"Bejártam, mondhatnám az egész világot, a Sarkvidékektől az Egyenlítő környékének félelmetes őserdein keresztül Kína, Japán, majd Amerika tájképi nagyszerűségei közé. Lenyűgöző nagyságú a norvég fjord, hangos kacagáshoz hasonlítanám a Garda-tó tájképi pompáit, jártam az Alpok gleccserein, meg a Spitzbergák tundráin, láttam a sivatagot, meg az indiai barlangtemplomokat, ott voltam a mongol pusztákon meg a mandzsu őserdőkben, de akárhol másztam fel valami hegytetőre, sehol sem voltam megelégedve a kilátással, mert nem volt benne a Balaton." (Cholnoky Jenő)

2020. május 8., péntek

A groteszk látásmód Örkény István Tóték című kisregényében

"(...) az abszurdnak, groteszknek, ironikusnak, a szürreálisnak a panel elemei - és nemcsak az egypercesekben — olyan karteziánus stilaritással jelentek meg, ami írásait erősen megkülönbözteti a hatásuk alá került nagyon sok modern, posztmodern szövegtől; ugyanis a minimalizálásnak, az élőbeszédnek egy majdnem végletes feszítettségével operál és facsarja ki belőle az esztétikumot. Az igazi olvasói feszültséget az Örkény-írásokban az adja, hogy ezzel a klasszikus kartéziánus puritánsággal keresi meg azt az egy szót, ami oda való, és nem hagy több alternatívát. A villanófény esztétikáját tudja megvalósítani." (Mészöly Miklós)


 életrajz, pályakép, művek

Örkény digitalizált művei, életrajz, szakirodalom, bibliográfia a Digitális Irodalmi Akadémián (DIA)

Örkény művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban (MEK)

Örkény-honlap (Országos Széchényi Könyvtár) (OSZK)






Szigethy Gábor: Tóték - epika és dráma. Irodalomtörténet. 1971. 2. sz. (EPA)



"(...) a háború után a túlélőknek egy sajátos életszemlélete, életérzése, amiről ő sokszor és sokféleképpen írt. Elsősorban talán a túlélők szégyene. Mások elpusztultak, én életben maradtam. Világos, aki túlélte és nem pusztult el, az bizonyára erőszakosabb volt, meg szerencséje volt, meg hát az isten tudja. Örkény nagyon racionális ember volt, akitől elég idegen lehetett mindenféle misztika, nem hajlott a metafizikus gondolkodásra. Ő inkább a kézzelfogható dolgok embere volt, és éppen ezért racionális szinten közelítette meg annak a katasztrófának az emberi képtelenségét, amit átélt, és annak a képtelenségét vagy valószínűtlenségét, hogy túlélte." (Nádas Péter)

a groteszk

Örkény István és a groteszk. (ZanzaTv.)

Örkény István művei és a groteszk világszemlélet. Kiss Judit Ágnes előadása. (MTVA)

Berkes Tamás: Örkény groteszk pályafordulata. A magyar irodalom történetei III. (Tankönyvtár)

Tarján Tamás: A groteszk. Pannon enciklopédia. Magyar nyelv és irodalom. (ADT)


szakirodalom

Szabó B. István: Örkény (Kortársaink) Budapest, Balassi, 1997. (MEK)

Szirák Péter: Örkény István. Budapest, Palatinus, 2008. (MTAK)

P. Müller Péter. A groteszk dramaturgiája. (JAK füzetsorozat) Budapest, Magvető, 1990. (MEK)



"Mi, magyar írók, ezer szállal kapcsolódunk hozzá. Ami nyelvhasználatát illeti, Örkény a Kosztolányi-féle purista vonalba tartozik. Hiányzik belőle minden szentimentalizmus, mondjuk, ez köti a legnagyobb józanhoz, Mészöly Miklóshoz, meg még a szövegeknek a szikársága, a mondatok dísztelen puritánsága. Reménytelen (magyar) küzdelmet folytat a fogalmak tisztázásáért, ebben Nádas Örkény-tanítvány, a romlékony köznyelv használata pedig e sorok írójának adott bátorságot - saját magához. Én még Kertész kegyetlen iróniája mögül is hallom Örkényt." (Esterházy Péter)




Isten hozta, őrnagy úr! (részlet)
magyar játékfilm (1969)
rendezte: Fábri Zoltán

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése