„mert a leányok
neveltetésére. ugy kel vigyázni, valamint a férfiakéra. de még többet mondok,
és azt mondom, hogy jol oktatni a leányokat ollyan szükséges, valamint a férfiakot,
és az egyike, ollyan hasznos az országnak, valamint a másika. hogy lehet a? nem
igazé édes néném, hogy egy jol nevelt, jol oktatot eszes leány, aszszonyá
változván, a fiát mind jol tudgya nevelni, oktatni, és tanyitatni. és aztot az
ország szolgálattyára alkalmatosá tenni. ergo, hasznára vagyon tehát az
országnak., ha leányokot jol nevelik, és oktattattyák.”
Mikes Kelemen: Törökországi levelek. 62. levél. 7bris
(szeptember) Rodosto, 1725.
A
Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) legújabb kiállítása, A zsoltártól a rózsaszín regényig –
Fejezetek a magyar női művelődés történetéből a nők művelődési, ezen
belül olvasási szokásainak fejlődését mutatja be a 15. sz.-tól a 19. sz.
közepéig. Az olvasás szoros kapcsolatban áll a nők egyenjogúságának hosszú
évszázadokon tartó kialakulásával, hisz az írott szöveg értelmezése az alapja a
tanulásnak, önképzésnek, de nem hagyható figyelmen kívül az önkifejezésben, sőt
a szórakozásban sem. Vegyes érzések kísérhették ezt a folyamatot az idők során,
a 18. sz.-ban a regény fedelébe még fonalat és tűt illesztettek, hogy a nőket
emlékeztessék eredeti rendeltetésükre, ne olvassanak, hanem tartsák rendben a
háztartást, olvashatjuk Stefan Bollmann Az olvasó nők veszélyesek című munkájában, ám az elkövetkezendő idők megmutatták,
lehet, hogy veszélyesek (Rousseau 1756-ban írt levélregényének, Az új
Heloise-nek akkora sikere volt - gyanítjuk, főleg a nők körében -, hogy 1760
és 1800 között hatvan kiadás látott napvilágot. „Voltak olyan érzékeny
lelkek, akik nem merték még egyszer kézbe venni, olyan nagy hatást gyakorolt
rájuk, amikor először olvasták”), de a női
olvasási attitűdre a könyvkiadás jelentős részét lehetett alapozni a következő
évszázadokban.
A PIM kiállítása hat tematikus blokkban tárja a közönség elé
azokat a relikviákat (könyveket, festményeket, iparművészeti tárgyakat),
amelyeken keresztül végig követhetjük a női művelődés
magyarországi fejlődését.
A bölcs asszony háza. 15. sz.-tól a 19.sz közepéig című, második rész bemutatja a nők helytállását a mindennapi életben. Megjelentek a főzés, gazdálkodás, kertészkedés, betegápolás témakörében írott könyvek. Csömöry Zay Anna a 18. sz. elején egy cseh nyelvű orvosló könyvet fordított magyarra, Balassa Ágnes Szakácskönyvét 1796-ban adták ki, Kazinczy Ferencné grammatikai oktató könyvet írt fiának. A világi nőírók köre is egyre nőtt, (Bethlen Kata Önéletírása, Dukai Takách Judit, Bessenyei Anna versei, 1815, Kölcsey Antónia naplója, 1838.)
A harmadik rész, A
szép nemnek hasznára és mulatságára. Nőknek
szóló kiadványok, felvilágosodás és kora reformkor kiadványai között az
életviteli tanácsok és gyakorlati ismeretek átadásán túl fontos szempont lesz a
szórakoztatás, s 1798-ban Kassán megjelenik az első nőknek szánt sorozat: Rózsa-szín gyűjtemény A magyar szépnemnek
számára, ezt olyan művek követik, mint Perecsényi Nagy László Búsongó Ámor: egy hajdani édes andalmány a’
Szép-Nem kedvéért (1806), de az első határidőnaplót is kézbe vehetik a
hölgyek: Magyar Dámák Kalendáriuma. Új
esztendei ajándékul a Szép nem számára (Pozsony, 1814).
Mertz János: Kislány számoló táblával (részlet a kiállításból) |
Az Értelmes fő és
szerető szív. Nőnevelés a 16. sz. közepétől
a 19. sz. közepéig fő témája a nők oktatása és nevelése, ennek egyik
külsőségeiben is szép darabja Diemede Canafa Mátyás feleségének, Aragóniai
Beatrixnak 1476-ban írt tanácsadó könyve 1774-ben, és egy
sokat ígérő cím 1783-ból: Barátságos oktatás, hogy Kelessék Egy Ifju Aszszony
Embernek Magat A Díszes Erköltsökben Méltó képpen formálgatni. Mertz János:
Kislány számoló táblával (1780) című festménye méltó darabja e téma képi
megjelenítésének.
A polgári erény és a nemzetiség védangyalai. Törekvések a női öntudat és hivatástudat elmélyítésére című részben anekdoták, elbeszélések állítják a nők elé a régi korok kiemelkedő asszonyainak, szentéletű királylányainak (Szent Margit, Zách Klára, Zrínyi Ilona) életét követendő példaként. (Az Auróra 1830-ban közölte Vörösmarty versét Nagy Lajos király lányáról, Hedvigről.) Továbbá megfogalmazzák a legfontosabb elvárásokat a nőkkel szemben: jó háziasszony, jó feleség, jó anya. (Cserei Farkas: A magyar és székely asszonyok törvénye, 1800.)
S a kiállítás utolsó fejezete, Az asszonyok jussai és ékessége. Írások nőkről, a női jogokról és a női művelődésről a kötelességeken
túl a női jogokra koncentrál. Az 1790. évi országgyűlés idején megjelenő röpiratok sürgették,
hogy a nők az országgyűlésben megfigyelőként vehessenek részt. S az 1840-es
években először hallatják hangjukat a női művelődés és egyenjogúság úttörői:
Teleki Blanka, Leövey Klára, s 1841-ben megjelenik Fáy András Nőnevelés és nőnevelő intézetek Hazánkban című könyve.
A kiállítás a 19. század közepéig követi a nők művelődésének útját, de előttünk van még a századforduló s a 20. század, az emancipáció, a feminizmus, a gender irodalom stb. izgalmas időszaka, s reméljük, hogy a PIM a tárlat folytatásával ajándékozza meg a közönséget.
„Én mindenesetre gyakran azt álmodtam, ha
megvirrad az utolsó ítélet napja, és a nagy hódítók, jogtudósok és államférfiak
jönnek, hogy megkapják jutalmukat – a koronát, a babérkoszorút vagy
márványtáblába vésett nevüket -, akkor a Mindenható Szent Péterhez fordul majd,
ha minket lát közeledni hónunk alatt a könyveinkkel, s kissé irigykedve azt
mondja: „Lásd, nekik nincs szükségük jutalomra. Mi nem adhatunk nekik semmit.
Ők az olvasást szerették.” (Virginia Woolf)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése