

"Charles Dickens regényeiben az erkölcsi nézőpont olyan módon válik poétikai tényezővé, hogy a cselekmény kibomlását és végkifejletét nem annyira az elbeszélt események belső oksági összefüggései határozzák meg, mint inkább a megdönthetetlen erkölcsi világrend szemléltetésére irányuló törekvés. Művei lényegében erkölcsi példázatok vagy sajátos mesék, melyekben végül a morális ítélkezés jelöli ki a szereplők sorsát és az események végpontját."

(Gintli Tibor-Schein Gábor: Az irodalom rövid története)

Dickens népszerűsége töretlen, regényeinek kiadásai több százmillió példányban jelentek meg szerte a világon, s minden idők legtöbb adaptációja készült műveiből. 

A Christmas Carol

amerikai animációs film, 72 perc, 1997.

Nyári Margó Fesztivál, 2020

A 2011 óta megrendezett Margó Fesztivál nyári programjai az eredeti tervek szerint a Könyvhéttel párhuzamosan zajlottak volna. Az olvasók és könyvtárosok legkedveltebb könyvünnepe, az Ünnepi Könyvhét a járvány miatt az idén elmarad, a Margó Fesztivál pedig átköltözött az online térbe, s június 3-tól 7-ig öt napon át, ha személyesen nem is, a számítógépek, okostelefonok képernyőin keresztül találkozhatunk kedvenc szerzőinkkel. A programokat a „Bárhol vagy, velünk lehetsz” szlogennel hirdető fesztiválon könyvbemutatók, online tárlatvezetések, interjúk, beszélgetések, karanténszínházi bemutatók, zenés műsorok tekinthetők meg. Az eseményekről részletesen tájékozódhatunk a Margó Fesztivál honlapján és Facebook oldalán.

Május 13-án hirdették ki az idei Libri-díj nyerteseit, a fesztivál keretében Valuska László beszélget a szakmai díjas Láng Zsolttal és a közönség által jutalmazott Grecsó Krisztiánnal.

A programsorozatban az idei Aegon-díjas Nádasdy Ádám első szépprózai kötetével A szakállas Neptunnal szerepel, amely május utolsó hetében jelent meg. Ugyancsak Nádasdy – akinek nagyszerű fordításai (Shakespeare, Dante) már iskolai tananyagok – a beszélgető társa a Nibelung-ének legújabb magyar fordítójának, Márton Lászlónak (neki több német klasszikus mű új magyar fordítását köszönhetjük, például Goethe Faustjáét).

Több kortárs magyar prózaíró a Könyvhétre tervezett kötete jelenik meg a napokban-hetekben. Ebből az alkalomból készülnek online beszélgetések a fesztivál keretein belül. Interjút láthatunk Háy Jánossal, a Ne haragudj, véletlen volt. Karanténnapló című kötetéről; Cserna-Szabó András legújabb prózája, az Extra Dry egy igazi fekete komédia, a szerzővel Valuska László beszélget, Szilasi László Kései házasság című regényét már nagyon várjuk, ahogy Spiró György Malaccal teljes éveink című esszékötetét, az íróval Margócsy István irodalomtörténész beszélget.

A versek kedvelői is igazi csemegékkel találkozhatnak: a népszerű, fiataloknak szánt Szívlapát című versantológia után itt a következő kötet, a Kortárs és kortalan versek – Lehetnék bárki című gyűjtemény, Péczely Dóra szerkesztésében. A budapesti Hős utca lakói ihlették Erdős Virág Hősöm című kötetének alkotásait, Krusovszky Dénes pedig a nagysikerű, Akik már nem leszünk sosem regénye után újra verset írt, Áttetsző viszonyok címmel megjelent kötetéről a szerzővel Szegő János beszélget.

Fontos munkák jelentek meg a Trianoni Békeszerződés 100. évfordulójára, ezek közül egy szépirodalmi antológiára, a Nézzünk bizakodva a múltba! – Alternatív Trianon című kötetre hívjuk fel a figyelmet. A Hévíz folyóirat szerkesztői arra kértek tizenegy szerzőt, írjanak olyan novellát, melyben a trianoni döntés valahogy másként alakul. Az írók között találhatjuk Csabai Lászlót, Kácsor Zsoltot és Mán-Várhegyi Rékát is.

Rendhagyó tárlatvezetésre invitál a Petőfi Irodalmi Múzeum: a Csáth Géza halálának 100. évfordulója alkalmából Csáth* A varázsló halála címmel rendezett emlékkiállítását láthatjuk, de beülhetünk egy színházi előadásra is, Tóth Krisztina a karantén ideje alatt íródott Csütörtök van című darabjából Szikszai Rémusz rendezett karanténszínházi előadást, az online bemutató június 7-én, vasárnap este 8 órakor lesz.

Libri-díj, 2020

A Libri irodalmi díj nyertese 2020-ban Láng Zsolt Bolyai című regénye, a Libri irodalmi közönségdíjat pedig Grecsó Krisztián Vera című regénye kapta. A Libri irodalmi díj és a Libri irodalmi közönségdíj ünnepélyes átadóját május 13-án tartották – a rendkívüli helyzetre való tekintettel a Libri Könyvesboltok Facebook-oldalán.

Az 1958-as születésű, Marosvásárhely mellett élő Láng Zsolt a kilencvenes évek óta sokoldalú szerkesztői és kisprózai, esszéista jelenléte mellett egy kiemelkedő regénysorozattal, a Bestiárium Transylvaniae négy kötetével vált a kortárs magyar irodalom jelentős alakjává. Bolyai című új regényében lebilincselő párhuzamos történetet mesél a matematikus zseni Bolyai János tragikus sorsáról és a vele foglalatoskodó író életéről, elképzeléseiről: „Ha valaki a nemeuklideszi tér felfedezőjéről ír regényt, úgy volna illő, hogy a regény nemeuklideszi formáját hozza létre.”

Láng Zsolt írói oldala. (Transindex Adatbank- Erdélyi magyar elektronikus könyvtár)

A hónap szerzője: Láng Zsolt (Litera.hu)

A hét könyve: Láng Zsolt: Bolyai (Könyvesblog)

A költőként indult s a költészethez (Magamról többet, 2020) máig sem hűtlen Grecsó Krisztián egy nagy feltűnést keltett novellaciklus, a Pletykaanyu után regényeivel (Isten hozott, Tánciskola, Megyek utánad) vált a kétezres évek töretlenül népszerű, markáns szerzőjévé. Vera című közönségdíjas regényében ezúttal egy kislány szemszögéből mutatja be egy család elfojtásokkal és elhallgatásokkal teli sorsát. A kamaszkor küszöbén járó Verának hőssé kell válnia saját családja történetében, miközben egy titokzatos lengyel fiú alakjában rátalál a szerelem is, a benne és körülötte kavargó érzések pedig szinte megbénítják. A cselekmény hátteréül a Kádár-kori Szeged élettel teli díszletei szolgálnak.

Grecsó Krisztián honlapja

Grecsó Krisztián-interjú  (24.hu) 2020. 05.14.

A feltétel nélküli szeretet regénye a Vera. (A hét könyve. Könyvesblog)

175 éve hunyt el Batsányi János

„Nevem Bacsányi János, 53-ik életévemet fogom betölteni, a Zala megyei Tapolcán születtem, római katolikus vallású, nős vagyok. Atyám, kit már hétéves koromban elveszettem, Bacsányi György volt, ki mint szabad polgár vagyonából élt Tapolcán. Anyámat, ki már szintén meghalt, Benes Katalinnak hívták. Két testvérem volt, Katalin és az idősebb Anna, de már rég nem hallottam róluk, azt sem tudom, hol tartózkodnak, és arról sincs tudomásom, hogy életben vannak-e még. Fivéreim nincsenek”- mondta 1816-ban spielbergi kihallgatásakor.

Batsányi János 1763. május 9-én született Tapolcán, polgári családban. „Nem vagyok nemes, de hazámban, tudásom és foglalkozásom szerint, nemesi jogok illetnek meg” - írta. A Dunántúl legjobb katolikus iskoláiban - Keszthely, Veszprém, Sopron – tanult, majd jogot végzett Pesten. 1785-ben Kassára került kamarai gyakornoknak, de érdeklődése hamarosan az irodalom felé fordult.

1787-ben Kazinczy Ferenccel és Baróti Szabó Dáviddal megalapítja a Magyar Museum című folyóiratot. Kitartó, szakszerű munkával - sokan a szervező erőt tartják legfőbb erényének - a megújuló magyar irodalom első központi orgánumává tette a lapot. Sikerült a kor szinte minden íróját megnyernie: a felvidékiektől az erdélyiekig, a fiataloktól az idősekig, a nemesektől a polgárokig. Az írások nyelvi gondozásán túl nagy gondot fordított a folyóirat kiállítására és tipográfiájára is. A lap példányszáma 800 körül mozgott, mivel a posta nem vállalta a szállítást, kereskedőkkel lehetett csak terjeszteni. Előfizetők is voltak, Marosvásárhelyre 100 példányt kértek belőle, a Kiskunságban viszont csak 1 példányt tudtak eladni. Batsányi elkötelezettségét mi sem mutatja jobban, mint a folyóirat első számához írt tanulmánya: „Szükségünk vagyon minékünk ilyen egy társaságra; mely mind a maga tagjait kölcsön segítséggel, mind más magyar írókat hasznos tanácsadással a tudományoknak hazánkban való terjesztésére s az anyai nyelvnek szépítésére serkentse és ösztönözze; a közrebocsátott munkákat próbakövére húzván, a józan kritikának szövetnekével, minden részrehajlás nélkül, megvizsgálja; ami azokban követésre méltó, vagy távoztatni való, kimutassa…”

Batsányi talán legismertebb verse, A franciaországi változásokra 1790-ben jelent meg a folyóiratban. A költemény politikai tartalma miatt azonban eljárás indult a költő ellen. A művet a Magyar Museum 1792-ben szétküldött, 1793-ban elkobzott kötetéből ki kellett tépni. Az epigrammában a francia események meghatározó és előre vetítő pillanatára figyelmeztető költő később sem lesz hűtlen forradalmi gondolataihoz, bármilyen helyzetbe kerüljön is. „Tekints a múltakra, nézz a jövendőre, S intsd hazád andalgó fiait előre!”-írja már Széchenyi előtt.

1794-ben a Martinovics mozgalom leleplezésekor elfogják, (a legsúlyosabb vád A franciaországi változásokra című verse.) 1795. augusztus elején Kufsteinbe szállítják, ahonnan egy év múlva szabadul. A Kufsteini elégiák (különösen A rab és a madár) poétikai szempontból az életmű legkiemelkedőbb darabjai. 

Bécsben talál állást a pénzügyi hivatalnál. Hosszú szilencium vár rá, negyedszázadon át semmit sem tehet közre a saját nevével, ám irodalomszervező munkáját nem adja fel. Egyik elindítója a Magyar Minerva-sorozatnak, melynek célja régi magyar írók műveinek kiadása. Az első kötet, Ányos Pál munkái, az első kísérlet volt irodalmunkban a kritikai szövegkiadásra.

Bécsben megismerkedik Baumberg Gabriella, osztrák költőnővel, „Bécs Szapphójával”, s 1805. június 10-én összeházasodnak. A bécsi úrilány, kinek apja az udvarnál magas tisztet tölt be, mindvégig kitart rebellis társa mellett. Száműzetésben lévő férjéhez írt levelei mellett mindig ott van egy-egy ládika, ontva minden földi jót (rumot, teát, finom bort), amit a szűkölködő gondos feleség küldhet. „Vérzik a szívem a gondolatra, mit mond az utókor, ha megtudja, hogy két oly ritka emberi lélek, melyekhez hasonlót egy évezreden át nem hoz össze a végzet, a sors igazságtalansága által elválasztva arra vannak kárhoztatva, hogy a nagyvilágban bolyongjanak és saját polgártársaik köréből kiüldözve, arra legyenek rendeltetve, hogy a kétségbeesésnek essenek martalékul”, írja.

1809-ben Napóleon csapatai megszállják Bécset. Batsányi a franciák győzelmében a polgári szabadságjogok megvalósulását látja, s közreműködik a magyarokhoz szóló napóleoni kiáltvány fordításában. A francia csapatokat visszavonulásukkor követi Párizsba, és ott telepszik le, még évjáradékot is kap Napóleontól. 1815-ben, a szövetséges seregek Párizs megszállásakor őt is elfogják és bebörtönzik. Felesége udvari kapcsolatait is bevetve hiába harcol érte, Batsányit Linzbe száműzik. A következő, közel 30 év a linzi magányban telik, de Batsányi elszigeteltségében is működik, régi tervén, az Osszián-fordításán dolgozik, kapcsolatot ápol néhány hazai íróval, akik közül Kisfaludy Sándort tartja a hozzá legközelebb állónak.

1827-ben  Pesten megjelenik a Batsányi János Versei című kötet.  A 300 példányban kiadott mű keletkezésük időrendjében mintegy 80 verset tartalmaz, s ezzel Batsányi a száműzetés ellenére ismét bevonul a magyar költők sorába.

1839. július 24-én meghal a felesége, de Batsányi komor magányában is tovább dolgozik. Utolsó korszakából A magyar költő idegen, messze földön versciklusa emelkedik ki, a 12 versből álló mű mintegy összefoglalója az írói hivatásról vallott gondolatainak.  1845-ben Toldy Ferenc fel akarja keresni a linzi száműzöttet, de már csak haláláról adhat hírt, a „Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!” költője 1845. május 12-én, 82 éves korában elhunyt. Toldy még abban az évben akadémiai gyászbeszédet mond felette, s 1865-ben sajtó alá rendezi Batsányi verseit. Az írói hagyaték 1872-ben az Akadémia Kézirattárába, könyvtára (1121 kötet) a Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtárába kerül. Batsányi összes műveinek kritikai kiadása 1953 és 1967 között jelent meg, Keresztury Dezső és Tarnai Andor szerkesztésében az Akadémiai Kiadónál.

Batsányi Toldy szerint irodalmunk első, a szó szoros értelmében vett politikai költője volt, aki korának legműveltebb írói közé tartozott. A II. József abszolutizmusával szembeforduló költő a világ megújulását a forradalmi eseményekben látta (gondoljunk csak az 1791-ben keletkezett A látó című versében megfogalmazottakra), legfőbb feladatának azonban még száműzetései idején  is a magyar  nyelv és az irodalom művelését tartotta (tudós társaság felállítását, a magyar nyelv szótárának elkészítését szorgalmazta). Végzete azonban az elszigetelődése lett: amikor 30 év után újra elküldhette írásait Magyarországra, a konzervatívok oldalán tűnt fel, s még a nyelvújítás jelentőségét sem értette meg.

Ha a Balaton északi partja felé visz az utunk, tegyünk egy kis kitérőt Tapolca irányában, a Malom-tó partján áll Batsányi és felesége, Baumberg Gabriella szobra, a város temetőjében pedig megtekinthetjük a költőházaspár síremlékét, a Linzből hazaszállított hamvakat közös koporsóban temették el 1934-ben.





Batsányi János összes költeményei

Szinnyei Ferenc: Bacsányi János 1763-1845, Budapest: Magyar Történelmi Társulat, 1904.
(a bejegyzés képeinek forrása)

Hazai Attila-díj, 2020

Kiss Tibor Noé kapta idén a Hazai Attila Irodalmi Díjat. Az alapítvány a megváltozott körülmények miatt rendhagyó módon április 30-án a Hazai Attila Irodalmi Díj Facebook-oldalán, online bejelentkezéssel jelentette be döntését.

Kiss Tibor Noé

A Kortárs Írói Alapítvány Hazai Attila Emlékére 2012 őszén, az író halálának évében jött létre édesanyja, Hazai Éva kezdeményezésére. Az alapítvány célja a hagyaték gondozása mellett, pénzjutalommal járó elismerésben részesítsen egy pályakezdő vagy középgenerációs írót, aki Hazai Attilához hasonlóan szuverén, újító, kísérletező és kockázatvállaló szerző, jelentős művel hívta fel magára a figyelmet, és akire szintén jellemző a társművészetek iránti nyitottság, fogékonyság. A Hazai Attila-díjat 2016-ban Bartók Imre, 2017-ben Tóth Kinga, 2018-ban Orcsik Roland nyerte el. 

Hazai Attila (1967–2012) az ezredforduló legvitatottabb prózaírója, aki az erőteljes szakmai kétségektől egy radikálisan új irodalmi-művészeti gondolkodás képviseletének elismeréséig sokféle minősítést kapott. Termékeny tanácstalanság vette körül, műveinek utóélete és személyiségének utóhatása ma is eleven. Első kötete: Feri. Cukor Kékség (kisregény, 1992), legismertebb könyve: Budapesti skizo (regény, 1997).

Kiss Tibor Noé (1976) Pécsett élő prózaíró, a Jelenkor folyóirat műhelyében dolgozik. A legutóbbi évtized felfedezettje, első regénye, az Inkognitó 2010-ben jelent meg, a második, az Aludnod kellene 2014-ben, ez utóbbi nyomán Békés Pál-díjat kapott. Laudációjában Závada Pál így jellemzi: „Kiss Tibor Noé nyelvének légkörében fölidéződik Krasznahorkai Sátántangójának várakozó, Tar Sándor A mi utcánkjának pedig vágyakozó hangulata, de meglegyinti az olvasót a Bodor Ádám Sinistra körzetéből ismerős otthonosság is, ahol az emberi és állati lények egyaránt fölismerik egymást a szagukról is.”

400 éve született Zrínyi Miklós, költő és hadvezér

 „Egy végvár hősi védelme – s ugyan melyik kortársa fogta volna föl másképp? – nem bírt eposzi nagysággal. Ő egy lángelme biztos szem-élivel belátta, hogy keskeny alap ez rá az epopoeia gúláját emelni; szélesebbet kerese azért, úgy tüntetvén fel Szulimán hadjáratát, mint az egész bűnben leledző magyar nemzetnek méltó ostorozását isten által, ki azonban, „nem akarva, hogy a bűnös elvesszen, hanem hogy megtérjen és éljen”, gondoskodott egyszersmind arról is, hogy a pusztító elemnek idejében gát vettessék. (…) E felfogás Zrínyit az első rangú költő-művészek közé sorozza, s úgy mutatja fel, mint ki teljesen uralkodik az anyagon, melyből alkotni készül (…) /Főhőse/ él, lehell, érez; örvend, búsul, aggódik, hisz, remél. (…) Tisztelni és szeretni lehet egyszersmind.”

(Arany János)

400 éve, 1620. május 3-án született Zrínyi Miklós költő és hadvezér. A magyar Országgyűlés 2020-at Zrínyi-emlékévvé nyilvánította. Ősei, a dalmát patrícius De Brebirio család egyik ágának tagjai a 14. században, Nagy Lajostól kapták Zrin várát, ahonnan a család neve származik. Hírneves nagyapja az a Zrínyi Miklós, aki 1566-ban Szigetvárt védve halálával a magyar történelem legnagyobb hősei közé jegyezte be nevét. Öccse, Péter, a Wesselényi-mozgalom megtorlásának későbbi áldozata. Tizenhat évesen hosszú olaszországi tanulmányutat tett, meglátogatta a barokk Rómát, valamint Nápolyt, Firenzét s hosszabb időt töltött Velencében. Ekkor alapozódott meg erős olasz műveltsége, az olasz költészetben és politikai irodalomban való jártassága. 

1637 tavaszától birtokai központján, Csáktornyán élt. Az 1640-es évek derekára kialakult már politikai programja: az ország két része közötti testvérharc helyett nemzeti összefogás s a török kiűzése, elsősorban az ország erejére támaszkodva. Ennek az elképzelésnek adott művészi módon kifejezést élete fő művében, az 1645–1646 telén írt Szigeti veszedelemben. 1646-ban tábornok, 1647-ben horvát bán lett, a déli végek katonai főparancsnoka. Az 1655-ös országgyűlésen Zrínyi nádori törekvései meghiúsultak, az a bécsi terv viszont, hogy az ország mondjon le a szabad királyválasztás jogáról és fogadja el a Habsburg-ház örökös királyságát, nagyrészt Zrínyi hatalmas agitációja folytán bukott el. A nemzeti erők közeli sikerének reményében írta meg a Mátyás király életéről való elmélkedések (1656) című munkáját. 1663 őszén a magyar haderők főparancsnokságát bízták rá, eredményesen hozzákezdett új sereg szervezéséhez, megállította a török dunamenti előnyomulását, a Muraközt meglepetésszerűen megtámadó ellenség felett pedig fényes győzelmet aratott. Zrínyiben az európai Habsburg-ellenes erők is fontos tényezőt láttak már, titkos kapcsolatai épültek ki XIV. Lajos francia király diplomatáival, valamint a Habsburgokkal szemben álló német fejedelmek rajnai szövetségével. A Wesselényi-összeesküvés néven ismert szervezkedés kezdetei ezekre a hónapokra nyúlnak vissza, s minden jel arra mutat, hogy az igazi kezdeményező maga Zrínyi volt. A váratlan tragikus halál azonban lezárta ezt a páratlan életutat: Zrínyi 1664. november 18-án, a Csáktornya melletti kursaneci erdőben, vadászat alkalmával, egy sebesült vadkan áldozata lett. A közhangulatra jellemző, hogy hamarosan lábra kapott a híresztelés, miszerint halálát bécsi orgyilkos merénylet okozta.

Zrínyi Miklós halála

Lengyel Dénes: Magyar regék és mondák Kaszás Attila előadásában.

Zrínyi költői pályája lírai versekkel kezdődött. 1651-ig írt lírai, nagyrészt szerelmes verseit mind belefoglalta Adriai tengernek Syrenája (Bécs 1651) című kötetébe. Prózai munkái közt a Tábori kis tracta egy átfogó katonai kézikönyv egyetlen elkészült része. Második prózai munkája, a Vitéz hadnagy (1650–1653) szétszórt katonai elmélkedések laza gyűjteménye. A Mátyás király életéről való elmélkedések (1656) című művében Mátyás uralkodói nagyságának dicséretével a legsajátosabb magyar politikai hagyomány sodrában mozgott, mert a humanista történetírás, a reformátorok, az önálló magyar politika minden képviselője másfél század óta Hunyadi Mátyásban látta a független nemzeti uralkodó eszményképét, az ő uralmának megismétlődésétől várta a nemzeti megújulást. Utolsó nagy prózai műve, Az török áfium ellen való orvosság (1660) már a kortársak és a közvetlen utókor által is Zrínyinek legtöbbet olvasott, emlegetett munkája. "Melly szép nyelv azon durva századból! melly férfias lélek tündöklik elő Zrínyinek minden szavain! melly magyar szív!" – írta prózai műveiről Kazinczy Ferenc. 

A Szigeti veszedelem, irodalmunk eposzi remeke 1645/46 telén készült. A költő alapkoncepciója, miszerint 1566-ban a szigetváriak bukásuk ellenére is győztek, a legmagasabb rendű művészi eszközök mozgósítását tette szükségessé. A már Arany János által méltán csodált szerkezetű mű a korabeli magyar valóságban gyökerező s a legkorszerűbb művészi eszközökkel megalkotott zseniális alkotás. Félig-meddig közös kincse két nép irodalmának is: részben horvát előzményekből táplálkozott, Zrínyi Péter (1621–1671) fordítása (Velence 1660) révén pedig a horvát irodalomnak is klasszikus alkotása lett.

Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem (számítógépes animáció)

Nádasdy Ádám az idei Aegon-díjas

Nádasdy Ádám kapja az idei Aegon Irodalmi Díjat Jól láthatóan lógok itt című verseskötetéért, amelyet a Magvető Könyvkiadó jelentetett meg 2019-ben.


Jól láthatóan lógok itt

Két felhő között ím lógva maradtam,
a lábam kalimpál a semmibe.
Nincs biztos föld, szilárd talaj alattam,
de legalább ellátok messzire.

Fiatalon mindig a múltba néztem,
hogy hol siklott ki az egész dolog.
Kerestem: kinek hajtsam meg a térdem,
most meg ha kell, ha nem kell, lerogyok.

A felhők közt hideg van és világos,
én is jól láthatóan lógok itt.
Kíváncsi gúnnyal vizsgálgat a város,
és hallom a kérdést, a szónokit:

nem kéne-e a jövő felé csúszni,
a nappal szemben siklani akár?
Kell-e a mások igazába bújni,
mint használt fészket használó madár?

"Hogyan lehet a fenyegető halál botrányát kifejezni pátosz és önsajnálat, kéjelgő barokk drasztikum és vallási tételesség nélkül, miközben erre is, arra is természetes hajlamunk lenne? Például úgy, ahogy Nádasdy Ádám teszi: a tragikum és a komikum intellektuális sakkjátszmáinak költői dokumentálásával. Nádasdy új kötetében még a talajvesztés is elsősorban „csak” perspektívaváltást jelent, az irónia alulnézetét, mely olyan pillanatfelvételek létrejöttét segíti elő, melyek más léthelyzetben aligha hatnának ennyire. Nádasdy úgy beszél a test botrányáról, mintha egy mennyei kávéházban csevegne róla, kissé kosztolányisan, kissé dantésan, mintha csak felhívták volna egy teára, hogy mondja már el, mitől olyan tragikusan gyönyörű a földi szerelem, a romló hús vágya, hogy mitől kap lángra a gyújtózsinór, mert ezek a dolgok az örök istenszerelemmel eltelt, a démoni küzdelmektől szabad lelkek számára már felfoghatatlanok."

Csehy Zoltán: A gondolat, mint mindig, most is jól néz ki. Műút. 2019. 11. 14.

Video-interjú Nádasdy Ádámmal (ATV - Reggeli Start)

Esterházy Péter 70

Április 14-én hetven éves lenne Esterházy Péter, az ezredforduló magyar irodalmának egyik meghatározó alakja. Az ő révén megszámlálhatatlanul sok olvasó kezdett másként olvasni, mint korábban. Könyvhetek sorának „főhőse”. Most, a csupán lélekben megtartható Könyvünnepre is gondolva a 2010-es miskolci megnyitó beszédéből idézünk.

„Ha én Esti Kornél lennék, a kakasokkal kelnék — egész nap dalolnék — aranyat lelnék — peckesen járnék — peckesen járnék-kelnék — kérnék kávét — a nőket becsülném, és becsülés közben, ha-ha, vigyáznék — lenne pénzem, paripám, fegyverem — igazam lenne — nyakkendőm lenne, és magam kötném. Igen. Istenem. Ha én Esti volnék, kötényem is honnan volna. (…) 

Ha én Esti Kornél volnék, azonnal idézném ezredszer is azt, amit Márai az olvasásról mondott, hogy olvasni erővel kell, áhítattal, szenvedéllyel, figyelemmel, kérlelhetetlenül, szűkszavúan, nem fölülről lefelé, hanem elegánsan, nagylelkűen, életre, halálra. (…) Ha én Esti Kornél volnék, nosztalgia és szemrehányás nélkül mondanám, hogy a könyvek hatása egyfelől nevetségesen kicsiny, másfelől, Babits kifejezését használva, bennük van a Kor lelke, a könyvekben, nem másutt. A kortárs magyar irodalomban. Ez a mi nagy felelősségünk, ha akarjuk, ha nem, ha tisztában vagyunk evvel, ha nem. (…) 

Ha én Esti Kornél lennék, nem kellene attól tartanom, hogy idősödve, védekezésül, gőgössé válnék. Szóval könnyen tudnék emelkedett lenni, és arról beszélnék Önöknek, hogy az irodalom a megismerés, a világ megismerésének egy formája, mely forma egyedi, hasonlíthatatlan, örök, és hogy az irodalom nyelve nem az értelmes emberek párbeszédének a nyelve. E nyelv nem a megértésre, hanem az alkotásra törekszik. Az alkotás sötét, homályos dolog, semmiből valamit csinálni, az nem magától értődő. Bár remélhetjük, mélyen emberi. Az irodalom nyelve tehát alkotni akar, létre hozni, létre akar hozni egy épületet szavakból.”

In: Esterházy Péter: Az olvasó országa. Budapest, Magvető, 2018.

A Magvető Kiadó Esterházy Péter születésének 70. évfordulója alkalmából hetven videóval emlékezik az íróra. A kiadó szerzői és munkatársai olyan általuk választott szövegrészleteket olvasnak fel, melyek személyesen sokat jelentenek számukra.

A videók hetven napon át, egészen Esterházy Péter születésnapjáig kerültek fel esténként a kiadó Facebook-oldalára, másnap pedig a YouTube-csatornájára. 

Esterházy Péter digitalizált művei, életrajz, bibliográfia és szakirodalom a Digitális Irodalmi Akadémián.

Költészet Napja 2020: Tolnai Ottó: árvacsáth

Tolnai Ottó

A vajdasági művészeti-irodalmi élet kiemelkedő alakja, az idén nyolcvan esztendős Tolnai Ottó költészetének emlékezetes remeklése az árvacsáth című versciklus. Csáth Gézát, az egykori századforduló novellistáját, zenekritikusát nemcsak a közös szülőföld köti össze Tolnaival, hanem extázisig fokozott érzékenysége is a világ semmis kis csodái iránt. 

árvacsáth

valaki a récékről beszélt palicson

vermes jégvitorlásnak rekonstruálása közben

a récékről kisbukókról

és engem akárha kettéfűrészelt volna valami

már bizony kisbukó nem leszek

ha más nem hát bukásom lesz tőkém

(tőkésréce)

és akkor bent a tavon hirtelen

akkorát bődült a rianás

hogy a parti hóbuckába ugrottam meredek fejest

hát ez egy szép kis bukás volt

szólt oda valaki a startoló jégvitorlásról

Tolnai Ottó: árvacsáth

Budapest-Szabadka: Orpheusz Kiadó Kft. és Fórum Könyvkiadó közös kiadása, 1992.

Tolnai Ottó digitalizált művei, bibliográfia, szakirodalom a DIA-án.

100 éve született Boris Vian

Boris Vian 1920. március 10-én született egy jómódú, de később elszegényedő családban a Versailles közelében található Ville-d’ Avray-ban. Középiskoláit Sevres-ben, majd Párizsban végezte. Érettségi után beiratkozott az Ecole Centrale des Arts et Manufactures de Parisba, de egyetemi éveit inkább a jazz határozta meg, egy kis együttesben trombitált, ám szívbetegsége miatt abba kellett hagynia a zenélést. 1941-ben feleségül vette Michelle Léglise-t, s a következő évben mérnöki diplomáját is megszerezte. Állást kapott a Szabványügyi Hivatalnál, ahol a bürokrácia és a hivatalnoklét rémségeit is megtapasztalta.

1942-ben kezdett írni, első regénye kiadatlan maradt, a második, a Vercoquin et le plancton (magyarul Venyigeszú és a plankton címmel adták ki 1984-ben, Bognár Róbert fordításában) csak 1947-ben jelent meg. 1946-ban a Papírügyi Hivatalba került, ahol munkaidőben három hónap alatt megírta újabb regényét, a L’écume des jours-t, magyarul Tajtékos napok címen jelent meg 1969-ben, Bajomi Lázár Endre fordításában. Vian így ír a könyv „Előszócskájában”:

„Az életben az a fontos, hogy mindent a priori ítélettel illessünk. Úgy látszik ugyanis, a tömegeknek nincs igazuk, az egyéneknek meg mindig igazuk van. De ebből nem szabad magatartásunkra szabályokat levonni: nem kell ezeket megfogalmaznunk ahhoz, hogy betartsuk őket. Csak két dolog van: a szerelem, mindenfajta szerelem a csinos lányokkal, meg a New Orleans-i muzsika vagy a Duke Ellington-féle. A többinek el kéne tűnnie, mert a többi rút, s az alább következő néhány bizonyságul szolgáló lapnak az ereje abban a tényben rejlik, hogy a történet teljes egészében igaz, mert elejétől a végéig én találtam ki”

Huszonhat éves volt. Az 1947-ben, a Gallimard kiadónál 4400 példányban megjelent művet a kritika és a közönség egyaránt elutasította. 1959-ig csak néhány ezer példányt adtak el belőle, a készlet maradványát papíráron vásárolta fel 1963-ban a regényt újra megjelentető francia kiadó. Napjainkban a mű ereklyének számító köteteit 800 euró körül vásárolhatják meg a gyűjtők. Vian halála után a könyv, amely Raymond Queneau szerint „korunk legmeghatóbb szerelmes regénye”, soha nem látott népszerűségre tett szert: ma már kötelező olvasmány Franciaországban, s a XX. század száz legjobb könyve között a tizedik helyet foglalja el. Magyarországon 1969 óta a kilencedik kiadásnál tartunk, legutoljára Takács M. József szerkesztésében, a Vian műveit gondozó Helikon Kiadónál jelent meg a regény 2016-ban.


A műből 2013-ban készített filmet Michel Gondry francia rendező, Audrey Tautou és Romain Duris főszereplésével.  

részlet a Tajtékos napok című filmből

Még ugyanebben az évben hozzákezdett leghosszabb művének, a L’Automne a Pékin magyarul Pekingi ősz (1971) megírásának, amit két hónap alatt be is fejezett. Ahogy a Tajtékos napok, megjelenésekor ez a mű is szinte észrevétlen maradt.

Ám hangosabbak voltak álnéven írt művei. Vian Vernon Sullivan néven (magát a mű fordítójaként jelölte meg) 1946-ban egy vidéki nyaralás alkalmából két hét alatt írta meg a J’rai cracher sur vos tombes, magyarul Köpök a sírotokra (1989) című regényét. A mű hatalmas botrányt kavart (pedig a művet Vian afféle irodalmi tréfának szánta), a szerzőt és a kiadót közszemérem elleni vétség miatt 100 ezer frank pénzbírságra ítélték. Ennél jobb reklám nem kellett, az olvasóközönség pillanatok elkapkodta a könyvet, a kiadó alig győzte az utánnyomást, Vian pénztárcája pedig 2,5 millió frankkal lett vastagabb.

Fogarassy Miklós így ír a műről a Holmi 1990. januári számában:

„Ez a Vian-regény már a címével is szándékosan provokál, epatírozva, lázadó éllel sértve meg a közerkölcsi felfogást. Alighanem ez a cím is hozzájárult a könyv körüli botrányok füstjéhez, lángjához, de legalábbis része volt a Köpök a sírotokra sötét – erotikus, sőt pornografikus – legendájának kialakulásában. Ami persze csalfa dolog. Nálunk is jócskán megelőzte a mű lefordítását, kiadását az erről szállongó irodalmi pikantéria híre. Pedig a Tajtékos napok vagy a Pekingi ősz nagyszerű írójáról az olvasóban őrzött képhez – kényszeres prüdériális tilalmak múltán – érdekes és erős színt ad: botrány ide, könyvsiker oda, a fiatal Boris Vian, ekkor még egy fiktív amerikai szerző, bizonyos Vernon Sullivan álneve mögé rejtezkedve mesterien debütált vele. Lehet, hogy az idő, az eredeti megjelenés óta eltelt több mint négy évtized is a javára szolgál; elült a korabeli recepció zaja, és a körülmények is mások: a regény szövegét egy javarészt már magyarul is hozzáférhető modern klasszikus életművének perspektívájából fogjuk.”

Vian még három regényt írt Sullivan álnéven, magyarul a Cartaphilus Kiadónál a következő címekkel A holtaknak már mindegy (2011), Ki érti a csajokat? (2014), Pusztuljon minden rusnyaság! (2014) jelentek meg. Vian szerzősége kiderült, de soha nem vállalta ezeket a könyveket.

Mindeközben mérnöki munkáját tovább folytatta, különböző jazz folyóiratoknak lett a munkatársa (Jazz Hot, Combat Jazz rovata), s az orvosi tiltás ellenére újra trombitálni kezdett, különböző együttesekkel lépett fel a Saint-Germain-des-Prés híres kávéházaiban és klubjaiban. A Tabou - ahol esténként a francia sanzon legkiválóbb előadói (Charles Aznavour, Serge Gainsbourg) léptek fel - rendszeres látogatói Albert Camus, Jean Genet, Raymond Queneau és persze Sartre és Simone de Beauvoir. Éjszaka pedig a Saint-Germain Klubban a közönség New Orleáns-i dzsesszt hallgatott, a fellépők között olyan zenészeket találunk, mint Miles Davis vagy Duke Ellington.

Vian 1945-től kezdve Sartre baráti társaságához tartozott, később ez a kapcsolat vezetett magánélete összeomlásához is, Sartre elcsábította Vian feleségét, házasságuk megromlott, 1952-ben elváltak, s Vian 1954-ben feleségül vette Ursula Kübler táncosnőt.

a Le déserteur Boris Vian előadásában

A trombitálást pedig felváltotta az éneklés, a Philips cég művészeti vezetőjének felkérésére rendszeresen énekelte saját szerzeményű sanzonjait. Közülük a leghíresebb, a Le déserteur, amelyet az indokínai háború ellen írt 1954-ben. Az antimilitarista sanzont akkor ugyan betiltották a franciák, de később a világ 45 nyelvére fordították le, közöttük magyarra is, és olyan előadók énekelték, mint Joan Baez. Lassan felhagyott az énekléssel is, felkérték még néhány filmszerepre, s a Philips cég vezető munkatársaként írt még néhány musicalt és opera szövegkönyvet.

1959 elején, szívbetegsége újra elhatalmasodott rajta, ezért szabadságra ment. Az oly sok botrányt kavart Köpök a sírotokra című könyvéből tiltakozásai ellenére filmet forgattak. A június 23-án tartott zártkörű filmvetítésre ugyan elment, de a rendező olyan változtatásokat hajtott végre a szövegén, hogy Vian nem akarta a nevét adni az alkotáshoz. Az első tíz perc után rosszul lett, kórházba vitték, ahol két órával később meghalt. 39 éves volt.

Művei (a címek linkek, alatta recenziók, kritikák, ajánlók)

Alvilágjárók [ford. Takács M. József]
Budapest, Helikon, 2013.

Blues egy fekete macskáért : novellák
Budapest : Cartaphilus, 2008.

A holtaknak már mindegy (Vernon Sullivan) ; [ford. Ádám Péter] ;
Budapest, Cartaphilus, 2011.

A kék liba : novellák 2.
Budapest, Cartaphilus, 2009.

Ki érti a csajokat? (Vernon Sullivan) [ford. Lőrinczky Ildikó]
[utószót írta Szabó Dávid]. Budapest, Cartaphilus, 2014.

Mindenkit megnyúzunk! : drámák
Budapest, Cartaphilus, 2010.

Köpök a sírotokra (Vernon Sullivan) ; [ford. Rózsa László]
Budapest, Cartaphilus, 2008.

Pekingi ősz [ford. Pődör László] ; [... az utószót írta Takács
M. József].
Budapest, Helikon, 2019.

Piros fű [ford. Bognár Róbert] ; [... az utószót írta Takács
M. József]
Budapest, Helikon, 2017.

Pusztuljon minden rusnyaság! (Vernon Sullivan), [ford. Vinkó
József].
Budapest, Cartaphilus, 2012.

Szívtépő  [ford. Vargyas Zoltán] ; [a versbetéteket ford. Lator
László].
Budapest, Helikon, 2018.

Tábornokok uzsonnája [... összeáll., ford. és az utószót írta

Takács M. József].
Budapest, Helikon, 2016.

Tajtékos napok [ford. Bajomi Lázár Endre]

Budapest, Helikon, 2016.

Venyigeszú és a plankton [ford. Bognár Róbert]
Budapest, Helikon, 2014.

Artisjus-díj, 2020 - irodalom

A Requiem Tzimbalomra című verskötetéért Kovács András Ferencé

idén az Artisjus Irodalmi Nagydíj.  A fődíjas mellett Cselényi Béla,

Kováts Judit, Szajbély Mihály és Mártonffy Marcell részesült az

elismerésben 2020. március 2-án, az Artisjus-díjak ünnepélyes átadásán.

A 2006-os alapítása óta összesen 69 költőt és írót ismertek el ezzel a díjjal. Az irodalmi nagydíj célja az előző év egy kiemelkedő, különösen értékes alkotásának jutalmazása, a további díjak pedig ösztönzésül szolgálnak a tehetségüket már bizonyított művészek további alkotómunkájához.

2020 irodalmi díjazottjai:

Artisjus Irodalmi Nagydíj - Kovács András Ferenc: Requiem Tzimbalomra

Artisjus Irodalmi Díj / költészet - Cselényi Béla: Órajáték bronzapával

Artisjus Irodalmi Díj / próza - Kováts Judit: Hazátlanok

Artisjus Irodalmi Díj / tanulmány - Szajbély Mihály: Csáth Géza élete és munkái

Artisjus Irodalmi Díj / esszé - Mártonffy Marcell: Biblikus hagyomány és történelmi tapasztalat

Pilinszky esszéiben



Kovács András Ferenc: Konkrét szonett magamról


Ki dolgozószobámban

Időzget, írni próbál –

Nem én vagyok sosem. Más

Mindig a benti.


(Ez érthető, közismert.)

Talán Lázáry, Jack Cole,

Calvus lehet, vagy Asztrov –

Senki s akárki,


Csak én nem… Olykor

Mindenki éppen “alkot” –

Helyettem ír benn,


S nem tudom: ki ír,

Mit ír, s kinek nevében,

Névtelen űrben?


„Költészetében ott működik a teljes irodalmi hagyomány, amelynek immár fontos része ő maga is. Tehetség, stílus, szabadság, szellem, pátosz: mind-mind részei annak a könnyedén nagyszabású játéknak, amely 1983-ban kezdődött a Tengerész Henrik intelmeivel, és amely nem ér véget a 2019-es Requiemmel.” – Bazsányi Sándor laudációja (részlet)

Elhunyt Csukás István

"A téli tücsök valamikor nyári tücsök volt. De most tél van, hull a hó, és minden fehér, ha kinéz az ablakon, látja jól, hogy minden fehér, az ágak, a villanydrót, a háztetők. És érzi jól, hogy a nyár messze van, de olyan messze, hogy már alig tud visszaemlékezni rá. És érzi, hogy téli tücsök lett, magányos téli tücsök.

A terepszínű hátizsák bal zsebében bújt el még annak idején, így került ide a szobába. A hátizsák ott van a sarokban, abban szokott aludni, szeretett a hátizsákban aludni, mert ha behunyta a szemét, és megszagolta a kifakult vásznat, még érzett valamit a nyárból: gyengülő zsályaillatot.

A szoba különben üres volt, úgy értem, hogy nappal volt üres, azaz a téli tücskön kívül nem tartózkodott benne senki.

A téli tücsök már elég jól ismerte a szobát, a zöld heverőt, a szekrényt, a falon a bohócos mosolyú arcképet, az ablak előtt ferdén álló íróasztalt s az íróasztalon az írógépet. Legtöbbet az ablakpárkányon szokott üldögélni. Úgy jutott fel az ablakpárkányra, hogy kimászott a terepszínű hátizsák bal zsebéből, felugrott a székre, onnan az asztalra, kikerülte az írógépet, s az asztalról felugrott az ablakpárkányra. Ez volt az út a hátizsáktól az ablakpárkányig.

Ha nem az ablakpárkányon csücsült, és nem a hátizsák bal zsebében aludt, akkor még leginkább a zöld heverőn szeretett sétálgatni, mert a zöld szín emlékeztette a fűre, a harsogó zöld, harmatcseppes fűre a szigeten, ahol ugrándozott a többi tücsökkel együtt, amikor még nyár volt és meleg.

– Igen, nyár volt és meleg! – sóhajtott fel a téli tücsök, beszippantotta a terepszínű hátizsák gyengülő zsályaillatát, és kimászott a bal zsebből.

Elgyalogolt a székig, felugrott rá, onnan az íróasztalra pattant, mint egy szöcske, és megállt az írógépnél.

Megbámulta a hatalmas szerkezetet, a billentyűket, s gondolt egy merészet. Hátrált két lépést, és felugrott a billentyűkre.

A billentyű lenyomódott a téli tücsök súlya alatt, egy vaspálcika rácsapódott az írógépbe fűzött papírra. A téli tücsök felmászott az írógép tetejére, és megnézte a papírt. A papíron egy furcsa jel volt, a téli tücsök nem tudta, hogy mi az, mivel nem ismerte a betűket.

A – ez volt a fehér papíron.

A téli tücsök tűnődött, hogy mit jelenthet ez, de nem tudta kitalálni, azután azon merengett, hogy mire emlékezteti ez a fura jel.

Mire is? Mire is? Felmászott az ablakpárkányra, de most nem nézett ki az ablakon, hátat fordított a fehér világnak, és törte a fejét.

– Hát persze! – A téli tücsök felkiáltott örömében. – A ház a szigeten!

A lábakon álló házra emlékeztetett, amely a szigeten állt, s amely pontosan olyan volt, ha elölről nézte, mint a jel az írógépbe fűzött papíron! Nagyon boldog volt, hogy eszébe jutott a ház a szigeten. Izgatottan lemászott az ablakpárkányról, az asztalra ugrott, az asztalról a székre, a székről a földre, és elbaktatott a zöld heverőig.

Fölrúgta magát a zöld heverőre. „Így mégis más! – gondolta magában. – Legalább van valami zöld körülöttem! Így jobban lehet emlékezni!” Ott kell kezdeni az emlékezést, hogy először a szigeten nem volt semmiféle ház. Csak fű, fa, egér, madár s nyúlcsalád, gyík, vadméh, szúnyog és tücsök, rengeteg tücsök!

Csúfolódott is mindig a legkisebb ugrifüles a nyúlcsaládból, hogy ez nem is sziget, hanem tücsökbölcső, lépten-nyomon belebotlok valamelyikbe, és sose tudom, hogy melyikbe, mert olyan egyformák!

A tücskök csak nevettek rajta, és itt is, ott is a fülébe cirrogtak, ciripeltek, hogy csak úgy kapkodta a fejét a legkisebb ugrifüles.

Igen, meg lepke is volt és szitakötő.

Mind a kettőt nagyon csodálta, a lepkét is meg a szitakötőt is!

Ha meglátta a lepkét lebegni a virágok között, odasietett, s alulról bámulta a gyönyörű szárnyakat.

Ha meglátta a szitakötőt, amint a nádszálon sütkérezett, leült a nád tövébe, és nézegette a rezgő, átlátszó szitakötőszárnyat.

Ha a lepke vagy a szitakötő elrepült, lent a földön követte őket, a fűben ugrándozva, végig a szigeten, mint az árnyék.

– Hé! – kiáltotta feléjük ilyenkor. – Levegőben lebegő! Szitaszárnyat rezgető! Látlak!

Ám a szitakötő vagy a lepke meg sem hallotta a kiáltozást, repültek a sziget végéig, a tücsök meg követte őket lihegve a fűben, majd leült a kidőlt öreg fűzfára, és nézte, hogy a szitakötő vagy a lepke eltűnik a folyó fölött.

Szeretett üldögélni a kidőlt öreg fűzfán, nézte a hatalmas folyót, a csillogó vizet, szeretett magányosan üldögélni a kidőlt öreg fűzfán a sziget végében, bámulni az eltűnt lepke vagy szitakötő után.

Szerette a nappalokat, szerette a hajnalokat, és szerette az estéket.

Ha a kidőlt öreg fűzfán üldögélve érte utol az este, ámulva nézte mindig a hatalmas vörös napot, ahogy megfürdik a folyóban, a hatalmas vörös nap lubickolt, mosta magát a folyóban, szinte hallani lehetett a víz csobogását.

– Hé! – kiáltotta ilyenkor a folyóban ringó nap felé. – Vízben fürdő! Aludni térő! Látlak!

A folyóban fürdő nap lubickolt még egyet-kettőt, majd kimászott a vízből, elgyalogolt a hegy mögé, este lett.

A tücsök is lekecmergett a kidőlt öreg fűzfáról, és hazaballagott a sűrűsödő estében a fekete törzsű fák alatt, kikerülte a hangyaboly dombját, ment haza elfáradva, álmosan, a fekete törzsű fák alatt, a sűrűsödő estében.

A téli tücsök nagyot ásított a szobában a zöld heverőn, lemászott a földre, s belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe, beszívta a vászon gyengülő zsályaillatát, és mosolyogva elaludt."

Csukás István: A téli tücsök meséi   A teljes szöveg a Digitális Irodalmi Akadémián olvasható.

Csukás István: életrajz, bibliográfia, művek teljes szövege a DIA-n