Galád Kandúr csúnya, elvadult és neveletlen, ám nemcsak éles karommal, hanem éles szemmel is jár-kel a világban, de a bájosan fiatal és bohó Fecske kisasszony felfigyel rá, s közös sétáik alkalmával nemcsak egymást fedezik fel, hanem a körülöttük lévő világot is. A kandúr megváltozik. Csodálkozik is mindenki, „honnan tudhatták volna, hogy érző szív dobog vastag bundája, felborzolt szőre alatt?”
Megváltástörténet? Ismerjük a népmesékből, a nőnek meg kell váltania az állatbőrbe bújt férfit, és a különböző állati létállapotok keveredése sem idegen a mesék világától.
A macska a föld, a fecske az ég, a kandúr szárnyalni akar, a madár felrúgja a szabályokat, pedig „a macskák a fecskék ellenségei”. A környezetük, a népes állatsereglet sem nézi ezt jó szemmel, nagyszerűen megrajzolt emberi karakterek, a tudálékos Tehéntől a képmutató Papagájig, s a kapcsolatuk eleve kudarcra van ítélve.
„Ki látott már ilyet, hogy egy madárfélék nemzetségéből való fecske egy macskafélék családjából való macskával járjon? Ki látott már ilyet? Ki látott már ilyet?”
„Ki látott már ilyet, hogy egy madárfélék nemzetségéből való fecske egy macskafélék családjából való macskával járjon? Ki látott már ilyet? Ki látott már ilyet?”
A története szerkezete az évszakok változásaira rezonál, éled a tavasz, tombol a forró nyár, hervad az ősz, kőkemény fagyokkal betör a tél, hőseink lelkében és kapcsolatában is ezek a változások következnek be a kinyílástól a megdermedésig. Pedig Galád Kandúr még versírásra is adja a fejét, szonettet ír imádott Fecske kisasszonyának, de hiába, a normák és szabályok világában helyre kell állítani a rendet, a fecske végül feleségül megy a hozzáillő csalogányhoz.
Galád Kandúr és Fecske kisasszony története nem didaktikus tanmese, az író meg- megáll, közbevet és reflektál, (zárójelek, költői és kritikai szutyorgások), kikacsint és felnevet, a lineáris történetvezetést felbontja, önfeledten és szabadon játszik a szöveggel.
Hát akkor hogyan vélekedjünk erről a könyvről, sírjunk vagy nevessünk?, egy újabb Kis herceg mese?, gyerekeknek vagy felnőtteknek?, szükségünk van ezekre a megerősítésekre? Ne gondolkodjunk, kapaszkodjunk fel egy termikre és szárnyaljunk együtt a történettel, mert „nemcsak a versekben van költészet, hanem olykor a szívünkben is, és oly hatalmas, hogy alig fér bele a szavakba.”
Jorge Amado Galád Kandúr és Fecske kisasszony című műve eredetileg nem a nagyközönségnek készült. 1948-ban Amado fia egyéves születésnapjára írta a történetet, aztán a gyerek holmija között elkallódott a kézirat, s csak néhány évtizeddel később került elő. A fiú, João Jorge odaadta a híres brazil festőnek, Carybének, hogy olvassa el, s a mester olyan gyönyörű akvarelleket festett a szöveghez, hogy az író beleegyezett a kiadásba, s így jelenhetett meg a könyv 1976-ban.
A magyar kiadást 2006-ban, Imrei Andrea nagyszerű fordításában vehette kezébe az olvasó, 2008-ban hangoskönyvben is megjelent, Kulka János előadásában hallgathatjuk meg az idén 100 éve született Jorge Amado művét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése