"Bejártam, mondhatnám az egész világot, a Sarkvidékektől az Egyenlítő környékének félelmetes őserdein keresztül Kína, Japán, majd Amerika tájképi nagyszerűségei közé. Lenyűgöző nagyságú a norvég fjord, hangos kacagáshoz hasonlítanám a Garda-tó tájképi pompáit, jártam az Alpok gleccserein, meg a Spitzbergák tundráin, láttam a sivatagot, meg az indiai barlangtemplomokat, ott voltam a mongol pusztákon meg a mandzsu őserdőkben, de akárhol másztam fel valami hegytetőre, sehol sem voltam megelégedve a kilátással, mert nem volt benne a Balaton." (Cholnoky Jenő)

2018. június 18., hétfő

foci és irodalom

Oroszországban zajlik a 2018-as labdarúgó-világbajnokság. A latin betűk olyan kortárs magyar írók munkáiból válogatott, amelynek témája, a foci.


„…Elég ledobni a trikókat kapufának. Vagy a táskákat. Ettől eddig a kapu. Egy többé-kevésbé sík terület, szerény eszközök. Bármilyen labda megfelel. Egy labda, olyan emberfej nagyságú. A friss bőr szaga. Kiteszi. Tedd ide. A labdát terelgetik. Kézzel nem. Kézzel nem nagy művészet, kézzel a lányok dobálják. Gömb és az ember, megunhatatlan mozgássorozatok. Támadás, csel, átadás. Szerel, véd. Valóban úszott a levegőben. Egy csel. Jól elemezhető, boldog szerkezetek. Ahogy elhozza két védő között, ezek a mozdulatok. A hálóba emel. Fölmegy, elfejeli, lelassítod és visszajátszod. A labda kifli-pályája negyven méteres átadásnál. Hallatlanul finom, szörnyű kemény. Durva. Lovagias. Elegáns és erőszakos. A csapatom, az enyimek, a mi városunk, haza, az utcánk, külön, az enyéim, ezek mi vagyunk. Hierarchia és munkamegosztás, tekintély és szolidaritás. Mindenki tudja, ki milyen, hogy mire lehet számítani. Hátra jön-e, ha kell. Olyan, ahogy játszik, úgy játszik, ahogy él. Ott van-e. Tudja-e, hogy ez nem vicc, ez futball, a játék nem vicc. Egy gól. Mindenki tudja, mi az. Mi értük el, bár inkább: de) ő rúgta be. Gólt értünk el, és az - nem túlzás – csodálatos: nem szórják, nem potyog. Ritkán esik gól, a gól: csoda.(…)"

Kukorelly Endre: A futball mint akarat és képzet
In: Kukorelly Endre: Napos terület
Budapest: Pesti Szalon, 1994.

A foci a huszadik század legnépszerűbb magyar sportja, irodalmunkat is kezdettől szenvedélyesen foglalkoztatja Karinthytól Mándy Ivánon át napjainkig. A magyar íróknak nemcsak témája, hanem kedvtelése is a foci. Évtizedekkel ezelőtt legendás íróválogatott alakult SzocReál néven, egyszerre utalva a korszak legnagyobb csapatára, a Reál Madridra és a hivatalos irodalmi kánonra, a szocialista realizmusra. Az új Magyar  Íróválogatott 1993-ban alakult, nemzetközi kupákban is jeleskednek.

A kortárs irodalom a legkülönbözőbb műfajokban játssza a futballt. Íme, néhányan a mezőnyből:

Benedek Szabolcs: Focialista forradalom
Budapest: Libri, 2013.

Darvasi László: A titokzatos világválogatott: a labdarúgás története
Budapest: Magvető, 2006.

Esterházy Péter: Utazás a tizenhatos mélyére
Budapest: Magvető, 2006.

Gazdag József: Egy futballfüggő naplójából
Pozsony: Kalligram, 2015.

Hamvai Kornél: Márton partjelző fázik
Budapest, Ab Ovo, 1995.

Kiss Ottó: Focisták kézikönyve (gyerekkönyv)
Budapest: Pozsonyi Pagony, 2012.

Kőrösi Zoltán: Az utolsó meccs: történetek a titkos magyar focikönyvből
Pozsony: Kalligram, 2012.

Lázár Ervin: Foci (képes mesekönyv)
Budapest: Móra, 2014.

Mándy Iván: A pálya szélén
Budapest: Magvető, 1963.

Pető Péter: Leshatár: világvégi futballpályákon
Budapest: Pesti Kalligram, 2017.

Sajó László: A futball ábécéje és más történetek
Budapest: Osiris, 2014. 

Tandori Dezső: Nagy gombfocikönyv: A Liverpool a Vízivárosban
Budapest: Móra, 1980.

Tizenegy dressz: focinovellák. Vál., szerk., utószót írta Tarján Tamás
Budapest: General Press, 1996.

Eső 2001/1., 2010/2., Foci-tematikus számok


"A pálya legunalmasabb, legcéltalanabb területe az öt és feles, és mégis. Csak kapukirúgásra szolgál, már arra se, hanyagul odadobják a labdát a környékére, mintha ott se lenne. Már ott sincs. Meg állítólag a kapusokat védi, nem igaz. Dögkeselyű csatárt az öt és feles nem állítja meg, a labdát a kapussal együtt a hálóig rugdalja, hogy a bíró is biztos legyen a dolgában. Gól. Az öt és felesnek semmi értelme, mégis itt van, itt lesz. És ha térdig ér a sár, a hó, az öt és felest letakarítják, bevetik fűrészporral, a drukkerek aggódva nézik. Az öt és feles a miénk. Misztériuma van, tudják a kapusok és a csatárok.
Szentély. Ott túl már a gól van. Ahhoz meg mi közünk. Véráztatta, kies vidék itt e, tudja a centerhalf, ő szokta orrba vágni a centert, szögletre várván. Mit nekem a tizenhatos vonala, mely perdöntő, a tizenegyes pont, mely előtt meghajol minden ítélet-végrehajtó! Még a korner köríve is izgalmasabb Tenálad, negyedkörív, fél gól, ámde nem. Szeretlek. Itt vagyok. Hon."
Sajó László: Nekifutás
In: Sajó László: Öt és feles
Budapest: Osiris, Magyar Narancs, 2008.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése