Életének 87. évében 2019. szeptember 13-án elhunyt Konrád György Kossuth- és Herder-díjas író, esszéista, szociológus.
"A könyveidben gerillaharcot vív az egyén mindenfajta elszemélytelenítő totalitarizmus ellen. Valami vérmesen és semmiképp sem búskomoran, bár melankolikusan emberi hatja át a könyveidet; vérbő, pikareszk vonás, ami élvezetessé is teszi a harcot. Vidulni most nincs miért sem nálunk, sem nálatok, sem más helyein a világnak, jól jön hát a te katasztrófa-szakértelmed: segítesz, hogy ne hagyjuk magunkat. Ha mégoly keserű is a túlélés „kaján szerencséje”, nem veszi el a barátkozástól, az alkotóerőtől, a vitézkedéstől a kedvet."
"A könyveidben gerillaharcot vív az egyén mindenfajta elszemélytelenítő totalitarizmus ellen. Valami vérmesen és semmiképp sem búskomoran, bár melankolikusan emberi hatja át a könyveidet; vérbő, pikareszk vonás, ami élvezetessé is teszi a harcot. Vidulni most nincs miért sem nálunk, sem nálatok, sem más helyein a világnak, jól jön hát a te katasztrófa-szakértelmed: segítesz, hogy ne hagyjuk magunkat. Ha mégoly keserű is a túlélés „kaján szerencséje”, nem veszi el a barátkozástól, az alkotóerőtől, a vitézkedéstől a kedvet."
"Álló marhavagonban ültünk 1945 februárjában egy padon. Nem tudtam
elszakadni a nyitott ajtótól, amelyen át a havas síkságról bevágott a
szél. Haza akartam menni Budapestről, hogy ne legyek vendég, ezért volt
ez az egyhetes út vissza, Berettyóújfaluba, ahonnan a szüleinket
elvitték, és ahonnan sikerült a deportálás előtti utolsó napon
eljönnünk. Ha másnapig késlekedünk, Auschwitzba kerültünk volna.
Tizennégy éves nővérem esetleg túléli. Én tizenegy éves voltam, az
osztálytársaimat Mengele doktor mind gázkamrába küldte."
Konrád György: Elutazás és hazatérés: önéletrajzi regény. Budapest, Noran, 2001.
"A huszadik század utolsó évében, egy romos Szent György-hegyi présház tornáclépcsőjéről, verőfényes nyári napon, hegyeken és öblökön át, nézhettem a világ színeváltozását, szürke homályba merülését. Vártam a teljes elsötétülést, volt bennem egy kevés remegés, el tudtam képzelni, hogy ez a nappali sötétség itt marad, de kisvártatva a tó, a szőlőshegyek, a fasorok és a templomtornyok lassú és feltartóztathatatlan tündöklésbe fogtak, és az emberi léptékkel ritka csillagászati mutatvány véget ért."
Konrád György: Fenn a hegyen napfogyatkozáskor: önéletrajzi regény. Budapest, Noran, 2003.
Konrád György honlapja
Konrád György életrajza, digitalizált művei, bibliográfia és szakirodalom a Digitális Irodalmi Akadémián
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése