Irodalmi barangolások Kolozsváron

2019-ben, a Könyvhétre jelent meg a Jelenkor Kiadó gondozásában, Balázs Imre József és Daray Erzsébet szerkesztésében a Kolozsváros - Irodalmi kalauz című irodalmi antológia. A harminc kolozsvári születésű vagy a városhoz erősen kötődő kortárs magyar szerző (Bodor Ádámtól Szabó T. Annán, Térey Jánoson és Tompa Andreán át Vida Gáborig)  regényrészleteiből, novelláiból, verseiből készült kötet sokszínű képet nyújt arról, milyennek látja a ma irodalma ezt a nagy múltú történelmi-szellemi-kulturális központot.  A kötetet a 17. századtól a 20. század végéig terjedő időszakból származó várostérkép részletek egészítik ki. 

Az antológia megjelenése alkalmából a latin betűk egy kis kolozsvári barangolásra hívja meg olvasóit. Visszatekintünk a múltba, felidézzük a városhoz kötődő írókat, költőket, bemutatjuk az irodalmi orgánumokat, a kulturális élet színtereit, s további kolozsvári témájú könyvekre is felhívjuk a figyelmet. 

„Csudálatos város, amelyik az ő furcsa, de öröklött és patinás érthetetlenségét, a maga speciális kolozsvári bélyegét reányomja polgáraira is. Hatalmába keríti az embert, aki falai közé telepedik és levegőjét szívja. Megbabonázza és magáévá teszi”- írta Kós Károly az Erdélyi Helikon hasábjain 1934-ben.

a Mátyás király-emlékmű (fotó latin betűk)

Elsőként lapozzuk fel Erős Zoltán Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig című kézikönyvét, melyben a szerző betűrendben közli a különböző helységek magyar irodalmi vonatkozásait. Jó alkalom Kolozsvárral kapcsolatban próbára tenni a művet!

A Kolozsvárhoz  való kötődésnek számtalan fajtája, tere van. Lelkesen böngésszük, ki született, tanult a városban, töltötte itt egész életét, vagy éppen a történelmi események következményeként kellett elhagynia a helyet.  

A Farkas utca két végén állnak a város meghatározó alma materei. A Református Kollégium híres tanárai között találjuk Apáczai Csere Jánost, Gyulai Pált, Áprily Lajost, itt tanult Szabó Dezső, Kós Károly, Jékely Zoltán, hogy csak néhány nevet említsünk. A ma Báthory István Elméleti Líceum néven működő iskola jezsuita korszakában ide járt Pázmány Péter, Mikes Kelemen, a piarista időkben Kuncz Aladár, Laczkó Géza és Passuth László koptatta az iskola padjait.

Kolozsváron született és egész életében itt élt Reményik Sándor, aki Babits szerint „Erdély leghangosabb hatású dalnoka” volt, s rövid élete itt telt Dsida Jenőnek. Bánffy (Kisbán) Miklós munkásságát is meghatározta Kolozsvár,  ahogy Cs. Szabó Lászlóét is, a nyugati emigráció kiemelkedő alkotója visszaemlékezéseinek középpontjában mindig a kolozsvári gyermekkor állt. A fentebb említett szerzők néhány elbeszélését fellelhetjük a Noran Kiadó gondozásában megjelent Város a Szamosnál című kötetben, melyben klasszikus íróink kolozsvári témájú novelláit olvashatjuk. Kántor Lajos pedig Fellegek a város felett című tanulmányában Tamási Áron, Szabó Dezső művein túl, a fiatalabb nemzedékek kolozsvári tárgyú munkáira is ráirányítja a figyelmet, például a ma oly ritkán emlegetett Bálint Tibor Zokogó majom című regényére.

Megfordult a városban Ady, akit a helyi idegklinikán kezeltek, Petőfi nászútjáról hazatérőben a Biasini fogadóban szállt meg feleségével, Szendrey Júliával, Móricz az Erdély-trilógia felolvasókörútja során időzött a városban. Bródy Sándor újságíróként csak egy tudósításra érkezett, de másfél évig maradt, mert szerelmes lett Hunyady Margit színésznőbe, e frigyből született Hunyady Sándor író, kinek egyik legkitűnőbb novellája A vöröslámpás ház Kolozsvárott játszódik (Makk Károly készített belőle filmet Egy erkölcsös éjszaka címmel).

Kolozsvár irodalmi folyóirataival is központi szerepet játszott a magyar irodalmi életben. A Romániai magyar irodalmi lexikonban bőséges információt találunk az irodalmi lapokról is. Egy adatra érdemes felhívni a figyelmet: 1867 és 1918 között 235 időszaki sajtótermék jelent meg a városban, 1919 és 1948 között 400 folyóirat és napilap közül válogathattak az olvasók. Az első magyar erdélyi folyóiratot, az  Erdélyi Múzeumot (1814-18) Döbrentei Gábor alapította (a folyóirat pályázatára küldte be a Bánk bánt Katona József).  Az 1921 és 44 között megjelenő Pásztortűz főszerkesztője Reményik Sándor volt, a folyóiratnak olyan jelentős szerzői voltak, mint Dsida Jenő, Nyírő József vagy Jékely Zoltán. 

Az 1928-ban induló Erdélyi Helikon (1928-44) fő motorja Kós Károly volt, főszerkesztője mindvégig Bánffy (Kisbán) Miklós, a lapban publikált Benedek Elek, Tamási Áron, Kuncz Aladár, de írtak ide a Nyugatosok is. Ma Helikon címmel jelenik meg, főszerkesztője Karácsonyi Zsolt. Az 1926-ban indult Korunk meghatározó szerkesztői között találjuk Lászlóffy Aladárt, Cs. Gyimesi Évát, Kántor Lajost, akit 2008-ban Balázs Imre József követett, ma Kovács Kiss Gyöngy a lap vezetője. Az 1946-tól 1989-ig megjelenő Utunk főszerkesztői közül Szilágyi Istvánt emelnénk ki, Bodor Ádámnak 1978 és 1981 között a lap hasábjain megjelent publicisztikái Az utolsó szénégetők címmel 2010-ben látott napvilágot a Magvető Kiadó gondozásában. S ne feledkezzünk meg a Napsugár című gyermekirodalmi folyóiratról, amelynek évtizedekig fő munkatársa volt Fodor Sándor, a lap ma Zsigmond Emese irányításával jelenik meg.

a Házsongárdi temető (fotó latin betűk)

Ki ne ismerné Kolozsvár temetőjét, a  Házsongárdit, a "nemzeti-könyvtárnyi temetőt", amit 1585-ben a pestisjárvány idején nyitottak meg. Vegyük kezünkbe a kolozsvári költő, szerkesztő  Lászlóffy Aladár Házsongárd című munkáját. A Kántor László fotóival illusztrált könyvben a szerző leírja a temető történetét, részletesen megemlékezik a jelentősebb síremlékekről, rövid, lírai pályaképben vázolja fel az ott nyugvó írók, költők életét. A mű végén térképet és a sírok jegyzékét is megtaláljuk. Itt nyugszik Dsida Jenő, a családi sírbolton olvashatjuk a legendás sorokat: „Megtettem mindent, amit megtehettem, /Kinek tartoztam, mindent megfizettem./ Elengedem mindenki tartozását,/ Felejtsd el arcom romló földi mását". Itt az építész és szépíró Kós Károly, a megannyi történelmi regény szerzője, Jósika Miklós, a zsoltárköltő és bibliafordító Szenczi Molnár Albert, Kriza János, etnográfus, a Vadrózsák népköltészeti gyűjtemény összeállítója, Brassai Sámuel, természettudós, az „utolsó erdélyi polihisztor”, Szabó T. Attila, az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár főszerkesztője, Apáczai Csere János és hitvese, Aletta van der Maet, aki Áprily Lajos Tavasz a Házsongárdi temetőben című versét ihlette. A sírkert talán legtragikusabb sírja egy családé, az 1976-ban öngyilkos lett Szilágyi Domokost 1977-ben a bukaresti földrengésben elhunyt fia, Attila (Kobak) követte, az anya és egykori feleség, költő Hervay Gizella 1982-ben önkezével vetett véget életének Budapesten.

Kolozsvár ma is az erdélyi magyarság kulturális központja. A városban működő könyvkiadókon, színházakon túl alkotói műhelyek és irodalmi szalonok várják a közönséget.

A könyvkiadás nagy múltra tekint vissza a városban: Heltai Gáspár nyomdája (1553-1575) az első magyar nyelvű officina volt (itt adta ki egyik legismertebb művét, a Száz Fabulát), Tótfalusi Kis Miklós Amszterdamból tért haza 1689-ben, nyomdájából 12 év alatt 100 könyv került ki. Ma a városban működő Koinónia Könyvkiadó szerzői között olyan  kortárs magyar írókat találunk, mint Kovács András Ferenc, Láng Zsolt, vagy Selyem Zsuzsa.

A színházi életnek mindig nagy hagyományi voltak a városban, az 1821-ben megnyíló Farkas utcai kőszínház az első magyar színház volt. A Kolozsvári Állami Magyar Színház ma Tompa Gábor rendező és Visky András művészeti vezető irányításával dolgozik.

1999 decemberében a Korunk szerkesztősége ”Kolozsvári anziksz” címmel  egyetemistákat, értelmiségieket szólított meg, milyennek látják a várost 2000 küszöbén. A Kulcsok Kolozsvárhoz: A föl nem adható város című kötet 76 kortárs szerző - író, szerkesztő, tanár, történész, lelkész, műfordító - vallomását tartalmazza.

Balázs Imre József: A város mellényzsebben

Ha egyetlen fogkefével érkezel, a város fényeivel ismerkedj előbb.

A magaslaton állj meg, s mielőtt alámerülsz, mielőtt hónapos szobád bé-

relt lakásra váltod, mielőtt házat vásárolsz egy meredek utcában, mielőtt

még lenne tavaszi köpenyed, amivel óvatoskodva lépsz át minden po-

csétát, ne feledd a fogkefét. Mártsd meg őt a fényben (persze előny, hogy-

ha telehold van éppen), és a rostok elraktározzák, ami elraktározható. Ami

pedig átszűrődik, sokkal szelídebb.

Ha érkezel, a magaslaton lassíts, ez a város. Valami óriás, nyugodt, szórt

fény, amit követhetsz, ha időd van rá, minden ablakig. S egy fogkefe, mely

ott a hónapos szoba, majd lakás, majd ház szekrényének mélyén. 

Erős Zoltán: Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig

Budapest: Sanoma Media, 2012. 

Kántor Lajos: Fellegek a város felett: Kolozsvár, 20. század

Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 2004.

Kulcsok Kolozsvárhoz: A föl nem adható város

szerk. Kántor Lajos és Kovács Kiss Gyöngy

Szeged: Mozaik Kiadó, 2000.

  

Lászlóffy Aladár: Házsongárd

Budapest: Helikon Kiadó, 1989.

Nagy Péter (Grandpierre Emil): Ó, kedves Kolozsvár! Lírai városkalauz

Budapest: Noran, 2005.

Romániai magyar irodalmi lexikon

Bukarest: Kriterion, 1981-2010.

Sas Péter: Mesélő képeslapok. Kolozsvár 1867-1919.

Budapest: Noran, 2003.

Város a Szamosnál: magyar írók kolozsvári novellái

Budapest: Noran, 2004.