Irodalmi Nobel-díj, 2019

2019. december 7-én Stockholmban átadták az irodalmi Nobel-díjat. A 2018-as és 2019-es irodalmi Nobel-díjat Olga Tokarczuk és Peter Handke nyerte el.

Az indoklás szerint 2018 irodalmi Nobel-díját Olga Tokarczuk azért kapta, mert elbeszélői képzelete mindenre kiterjedő szenvedéllyel a határok átlépését mint életformát mutatja be. 2019 irodalmi Nobelét az osztrák Peter Handkénak nagy hatású életművéért ítélték oda, amely nyelvi találékonyságával az emberi tapasztalatok határvidékét és sajátosságait tárja fel.

Olga Tokarczuk

- életrajz

- Nobel-esélyesek: Olga Tokarczuk (a Litera.hu összeállítása)

- Győrffy Ákos: "A múlt pszichoterapeutája" - Olga Tokarczuk irodalmi Nobel-díjáról.





művek (a cím -link-egy-egy recenziót, kritikát, regényrészletet rejt)

Az Őskönyv nyomában (ford. Mihályi Zsuzsa)

Budapest, Európa, 2000.

Sok dobon játszani (elbeszélések) (ford. Mihályi Zsuzsa, Pálfalvi Lajos)

Budapest, Napkút, 2006.

Őskor és más idők (ford. Körner Gábor)

Budapest, L'Harmattan, 2011.

Nappali ház, éjjeli ház (ford. Körner Gábor)

Budapest, L'Harmattan, 2014.

Bizarr történetek (ford. Petneki Noémi)

Budapest Vince, 2019.

"Egy ma­dár la­kott ben­ne – ezt érez­te. De kü­lö­nös volt ez az ő ma­da­ra, anyag­ta­lan, meg­ne­vez­he­tet­len, s csep­pet nem ma­dár­sze­rűbb, mint ő ma­ga. Csu­pa olyas­mi von­zot­ta, amit nem ér­tett és ami­től félt: kér­dé­sek, amik­re nem volt vá­lasz, em­be­rek, akik előtt min­dig ros­­szul érez­te ma­gát, von­zot­ta, hogy térd­re es­sen, és egy­szer csak két­ség­beeset­ten imád­koz­ni kezd­jen, ne is kér­jen sem­mit, egy­sze­rű­en csak be­szél­jen, be­szél­jen, be­szél­jen, ab­ban a re­mény­ben, hogy hall­gat­ja va­la­ki. Gyű­löl­te ezt a ben­ne lé­vő lényt, csak sza­po­rít­ja a fáj­dal­mát. Ha ő nincs, nyu­god­tan in­na, ül­dö­gél­ne a há­za előtt, és bá­mul­ná a há­za előtt ál­ló he­gyet. Az­tán ki­jó­za­nod­na, és rá­in­na ki­csit a más­na­pos­ság­ra, az­tán új­ra le­ré­sze­ged­ne, aka­ra­tán kí­vül, min­den szán­dék és el­ha­tá­ro­zás nél­kül. Nyil­ván szár­nya is volt a ma­dár­nak. Né­ha vak­tá­ban csap­ko­dott ve­le a tes­té­ben, ver­de­sett a lán­con, ő azon­ban tud­ta: meg van kö­töz­ve a lá­ba, sőt alig­ha­nem ne­he­zé­ket is kö­töt­tek rá, hogy so­se tud­jon el­re­pül­ni. Is­te­nem, gon­dol­ta, pe­dig nem is hitt is­ten­ben, mi­ért kí­noz így ez a va­la­mi ben­nem. Az ál­la­ton nem fo­gott az al­ko­hol, min­dig fáj­dal­ma­san jó­zan ma­radt, em­lé­ke­zett min­den­re, amit Marek Marek csi­nált, amit el­vesz­tett, amit el­té­ko­zolt, amit el­sza­lasz­tott, amit nem vett ész­re, ami mel­lett el­ment. „Mért kí­noz így, bas­­szus?” mo­tyog­ta ré­sze­gen Ezéseznek, „mért ül ben­nem?”, de Ezésez sü­ket volt, és nem ér­tett sem­mit. „El­lop­tad az új zok­ni­mat”, mond­ta. „Kint szá­radt a kö­té­len."

Olga Tokarczuk: Marek Marek. In: Olga Tokarczuk: Nappali ház, éjjeli ház. részlet, Jelenkor, 2013. 11. sz.

Peter Handke

életrajz

Nobel-esélyesek: Peter Handke (a Litera.hu összeállítása)

Bombitz Attila: A határátlépés poétikája: Peter Handke

művek (a cím -link-egy-egy recenziót, kritikát, regényrészletet rejt)

Kaspar (ford. Eörsi István)

Budapest, Európa, 1975.

Vágy nélkül, boldogtalan (ford. Bor Ambrus)

Budapest, Magvető, 1979.

A kapus félelme tizenegyesnél Négy kisregény. / A rövid levél és a hosszú búcsú / Az igaz érzés órája / A balkezes asszony; ford. Gáli József, Györffy Miklós, Tandori Dezső.

Budapest, Európa, 1979.

Gyerektörténet (ford. Kopácsy Lívia)

Budapest, Magvető, 1984.

Az ismétlés (ford. Tandori Dezső)

Budapest, Magvető, 1990.

Végre egy kínai (ford. Győrffy Miklós)

Budapest, Európa, 1990.

Peter Handke: Mikor a gyermek gyermek volt 

Berlin felett az ég

német-francia filmdráma, 130 perc, 1987

Rendező:Wim Wenders

Forgatókönyvíró:Peter Handke, Wim Wenders

Zelk Zoltán-díj, 2019

Markó Béla kapta az idei Zelk Zoltán-díjat. Erről a díj kuratóriuma, Forgó Zsuzsa, Bazsányi Sándor és Kántor Péter döntött. Az elismerést Markó Béla december 4-én, szerdán a budapesti Fúgában tartott díjátadó ünnepségen vette át. Laudációt mondott Bazsányi Sándor irodalomkritikus, az eseményen Fekete Ernő színművész Zelk Zoltán-verseket mondott.

életrajz, művek, szakirodalom - Transindex: erdélyi magyar adatbank

interjú - Markó Béla: Van-e közös Erdély? (litera.hu)

művek - Markó Béla művei a Helikon című folyóiratban

Markó Béla: Bocsáss meg, Ginsberg (részlet)

Igen, én is láttam nemzedékem legjobbjait

feltartott fejjel beleszimatolni a levegőbe,

ahogy a kelet-európai kisvárosok izzadságszaga,

az évszázadok óta poshadó szennyvíz

orrfacsaró büdössége mögött

megéreztük a távoli szélfúvást,

a soha el nem jövő forradalom puskaporszagát,

azt a sűrű, szédítő, összetéveszthetetlen illatot,

amelytől mindannyian megrészegültünk.

Majd amikor elmúlt ez a kábulat,

láttam én is nemzedékem legjobbjait

lerészegedni mindenféle pótléktól,

bortól, verstől, szerelemtől, dicsőségtől,

mert olyan volt itt is a vers, mint a világon bárhol,

olyan volt a másnaposság, olyan volt a kétely,

ugyanúgy takarta el tőlünk

a mindenséget egyetlen női ágyék,

de ha a szemünket behunytuk,

nyitva maradt a fülünk mégis,

és ha a szerelem íze elárasztott minket,

tovább tapogattuk ujjainkkal a külvilágot.

Láttam a barátomat aznap, hogy

kijött a börtönből, és becsengetett hozzám,

kölcsönkért egy táskarádiót,

aztán egyedül halt meg

egy fűtetlen vonatfülkében,

és láttam a többieket is,

akik halálra itták magukat,

és láttam azokat is, akik besúgók lettek,

láttam nemzedékemet, tudom, kik voltak,

és tudom, hogy mivé váltak.

(A teljes vers az ÉS 2017. augusztus 4.-i számában olvasható.)

                      

Füst Milán-díj, 2019

Danyi Zoltán és Barnás Ferenc vehette át  az idei Füst Milán-díjat Budapesten az Írók Boltjában. Laudációt Deczki Sarolta és Radics Viktória mondott.

Füst Milánnak, a magyar irodalom klasszikusának emlékére alapította özvegye, Helfer Erzsébet 1975-ben a Füst Milán-díjat, azoknak az íróknak a díjazására, akik az alapító okirat szerint ” az egyetemes emberi értékeket magas művészi színvonalon képviselik”. A díjat kétévenként felváltva  költők és prózaírók kapják.

honlap - Barnás Ferenc írói oldala

interjú -  Barnás Ferenc: Drámában tartom őket (litera.hu)

részlet - Barnás Ferenc Életünk végéig (Kalligram 2019/9.

interjú - Danyi Zoltán: "nem tud, vagy nem akar véget érni" (Litera)

részlet - Danyi Zoltán: A dögeltakarító (Könyvesblog)

kritika - Bencsik Orsolya: A háború az háború az háború az háború (Műút)

Európai Unió Irodalmi Díj, 2019

2019-ben tizennégy, írói pályájuk elején járó szerző, köztük a magyar Mán-Várhegyi Réka Mágneshegy című regényével nyerte el  az Európai Unió Irodalmi Díját.

Mán-Várhegyi Réka 1979-ben született, jelenleg Budapesten él. Boldogtalanság az Auróra-telepen című novellagyűjteménye 2014-ben a JAK-kendő díj eredményeképpen jelent meg a JAK-füzetek gondozásában.

Az Európai Bizottság 2009-ben - a Kreatív Európa program támogatásával - hívta életre az Európai Unió Irodalmi Díját. A díjat az unió minden évben írói pályájuk elején járó szerzőknek ítéli oda, hogy ráirányítsa a figyelmet a kortárs európai irodalom gazdagságára, valamint Európa sokszínű kulturális és nyelvi örökségére. 

A díjazás során az országok hároméves ciklusban kerülnek sorra, évente 11-13 ország zsűrijét kérik fel a díjazandó író kiválasztására. Magyarországra legutóbb 2015-ben került sor, akkor Szvoren Edina Nincs, és ne is legyen című elbeszéléskötetét díjazták.

A győztesek október 2-án vehetik át díjukat és a díjjal járó ötezer eurós (mintegy 1,6 millió forint) pénzjutalmat Brüsszelben.

- interjú a szerzővel: Békásmegyer aszerint változott, hogy épp mit akartam megírni (Könyvesblog)

- kritika: Visy Beatrix: A nyúlon túl  (Műút)

- részlet: Mán-Várhegyi Réka: Mágneshegy (Litera)

Libri-díj, 2019

A Libri irodalmi díj nyertese 2019-ben Szvoren Edina Verseim című novelláskötete. A Libri irodalmi közönségdíjat pedig Krusovszky Dénes Akik már nem leszünk sosem című regénye kapta. A Libri irodalmi díj és a Libri irodalmi közönségdíj ünnepélyes díjátadóját május 15-én este tartották a Budapest Music Centerben.

Szvoren Edina honlapja

Szvoren Edina: A szégyen az egyik legalapvetőbb társas képességünk  (Könyvesblog)

Klajkó Dániel: Incselkedő önreflexivitás (kritika, Revizor online)

Szvoren Edina: Verseim  (Olvass bele, részlet a műből)

A generáció. ami már nem leszünk sosem (Könyvesblog - A hét könyve)

Deczki Sarolta: Bazi nagy magyar lagzi  (kritika, Műút, 2019069)

Krusovszky Dénes: Az önmagát szabadnak elképzelni vágyó emberről (Litera-interjú)

Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem  (Jelenkor, részlet a regényből)

Hazai Attila-díj, 2019

Nemes Z. Márió kapta idén a Hazai Attila Irodalmi Díjat. A díjátadásra a fiatalon elhunyt névadó, Hazai Attila 52. születésnapjának előestéjén, 2019. április 29-én, hétfőn este 8-kor kerül sor a Nyitott Műhelyben. A Kortárs Írói Alapítvány Hazai Attila Emlékére 2012 őszén, az író halálának évében jött létre édesanyja, Hazai Éva kezdeményezésére. Az alapítvány célja a hagyaték gondozása mellett, pénzjutalommal járó elismerésben részesítsen egy pályakezdő vagy középgenerációs írót, aki Hazai Attilához hasonlóan szuverén, újító, kísérletező és kockázatvállaló szerző, jelentős művel hívta fel magára a figyelmet, és akire szintén jellemző a társművészetek iránti nyitottság, fogékonyság. A díjat 2016-ban Bartók Imre, 2017-ben Tóth Kinga, 2018-ban Orcsik Roland nyerte el.

Nemes Z. Márió (életrajz)

Megkérdeztük Nemes Z. Máriót. Bárkaonline. 2015. 01.23.

Gyere játszani. Szolcsányi Ákos kritikája. In.: Műút. 2015.049.

Karó vagy, melyről elrepült a varjú

Nyilván könnyebb lekarózni

a kedvest, mintsem a végtelenbe

fúródni. De egyszerre a kettőt!

Bárcsak így igazulna meg a vágy

és a képzelet korrupt szövetsége.

A rigó csőre meg csontkoporsó.

De mit temettek bele? Valamiféle

csendet talán, állati és napkeleti

bölcseletet, ami zokogva pulzál

a szarusírban, hogy Rigócsőr

király dióként töri meg gőgöt?

A madártani kérdések asszonyba

fúlnak. (Az egyedfejlődésben

sincsen kegyelem.) Mi végre hát

büntetlen repülni? Dölyfös karó

vagy állattemető lennél szívesebben?

Akkor inkább már valami egyszerű.

Kő, vacak, esetleg sprotni.

A vers a szerző A hercegprímás elsírja magát (Budapest: Libri, 2014.) című kötetében jelent meg.

"És talán éppen ez a poétikai gesztus jellemzi leginkább a megannyi parazita vegetációt és organizmust láttató Nemes költészetét: az élősködés. A hercegprímás elsírja magát verseinek szerzője egyszerre élősködik az irodalmi hagyományon (a romantikus Jókaitól a neoavantgárd Altorjai Sándoron át a hiperbotanikus Bartók Imréig) és a vizuális művészetek látványtárán (A hús feltámadása Signorellijétől A háború borzalmai Goyáján át egészen a lemetszett vég- és hímtagú huszárlények Kis Rókájáig). Pont úgy, mint a Váratlan kaland nimfája, aki „emlőivel durván átdöfi az arra járó betyár gúnyáját”, csak hogy később „kiszívja belőle a madárdalt, az üres hüvelyt pedig a halak oltalmára bízza”. Még jó, hogy vannak oltalmazó halak."

Bazsányi Sándor: Direktség. In.: Műút. 2015.049.

Békés Pál-díj, 2019

2019. április 5-én hetedik alkalommal adták át a Békés Pál-díjat, melyet az idén Gerőcs Péternek ítélt a szakmai kuratórium.

Gerőcs Péter 2004-ben érettségizett az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Iskolában, majd a Pécsi Tudományegyetem filozófia szakán folytatta tanulmányait egy évig. 2005-től az ELTE esztétika-magyar szakán tanult és szerzett diplomát. 2014-től az ELTE esztétika tanszék doktori képzésén ösztöndíjas doktorandusz. Témája: Mészöly Miklós Film című regényétől kezdődően az elmúlt 40 év magyar regényirodalmában a vizuális médiumok narratív szerepe. 2006-tól publikál rendszeresen folyóiratokban, magazinokban. Dér Asiával készített egy dokumentum filmet Privát Mészöly címmel, Nádas Péterről szóló portréfilmjét, a Természetes ellenfényt 2019-ben mutatták be a hazai mozikban.

Eddig  két novelláskötete (Zombor és a világ, Tárgyak), három regénye (A betegség háza, Győztesek köztársasága, Árvaképek), továbbá egy esszé kötete jelent meg Ítélet legyen! címmel.

- interjú  Gerőcs Péter: Jellemző rám egyfajta maximalizmus (Litera)

- részlet Gerőcs Péter: Árvaképek (Librarius)

- kritika Bazsányi Sándor: Minden regény így kezdődik (ÉS)

Sziveri-díj, 2019

2019. március 29-én 28. alkalommal adták át a Sziveri János-díjat. Az 1990-ben fiatalon elhunyt 

vajdasági költő, író emlékére alapított díjat az idén Kabai Lóránt költő, író, szerkesztő vehette át, akinek legutóbbi verseskötete semmi szín  címmel 2016-ban  jelent meg a Tiszatáj Kiadónál.

migrén

kilépek a kapun, a szél kap belém, mint mindig —
olykor felnézek, a csillagokat nem térítette-e le
pályájukról a vihar, de azok szilárdan kitartanak.
az életünket feldúló őrület ellenére minden a helyén van
— és csak bámulom hátravetett fejjel a sötét eget,
még ha nincs is ott semmi, amitől megvilágosodhatnánk,               
csak a halk csodálattal eltöltő, tűszúrásnyi pontok
— távoli és szilárd dicsfények az erőszakkal és veszteséggel,
butasággal és dölyfösséggel teli világban.
itt a köd, én pedig nemsokára otthon vagyok,
valahol mélyen van egy olyan gyanúm,
hogy mindannyian gyűlöljük magunkat,
de mindenki maga-maga választja meg,
hogyan kezeli vagy kompenzálja ezt
— egyik megoldásra sem lehet irigykedni.
lelkem rajta; a gyenge mindig vesztes,
nem érdekes, ivóvá lenni szükségszerű.
ennek is milyen jó vége lesz.


- blog

- interjú 

- kritika

Takács Zsuzsa az idei Aegon-díjas

A Vak Reménnyel egy körúti kávézóban

Ültem a Vak Reménnyel a körúton egy 

nemrég nyílt kávézó járdára kitett billegő
asztalánál. Ültünk és beszélgettünk.
Kérdezte – milyenek az utcák a koratavaszban?
Mondtam – koszosak, az őszi levelek
sepretlenül rohadnak még a házfalak tövében.
És az emberek arca? – kérdezte aztán.
Ne tudd meg – válaszoltam –, gonoszul
méregetik egymást, s azt hallod, hiszen vak
vagy és nem süket, milyen ocsmányul beszélnek.
És milyen ruhában járnak? – próbálkozott még.

Hallgattam, aztán megeredt az eső,
kopogott a fejünk fölé feszített ponyván.
Esett és kitartóan sütött közben a nap.
A tépett farmerekről beszéljek neki?
hát nincs elég baja? az ormótlan, mocskos,
műanyag sportcipőkről? Az autókerekek
a járdára fröcskölték a sarat. Fizetni akartam.
Kérte, hogy maradjunk. Ő angyalok lépteit
hallja, mondta, meztelen talpuk surranását,
fényes ruhában járnak a víz fölött.
Azt mondta, érzi a tenger cseppjeit az arcán.

forrás: litera

"Takács Zsuzsa költészetében, hogy azt ne mondjam, költői munkásságban az egyik vezérmotívum a gyakran spontán keletkezésük nyomát szándékosan magukon viselő versek kötetről kötetre történő folyamatos korrekciója, de ezt nem csupán a korábbi versek átírása, újragondolása, újraközlése vagy átszerkesztése révén érzékeljük, hanem azáltal, ahogyan az egymás mellé helyezett versek összecsengenek, mikoris a költő nem törődik azzal, hogy módszere pongyolaságnak is tűnhet az olvasó szemében, mivel a spontaneitás érzete részét képezi a formának, a félálomban rögzített álomversek nem ritkán automatikus írásként is értelmezhetők, és olvasóként ilyenkor nem csupán az egyes verset, hanem az éppen keletkezőt is érzékeljük, magába a keletkezésbe avatódunk bele, mikor egymás utáni szövegekben szó szerint azonos sorok, motívumok, vagy technikai megoldások, frissiben kipróbált sorvégtrükkök ismétlődnek, szólnak vagy sóhajtanak vissza, visszhangozzák és értelmezik egymást, miáltal a versidő is kinyílik..."

Forgách András esszéje Takács Zsuzsa A Vak Remény című kötetéről a Revizor online-on

Artisjus Irodalmi Díj, 2019

2019. február 18-án a Budapest Music Centerben átadták az idei Artisjus Irodalmi Díjakat. Az Artisjus Irodalmi Nagydíj idei kitüntetettje Takács Zsuzsa A vak remény - Összegyűjtött versek című kötetével.

Artisjus Irodalmi Díjban részesült Markó Béla Bocsáss meg, Ginsberg című verseskötetéért, Száz Pál Fűje sarjad mezőknek című kötetéért próza kategóriában, Thomka Beáta Regénytapasztalat című tanulmánykötetéért, és Bán Zoltán András Betűtészta című esszéjéért.

                              

Időknek ideje

phytoaforizma

"Mindën csak a időn múlik. Monta Öregapád. Akárhun vagyunk, akárhugyan vagyunk, mind ëggy, ëgyedű a idő nem mind ëggy. Mer a sok. Mindig sok. Sok idők vannak. Irdatlan nagyon telik a idő, órjássok idő telik mindën szëmpillanatba. Van olyan virág, ami csak ëgy napig íll. A páfrámvirág Szenjános nap északájján, aki asz leszëdi, örök boldogság vál valóra, node olyant embërfija nemtaláll. Akkor nincs máskor. Ēvirágzott. Vót, nincs. Maj lëssz. Ha lëssz. Ha lëssz maj. Mikor lëssz az a maj most! Olyan gyorsan telik a idő, osz mégsë változott sëmmi Ádámatyánk mëg Évanyánk óta. Ëzér kő tunnyi ínyi a idővē. Nem idő nékű. Mi ammá, hogy nincs időm! Vagy mënnyi kő má mekhānyi? Ëccërcsak, nem tunnyi mikor, betēnek a idők, má nem lëssz minek tēnyie, akkor főtámodunk. No akkor ēgyün a időknek ideje. Akkor ēgyün Krisztusurunk, és mindën időt visszaállítt akkorra, amikor még ē së kezdëtt tēnyi, ē së köllött vóna këzdenyije tēnyi, Adáméva idejire a Paradicsomkerbe. Olyan ez, minha a hangszallaglemeszt fordítva tëtted vóna fő. Vagy inkább mind amikor leesik a lánc a biciglin, osz levegőbe teker a embër. No akkor ēgyün a időknek ideje. Ez a örökkí valóság. Minden való ság örök kí van. Mindënkor, mindig. Ëccërcsak, ëccërre, ëffolytábo. Hát aszt embërfija ē nem tuggya kípzēnyi. Hogy az milyen lëssz. Ezér kő tunnyi ínyi a idővē, amíg még van. Mert ha meghalunk, má nem lëssz. Akkor má csak a örökkí valóság marad."

In: Száz Pál: Fűje sarjad mezőknek. Phytolegendarium. Pozsony, Kalligram, 2017.

(Fried István: Kisebbségtörténelem Csák Máté földjén. In: Helikon, 2018. január.)

Mészöly Miklós-díj, 2019

Szvoren Edina kapta az idei Mészöly Miklós-díjat. Az elismerést a író  

január 18-án  vehette át Mészöly szülővárosában, Szekszárdon.

A Mészöly Miklós Egyesület Szvoren (Pertu (2010), Nincs, és ne is legyen (2012), Az ország legjobb hóhéra (2015) a Magvető Kiadónál tavaly megjelent Verseim című novelláskötetéért ítélte oda a díjat, amelyet Szörényi László irodalomtörténész, az egyesület elnöke adott át a szekszárdi Művészetek Házában 16. alkalommal rendezett Mészöly-emléknapon.

- Szvoren honlapja

- interjú a szerzővel

- kritika a Verseim című kötetéről

- részlet a műből

„Az a pszichológiai érzék és kíméletlenség, az a mindent átható tekintet, amely Szvoren Edinát jellemzi, egyszerre hatol be az ember és az emberi kapcsolatok legmélyére, és egyszerre képes bármit érzékeltetni a maga banalitásában is.” 

(Kiss Tibor Noé)