"Bejártam, mondhatnám az egész világot, a Sarkvidékektől az Egyenlítő környékének félelmetes őserdein keresztül Kína, Japán, majd Amerika tájképi nagyszerűségei közé. Lenyűgöző nagyságú a norvég fjord, hangos kacagáshoz hasonlítanám a Garda-tó tájképi pompáit, jártam az Alpok gleccserein, meg a Spitzbergák tundráin, láttam a sivatagot, meg az indiai barlangtemplomokat, ott voltam a mongol pusztákon meg a mandzsu őserdőkben, de akárhol másztam fel valami hegytetőre, sehol sem voltam megelégedve a kilátással, mert nem volt benne a Balaton." (Cholnoky Jenő)

2019. március 29., péntek

Sziveri-díj, 2019

2019. március 29-én 28. alkalommal adták át a Sziveri János-díjat. Az 1990-ben fiatalon elhunyt 
vajdasági költő, író emlékére alapított díjat az idén Kabai Lóránt költő, író, szerkesztő vehette át, akinek legutóbbi verseskötete semmi szín  címmel 2016-ban  jelent meg a Tiszatáj Kiadónál.




migrén

kilépek a kapun, a szél kap belém, mint mindig —
olykor felnézek, a csillagokat nem térítette-e le
pályájukról a vihar, de azok szilárdan kitartanak.
az életünket feldúló őrület ellenére minden a helyén van
— és csak bámulom hátravetett fejjel a sötét eget,
még ha nincs is ott semmi, amitől megvilágosodhatnánk,               
csak a halk csodálattal eltöltő, tűszúrásnyi pontok
— távoli és szilárd dicsfények az erőszakkal és veszteséggel,
butasággal és dölyfösséggel teli világban.
itt a köd, én pedig nemsokára otthon vagyok,
valahol mélyen van egy olyan gyanúm,
hogy mindannyian gyűlöljük magunkat,
de mindenki maga-maga választja meg,
hogyan kezeli vagy kompenzálja ezt
— egyik megoldásra sem lehet irigykedni.
lelkem rajta; a gyenge mindig vesztes,
nem érdekes, ivóvá lenni szükségszerű.
ennek is milyen jó vége lesz.


blog

interjú 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése