„Szinte nincs olyan ember, akit ne nyűgözne le a tibetiek személyisége, a belőlük áradó nyugalom, és az a képesség, hogy kiegyensúlyozottan veszik tudomásul, bármit is tartogat számukra az élet” - írja Patrick French, aki tizenhat éves korában, egy angliai katolikus bentlakásos iskola tanulójaként találkozott először az odalátogató Dalai Lámával.
A találkozás meghatározta további életét, innentől kezdve elkötelezett híve lett nemcsak Tibetnek, hanem a buddhista élet- és vallásfilozófiának is.
1999-ben fél évet töltött Tibetben, ennek az utazásnak a tapasztalatait írja le könyvében.
A művet olvashatjuk naplóként, útleírásként, történelmi dokumentum-feltáró regényként, az utazási élmények, a történelmi események kutatása s a személyes benyomások alapján kibontakozik egy kép, a mai Tibet képe.
A legfőbb kérdés, hogy Kína 1950-es bevonulása (1,2 millió tibetit öltek meg) hogyan alakította át a mindennapi és spirituális életet (6000 kolostorból ma 50 működik), modernizálható-e Tibet anélkül, hogy ősi kultúráját feláldozná!? Az után, hogy a kormány az indiai Dharamszalába menekült, hol az igazi Tibet? A Dalai Láma, egy „megkínzott ország” vezetője mára egy spirituális jelkép csupán?
French könyvének az a legnagyobb érdeme, hogy ezekről a kérdésekről rendkívül objektíven, tárgyilagosan, de szenvedélytől átitatva, egy szépíró stiláris felkészültségével ír. A nyugati világ Tibet vízióját, álmainak kivetítését léggömbként pukkantja szét: hiába kap a Dalai Láma Nobel-békedíjat, ha a „híres” showman, Larry King mint a muzulmánok vezetőjének teszi fel kérdéseit műsorában, s itt még Richard Gere „díszbuddhista” és barátai segítsége is kevésnek bizonyul.
Van-e esély, mit jelent ma nekünk Tibet, hordoz-e valamilyen üzenetet kiüresedő világunk számára?
Angliába való hazatérte után French a kisfiával elutazik Dharamszalába, hogy találkozzon Őszentségével, aki a fiút megáldja. A gyermeki ártatlanság és az együttérzés bodhiszattvájának találkozása egy reménytelibb jövő képét vetíti elénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése