rigófütty - tavaszi programajánló

Az elmúlt években a latin betűk a könyvek ismertetésén túl irodalmi programokat, eseményeket is ajánlott az olvasóközönségnek. Körülnéztünk az idén is. Az újdonságot továbbra is az aktuális szépirodalmi művek és folyóirat-lapszámok bemutatója szolgáltatja, ami általában a moderátor és a szerző(k) párbeszédében, továbbá egy felolvasásban mutatkozik meg. Az irodalmi esteket szervező intézmények, műhelyek, szalonok a régi jól bevált sorozataikat prolongálják, a régi, jól bevált szerkesztők és szerzők pedig eltöltenek egy estét a kánonban elfoglalt helyük szerint alakuló közönségükkel. A blogger március közepén már a hosszú, téli esték eltöltése végett sem invitálhat, hisz itt a tavasz és alkonyatkor rigófüttytől hangos a környék.

A Szépművészeti Múzeum egy időre most bezárta kapuit, a Rembrandt és a holland arany évszázad festészete volt az utolsó nagyszabású kiállítás, hetekig kígyóztak a sorok a képtár bejáratánál. Bródy Sándor Rembrandt című novella-füzére méltán kínálkozik a tárlat vizuális élményvilágának kiteljesítéséhez. „Ez nem regény, nem művészettörténet, hanem az, amit orvosok "egy betegség történetének" neveznek. Studium e munka egy öreg fejről, és szeretném, ha Rembrandthoz hasonlítana "- írja Bródy művének előszavában.

Rippl-Rónai: Kalitkás nő

De nem kell nélkülöznünk a képzőművészet nagyjait a jövőben sem, a Magyar Nemzeti Galériában Rippl-Rónai és Maillol. Egy művészbarátság története címmel Rippl-Rónai József és Aristide Maillol ikerkiállítását nézhetjük meg. A két festő 1890-ben ismerkedett meg egymással Párizsban. Barátságuk soha nem szakadt meg, levelek, dokumentumok őrzik egymásra gyakorolt hatásuk emberi és művészi vonatkozásait. A mintegy kétszáz alkotást felvonultató tárlat e két életmű metszéspontjait bemutatva időrendben vezeti végig a látogatót a művészek munkásságán. „1890 körül ő (James Pitcairn Knowles skót festő) ismertetett meg Aristide Maillol-lal, akit ő ismert fel először, mint nagy művésztehetséget. (...) Nekem is nagyon megtetszett Maillol gondolkodása és munkája, azért a megismerkedés után jóformán csak ezzel a két művésszel érintkeztem”- írja Rippl-Rónai az 1911-ben, a Nyugat kiadásában megjelent Emlékezéseiben.

Ha átsétálunk a szomszéd épületbe, az Országos Széchényi Könyvtárban Egy marék világ - Iskander világa címmel Bahget Iskander fotókiállítását tekinthetjük meg. Az 1943-ban, Szíriában született fotóművész 1967 óta él Magyarországon, s szorosan kötődik a kecskeméti Forrás című irodalmi folyóirathoz. A tárlaton fekete-fehér szociofotói, portréi, a sivatagi világgal kapcsolatos tájképei, a magyar irodalom és a képzőművészet több jeles képviselőjéről (Esterházy, Nádas, Faludy, Kányádi Sándor, Buda Ferenc) készült fényképeit láthatjuk. A portrék közül Benes József vajdasági születésű, Kecskeméten és Budapesten alkotó grafikusunk arcképe vitte el a pálmát!

2014. az első világháborúra való emlékezés éve volt. A Petőfi Irodalmi Múzeum „Maradni szégyen, veszni borzalom” Magyar írók az első világháborúban címmel rendezett kiállításának két fő szempontja van: hogyan mutatkozik meg a háború az alkotók művein keresztül, továbbá milyen hatással volt az írók mindennapi életére. „Ilyen megbénulásról, amikor annyi a lázadnivalóm és írnivalóm, fogalmam sem volt” - írja Ady 1914. szeptember 30-án, s a világméretű hullás sokkoló hatása nyomán az írók sorra emelik fel hangjukat az értelmetlen erőszak ellen: Babits (Húsvét előtt, Fortissimo), Karinthy, Kosztolányi, Csáth, Móricz (Szegény emberek). Míg mások Tersánszky, Balázs Béla, Lengyel Menyhért, Molnár Ferenc (Egy haditudósító emlékei), Szomory, Tamási, Hamvas, Szabó Lőrinc katonaként, haditudósítóként fizikailag is tapasztalják a háború pusztító és demoralizáló erejét. A kiállítás számtalan fotóval, kézirattal, tárgyi emlékkel, archív felvétellel (Ady temetése), képzőművészeti alkotással (Gulácsy Lajos A háború című festménye) mutatja be az 1914 és 1918 között időszakot, s hogy a frontzónát is érzékelhessük, a tárlat rendezői még egy lövészárkot is felépítettek.

Cseh Tamás: Katonadalok 

Lemberg mellett van egy kerek erdő...

Olvasnivalót is ajánlunk a témához, karácsonykor felhívtuk a figyelmet Sebastian Faulks Madárdal című regényére, most a Noran Kiadó Két tűz között. Magyar írók világháborús novellái című kötetét tesszük fel blogunk könyvespolcára, továbbá a Kossuth Kiadó kiadványát, egy bookazine-t. A Magyarországon még újnak számító műfaj lényege, hogy több és mélyebb információkat kínál, mint egy magazin, de könnyebben és gyorsabban fogyasztható, mint egy könyv (a név a book és a magazine szó összevonása). Az első világháború története című kiadvány a modern történelemszemlélet felől közelítő (Romsics Ignác is a szerzők között van) írások jellemzik, amit bőséges képanyag és egy archív felvételeket tartalmazó DVD egészít ki.

Frayn: Koppenhága (színpadkép)

Nem panaszkodhat a budapesti polgár, színházi produkciók tucatjai közül válogathat esténként, nekünk is magakadt a szemünk egy előadáson. A Rózsavölgyi Szalon Michael Frayn Koppenhága című darabját tűzte műsorára. A mű középpontjában a két Nobel-díjas atomfizikus, a dán Niels Bohr és tanítványa, a német Werner Heisenberg 1941-es híres koppenhágai találkozása áll. A két tudós baráti kapcsolatban volt egymással, ám a történelmi események átírták ezt a viszonyt. 1940-ben Németország lerohanta Dániát, s miközben Heisenberg Németországban lassította a nukleáris-energia kutatásokat, addig az USA-ban Bohr közreműködésével megalkották az atombombát. A két fizikus koppenhágai találkozása később is foglalkoztatta a közvéleményt, 2002-ben a Fizikai Szemlében közzétették Teller Ede, Wigner Jenő és Gábor Dénes álláspontját az üggyel kapcsolatban. Frayn arra a tudományos, politikai, de leginkább morális kérdésre keresi a választ, hogy meddig terjed a tudós felelőssége. A több idősíkon futó darabban újra találkozik Heisenberg, Bohr és felesége Margrethe, hogy jóval haláluk után tekintsenek vissza a múltra. Az előadást Valló Péter rendezte, Bohr szerepében Gyabronka Józsefet, Heisenbergében Őze Áront láthatjuk, míg Bohr feleségét Kútvölgyi Erzsébet alakítja.

2012 nyarán az izlandi Sjón A macskaróka című kisregényét ajánlottuk az olvasóknak, s most újra találkoztunk egy rókával, pontosabban egy rókatündérrel. Ujj Mészáros Károly Liza, a rókatündér című filmjét néztük meg az Urániában. A róka japánul (kicune), a japán népmesék kedvelt alakja, minél több farka van, annál nagyobb a démonikus ereje. Számtalan történetben fordul elő (ld. Japán regék és mondák. Budapest. Móra, 2011.). A kicune megszállja egy szép nő testét (kicunecuki), aki ilyen formájában meghódít egy férfit, annak vesztét okozva. A japán róka mítoszok eredete a kínai mitológiához vezethető vissza, a Karig Sára-féle Népek  meséi sorozat A sárkánykirály lánya. Tang-kori történetek (1956.) című kötetében Zsen, a rókatündér történetét olvashatjuk Sen Csi-csi (kb. 750-800) interpretálásában.

Ujj Mészáros Károly munkája az utóbbi évek nagy filmes hallgatása utáni csend megtörése. A forgatókönyv Pozsgai Zsolt Lisolette és a május című drámája alapján íródott. A 70-es éveket idéző Budapest (Csudapest) képzeletbeli világában játszódó film főszereplője Liza, a 30-as ápolónő, akit egy japán popsztár féltékeny szelleme rókatündérré változtat, s a hozzá közeledő férfiak sorra halnak meg... Az alkotásban a kelet-európai retró keveredik a japán mitológiával, az abszurd a romantikával, s a szuggesztív képi világból, a zenéből, a magukkal ragadó színészi alakításokból egy friss, felszabadult vígjáték keletkezik, ám a rendező folyamatosan eltartja magától opusának tárgyát, mi nézők meg elgondolkozhatunk, hogy szabaduljunk-e az életben tartó illúzióktól.