"Bejártam, mondhatnám az egész világot, a Sarkvidékektől az Egyenlítő környékének félelmetes őserdein keresztül Kína, Japán, majd Amerika tájképi nagyszerűségei közé. Lenyűgöző nagyságú a norvég fjord, hangos kacagáshoz hasonlítanám a Garda-tó tájképi pompáit, jártam az Alpok gleccserein, meg a Spitzbergák tundráin, láttam a sivatagot, meg az indiai barlangtemplomokat, ott voltam a mongol pusztákon meg a mandzsu őserdőkben, de akárhol másztam fel valami hegytetőre, sehol sem voltam megelégedve a kilátással, mert nem volt benne a Balaton." (Cholnoky Jenő)

2012. december 12., szerda

Irodalmi Nobel-díj, 2012

 
Az irodalmi Nobel-díjat az idén Mo Yan, kínai író kapta, aki a Nobel-bizottság véleménye szerint "mágikus realizmusában ügyesen keveri a népmesét a történelemmel, a történelmet a kortárs időkkel". A díjat december 10-én adták át Stockholmban.
Mo Yan Nobel-díját olyan elismerések előzték meg, mint a Fukuokai Ázsiai Kulturális Nagydíj 2006-ban, az amerikai Newman Kínai Irodalmi díj 2009-ben vagy a kínai Mao Tun (Mao Dun)-díj 2011-ben. 




Az író 1955-ben Guan Moye néven (a Mo Yan művésznév, jelentése: nem beszél) földműves családban látott napvilágot a Kína észak-keleti részén található kis faluban, Gaomiban. A vidék élete, világa írásainak mindig fő témája maradt. 1976-ban végleg elhagyta szülőföldjét, mert behívták a hadseregbe, melynek művészeti és irodalmi intézetében tanult, s ott kezdett el írni 1981-ben. Műveit sokszor hasonlítják Günter Grass, William Faulkner, Gabriel García Márquez regényeihez, továbbá Franz Kafka és Joseph Heller stílusjegyeit vélik felfedezni írásaiban. 
Mo Yan Nobel-díját világszerte sok kritika érte, bírálói - köztük a közelmúltban Magyarországon járt Herta Müller - szerint túl közel áll a kommunista párthoz, s egyike volt annak a száz kínai írónak, akik kézzel másolták le Mao Ce-tung beszédét egy emlékkönyv kiadásához, s a bebörtönzött Nobel-békedíjas Liu Hsziao-po-ról pedig korábban nem mert nyilatkozni.
A kalligráfusként is ismert író legutolsó regényét (Life and Death Are Wearing Me Out) a hírek szerint 43 nap alatt, hagyományos kínai papírra, kézzel írta.
Mo Yan egyetlen könyvét sem fordították még le magyarra. Csak a filmvásznon találkozhattunk Red Sorghum (1987) című első regényének adaptációjával, melyet Zhang Yimou rendezett (1988-ban elnyerte a berlini filmfesztivál Aranymedve-Díját), s Vörös cirokmező címen mutattak be a hazai mozikban.

Művei angolul, németül, franciául olvashatók:


Red Sorghum – (Vörös Cirokmezők) (1987. kínai, 1993. angol)


The Garlic Ballads – (A fokhagyma-balladák) (1995. angol) 

The Republic of Wine -  (Bor köztársaság) (1992. kínai, 2000. angol)


Shifu: You'll Do Anything for a Laugh – (Shifu: Mindent megteszel egy kacajért) (2002. angol)

Big Breasts & Wide Hips – (Nagy keblek és széles csípők) (1996. kínai, 2005. angol)  

Life and Death Are Wearing Me Out – (Az Élet és a Halál elkoptat) (2008. angol)





Mo Yan: Szeszföld
Ford. Kalmár Éva
Budapest: Noran Libro, 2013.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése