„Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság.
Mondjuk, havonta egyszer. Vagy inkább félévenként. Elüldögélhetne itt. Még be
is sötétítenék a kedvéért. Összehúznám magam. És sajogna, sajogna a szívem.
De hogy mindennap eljön! Na nem, azt már mégsem! Hogy
felidézze minden: egy ferde tekintet, egy régi tárgy, egy poros fénykép, a
szélfújta levelek, az eső, az eldübörgő vonatok zaja. Na nem! Alig merek már
kinézni az ablakon. Ott szokott előbukkanni a Szomorúság, a faluvégi dombhát mögül.
Hű, komor ám, sötétbarna! Lép egyet, s már a Ráday-kastély tetején van, még
egyet, s már itt áll a vasúti kocsma udvarán; s mi neki onnan az én ablakom!
Semmi. Már kopog. "Dehogy eresztlek - gondolom -, dehogy!" Törődik is
vele! Átszivárog az ablaküvegen, betelepszik a szobámba. A fekete feketébb lesz
tőle, a barna barnább, a pirosok kialusznak, elszürkülnek a sárgák, megfakulnak
a kékek, a zöldek, mint a hamu. Reménykedem mindig, hogy nem hozzám jön.
Annyian laknak errefelé... És már kopog is, kopp... kopp.”
(Lázár Ervin A négyszögletű kerek erdő. Bemutatkozunk
(részlet)
A kisfiú meg az oroszlánok című meseregénye
1964-ben látott napvilágot. A kötetet Réber László illusztrálta, aki ettől
kezdve Lázár Ervin írásainak állandó illusztrátora lett. 1973-ban jelent meg
máig legnépszerűbb könyve, A hétfejű tündér. 1966-ban adták ki első
elbeszéléskötetét, a Csonkacsütörtököt, majd 1969-ben az Egy lapát szén Nellikének, 1973-ban pedig a Buddha szomorú című prózakötete látott napvilágot.
1971-ben jelent meg egyetlen regénye, a groteszk hangvételű, A fehér tigris. 1979-ben a Berzsián és Dideki című meseregényéért Lázár Ervint a
nemzetközi zsűri Andersen-diplomával tüntette ki, a Szegény Dzsoni és Árnika (1981)
című könyvéből Sólyom András készített filmet. A Négyszögletű Kerek Erdő (1985)
és a Bab Berci kalandjai (1989) című köteteit az Év Könyvének választották. A
nyolcvanas években több hangjátékot is írt, melyek 1990-ben Franka Cirkusz címen
jelentek meg.
1994-ben Hét szeretőm, 1997-ben Kisangyal címen adtak ki válogatást korábbi novelláiból. 1996-ban a Csillagmajor című elbeszéléskötetében szülőföldjének, az azóta eltűnt Alsó-Rácegrespusztának állít emléket. 1998-ban jelent meg a Hapci király című mesekötete, majd 2001-ben Az aranyifjítószóló madár. Ámi Lajos meséi.
Lázár Ervin 2006. december 22-én hunyt el Budapesten. 2007-ben jelent meg Naplója az Osiris Kiadónál. 2012-ben avatták fel a Lázár Ervin Emlékházat Sárszentlőrincen.
„Olyan világban élünk, amelyben már nemigen hisz senki senkinek. De van egy író, Lázár Ervin, akinek hiszünk. Mert ő a hihetetlenről ír. Arról, hogy van örömteli meglepetés és szép szomorúság. Van a világban még titok és jóság. A mindennapoknak is vannak csodái. Nem ijed meg, nem sopánkodik, hanem nagyokat nevet, amikor a világ tótágast áll. (…) Ő nem azt kérdezi, hogy miért van valami, hanem azt, ami nincs. Arról ír, hogy nem könnyű, de mégiscsak jó, fájdalmas és nagyszerű dolog embernek lenni.”
(Miért szeretem Lázár Ervint? Hankiss Elemér)
Komáromi Gabriella: Lázár Ervin élete és munkássága. Budapest: Osiris Kiadó, 2011.
Lázár Ervin. (Hang - Kép - Írás 6.) Budapest: Napkút-PIM.,2015.
Pompor Zoltán: A hétfejű szeretet. Lázár Ervin elbeszélő művészetéről. Budapest: Kiss József Könyvkiadó, 2008.
Lázár Ervin a neten
In memoriam Lázár Ervin. Az OSZK virtuális kiállítása.
Lázár Ervin életrajz, szakirodalom, digitalizált művek a Digitális Irodalmi Akadémián.
Lázár Ervin művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése