"Bejártam, mondhatnám az egész világot, a Sarkvidékektől az Egyenlítő környékének félelmetes őserdein keresztül Kína, Japán, majd Amerika tájképi nagyszerűségei közé. Lenyűgöző nagyságú a norvég fjord, hangos kacagáshoz hasonlítanám a Garda-tó tájképi pompáit, jártam az Alpok gleccserein, meg a Spitzbergák tundráin, láttam a sivatagot, meg az indiai barlangtemplomokat, ott voltam a mongol pusztákon meg a mandzsu őserdőkben, de akárhol másztam fel valami hegytetőre, sehol sem voltam megelégedve a kilátással, mert nem volt benne a Balaton." (Cholnoky Jenő)

2020. május 4., hétfő

Hazai Attila-díj, 2020

Kiss Tibor Noé kapta idén a Hazai Attila Irodalmi Díjat. Az alapítvány a megváltozott körülmények miatt rendhagyó módon április 30-án a Hazai Attila Irodalmi Díj Facebook-oldalán, online bejelentkezéssel jelentette be döntését.

Kiss Tibor Noé

A Kortárs Írói Alapítvány Hazai Attila Emlékére 2012 őszén, az író halálának évében jött létre édesanyja, Hazai Éva kezdeményezésére. Az alapítvány célja a hagyaték gondozása mellett, pénzjutalommal járó elismerésben részesítsen egy pályakezdő vagy középgenerációs írót, aki Hazai Attilához hasonlóan szuverén, újító, kísérletező és kockázatvállaló szerző, jelentős művel hívta fel magára a figyelmet, és akire szintén jellemző a társművészetek iránti nyitottság, fogékonyság. A Hazai Attila-díjat 2016-ban Bartók Imre, 2017-ben Tóth Kinga, 2018-ban Orcsik Roland nyerte el. 

Hazai Attila (1967–2012) az ezredforduló legvitatottabb prózaírója, aki az erőteljes szakmai kétségektől egy radikálisan új irodalmi-művészeti gondolkodás képviseletének elismeréséig sokféle minősítést kapott. Termékeny tanácstalanság vette körül, műveinek utóélete és személyiségének utóhatása ma is eleven. Első kötete: Feri. Cukor Kékség (kisregény, 1992), legismertebb könyve: Budapesti skizo (regény, 1997).



Kiss Tibor Noé (1976) Pécsett élő prózaíró, a Jelenkor folyóirat műhelyében dolgozik. A legutóbbi évtized felfedezettje, első regénye, az Inkognitó 2010-ben jelent meg, a második, az Aludnod kellene 2014-ben, ez utóbbi nyomán Békés Pál-díjat kapott. Laudációjában Závada Pál így jellemzi: „Kiss Tibor Noé nyelvének légkörében fölidéződik Krasznahorkai Sátántangójának várakozó, Tar Sándor A mi utcánkjának pedig vágyakozó hangulata, de meglegyinti az olvasót a Bodor Ádám Sinistra körzetéből ismerős otthonosság is, ahol az emberi és állati lények egyaránt fölismerik egymást a szagukról is.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése