Irodalmi Nobel-díj, 2019

2019. december 7-én Stockholmban átadták az irodalmi Nobel-díjat. A 2018-as és 2019-es irodalmi Nobel-díjat Olga Tokarczuk és Peter Handke nyerte el.

Az indoklás szerint 2018 irodalmi Nobel-díját Olga Tokarczuk azért kapta, mert elbeszélői képzelete mindenre kiterjedő szenvedéllyel a határok átlépését mint életformát mutatja be. 2019 irodalmi Nobelét az osztrák Peter Handkénak nagy hatású életművéért ítélték oda, amely nyelvi találékonyságával az emberi tapasztalatok határvidékét és sajátosságait tárja fel.

Olga Tokarczuk

- életrajz

- Nobel-esélyesek: Olga Tokarczuk (a Litera.hu összeállítása)

- Győrffy Ákos: "A múlt pszichoterapeutája" - Olga Tokarczuk irodalmi Nobel-díjáról.





művek (a cím -link-egy-egy recenziót, kritikát, regényrészletet rejt)

Az Őskönyv nyomában (ford. Mihályi Zsuzsa)

Budapest, Európa, 2000.

Sok dobon játszani (elbeszélések) (ford. Mihályi Zsuzsa, Pálfalvi Lajos)

Budapest, Napkút, 2006.

Őskor és más idők (ford. Körner Gábor)

Budapest, L'Harmattan, 2011.

Nappali ház, éjjeli ház (ford. Körner Gábor)

Budapest, L'Harmattan, 2014.

Bizarr történetek (ford. Petneki Noémi)

Budapest Vince, 2019.

"Egy ma­dár la­kott ben­ne – ezt érez­te. De kü­lö­nös volt ez az ő ma­da­ra, anyag­ta­lan, meg­ne­vez­he­tet­len, s csep­pet nem ma­dár­sze­rűbb, mint ő ma­ga. Csu­pa olyas­mi von­zot­ta, amit nem ér­tett és ami­től félt: kér­dé­sek, amik­re nem volt vá­lasz, em­be­rek, akik előtt min­dig ros­­szul érez­te ma­gát, von­zot­ta, hogy térd­re es­sen, és egy­szer csak két­ség­beeset­ten imád­koz­ni kezd­jen, ne is kér­jen sem­mit, egy­sze­rű­en csak be­szél­jen, be­szél­jen, be­szél­jen, ab­ban a re­mény­ben, hogy hall­gat­ja va­la­ki. Gyű­löl­te ezt a ben­ne lé­vő lényt, csak sza­po­rít­ja a fáj­dal­mát. Ha ő nincs, nyu­god­tan in­na, ül­dö­gél­ne a há­za előtt, és bá­mul­ná a há­za előtt ál­ló he­gyet. Az­tán ki­jó­za­nod­na, és rá­in­na ki­csit a más­na­pos­ság­ra, az­tán új­ra le­ré­sze­ged­ne, aka­ra­tán kí­vül, min­den szán­dék és el­ha­tá­ro­zás nél­kül. Nyil­ván szár­nya is volt a ma­dár­nak. Né­ha vak­tá­ban csap­ko­dott ve­le a tes­té­ben, ver­de­sett a lán­con, ő azon­ban tud­ta: meg van kö­töz­ve a lá­ba, sőt alig­ha­nem ne­he­zé­ket is kö­töt­tek rá, hogy so­se tud­jon el­re­pül­ni. Is­te­nem, gon­dol­ta, pe­dig nem is hitt is­ten­ben, mi­ért kí­noz így ez a va­la­mi ben­nem. Az ál­la­ton nem fo­gott az al­ko­hol, min­dig fáj­dal­ma­san jó­zan ma­radt, em­lé­ke­zett min­den­re, amit Marek Marek csi­nált, amit el­vesz­tett, amit el­té­ko­zolt, amit el­sza­lasz­tott, amit nem vett ész­re, ami mel­lett el­ment. „Mért kí­noz így, bas­­szus?” mo­tyog­ta ré­sze­gen Ezéseznek, „mért ül ben­nem?”, de Ezésez sü­ket volt, és nem ér­tett sem­mit. „El­lop­tad az új zok­ni­mat”, mond­ta. „Kint szá­radt a kö­té­len."

Olga Tokarczuk: Marek Marek. In: Olga Tokarczuk: Nappali ház, éjjeli ház. részlet, Jelenkor, 2013. 11. sz.

Peter Handke

életrajz

Nobel-esélyesek: Peter Handke (a Litera.hu összeállítása)

Bombitz Attila: A határátlépés poétikája: Peter Handke

művek (a cím -link-egy-egy recenziót, kritikát, regényrészletet rejt)

Kaspar (ford. Eörsi István)

Budapest, Európa, 1975.

Vágy nélkül, boldogtalan (ford. Bor Ambrus)

Budapest, Magvető, 1979.

A kapus félelme tizenegyesnél Négy kisregény. / A rövid levél és a hosszú búcsú / Az igaz érzés órája / A balkezes asszony; ford. Gáli József, Györffy Miklós, Tandori Dezső.

Budapest, Európa, 1979.

Gyerektörténet (ford. Kopácsy Lívia)

Budapest, Magvető, 1984.

Az ismétlés (ford. Tandori Dezső)

Budapest, Magvető, 1990.

Végre egy kínai (ford. Győrffy Miklós)

Budapest, Európa, 1990.

Peter Handke: Mikor a gyermek gyermek volt 

Berlin felett az ég

német-francia filmdráma, 130 perc, 1987

Rendező:Wim Wenders

Forgatókönyvíró:Peter Handke, Wim Wenders