"Bejártam, mondhatnám az egész világot, a Sarkvidékektől az Egyenlítő környékének félelmetes őserdein keresztül Kína, Japán, majd Amerika tájképi nagyszerűségei közé. Lenyűgöző nagyságú a norvég fjord, hangos kacagáshoz hasonlítanám a Garda-tó tájképi pompáit, jártam az Alpok gleccserein, meg a Spitzbergák tundráin, láttam a sivatagot, meg az indiai barlangtemplomokat, ott voltam a mongol pusztákon meg a mandzsu őserdőkben, de akárhol másztam fel valami hegytetőre, sehol sem voltam megelégedve a kilátással, mert nem volt benne a Balaton." (Cholnoky Jenő)
2012. április 11., szerda
Költészet Napja, 2012
1964 óta József Attila születésnapján, április 11-én ünnepeljük a Magyar Költészet Napját. A latin betűk Géczi János versével köszönti ezt a napot.
A szavak…
A szavak – feloldódva – a tintatartóban
készek arra, hogy szétszivárogjanak
és az írótoll nyomán alakot öltsenek
a papíroson. Akár a lélek,
amely a földi létét elhagyta
s a paradicsomba bejutott. A sokszor átírt
magas ég, a kékké vált mappa
megtelt a mondatoktól.
Nincs több hely, amelyen fölfénylene
a végtelenbe tartó gyöngybetűk zarándoksora,
se a napfehér sóvárgás,
mely képes a mondat végén
egyetlen pontként, mint kő, megülni.
Géczi Jánosról
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése