400 éve született Zrínyi Miklós, költő és hadvezér

 „Egy végvár hősi védelme – s ugyan melyik kortársa fogta volna föl másképp? – nem bírt eposzi nagysággal. Ő egy lángelme biztos szem-élivel belátta, hogy keskeny alap ez rá az epopoeia gúláját emelni; szélesebbet kerese azért, úgy tüntetvén fel Szulimán hadjáratát, mint az egész bűnben leledző magyar nemzetnek méltó ostorozását isten által, ki azonban, „nem akarva, hogy a bűnös elvesszen, hanem hogy megtérjen és éljen”, gondoskodott egyszersmind arról is, hogy a pusztító elemnek idejében gát vettessék. (…) E felfogás Zrínyit az első rangú költő-művészek közé sorozza, s úgy mutatja fel, mint ki teljesen uralkodik az anyagon, melyből alkotni készül (…) /Főhőse/ él, lehell, érez; örvend, búsul, aggódik, hisz, remél. (…) Tisztelni és szeretni lehet egyszersmind.”

(Arany János)

400 éve, 1620. május 3-án született Zrínyi Miklós költő és hadvezér. A magyar Országgyűlés 2020-at Zrínyi-emlékévvé nyilvánította. Ősei, a dalmát patrícius De Brebirio család egyik ágának tagjai a 14. században, Nagy Lajostól kapták Zrin várát, ahonnan a család neve származik. Hírneves nagyapja az a Zrínyi Miklós, aki 1566-ban Szigetvárt védve halálával a magyar történelem legnagyobb hősei közé jegyezte be nevét. Öccse, Péter, a Wesselényi-mozgalom megtorlásának későbbi áldozata. Tizenhat évesen hosszú olaszországi tanulmányutat tett, meglátogatta a barokk Rómát, valamint Nápolyt, Firenzét s hosszabb időt töltött Velencében. Ekkor alapozódott meg erős olasz műveltsége, az olasz költészetben és politikai irodalomban való jártassága. 

1637 tavaszától birtokai központján, Csáktornyán élt. Az 1640-es évek derekára kialakult már politikai programja: az ország két része közötti testvérharc helyett nemzeti összefogás s a török kiűzése, elsősorban az ország erejére támaszkodva. Ennek az elképzelésnek adott művészi módon kifejezést élete fő művében, az 1645–1646 telén írt Szigeti veszedelemben. 1646-ban tábornok, 1647-ben horvát bán lett, a déli végek katonai főparancsnoka. Az 1655-ös országgyűlésen Zrínyi nádori törekvései meghiúsultak, az a bécsi terv viszont, hogy az ország mondjon le a szabad királyválasztás jogáról és fogadja el a Habsburg-ház örökös királyságát, nagyrészt Zrínyi hatalmas agitációja folytán bukott el. A nemzeti erők közeli sikerének reményében írta meg a Mátyás király életéről való elmélkedések (1656) című munkáját. 1663 őszén a magyar haderők főparancsnokságát bízták rá, eredményesen hozzákezdett új sereg szervezéséhez, megállította a török dunamenti előnyomulását, a Muraközt meglepetésszerűen megtámadó ellenség felett pedig fényes győzelmet aratott. Zrínyiben az európai Habsburg-ellenes erők is fontos tényezőt láttak már, titkos kapcsolatai épültek ki XIV. Lajos francia király diplomatáival, valamint a Habsburgokkal szemben álló német fejedelmek rajnai szövetségével. A Wesselényi-összeesküvés néven ismert szervezkedés kezdetei ezekre a hónapokra nyúlnak vissza, s minden jel arra mutat, hogy az igazi kezdeményező maga Zrínyi volt. A váratlan tragikus halál azonban lezárta ezt a páratlan életutat: Zrínyi 1664. november 18-án, a Csáktornya melletti kursaneci erdőben, vadászat alkalmával, egy sebesült vadkan áldozata lett. A közhangulatra jellemző, hogy hamarosan lábra kapott a híresztelés, miszerint halálát bécsi orgyilkos merénylet okozta.

Zrínyi Miklós halála

Lengyel Dénes: Magyar regék és mondák Kaszás Attila előadásában.

Zrínyi költői pályája lírai versekkel kezdődött. 1651-ig írt lírai, nagyrészt szerelmes verseit mind belefoglalta Adriai tengernek Syrenája (Bécs 1651) című kötetébe. Prózai munkái közt a Tábori kis tracta egy átfogó katonai kézikönyv egyetlen elkészült része. Második prózai munkája, a Vitéz hadnagy (1650–1653) szétszórt katonai elmélkedések laza gyűjteménye. A Mátyás király életéről való elmélkedések (1656) című művében Mátyás uralkodói nagyságának dicséretével a legsajátosabb magyar politikai hagyomány sodrában mozgott, mert a humanista történetírás, a reformátorok, az önálló magyar politika minden képviselője másfél század óta Hunyadi Mátyásban látta a független nemzeti uralkodó eszményképét, az ő uralmának megismétlődésétől várta a nemzeti megújulást. Utolsó nagy prózai műve, Az török áfium ellen való orvosság (1660) már a kortársak és a közvetlen utókor által is Zrínyinek legtöbbet olvasott, emlegetett munkája. "Melly szép nyelv azon durva századból! melly férfias lélek tündöklik elő Zrínyinek minden szavain! melly magyar szív!" – írta prózai műveiről Kazinczy Ferenc. 

A Szigeti veszedelem, irodalmunk eposzi remeke 1645/46 telén készült. A költő alapkoncepciója, miszerint 1566-ban a szigetváriak bukásuk ellenére is győztek, a legmagasabb rendű művészi eszközök mozgósítását tette szükségessé. A már Arany János által méltán csodált szerkezetű mű a korabeli magyar valóságban gyökerező s a legkorszerűbb művészi eszközökkel megalkotott zseniális alkotás. Félig-meddig közös kincse két nép irodalmának is: részben horvát előzményekből táplálkozott, Zrínyi Péter (1621–1671) fordítása (Velence 1660) révén pedig a horvát irodalomnak is klasszikus alkotása lett.

Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem (számítógépes animáció)