Magyar Költészet Napja, 2018.

A Magyar Költészet Napja alkalmából az „Arany János 200 Emlékév”-re készült Arany Lemez-re szeretnénk ráirányítani a figyelmet. Az albumon az NKA Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program által korábban támogatott, ma már befutott előadók zenésítették meg az Arany-emlékév alkalmából a költő verseit. A project célja az volt, hogy Arany világát a mai együttesek interpretációján keresztül  vigye közelebb a fiatalok számára. A CD-n és digitálisan is megjelenő lemezen hallható számok alapanyagául szolgáló szövegek között található életkép, ballada, elégia és a dal műfajában íródott költemény is, amelyek zömében az 1850-es évek Arany-lírájából kerültek ki. A lemezen rögzített zenék műfaji és stílusbeli szempontból változatos képet mutatnak, számos elektronikus és fúziós felvétel is felkerült a CD-re. Az Arany Lemez zenei anyagához hét új videó készült: a Margaret Island, YOULÏ, Hangácsi Márton, Baron Mantis, a Tha Shudras, az InFusion Trio, a Csillag Kórus és a FACE'N'BASE fogalmazta meg vizuálisan is Arany János alkotásait.

Margaret Island - A rab gólya 

A 2013 őszén alakult Margaret Island együttes dalaikban az akusztikus és folkpopos hangzásvilágot elegyítik össze népzenei elemekkel. Első nagylemezük, az  Egyszer volt 2015 őszén jelent meg, a második pedig Bakancslista címmel látott napvilágot 2016-ban.  A zenekar tagjai Lábas Viki, Törőcsik Kristóf és Farkas Bálint. Az együttes az idén elnyerte az Artisjus Az Év Junior Könnyűzenei Alkotói díját.

Arany János: A rab gólya

Árva gólya áll magában
Egy teleknek a lábjában,
Felrepűlne, messze szállna,
Messze messze,
Tengerekre,
Csakhogy el van metszve szárnya.

Tűnődik, féllábon állván,
El-elúnja egyik lábán,
Váltogatja, cserélgeti,
Abban áll a
Múlatsága,
Ha beléun, újrakezdi.

Szárnya mellé dugta orrát,
Messze nézne, de ha nem lát!
Négy kerités, négy magas fal:
Jaj, mi haszna!
Bár akarna,
Kőfalon nem látni átal.

Még az égre fölnézhetne,
Arra sincsen semmi kedve:
Szabad gólyák szállnak ottan
Jobb hazába;
De hiába!
Ott maradt ő, elhagyottan.

Várja, várja, mindig várja,
Hogy kinő majd csonka szárnya
S felrepűl a magas égig,
Hol a pálya
Nincs elzárva
S a szabadság honja kéklik.

Őszi képet ölt a határ,
Nincsen rajta gólyamadár,
Egy van már csak: ő, az árva,
Mint az a rab,
Ki nem szabad,
Keskeny ketrecébe zárva.

Még a darvak hátra vannak,
Mennek ők is, most akarnak:
Nem nézi, csak hallja őket,
Mert tudja jól,
Ott fenn mi szól,
Ismeri a költözőket.

Megkisérté egyszer-kétszer:
Nem bírná-e szárnya még fel;
Hej, dehogynem bírná szárnya,
Csak ne volna
Hosszu tolla
Oly kegyetlen megkuszálva!

Árva madár, gólya madár,
Sohse nő ki tollad, ne várd,
Soha többé, fagyos télig;
Mert, ha épen
Nő is szépen:
Rossz emberek elmetélik!

(1847.)