"Bejártam, mondhatnám az egész világot, a Sarkvidékektől az Egyenlítő környékének félelmetes őserdein keresztül Kína, Japán, majd Amerika tájképi nagyszerűségei közé. Lenyűgöző nagyságú a norvég fjord, hangos kacagáshoz hasonlítanám a Garda-tó tájképi pompáit, jártam az Alpok gleccserein, meg a Spitzbergák tundráin, láttam a sivatagot, meg az indiai barlangtemplomokat, ott voltam a mongol pusztákon meg a mandzsu őserdőkben, de akárhol másztam fel valami hegytetőre, sehol sem voltam megelégedve a kilátással, mert nem volt benne a Balaton." (Cholnoky Jenő)

2020. június 18., csütörtök

Szilágyi Ákos 70


Szilágyi Ákos költészete különleges ötvözet: a ráolvasók ősi-népi szertartásának hangzóvilágára bízza rá játékosan mindazt, amit a költő is, olvasója is nagyon komoly ügynek tart. Ilyen „ügy” a meghalt gyerekkori barát és művésztárs, El Kazovszkij emléke, amelynek Szilágyi a Ká és Bá című, 2015-ös kötetét szentelte. „Most valahogy úgy alakult”, írta egyik versében akkor, de a fájdalom iróniába öltöztetett ténymegállapítása máskor is, mindig időszerű.


(most valahogy)

most valahogy úgy alakult
hogy szívem is belevakult
hogy szavam is belefakult
semmi csalás! semmi okkult!

most valahogy úgy alakult
aki hangos volt megkukult
ami fenn volt csillag lehullt
sisteregve földhöz lapult

most valahogy úgy alakult
üres minden eladópult
hol a semmit adták-vették
embert ahol teremtették

most valahogy úgy alakult
lét türelme is lekonyult
nem mutat már neki ökölt
történetből aki okult


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése